Észak-Magyarország, 1984. december (40. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-02 / 283. szám

7984. december 2., vasárnap ( ESZAK-MAGYARORSZAG 3 II földosztástól az öl Ionná biizáig Az elmúlt négy évtized az élet. minden területén, igy a mezőgazdaságban is jelentős változásokat hozott. Esemé- , nyekkel, tettekkel teli (néha túlkapásokkal tarkított) moz­galmas, összességében mere­deken felfelé ívelő az a pá- <, lya, amit hazánk, megyénk agrárgazdasága e negyven év alatt befutott. Dokumen­tumokból, korabeli újságcik­kekből összeállított vissza­emlékezésünkkel megyénk mezőgazdaságának e jelentős korszakát igyekszünk szem­eiéi tetni. A Felvidéki Népszava, a • szociáldemokrata párt napi­lapja 1945. április 20-án ' Hat és fél millió katasztrális holdat oszlanak fel címmel a következőkről számol be: * „Folyik a nagybirtoknak a f mezőgazdasági dolgozók ke­zébe való juttatása. A föld­igénylő bizottságok és az ezek segítségére siető pártok hatalmas munkát végeztek eddig, és még nagyobb munkát kell végezniük a jö­vőben .. . Igen fontos kér­dés, hogyan alakul a föld­birtok megoszlás’ a földosz­tás után. Mi lesz az ural­kodó birtoktípus és ez a ’ '•'birtoktípus életerős, rentábi­lis mezőgazdasági üzem tí­pusa lesz-e?” 53 borsodi gazda kapott mintagazda kitüntetést — olvashatjuk lapunk 1949. január 23-i számában. „A Verseny elbírálása nyomán a kormány mintagazda jel- . .vénnyel tüntetett ki 53 bor­sodi gazdát, elismerő okle­velet juttatott 55 gazdá­nak. A mintagazdák 4—5— 600, az oklevelet nyert dol­gozó parasztok 3—400 forint készpénzjutalomban része- '‘sültek.” Ugyanebben a lapszám­ban Tardon is megváltozik a helyzet címmel olvasha- . tunk riportot. Ebből egy részlet: „Az úton szembe találkozunk Szemán István- néval. aki éppen bevásárolt a szövetkezetben. — Bizony erre a múltban nem tel­lett, a magamfajta özvegy zsellérasszony nem járt ko­sárral bevásárolni, mert ! amit vett, elfért a marká­ban. Négy hold földet mű- ■ velek 16 éves fiammal és mindenre futja. A beszol­gáltatásban is első voltam, ezért meg is jutalmaztak.” Megismerte, megszerette gépét Lénárt Mária tarái traktoros — olvashatjuk az I 1949. február 27-i riport • címét. „A tardi gépállomás irodájában találkoztunk ve­le.. . — Igaz, sokat kell ta­nulnunk, de szívesen tesz- ; szűk, mert megszerettük na­gyon a gépet. Nem is kell ; nekem semmi ezen kívül, a i traktorom az egyetlen ba­rátom ... Ezentúl könnyebb lesz tudom a sorsom, nagy­szerű érzés lesz a gépen ül­ni és végigvezetni a szán­táson — lelkesedik a jöven­dő traktorista.” „Nagy az érdeklődés a falvakban a gépállomás egyéb gépei: a vetőgépek, a lókapák iránt, amelyeket innen lehet kölcsönözni. Egyetlen nehézség csupán, a hitelszövetkezetek lassan intézik a szántási hitel fo­lyósítását . ..” (EM. 1949. március 6.) t oiázsás búza- és 6 mázsás rozstermés várható Abaúj megyeben, — adja hírül la­punk 1949. június 5-i szá­ma. „Nagy a készülődés az aratásra, cséplésre, betaka­rításra. A házaknál a zsá­kokat varrogatják, a férfiak a kaszákat élesítik... Az eddigi kiértékelések szerint búzából 7, rozsból 6 má­zsás átlagtermés várható, ez Abaúj megyében igen jó...” Körmére néztek a kulá- koknak Borsod község dol­gozó parasztjai — olvashat­juk az 1949. június 19-i megyei lapban. „Tavaly a község (Borsod) 110 száza­lékra teljesítette beszolgál­tatását. P ró kai István elv- tára túl tett valamennyin, 300 százalékot adott be... — A középparasztokkal jól megértjük egymást — mond­ja Prökai István, és hoazá- tesn: a kwlákokkal meg nem sokat egyezkedünk. Megmondtuk nekik, hogy rajtuk van a szemünk, ágy dolgiCKzaemak, hogy eszükbe ne jusson elszabotál™ a termést." „A begyűjtésben megyénk község« közül Hét, Serény­falva, K iskin i zs, Ahaújvár, Bódvarákó, Abaújalpár é*t Bogács községek érték ei a legjobb eredményeket. Ezek­nek a községeknek a megyei tanács megadta a szabadpi­aci értékesítési jogot. Az értékes kedvezményt begyűj­tési eredményeik további növelésével hálálják meg ezeknek a községeknek a dolgozó parasztjai.” (ÉM. 1951. október 24.) Az állattenyésztés és nö­vénytermesztés magasabb hozamaiért! A borsodivánkai Petőfi Tsz értékes verseny­vállalása — címmel közli az Észak-Magyarország. „A tehenészetben a tej­termelés fokozására beve­zetjük az egyedi takarmá­nyozást, a napi háromszori fejést, Stefanecz István te­henész vállalta, hogy silóta- karmány etetésével, tőgy­masszírozással az istállóát­lagot tehenenként évi 3200 literről 4000 literre növe­li... Ficzere Sándor bri­gádvezető vállalta, hogy a tavaszi árpát 100 százalék­ban négyzetesen veti, és holdanként másfél mázsával többet, vagyis 14,5 mázsát takarít be .. Most a kombájnokon, ara- tógépeken a sor — olvashat­tuk 1955. július 5-én. „Gép­állomásonként 10—15 arató­gép és összesen 37 kombájn seg í t i termelőszo vet kezetei n - kel. A borsodi gépállomások­nak az elmúlt évi 25 ezer 650 katasztrális hold helyett az idén 29 490 katasztrális holdról kell learatniuk a ka­lászosokat. Az aratógépek mellett már a múlt évben is igen nagy szerepet játszott a kombájn, amely a gabona- betakarítás egyik legfonto­sabb gépe. A mezőkövesdi gépállomás körzetében a tsz-ek, az idén már 10 kom­bájn munkáját veszik igény­be ...” „A központi vezetőség jú­liusi határozata óla Borsod megyében is meggyorsult a kuláklistára tett középpa­rasztok rehabilitációja. A putnoki járásban 174 jogta­lanul kuláknak minősített középparasztot fogadott visz- sza maga közé a falu dolgo­zó parasztsága . . .” (ÉM. 1956. szeptember 26.) „Borsod megyében a me­zőgazdasági igazgatóság és a Hazafias Népfront mezőgaz­dasági bizottsága közösen ké­szíti elő a megye hároméves mezőgazdasági tervét. A nagy munka már hónapok­kal ezelőtt kezdetét vette. Szakemberek keresték fel a falvakat és a gazdák véle­ményét meghallgatva — fi­gyelembe véve a táj- és bel­terjes gazdálkodást — mér­ték fel a mezőgazdaság hely­zetét.” (ÉM. 1957. július 31.) A mezőgazdaság szocialis­ta útján Borsodban címmel a Borsodi Szemle 1960. III, száma írja: „Az 1959. évi fejlesztés első lépcsőjében el­értük, hogy a megye szántó- területének 30,9 százaléka a szocialista szektor birtokába került, s 58 községük a 365- bői szövetkezeti község lett Az 1959 végi, 1960 eleji fej­lesztés második lépcsőjében elértük..., hogy összességé­ben Borsod megyében jelen­leg 159 tsz-község van ...’ „A mezőgazdaság elmúlt évi eredményei arról tanús­kodnak, hogy a termelőszö­vetkezetek fejlődése kiegyen­súlyozott, a gazdálkodás szo­cialista vonásai tovább erő­södtek. Példán! a roezócsáti járás termelőszövetkezet« a várakozásnak megfelelően si­keres évet zártak. Mindez annak köszönhető, hogy erő­teljesen fejlődött a termelés technikai bázisa, következe­tesen alkalmazták a korsze­rű technológiai módszereket, eljárásokat, amelyekhez meg­felelő üzem- és munkaszer­vezés is párosul...” (FIM. 1974. január 10.) „A tsz-ek tavaly 13.9 mil­liárd forint termelési érté­ket állítottak elő, atni 1,3 mijliárddal nagyobb az elő­ző évinél. Az alaptevékeny­ség termelése több, a kiegé­szítő tevékenységé 13.9 száza­lékkal nőtt.” (ÉM. 1984. áp­rilis 18.) „A jól szervezett és ered­ményes nyári betakarítási mun Icáért a helyenként egé­szen kimagasló termésered­ményekért az érdekelt gaz­daságok dolgozóinak és ve­zetőinek a megyei pártbizott­ság elismerését és köszöne­tét fejezte ki. A szocialista szektorban az eddigi legna­gyobb termésátlagok szület- ’tek: búzából 4.9 tonna, ta­vaszi árpából 4.2 tonna hek­táronként-----” (ÉM. 1984. ok­t óber 20.) „A mi dolgunk, hogy a feltételeket teremtsük meg, és szervező, irányító politikai munkával segítsük a terme­lést. Az eredményt a mező­gazdaság eredményei mutat­ják. Ügy látom, ha vannak is apróbb zörejek, a megye mezőgazdasága kisebb-na- gyobb finomítással a helyén van.” (ÉM. 1984. november 7. Havasi Bélának, a megyei pártbizottság nyugalomba vo­nult titkárának nyilatkozatá­ból.) Ennyi a csokorba szedeti emlékezés, történelem. A folytatás az életben követke­zik: holnap, jövőre, a követ­kező negyven évben. (hnjdn I.) Fotó: Főj fan László Vázlat a Hemeshári családról... és a történelemről „Bármennyire vitézek népe is nemzetünk, a magyar nép mindig a béke korszakaiban tudta megmutatni, képes-e igazán az életre és szabad­ságra: a küzdelemre. A béke tehát ró ránk annyi feladatot, mint a harcok ideje. Ha nem többet.” (Illyés Gyula) Nemeskéri János Beszédes számok: 187$- ban, a diósgyőri vasgyár ré­gi finomhengerműjének be­indításakor került Zólvom- rézóról el Novadovszki Gá­bor. 1889-ben megszületett fia: Novadovszki János, aid 56 esztendőt dolgozott a vasgyárban. 1912-ben látta meg a napvilágot ifjabb No­vadovszki János (aki 1945- ben Nemeskéri Jánosra ma­gyarosította a nevét). Nyolc testvér következett még utá­na. 48 évvel ezelőtt házaso­dott meg. négy gyermekük született, ö* unoka és egy dédunoka üH körül a családi «sztalt, ha összejönnek. Já­nos bácsi 40 éve párttag, 30 éve tagja a Miskolc városi Pártbizottságnak, 16 évig volt titkára a Lenin Kohászati Művek pártbizottságának. 1970-ben ment nyugdíjba. Valamennyi gyermeke, vő je, menye és felesége is a Le­nin Kohászati Művekben dolgozott, dolgozik. A múltról: János bácsi édesapja az ó-Martinban főolvasztárként gyártotta az acélt, tervezgette a jövendőt a ma már nyomuk sincs ke­mencék mellett. 1919-ben főbizalminak választották, majd amikor a Vörös Had­sereg hívó szava hozzá is el­jutott, beállt a tengerész dandárba. Ott feküdt a gép­puska mögött a Duna-par- ton, amikor a Tanácsköztár­saság kormánya ellen tá­madó monitorok a Parla­mentre irányították fegyve­reiket. A fehérterror 75 bot- ütéssel és a sebeibe szórt só­val büntette ezért, és három­évi rabsága után malmokban, disznóhizlaldákban, dunántú­li földbirtokokon summás- ként kereste az egymás után világot látott gyermekei ke­nyerét, amit a kommenció morzsáival pótolt ki. 1926- ban vették vissza a gyárba, ahonnan 1949-ben ment nyug­díjba. Agnes, Hegedűs Istvánná Az életút első fele: Nemes­kéri János 1927-ben lakatos- tanulókén! került a gyárba, és amikor felszabadult, 1931- ben. a gazdasági világválság nyomorában csak kiváló ta­nulmányi eredményeinek kö­szönhette, hogy megmarad­hatott. A laboratóriumban elemezte, mérte, vizsgálta a különböző üzemekből bekül­dött anyagokat. — Ez egy nagyon exponált hely volt, körülvett egy cso­mó nyilas, jobboldali beállí­tottságú ember, s nekem akinek volt miért utálni a múlt rendszert, igen meg kellett gondolnom és fontol­nom, hogy mit csinálok, mit mondok. 1926-ban háza­sodtunk össze ... egy év múlva megszületett László fiúnk . .. majd jött a többi három gyermek is ... be­hívtak katonának: Kárpátok, Bácska, Belgrád ... hajtottak mindenfelé ... hazaengedtek, a gyárban ért 1944 decem­bere. 1945 januárban belép­tem a Kommunista Pártba. Itt. Diósgyőrben 2900 tagja volt a pártszervezetnek. Gyárépítés, pártépítés, új­jáépítés: Bombatölcsérek, összeomlott üzemek, megron­gált gépek, berendezések, ro­mok — így nézett ki 1944 —1945 fordulóján a diósgyő­Nc Bicskén János né rl gyár te. Egymás után ala­kultak a pártok. János bá­csi házról házra, embertől emberig járt... többször vit­te magával László fiát: — Még csak 12—13 év«i voltam, de mentem én is a felvonulók között, apára ol­dalán, ragasztottuk a válasz­tások előtt a plakátokat, vi­gyáztunk a párthelyiségre. — Apu nagyon sokat járt- kelt — idézi fel a negyven évvel ezelőtti napokat Edit, Novak Lászlóné. — Éjszaka fölébredtünk, anyu varrt, várta haza aput. Edit, Novak Lászlóné A politika sűrűjében: Ne­meskéri János 1949-ben a kohászat pártbizottságára ke­rült, majd alig öt hónap múlva már az MKP Közpon­ti Vezetőségének munkatár­saként Heves megyébe irá­nyították ... mai szóval: me­gyei instruktornak. Egerese­in, Lőrinci, Heves ... de sok emberrel kellett szót érteni. Soha annyi gombapörköltet nem ettem, mint akkor, hús kevés jutott, a Írásjegy ada­gomat a családnak adtam . .. a gyerekeknek. 1950—51-ben pártfőiskolára küldtek . . Május elsejére készültünk. Kádár János tartott egy elő­adást a párt szervezeti kér­déseiről . . . négy nap múlva jött hír. hogy a május else­jei transzparensekre már nem kerülhet fel az 6 arc­képe ... Kételyek közt ver­gődtünk, de a lényegben hit­tünk ... Üjra itthon: 1953 márciu­sában ismét a diósgyőri ko­hászat pártbizottságán kapott feladatokat. És jött 1956. — Szó szerint nyakon ra­gadták a férjemet a gyárka­puban — szólal meg csende­sen, Erzsi néni. — De nem olyan fából faragták öt. akit könnyű megroppantam. Ar a bizonyos beszéd: Az ellenforradalom kellős köze­pén, november legelső nap­jaiban elsők között látott ne­ki szervezni az új pártot, az MSZMP-t. 1957 augusztusá­ban titkárrá választották. A VII. pártkongresszuson ott ült az elnökségben. — Közvetlenül Hruscsov vitán szólaltam fel. Remegett kezem, lábam, majd talál­kozott a tekintetem a köz­vetlen szemben ülő borsodi küldöttekkel és szétáradt bennem a nyugalom. A mun­káról. a munkások gondola­tairól beszéltem, és arról, hogy pártunknak mit kell tenni a termelésért, a biz­tonságos holnapért... mind­annyiunkért, Aztán hazajöt­tem és nekiláttunk... foly­tatni a munkát. A folytatás: Ott volt még a VIII. és IX. kongresszuson is. A vállalat egymás után nyerte el a „Kiváló” címet, az eredmények fölé kitűzhet­ték a Minisztertanács Vörös Vándorzászlaját és a Kong­resszusi Zászlót. — Reggel hatkor már bent voltam a gyárban, hogy aki éjszakai műszakon dolgo­zott, az is találkozhasson ve­lem ... Nem szerettem az irodámban ülni ... az embe­rek között éreztem jól ma­gamat. Még 1956 nyarán egy delegációval jártam a Szov­jetunióban. A csoport veze­tője Mező Imre elvtárs unit ... Itt vannak a fényképek te — mutatja —k és amit a Nemeskéri László szovjet emberektől tanulhat­tunk, nagyon sok segítséget adott nekem 1957 után. Párt­munkát csak embertől embe­rig lehet végezni... a pa­pírok, az adminisztráció csak mankó... ha jól csináljuk. Ma is így gondolom . .. Nyugdíjban: 1970 óta „csak” gyermekeinek, unoká­inak élhetne, de a családi nyugalomból gyakran útra kerekedik. Pórtalapszerveze- tében előadásokat, vitákat szervez, sőt, amikor szükség volt, visszament a gyárba is dolgozni. — Apuka, amikor vezető volt, akkor is bevásárlással kezdte a napot. Fogta az alumínium tejeskannát és ment a tejért, hozta a ke­nyeret — mondja Ágnes lá­nya, Hegedűs Istvánná. — Ma is abból a szeretetböl élünk, amit gyermekkorunk­ban kaptunk, és ami azóta is növekszik. gyarapodik, ahogy a családunk. A fényképek, emléklapok, kitüntetési oklevelek közül (megszámolni is sok van be­lőlük) egy levél is előkerül. Az LKM vezérigazgatója ír­ta ez év nyarán: „Ez az idő­szak. a felszabadulás óta el­telt 40 évből olyan tartal­mas, harcokkal, küzdelmek­kel, munkával teli időszakot ölel fel, amelyre alig van példa” — köszöni meg a gyár kollektívája nevében Nemes­kéri János munkáséveit, a vezérigazgatói levél. A beszélgetés elhalkul, egymásra néznek. János bá­csi töri meg a csöndet: — Ha nekem két életem lenne, akkor sem tudnám visszaadni, amit a felesé­gemtől kaptam. Szendrei Lőrinc Fotó: F. L.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents