Észak-Magyarország, 1984. december (40. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-15 / 294. szám
1984. december 15., szombat I Cteöft és etnyGlnitwfJen barátom, Mindig Alajos, — aki szinte már második énemnek: számítható több évtizedes gondolat- cseréőak, végül is mindig egyetértést hozó vitáink alapján — a minap azzal keresett meg, hogy segítsek neki egy kis csend elérésében, merthogy azt nagyon kívánná. — Annak ellenére, hogy munkahelyem nem tekintendő zajos üzemnek, mégis csupa-csupa zaj vesz körül egész nap, — kezdte szokásos panaszait. —• Munkahelyemen a szobám éppen a lift és a folyosói W. C. közelében van. A Bft ajtaja úgy csapódik, mintha első világháborús „kövér Berta” ágyúkat sütnének el, a másik helyről állandó vízzubogás adja a hangulati aláfestést, az ablakom meg rendkívül forgalmas főútvonalra néz, ahol villamos csikorog, autóbusz fékez és, bár tilos, a közelben lakó taxis dallamkürttel adja tudtára családjának, hogy éppen erre jár, vagy hogy megérkezett, be lehet főzni a levesbe a metélt tésztát. A folyosói ajtón át meg olyan zaj szűrődik be, mnotha nem is munkahelyen lennék, hanem valami régifajta kocsmában, amikor ott a hangulat a tetőfokára hágott. Ezt igyekszik éreztetni egyébként az ordítozó rögesz- ■aecserék tónusa is... — Mindennek az elviselése, a kollektív szerződés «szerint benne van a fizetésedben ... — próbáltam toétával elvágra a panasz- áradatot, de Mindig Alajost nem könnyű leállítani, ha egyszer elkezdte. — Jó vicc, benne van. De őrjítő, akár a főnöki viccek hallgatása. Merthogy az is benne van a fizetésben. De nem hagyom magam eltéríteni mondandómtól! Hallgassad csak végig! Elmentem a minap nz egyik nagy művelődési házba egy politikai rendezvényre. Korábban mentem, nem akartam idejekorán beülni a nézőtérre, az előtérben ácsorogtam. Illetve ácsorogtam volna, de nem lehetett, mert a várakozók szórakoztatására felharsant a ház minden táján elhelyezett hangszórókból valami roppant kemény rockmuzsika, angolnak hangzó időnkénti közbeordítással. Zengett az előtér, ijedten rezegtek a mennyezetvilágítás szerelékei. Ugyanez a muzsika rongálta azoknak a fülét is, akik már bent ültek a nézőtéren. Ha moziba indulsz, hogy megnézzél egy magvasabb drámát, várakozás közben ott is ilyesmi csendháborítás adja a hangulati előkészítést. Zúgó fejjel ülök be. Mit lehet tenni ez ellen? — Nem tudom. ®WXk®MCteKn vt#na, jj De ezzel még nines vége. Ebédelni egy olyan étel- íj bárnak nevezett kifőzésbe járok, ahol az ételt ősz- i togató kisasszonyokkal is II csak ordítva lehet beszél- !j getni, merthogy előfordul, f. hogy a főzelék kifogy, meg :! hogy nincsen palacsinta, de jí hogy egyszer a magnósza- ;• lag fogyna ki, vagy leg- | alább a hangerő, arra még nem volt példa. S hogy az adagocska pörkölt mellé a zene élvezetesebb legyen, a játékautomaták is megállás nélkül kattognak, brummognak, a mellettük álldogáló ifjak ékesszólóan kiabálnak. — Vele jár. Nem számítanak különdíjat a zeneszolgáltatásért ... — Halkabban az ilyenféle tippekkel! Most egy jogi kérdésen töröm a fejemet. Milyen következményekkel járhatna, ha mondjuk egy csendes ká- véházféle helyen, ahová az embereit azért járnak, hogy szolid költekezés mellett egymással találkozhassanak, beszélgethessenek, egyszer felállnék és tele tüdőből énekelni kezdenék. Tábla csak a régi kocs- j: mákban volt ennek tilal- 1 máról, most nincsen a ' presszókban, cukrászdák- \ ban, ilyesmikben, tehát í nem tilos. De mégsem hi- f szem, hogy szabadna másokat zavarnom. Legalább- ; is közvetlenül zavarnom énekléssel. — Mit értei a közvetlen alatt? — Azt, hogy magara lennék a zajforrás. Mert f ugye, ha mindezt Wurlit- | zer úr csinálja, az más. í Azaz, ha áll a helyiségben : egy zenegép, úgy bárki be- f ledobálhatja a szükséges | pénzérméket, a többiek | meg beszélgetés, csendes § időtöltés helyett hallgat- " hatják Sandokant és tár- I; sait, mert e masinák ij csak ilyesmit kínálnak. ti Miért szabad gépi úton zavarni másokat, ha nem ‘ szabad élőben és fordít- f va?! — Nem vagyok jogász, nem tudom a választ, de az ígéretek szerint talán 3 még ebben az évtizedben • újjászületik végre a mis- ‘i kolci Rorárius cukrászda, j ott hihetőleg, csend lesz. \ — A régiben valóban j> csend volt, de félek, hogy : az újban is lesz játékau-í tornata, meg zenegép. Csak' éppen a csendre vágyó; vendégnek nem lesz nyug-; ta. Mert ez most így szo-í kás ... Ez a módi... — Ne lássunk rémeket,* előre. Hol van még a Ro- rárius!? — próbáltam vol-f na vigasztalni barátomat,|í de nem hallhatta, mert; ablakom alatt megállt egy; hangszórós mikrobusz és, nagy zajjal invitált vala-j miféle még nagyobb zajt! ígérő rendezvényre. (bencdck) Játszóház és cirkusz A hétvége mindkét napjára gazdag programot állított össze a gyerekeknek Sárospatakon a Művelődés Háza. Amolyan előkará- esonyt szerveztek — gondolva talán egy kicsit arra is, hogy így a szülők nyugodtabban indulhatnak — ajándékokat vásárolni! Egyébként ami azt illeti, vásárolni éppenséggel a Művelődés Házában is lehet, majd egy és mást, ugyanis ma, szombaton délelőtt tíz órakor néptánc, népzene és bábműsor kíséretében kirakodóvásár nyílik. Nemcsak újat lehet vásárolni, csereberére is alkalmuk lesz a gyerekeknek — megunt, „ki-j nőtt” játékaikat, könyvei-!, két cserélhetik. Délután fél 2-től játszóházra invitálják a gyerekeket, négy-!, től-hatig a Bráz-diszko szolgáltat gyermekműsort utána pedig a tinik szórakozhatnak. Vasárnap délelőtt zenéi műsor lesz — tíz órakor, kezdődik, s a rendezők sol: meglepetést ígérnek —, ti- í zenegytől pedig mesefil- meket nézhetnek, mesele1 mezeket hallgathatnak ; kicsik. Délután a Bumn Bele Cirkusz vendégeske, dik Sárospatakon. ÜSzon a hajnalon — meséli anyám —, amikor bejöttek az oroszok, már hóharmat is hullt. Hideg volt. Nagyapád egész éjszaka tüzelt, mert alvás nemigen volt. Kétségek között vártuk, hogy mi lesz. Annyi rosszat híreszteltek az orosz katonákról, hogy azt hittük, elevenen fogják nyúzni a népet. Éppen a tehénfejésből jöttem ki az istállóból, egy fél sajtár tejjel, amikor látom, hogy a kapunkban áll kettő. Hát én majd kővé meredtem. Azok meg csak kiabálnak be, hogy: nyem- ci, nyemci. Mit tudtam én akkor, hogy mi az. Később nagyapád mondta, hogy németeket kerestek. De aztán jöttek ám befelé Körülnéztek mindent, majd megálltak a konyhában, s úgy meredtek a frissen kifejt tejre — amit ijedtemben még le sem szűrtem, csak az asztalra raktam —, mintha soha nem láttak volna olyat. — Tán innának belőle — mondta nagyapád — és már szűrtem is a tejet, szedtem elő a bögréket, s öntöttem nekik. Köszönték nagyon, s amilyen hirtelen jöttek, úgy mentek is hamar. Hanem dél felé már annyian voltak, hogy az úton se fértek. Estefelé meg jött a Nemes Varga — az akkori bíró —, hogy hozzánk is beszállásolnak négy katonát éjszakára. — Aztán kínálja őket Terus néném — mondta a bíró —, abból amije van. Főztem nekik vacsorára krumplilevest, meg egy nagy tál ‘ túrós csúszát. öröm volt nézni, ahogy azok ettek. Tán még a tálat is kinyalták. Aztán beszélgettünk Kézzel-lábbal, ahogy tudtunk. Egyszer csak feláll egyik is, másik is és a katonacókmókjuk- ból előszedtek ezt, azt. Például egy nagy zacskó kockacukrot is, pedig annak igencsak foga volt akkor. Mert a háború végén már jegyre sem kaptunk a boltban. — No ugye — mondta nagyapád —, nem emberevők ezek. Ha érzik, hogy szeretettel vendégelik őket, hát az ő szívük is csak jósággal dobog. Dobogott ám az egyiknek az isten tudja mitől, mert egyszer csak elkezdett mutogatni a kamra felé. Sehogy se értettük, hogy mit akar. Hiszen jóllaktatok — magyaráztam nekik —, de kenyeret és egy kis szalonnát még tudok adni nektek. És már hoztam is, de mind a négyen harsányan nevetni kezdtek. A muto- gatós fel is állt, a kamra ajtajához lépett és olyan hangosan szaglászott, mint egy vadászkutya. No — néztem rémülten nagyapádra —, ezek tán kiszimatolták azt a két füstölt sonkát, amit a kamrába a lisztes láda alá rejtettünk. Az igaz, hogy ekkor már nemigen mosolyogtam rájuk, amikor meg a muto- gatós be is lépett a kamrába, persze a kezemet fogva engem is húzva, hát — magamban — már szidtam is őket, csak akkor kaptam észhez, amikor a katona megáll a hordó előtt, amibe a télire való káposztát tapostuk. Hát ez kell nektek? Ezt szimatoljátok már vagy egy órája? — csaptam ösz- sze megnyugodva a kezem, s mondom nagyapádnak, vegye le gyorsan a nyomaték követ, hogy szedjek nekik ki a hordóból egy tálkával. Hanem megettek azok hárommal is és olyan jóízűen, hogy azt öröm volt nézni. És csak úgy ruhástól dőltek erre, arra, s aludtak reggelig. Früstökre aztán megint csi-levest — vagy, hogy mondják — kértek, de hát abba már az eldugott kis füstölt kolbászból is tettem néhány karikát. Akiket asztalhoz ültettem, első volt egy tál hordós káposzta. Igaz, hogy húsvétra már úgy kellett kölcsönkérni nekem is egy kis hordós káposztát az ünnepre, de hát istenem, a lelkem is odaadtam volna nékik. Dávid József Találkozásuk Káiyádi Sándorral Több szálú és több közelítésű találkozásra nyílt lehetőség a minap, amikor Miskolcra és Leninvóros- ha látogatott a Kolozsvárott élő költő Kányád! Sándor, aki a romániai magyar irodalomban a Sütő Andráséval egyenértékű, s rangú tekintélyt vívott ki magának a hatvanas—hetvenes években. Gimnáziumi tanulók, nagyüzemi munkások, egyetemisták, tanárok, az érdeklődök népes serege igyekezett: a meghirdetett találkozókra. Költészetből a legnemesebbet kaphatták a találkozók résztvevői. Szólt a vendég azokról a tájakról, melyeket csak leg bel ül, önmagunkban találhatjuk meg... szólt a versről, ami az irodalom szobra, tömör felkiáltó- és kérdőjel, amit odailleszthetünk örömeink és fohászaink végére... szólt a társakról, tanítómesterekről, ikertestvérekről és azokról akiknek kezét megtalálta a baráti kutatásban.. Illyés Gyulától Tudor Argheziig . .. Szilágyi Domokostól Ion Alexandruig. Felidézte Kányádi a néhány évvel ezelőtti mis kolci látogatását, amikor itt ünnepelték a könyvhét megindításának 50. évfordulóját ... Ismerősként, barátként szólt mindenkihez, hiszen a sorok között ott ültek a korábbi találkozások résztvevői ... és szólt a legifjabbakhoz, a kisgyermekekhez, .hiszen Kányádi számos gyermék- könyv szerzője; és ■ napi munkáját is a Kolozsvárott megjelenő Napsugár című gyermeklap szerkesztői feladatai töltik ki. Kányádi Sándor sok emberhez élj irtott, s remélhetőleg versein keresztül azokkal is tálálközilc akik most nem tudtak vele kezet fogni... sz. I. Gulyás Mihály: — Itt álljunk meg egy szóra! — akasztottam meg elbeszélésében. — Én úgy tudom, a német eltalálta a hídnál. Nasta enyhén az asztalra csapott, hangja határozottan csengett: — Ez tévedés! Fazekas Berci nem láthatta ott meghalni. — És elesni? — firtattam. — Ügy értem, földre vetődni? Az egykori bajtárs arca felderült. — Látja, erről van szó! A hadapród őrmester észnél volt, rögtön hasra vágódott, és a golyó elhúzott fölötte. Baj társai menten a németre vetették magukat. Berci már háttal volt a hídnak, amikor a puska elsült, loccsant a víz. Nem láthatta, hogy a hadapród őrmester felugrik és kereket old, mert a német nem találta el. Kicsit belefáradt az elbeszélés izgalmába, mélyeket sóhajtott. Hallgattam. Nem sürgettem. Közel hajolt a képhez. — Ugye, most is van valami szomrúság az arcán. Igazában, tudja, úgy is- tenigazábul sose láttam nevetni. Jóravaló, csendes fiú voK. És okos. Mondtam is neki egyszer: hadapród őrmester úr, magát az Isten is civilnek teremtette! Bólogatott, egyetértett velem. Visszatereltem gondolatait a Dobozy-kastély folyosójára. — Becsukom magam mögött a parancsnoki szoba ajtaját, és majdnem „karamboloztunk”, úgy igaz, egymásba botlottunk. Nagyon megnéztem az arcát. Nem olyan volt, mint máskor. Csak erőltette a nyugalmat. Nem véletlen, hogy ezt kérdeztem tőle: „Mi baj. hadapród őrmester úr?” Semmi, semmi Józsi bátyám, megyek jelenteni az öregnek. — Nasta eltűnődött. —1 Az volt az érzésem, valóban baj van, valami nagy baj. Nagyon siethetett valahonnan, talán szaladt is. Nem, azt nem merném állítani, hogy lihegett, de az arca elárulta, hogy borzasztóan nyugtalan valami miatt. Nasta József utász sza- kaszvezétőnek sietnie kellett. Délkeleti irányból, Göncruszka felől hallatszott a fegyverropogás, s az ég alja olyan vörös volt. Nasta századából elsőként a szakácsuk ér oda, „trónolván a gulyáságyűn”. Nasta kérdi, mi újság Hidasnémetiben? Kihűtve hallja: „Képzelje aaakasz-. vezető úr, Végvárit lelőtték a németek”! Elment az eszed? Fél órája találkoztam vele. „Többet nem fog!” Igen, ezt kiáltotta a szakács, s alig haladt el, vagy ötven métert, a gránát telibe találta a „gulyás- ágyút” — volt szakács, nincs szakács. Csakhamar befut a parancsnok kocsija. Megáll az útszélen Nasta mellett, aki megkérdezi: „Százados úr, mi történt Végvári Jancsival?” A férfinak a foga is összecsikordul a dühtől: „Elvágta a gyújtózsinórt, ráadásul lelőtt egy németet. Az istenit a fajtájának!” Nasta rámered a képre, melyről egy szomorú, húszesztendős fiatalember tekint rá. Elgyötörtén folytatja a történetet. — Kassán, de még odább is állandóan kihallgatásra vitték a századost. A magyar, de főleg a német elhárítósok örökké nyaggat- ták. Még nekem is panaszkodott, hogy nem hagynak neki békét, szeretnék rábizonyítani, az ő keze is benne van a dolgokban. — Nasta arca megkeményedett, dühösen fűzte hozzá a maga véleményét. — Erről az alakról ilyesmit feltételezni! Abban nem volt emberi érzés. Nem tudtam fékezni a nyelvem, / közbeszóltam: „Amikor maga elolvasta a hídon elhelyezett tábla szövegét 1947-ben, ezt a kijelentést tette: „Már mért, lenne ismeretlen? Jó barátom volt!” Elképedve meredt rám, karját szárnyként csapkodta. — Hát maga ezi meg honnan az égből tudja ?! — Arcára kiült valami' aggodalommal teli csudálko- zás. — Mert ezt tényleg mondtam. Hogy a csudába jutott a fülébe? 1947 igen régen volt! Hirtelen mellének szegeztem a kérdést: — Nem fér a fejembe valami, Józsi bácsi. Ha maga tudta, ki mentette meg a hidat, miért nem jelentette a hatóságnak? Nem érezte kötelességének? A hadapród őrmester úr barátja volt. Elbizonytalanodott.' Rángatta a vállát — Fogalmam sincs. — És arra sem volt kfc váncsi, hova temették?, _j m
