Észak-Magyarország, 1984. december (40. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-14 / 293. szám

1984. december 14., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Kiemelkedő brigádfeliesítméiyek a járműjavítód 'VXX* ; a®«; A Járműjavító Üzem kö­zel ezerfős kollektívájának jelentős szerepe van abban, hogy az őszi szállítási csúcs ideje alatt a vasút eleget tudott tenni a szállíttatok igényeinek megfelelő számú vagonparkot biztosított ré­szükre. A futójavításra küldött vagonok közül a tervezett mennyiségen felül további 300 darab javítását végezték el. A szocialista brigádok közül a kocsijavító Strom­feld Aurél és a December 4. nevet viselő kollektívák jártak az élen, míg a gépi megmunkáló részlegben a Petőfi Sándor szocialista brigád végzett kiváló mun­kát. Fontos szerepük volt abban, hogy az új, korszerű ütközőberendezések gyártá­sa során öt hónap alatt 2000 darabot szereltek fel a tehervagonokra. — cs — Energetikusok Az energiagazdúlkAilás a sajtónak, televíziónak, rá­diónak szinte naponta témája. Szakemberek nyilat­koznék, érvelnek szükségessége mellett, javasolnak újabb és újabb megoldásokat. Csak azokról esik kevés szó, akik közvetlenül befolyásolhatják az energiafo­gyasztást, nevezetesen az energetikusokról. Pedig munkájuk nélkülözhetetlen: milliókat, sőt mitliárdo- kat takaríthatnak meg, vagy fecsérelhetnek el. Az a gyakorlat hazánkban, hogy az energiaköltségtől függően vagy önálló energe­tikust foglalkoztatnak, vagy energetikusi szervezetet hoz­nak létre a gazdálkodó szer­vezetek. Kisebb üzemekben, szövetkezetekben általában más munkaköröket is bíznak az energetikusra; ez a faj­ta megosztottság évtizedek óta jellemző, noha igen szer­teágazó a munkájuk. Egye­bek mellett elkészítik az energiagazdálkodási és -szol­gáltatási tervet, az energia- mérleget, rendszeresen ellen­őrzik a felhasználást, a faj­lagos mutatók alakulását. Üzemeltetik az energetikai berendezéseket, és ellenőrzik azok műszaki állapotát. Energiaveszteség-feltáró vizsgálatokat végeznek, s az eredmények birtokában igye­keznek megszüntetni a vesz­teségforrásokat. Javaslatot tehetnek energetikai beren­dezések felújítására, kiselej­tezésére, pótlására... A döntést azonban a vál­lalat gazdasági vezetője, il­letve vezető testületé hoz­za meg, mint ahogy arról is ők döntenek — mennyi ösz- Szeget fordítsanak az ener­giamegtakarítást célzó be­ruházásokra, melyik energia- hordozóból mennyit vásárol­janak egyáltalán, s végső fokon miképp gazdálkodja­nak velük? Általánosnak mondható vé­lemény: csak nagy tudású, alapos ismeretekkel rendel­kező energetikus képes ma­gát „házon belül" elfogad­tatni, csak a magasan kva­lifikáltak képesek jó munka- kapcsolatot létrehozni a ve­zetőkkel, a gyártástechnoló­gusokkal, a termelésirányí­tókkal. Egy megfogalmazás sze­rint: egyetlen vállalat, vagy szövetkezet sem mondhatja, hogy mindent megtett az ésszerű energiafelhasználás és gazdálkodás érdekében, és már nincs tennivalója. Is­meretesek ugyan a kormány energiatakarékossági prog­ramjának eredményei, de ezeken túlmenően a hulla­dékhő hasznosításával, anyag­takarékossággal, a kemen­cék szigetelésével, szervezés­sel sok, nagyon sok pénz ta­karítható meg. A közleke­dési ágazat például már el­készítette a következő terv­időszakra szóló előzetes energiagazdálkodási progra­mot. Ebből kitűnik, hogy folytatják a vasűtvillamosí- tást, a teherautók dízelesíté- sét, és szélesebb körben el­terjesztik az energiatakaré­kos közlekedésépítési tech­nológiákat. Abban, hogy ilyen tervek készültek, hogy ilyen prog­ramokat fogadhattak el, ki­emelkedő érdemük van a tárcák, vállalatok és szövet­kezetek energiaügyi szakér­tőinek, az energetikusoknak. E tervek, programok léte, megvalósítása önmagában is azt dokumentálja, hogy nem­csak szorgalmasan, hanem egyre hozzáértőbben ismer­ték fel: az energetikusok szakértelmét igénybe venni, véleményüket, javaslataikat kikérni elsőrendű vállalati érdek is. „ ... Monok nagyközséget világhírre emelte az a tény. hogy 1802. szeptember 19-én itt született a magyar sza­badságeszme legdicsőbb apostola. Kossuth Lajos. (. ..) De ha nem tekintjük is ezt az örökmindenkorra neveze­tessé tevő körülményt, Mo­nok akkor is elég régi és elég nevezetes ahhoz, hogy érdeklődéssel forduljunk tör­ténetéhez.” (Dr. Hegyaljai Géza: Monok története 1926.) A fennmaradt iratok, tör­ténetek tanúsága szerint változatos — sokszor szo­morú fordulatokkal tarkí­tott — a falu története. Ér­demes hát egy kicsit elka­landozni a régmúltba. A te­lepülés eredeti neve Monak volt, amelyet a feltételezé­sek szerint Monak vezérnek tulajdonítanak.. Erre utal Kossuth Lajos is. aki egyik levelében ezt írta: „Én Mo­nokon születtem, amott a szerencsi hegy tövében, ahol a rege szerint Árpád a hon- alapítás első áldomását megüllötte.. A falu lakói sokat szen­A jövő? Mi kellene még a faluba? E kérdésekre (s gondolható, más községek­ben is) a kívánságok gaz­dag tárháza kerül elénk. „Csak tételesen: az idelá­togató turisták miatt is el­kelne egy vendéglő, az is­kolásoknak tornaterem, a kereskedelmi egységek bő­vítése, az aszfaltborítású utak hosszának növelése, ta­nácsi lakások, új iskola ... (Fehér Miklós vb-titkár) A község hegyes-völgyes területen fekszik Dr. Péter ^Sándor, a község orvosa is jó körül­mények között végzi gyógyitómunkáját. Tennivaló tehát akad bő­ven az elkövetkező eszten­dőkre is, s hogy ezek meg­valósuljanak, továbbra is szorgos munkával kell a monokiaknak termi a közsé­gért, önmagukért. Mészáros István Az Andróssy-kastély mai „uralkodói", a monoki gyerekek már jó körülmények közt tanulják az olvasás, a betűvetés tudományát. pedagóguslakás is, mely­ben négy lakás javítja majd az életkörülményeket. S ha már a pedagógusoknál tar­tunk: ebben az évben fe­jezték be az Andrássy-kas- télyban lévő általános isko­la teljes rekonstrukcióját, melynek során négy új tan­termet alakítottak ki, teljes egészében kicserélték a vil­lamos hálózatot, vizesblok­kot építettek, központi fű­téssel cserélték le az olaj- kályhákat. Így megvalósul­hatott az egyműszakos ta­nítási rend. Az öregekről sem feled­keznek meg. Hat éve már, hogy napközi otthonban ele­veníthetik fel a régi idők emlékeit a falu idősebb la­kói. • Meleg ételt, kulturált környezetet biztosítanak szá­mukra, és három gondozó látja el őket. A nemrégiben tartott öregek napján meg­hatódva mondtak köszönetét a község vezetőinek ezért a gondoskodásért. Az idősebbek mind gyak­rabban kénytelenek felke­resni az orvosi rendelőt, melyet három éve korszerű­sítettek. „Alapműszerezettségünk megfelelő, a tanácstól min­den anyagi segítséget meg­kapunk. EKG-vizsgálatot is elvégzünk helyben, s nem­sokára egy fizikoterápiás berendezés is gazdagítja rendelőnket. Havonta felke­res bennünket a gyermek- gyógyász, és a nőgyógyász, öt éve vagyok Monokon, s maradok továbbra is.” (Dr. Péter Sándor orvos) A faluban élők számára fontos, hogy milyen a ke­reskedelmi ellátás, mit kap­hat az ember a boltokban. E tekintetben van még ja- vítanivaló, hiszen a község­ben lévő kilenc kereskedel­mi egység meglehetősen szűkös körülmények közt, kis alapterülettel rendelke­zik. részébe: ők az igazi »mono­ki fecskék«, akik csak hó­esésre szállanak haza hegy­völgyi fészkükbe, s büszke örömmel újságolják, hogy Monokot mindenfelé isme­rik .. A múzeumba a világ min­den részéből érkeznek ér­deklődök. Évente 20—22 ezer ember kíváncsi a múzeum­ra. A múzeum nemrégiben felszabadult helyiségeiben kapott helyet a helytörténe­ti kiállítás is, mely nagy­részt Zsuffa Tibornak, a Kossuth-relikviák őrzőjének, gyűjtőjének köszönhető. Egy­két érdekesség az itt látha­tó tárgyakból: a monoki Östelekkönyv 1860-ból, 1801- ből származó mángorló, a grófi udvartartás két házi­könyve (Hausbuch 1796, 1806). Az első felszabadító ro­mán katona a Zsebrik-te- tőn 1944. december 14-én reggel tűnt föl. A délelőtti órákra már az egész köz­ség felszabadult... „Először féltünk tőlük. Mikor megjelentek, tejjel, kenyérrel vártuk őket a kapukban, hogy ne bántsa­nak minket. Nem is bántot­tak, az ételt természetesen elfogadták, hiszen a front eléggé kiéheztette őket. Ak­kor esős idő volt, s így a katonák megviselt ruháját a sár teljesen átitatta. Mi ezeket rendbe hoztuk, kitisz­títottuk, kivasaltuk.” (özv. Bukszát- Bertalanné) S megindult az élet: föl­det osztottak a nincstelen parasztoknak, megalakult a kommunista párt helyi szer­vezete. 1948 tavaszán már villannyal világítottak a fa­luban ... „Ezt a munkát a lakos­ság tevékeny közreműködé­sével valósítottuk meg. Az oszlopok helyét a falu la­kói ásták ki, és azok beál­lításánál is segédkeztek. Aczél György elvtárs állí­totta be az első oszlopot. Az emberek nagy ovációval fogadták a villanyt, mely- lyel az olajos mécsest vál­tották fel.” (Ficsor István tanácselnök) S azóta? Az eltelt időszak alatt számos beruházást va­lósítottak meg Monokon. Kezdjük a legkisebbekkel: 1949-ben épült a bölcsőde. „Felszereltségünk az átla­gostól jobb. Maga az épü­let régi, de a célnak meg­felel. Bölcsődénkben szak­mai tapasztalatcseréket tar­tunk a megye más bölcső­déiben dolgozó kollégáink­kal, ugyanis a megyei szak­mai továbbképzési hellyé jelölték a monoki bölcső­dét.” (Verdota Lászlódé, bölcsődevezető) A községben a hatvanas évek elején 16 kilométer járdát építettek meg, úgy­szintén társadalmi munká­ban. Az utak minőségére sem lehet panasz, hiszen azok fele aszfalt, a többlet makadám borítású. Jó mi­nőségű vizet ihatnak a mo- nokiak 1971-től, s a veze­tékes vízellátás révén, ma már a 782 lakás többségé­ben modem fürdőszobák biztosítják a kényelmet. La­kás: évente 8—10 új házat hoznak tető alá a monoki kőművesek. Épül a Kossuth- park alsó részében az új védték az idegen betolako­dóktól: a tatároktól, akik e]ől a Szentes-hegv oldalá­ba vájt barlangokban ke­restek menedéket, és akik teljesen elpusztították az Ingvár-hegy tövében húzó­dó települést. Ezután a cseh husziták foglalták el a már új helyen felépült falut. 1566-ban a török martaló- cok pusztították el másod­szor a házakat. A falu a XVII—XIX. században, a Monaki család örököseinek, az Andrássy, és Széchenyi grófi családoknak hitbizo- mányához tartozott. Aki felkeresi Monokot, biztos felkeresi a hazat is, ahol Kossuth Lajos szüle­tett. A falu mai központjá­ban található, egykoron gró­fi kegyből épült kúria ma múzeum. A szabadságharc centenáriumára (1949) kita­tarozott épületen sok mono­ki kőműves munkálkodott (társadalmi munkában). Azon kőművesek leszárma­zottai, akikről hajdanában így írtak: „... Kivált kőművesei ör­vendenek messze földön jó hírnévnek. Ezeket (...) szét­hordják az ország minden A „monoki fecskék”

Next

/
Thumbnails
Contents