Észak-Magyarország, 1984. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-04 / 260. szám

-V ESZAJC-MAGYAJtQRSZftG 4 1984. novemBer 4., »osämop Szovjet filmek fesztiválja f A napi moziműsorban már ( vetítik a legújabb szovjet filmeket és Sárospatakon holnap késő délután iinne- i péiyesen emlékeznek meg a hagyományosan visszatérő ünnepről, a szovjet filmek fesztiváljáról. Visszaemléke­zünk az új szovjet íilmek láttán arra, milyen is volt a szovjet filmek útja, milyen utat tett meg a szovjet film­művészet, illetve elődje, az orosz filmművészet 1896. má­jus 4-e óta, amikor először láttak filmet Oroszország­ban. Ez az út háborúkon és forradalmakon át vezetett napjaink filmművészetéig. A szovjet film születése napjának 1919. augusztus 27- ét tekintjük, mert Lenin ezen a napon írta alá a film- kereskedelem és filmipar ál­lamosításáról szóló dekrétu­mot; Szükségtelen most részletesen visszatekinte­ni, hogy 1896 óta milyen változásokat ért meg az i orosz film, a Fedeckij nevű harkovi fényképész kisfilm- í jeitől kezdve, lényeg az, hogy az 1917-es forradalmat kö- I vetően is közel két évnek kellett eltelnie, míg a már említett dekrétum aláírásá­ra sor kerülhetett. Lenin a , kezdetektől igen nagy fon­tosságot tulajdonított a film­nek, és híres megállapításá­nak — „Számunkra vala­mennyi művészet közül leg­fontosabb a film” — lénye- I gét ma már szükségtelen I magyarázni, indokolni. Kez- I detben híradó- és doku- I mentumíilmek jelezték a filmművészet megújhodását, 1 megszülettek az agitkák, a kifejezetten agitációs szán- 1 dókkal készült rövidfilmek. A polgárháború győzelmes ! befejezése után új erők je- 1 lentek meg a szovjet film­gyártásban. a szovjet film is­kolateremtő nagy egyénisé­gei, Kulesov, Dozsenko, Eizenstein, Pudovkin, Alek- szandrov. Romín és mások. És időközben megjelent a hangosfilm. | Sajnos, a fejlődés nem I volt egyenletes. A Nagy Honvédő Háború kényszerí­tő körülményei, a személyi kultusz évei jelentősen meg­változtatták a szovjet film­művészet arculatát, és csak a XX. pártkongresszus után, mint a szovjet élet egészé­ben, a filmművészetben -is megindult a jelentős oldó­dás. A személyi. kultusz ko­rában a szovjet filmalkotók egyre inkább belemenekül­tek a történelmi, vagy élet­rajzi témáiéba, hiszen a je­lenről megnyilatkozni volt a legnehezebb. A szovjet film­nek akkor, az ötvenes évek derekán, hogy újra és egy­általán a társadalmi való­sághoz kapcsolódhasson, s annak művészeti felfedező­jévé, ellentmondásainak tu- datosítójává váljon, minde­nekelőtt fel kellett számol­ni az illusztratív-sematikus ábrázolás következményeit. Ennek érdekében vállalnia kellett a valóságos ellent­mondásokat, a szocializmus építése közben létrejövőket sem cserélve fel az anta- gonisztikus osztályok közötti konfliktusokkal. És ennek kapcsán hús-vér hősöket kellett megrajzolni. Sorra születtek meg az öt­venes évek derekától az új alkotások, a jelentékeny új fiatalok -mellett Mihail Romm is megalkotta az Egy év kilenc napja című film­jét, amelyben már eljutott a „hogyan élni, hogyan te­vékenykedni” új probléma­köréhez, és Mihail Kalato­zov is elkészítette azóta vi­lághírűvé lett Szállnak a darvak című filmjét, amely­ben olyan emberek szere­pelnek, akiknek ábrázolása korábban lehetetlen lett vol­na, holott köztünk éltek, olt voltak a szovjet nép sorai­ban. És jöttele sorban más filmek, más alkotók. Grigo- rij Csuhraj filmre vitte Bo­risz Lavrenyev A negyven- egyedik cíniű művét, amely — mint ismeretes — egy vöröskatona nő és az őrzé­sére bízott fogoly fehérgár- dista tiszt szerelmét ábrázol­Egy kocka a Harctéri regény című, most bemutatott szovjet fűm­ből (Natalja Andrejcsenko és Nyikolaj Burljajev). ta. Ugyancsak Csuhraj ké­szítette a Ballada a katoná­ról című filmet, amely már nemcsak az emberábrázol ás pszichológiai fontosságával tűnt ki, hanem bizonyos mo- ralizálással is. Majd ugyan­csak Csuhraj alkotta meg a sztálini kultusz leleplezésé­nek szánt filmjét, a Tiszta égboltot. A szovjet filmnek az il- lusztrativizmust, sematiz­must leküzdenie csak hosz- szas és nem egyenes vona­lú kereséssel sikerült. S ak­kor még csak a korábbi eredményének a szintjére emelkedett vissza. A társa­dalmi érzékenységet éppen csak hogy visszaszerezve, el­sősorban az ábrázolási ol­dal erősödött meg — az em­berábrázolás és a forma­nyelv. Ez azonban alapot adott a továbblépéshez. Üjabb és újabb alkotók jöt­tek. Hucijev, a korán el­hunyt Larissza Sepityko, és mások, akiknek a filmjei azt a problémát vizsgálták, hogy nem elegendők a jelszavak, a szocializmus építése téte­leinek hangoztatása általá­ban, hanem a beilleszkedés, az önmegvalósítás nehéz kérdésére kell választ talál­ni. Sorra születtek a nyílt kritikát képviselő művek, annak a mozgásnak a kísé­rői, amely a társadalmi élet­ben végbement. Eközben je­lentkezett Alekgzandr Mitta és Gleb Panfilov, akinek ép­pen a múlt héten láthattuk Vassza című csodás filmal­kotását, vagy a még fiata­labbak közül Nyikita Mihal- kov. akinek legújabb filmje, a Perepütty, éppen a szov­jet filmek fesztiváljának ki­emelkedő darabja. A szovjet párt és a kor­mány változatlanul fokozott figyelemmel kíséri a szov­jet filmművészetet. Konsz- tantyin Csernyenko. az SZKP főtitkára áz év első felében az SZKP Központi Bizottsá­ga és a Szovjetunió Minisz­tertanácsa -közös határozatá­nak — „A filmek eszmei-mű­vészeti színvonalának eme­léséről és a filmművészet anyagi-műszaki bázisának megszilárdításáról” — vitájá­ban többek között arra mu­tatott rá, hogy az , új világ építése annyit jelent, hogy fáradhatatlanul gondoskodni kell az új világ emberének formálásáról, és eszmei-er­kölcsi fejlődéséről. Ehhez pe­dig — a határozat szerint — a szovjet filmművészet lé­nyeges mértékben hozzájárul. Több szovjet film meggyő­zően mutatta be az utóbbi években a szovjet társada­lom szociális és szellemi fej­lődésének fontos aspektusa­it, jelentős eredményeit, s mindezt igen magas szakmai színvonalon tette. Évről évre visszatérő ün­nepi alkalom a szovjet fil­mek fesztiválja. Érdeklődés­sel fogadjuk az új műveket, amelyek mind újabb és újabb betekintést engednek a szovjet életbe, művészi megfogalmazásban mutatják meg a szovjet mindennapo­kat. Nézzük a filmeket, s ugyanakkor elgondolkodunk azon a szovjet filmművésze­ten, amely immár hatvanöt esztendős — 1919 augusztusa óta —, s azon az úton, ame­lyet megtett. A szovjet filmek fesztivál­ját Borsodban harmincadik alkalommal rendezi .meg a Borsod megyei Mozi üzemi Vállalat. Az idei megnyitó november 5-én 17 órakor lesz a sárospataki Rákóczi moziban. A résztvevőket Nagy László, a Sárospataki városi Pártbizottság titkára köszönti, majd Kövér Árpád, az MSZMP Borsod , megyei Bizottságának osztályvezető­je méltatja a szovjet film ünnepét. A nyitóünnepség­re várják Anatolij Jejimo- vics Bormotovot, a budapesti Szovjet Kultúra és Tudo­mány Háza igazgatóját és munkatársait. Utána Jurij Iljenko Születésnap című filmjét mutatják be. — A fesztivál december 5-ig tart, s Miskolcon zárul. Az elkö­vetkező hetek során több be­mutató, kiállítás, a Szovjet Kultúra és Tudomány Háza munkatársaival való találko­zó, valamint előadás szerepel a programban, amely min­denhol a helyi felszabadulási évfordulóhoz kapcsolódik. Ti­zenegy új, illetve egészen friss film. valamint félszáz- ■nál-több korábbi szovjet al­kotás kerül e sorozatban a borsod-miskolci nézők elé. Benedek Miklós Vár környéki hírek Szerencsről Szükségállapot — néhány alkalommal már leírtuk ezt a szerencsi közművelődési intézmények .helyzetéről szól­va. Néhány éve a könyvtár, a művelődési központ, a mú­zeum kénytelen volt kiköl­tözni a vári otthonból; a Rákóczi-várban ugyanis meg­kezdődött a rekonstrukciós munka újabb szakasza, amely­nek befejeztével a meglevő szállórész, a színházterem az immár város méltó kul- túrcentrumává épül. Addig azonban még a je­lenlegi mostoha körülmé­nyek között folyik a közmű­velődési munka. Hogy med­dig? Nos, erre vonatkozóan biztos időpontot ma nem le­het mondani. Amikor éppen égy esztendővel ezelőtt a múzeumi és műemléki hó­nap rendezvényei keretében Szerencsen a vár helyreál­lításáról és múzeumi hasz­nosításáról beszélgettek a helyiek a beruházók képvi- , seiőivel, a tervezővel, a Dir- tokbavétel időpontja körüli beszélgetés során a tervező és a múzeumi szakember ,.a bő két év” reményében szólt. Mint a megyei tanács, illeté­kes osztályvezetője kijelen­tette: „A Rákóczi-vár hely­reállításának pénzügyi fede­zete biztosított”. Ö annak a reményének adott hangot, mely szerint a bizakodás 1985 végét jelöli meg a mun­ka befejezésére.' E hét közepén a szerencsi városi közművelődési fel­ügyelővel és a könyvtár igaz­gatójával jártuk be az épít­kezési területet- Ami azt il­leti, túlságosan szembetűnő nem volt a munkanyüzsgés. Azt azonban a belső falak között járva tapasztalni le­hetett, hogy az elmúlt egy év során sok minden történt, ami láthatóbbá és érezhetőb­bé teszi, milyen is lesz majd az új kultúrcentrum. A könyvtár igazgatója is feledi talán ilyenkor a mai rossz állapotot. Elégedettséggel mutatja azokat a tereket, amelyekben a városi könyv­tár helyet kap majd. A köz­művelődési felügyelő a mű­velődési központ majdani helyszínén megjegyzi, hogy a már meglevő színházte­remmel és azzal, hogy a mostani helyen is megma­radnak a termek közműve­lődési célokra — a művelő­dési központ kiscsoportjai jó körülmények között dol­gozhatnak majd, s a nagy rendezvények is alkalmas környezetben várják az ér­deklődőket. Kátai Gábor még azt is hozzáteszi: „Ha birtokba vehetik a szeren­csiek ezt a kulturális objek­tumot, megteremtődnek a színvonalas közművelődési munka épületbeli, tárgyi/fel- tételei. Mi természetesen nem vállalkozhattunk arra, hogy »pataki művelődési há­zat- építünk. Ennek nem is volna értelme. Itt. a várban, olyan lehetőséget kapunk, amellyel nem csupán a Sze­rencsen élők igényeit tud­juk kielégíteni; arra számí­tunk, hogy a körzetben élők is szívesen jönnek majd ide művelődni, szórakozni. Amíg a helyreállítás folyik, ne­künk is készülni kell...” Kiköltözött a rekonstruk­ció megkezdésekor a várból a Zempléni Múzeum is, a maga gyűjteményével, kiál­lításaival. Jelenleg ők is szű­kösen vannak. Amikor Fa- lussy József múzeumigazgató­hoz bekopogtattam, éppen egy kis stáb tanácskozott, beszélgetett a szobájában. Az ex libris gyűjteményről volt saó; a lelkes lokálpatrióta Farkas István birtokában le­vő és jelentős értéket képvi­selő anyag iránt érdeklődtek a Herman Ottó Múzeum munkatársai. A tervek sze­rint ugyanis — ha majd a múzeum elfoglalja méltó he­lyét a Rákóczi-várban —, a kisgrafi Icáknak helyet adó teremben, elsősorban az ex librisek kapnak helyet... A múzeumi szakemberek elképzelése szerint Szeren­csen sajátos szerepet kap a Zempléni Múzeum, megfele­lően a megyei múzeumi lánc­ban elfoglalt helyének (Mis­kolc—Szerencs, Tokaj—Sá­rospatak—Pácin földrajzi vo­nalról van szó). A készülő ter­vezetekben az alábbiakról van szó: természetesen, helye lesz a határainkon •kívül is számon tartott ké­pes leve lezőla p-gy ű j temény- nek állandó kiállításon. Azt persze tudni kell, hogy e rop­pant gazdag anyag (734 000 ké­peslapról van szó), csak tö­redékében kaphat majd he­lyet, számítások szerint az erre szánt teremben három­ezret láthat majd a közön­ség. Ugyancsak állandó ki­állításon járhatják végig a látogatók Szerencs történe­tét, dokumentumok, tárgyi emlékek kerülnek majd be­mutatásra. A szerencsi mú­zeum szerepkörébe tartozik a zempléni és abaúji vártörté­net feldolgozása és bemutatá­sa, a tervezett kőtárban pél­dául láthatók lesznek azok a kövek is, amelyek a mosta­ni helyreállítás során bon- tódtak ki és nem kerülnek újra beépítésre. A kisgrafi- kai elképzelésekről már szól­tunk, s ide tartozik még, hogy az időszaki kiállítások sorá­ban a múzeumlátogatók kép­zőművészeti anyagokat is megtekinthetnek. Most persze, újra ismétel­ve, azt kellene írnunk, hogy; majd... „Laikus bejárásunk” során is jól látszott, hogy nagyon sok munka vár még itt az énítőkre. Az Országos Műemléki Felügyelőség ter­vezője azt már korábban is kifejtette, hogy az építés jobb haladását visszafogja az a tény: itt tulajdonképpen fej­fej mellett haladt a kutatás^ a tervezés és a kivitelezés. Időpontot tehát ne jósol­gassunk most. Aa azonban egészen bizonyos; amikor ezt a vár jellegű épületegyüt­test birtokba vehetik a sae-i rencsdek olyan kultúrcent- rumot tudhatnak magukénak,' amely méltó keretet ad a tanulni, művelődni, szóra-, kozni vágyó embereknek. « Huszonháromból tizenhármat Párttitkár a Zalkában „Pista bácsi?... Tessék várni, megnézem ... . Bent van a pedagógus pártbizott­ságon ... De tessék hívni nyugodtan délután is, bizto­san bent lesz . ..” Kérdem Kerekes Istvánt, mit szól hozzá, hogy lebá- csizzák kollégái. Mbndja, kezdetben neki is szokatlan volt, de már tudomásul vet­te. Hiába, régen volt — 1961-ben, amikor kezdő ta­nárként a Zalkába jött —, hogy ő volt a tantestület leg­fiatalabb tagja. A' mostani kollégákat pedig, egyre töb­bet közülük, nem a tanári szobában ismerte meg, bár igaz, ami igaz, itt az isko­lában. Merthogy a jelenlegi tantestület nyolcvan százalé­ka zalkás ... Itt érettségiz­tek, de lett belőlük mérnök, tanár, közismeretis, hogy csak azokat említse, akik a pedagóguspályára kerültek, „öten jöttek most... Erő­teljesen fiatalítunk. Mérnök­tanárok — gépészek voltak. Hárman különben pártta­gok.” És ezzel máris a be­szélgetés kellős közepében vagyunk. Annál, hogy a párt- alapszervezetre, a kommunis­ta pedagógusok véleményére itt nagyon is odafigyelnek. Harmincegy tagú pártalap- szervezet működik az iskolá­ban. S bár a munkahely nem indokolná, három pártcsopor­tot hoztak létre. Könnyebb így dolgozni, aktívabbak az emberek, jobban kitárulkoz­nak. A munkahelyi légkör, pedig nagyon fontos: a jó légkör, az alkotó légkör. Már a beszámoló taggyűlésre készülve; befejeződtek az el­beszélgetések. Nos, itt is, akárcsak a többi alapszerve­zetben. nemcsak arról for­máltak véleményt a pártta­gok, hogy a határozatokat hogyan hajtották végre. Ar­ról is, meg persze az egyéni vállalások teljesítéséről is. De azt is mérlegre tették, hogy az iskolai demokrácia tényleg betclti-e szerepét, va­lóban figyelnek-e eléggé egy­másra? A fiatalokra? — Az elmúlt években a mi pártmunkánk jelentős ré­szét teile ki például, hogy zökkenőmentesen előkészít­sük a technikusképzés visz- szaállítását. De ehhez egy kicsit régebbre kell vissza­mennem. Ügy gondolom, hogy a pedagógus pártalap- szervezetekben az 1972-es ok­tatáspolitikai párthatározat valóban nagy feladatokat adott. A párlalapszervezet- nek is felelőssége volt ab­ban, hogyan valósítottuk meg. A mi iskolánkban min­dig jók voltak a tárgyi - és a személyi feltételek. Elher­dált szellemi és anyagi tőke lett volna, ha alacsonyabbra tesszük a mércét. Ezért is vállalkoztunk például az egységes középiskolai kísér­letre hat évvel ezelőtt. Már a második technikus osztály végez nálunk, másutt jövőre kezdenek. Mindannyiunk vé­leménye kellett ahhoz, hogy milyen legven a tanterv, a tankönyv. És a feltett kérdé­sekre várták a választ. De erről a munkáról talán má­sutt is tudnak. Kevesebb szó esett viszont arról, indítot­tunk például egv gépszer­kesztői szakot. Ebben a me­gyében gondot okoz, hogy a lányokat igazán nekik való pályákra irányítsuk. Ez ne­kik való. Akár fajzolók, akár szerkesztők lesznek, az ipar is és a tervezőintézetek is várják őket. Lehet, hogy sze­rénytelenség részemről, de úgy érzem, a tartalmi mun­kánknak megvannak az eredményei. És ezt rettene­tesen fontosnak tartom. — Mint nevető iskola? — Kezdetben ketten, most egyedül tanítom a világnéze­ti tárgyat. De ezt csuk tény­ként mondom. Ami viszont a véleményem, a világnézeti nevelés egészen biztosan rep­rezentálja egy iskola nevelő­munkáját. De éppen ezért nem is hiszem, hogy ez egyetlen tantárggyal letudha­tó. Nálunk minden munka- közösség kapott és kap tájé­koztatást arról, hogy mivel foglalkozunk ezeken az órá­kon. A különböző tárgyak, tantárgyak lehetőségei széle­sek. és ki kell használni. Akárcsak az iskolán kívüli alkalmakat. Mondok rá né­hány példát. Igyekszünk pél­dául maradandó élményeket adni a különböző versenye­ken szereplőknek. A Ki tud többet a Szovjetunióról? ve­télkedő területi döntőseit például az iskola küldte el a Szovjetunióba. Az idén a KISZ-vezelőket is jutalmaz­tuk egy NDK-beli úttal. De mást is mondhatok. A szín­házlátogatásokat, amelyeket nemcsak a gyerekeknek, a tanároknak is szervez egyik fiatal kolléganőnk. Egyálta­lán. tudja milyen fontos, hogy figyeljünk azokra, akik képesek maguk körül légkört teremteni ?!. .. — Véleményt formálnak az új kollégák kiválasztásáról is? r -— Mondtam már, hogy pe­dagógusaink 80 százaléka zalkás volt. Egy-két ilyen öreg van, mint én, aki me­net közben vált gépésszé. Ámbár, ha szabad szemé­lyeskednem, én tulajdonkép­pen ilyen, gépész-családból származom, s édesapám nagy megnyugvása volt. amikor ide kerültem. Az a jó. hogy az iskolavezetés nem „igen” fejbólintást akar. Nemcsak megkérdezett minket a ká- derfejlesztésnél. de a javas­latunkat is elfogadta. És eb­ben az az alapállásunk, hogy olyanokat látunk szíve­sen, akik tényleg a gyereke­kért akarnak és tudnak dol­gozni. Akkor is, ha ezek nagy szavaknak tűnnek, pe­dig nem azok. •— Magasak a követelmé­nyeik ezek szerint? — Ha árrá gondol, hogy megnézzük, kit veszünk fel például a párttagok sorába, akkor igen. De. ha nem is tömegesen, sokan a... diákja­ink közül is itt, nálunk let­tek párttagok. Figyeljük őket, nemcsak amíg itt van­nak. Utánuk is nézünk. .ló tudni, ha tölünk elkerülve, mozgatói lesznek egy-egy alapszervezet életének. — Huszonhárom éve tanít, tizenhárom éve párttitkár. Elégedett ember? — Azt hiszem, igen. A munkánknak megvannak a látható eredményei is. A KISZ-szervezet munkájának említett elismerése, a kollé­gák számos kitüntetése. Olyan vagyok, hogy nern számolom az időt, Már per­sze a munkában. És amíg azt mondják nekem, hogy szükség van rám, addig ez így is lesz. Különben készü­lünk arra. hogy 75 éves lesz az iskolánk. Ezért is. erre is szeretném kicsit jobban megnézni, hogy állunk a fel­nőttoktatássá' Csutorás Annamária ,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents