Észak-Magyarország, 1984. november (40. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-03 / 259. szám
T984., nevcmber 3., szombat ÉSZAK-MAGYARCHÍSZAG 7 ,v-" ■ HT ........... ^ 9 ■ •g p ' tf" P011 111 Ifi i s« a , h> m H | iikív Jf Tokajra mindenki kiváncsi. Legalábbis, aki elhatározza. hogy megismerkedik az ország északi fertályával, ezt a települést semmiképp nem szeretné kihagyni. Aki ismerősként tér vissza, az már tudia. mire számíthat a Tisza-parti nagyközségben. Aki viszont elsőként, érkezik Tokajba, a nagy hírű bor névadó helyére. az nemritkán meglepve veszi tudomásul, hogy mindössze egy ekkora településről van szó. Persze az ilyesmit nem rőttel mérik, vagy. hogy stílszerűek maradjunk, nem hektoliterekkel. Mégis. Tokajban, a borok gazdag zarnata mellett nem árt, ha a település is közvetít valamilyen hangulatot a turistának. Annál is inkább, mivel Tokaj látott: már szebb napokat is, hiszen egykor városi státust, élvezett, annak minden előnyével. Ennek eredményeképpen pedig kézzelfogható emlékekkel is rendelkezik. így van ez még akkor is, ha a felületes szemlélő úgy megy el ezek meíleti; az emlékek mellett, hogy észre sem veszd ölre},. Azokról az épületekről van sao, amelyek igy-úgy kiállták az idő számos viharát, s most megújulásra várnak. Tizenhét épületről van. szó, amely abban a regiszterben szerepel, amelyet, a műemlékvédelemmel foglalkozó szakembernek áí&üottafc össze. Tizenhét épület. templomoktól kezdve lakóépületekig. amelyek felújítása nyomán Tokaj, megújuló kópét elnyeri majd. Műemlékek, műemléki jellegű, városképi leg fontos épületekről van szó. nélkülük szegényebb lenne Tokaj ábrázata. Es szegényebb is lesz még egy darabig. hiszen a felújított épületeket hamarabb észreveszi a szem. míg a rós- kadozók könnyen kívül esnek a figyelem körén. Tizenöt, húsz évre szóló munkáról van szó, ennyi kell hozzá a mostani tervek szerint, hogy mind a tizenhét épület újjászülessen Hosszú idő, éppen egy nemzedékváltásnyi szakasz, de a munka megkezdődött, és ha dr. Zboray Gábor tanácselnök személyéi: >n akadt ember, aki elkezdte a rekonstrukciót, lesz ember bizonyosan arra is. aki befejezze, ha ehhez a jelenlegi elnök hivatali ideje esetleg rövidnek bizonyulna. A görög kereskedöház nyitotta a felújítások sorát. S ha ideírjuk, Hogy nyolc és fél millió forintba került a munka, akkor rögvest érthetővé válik, miért kell hozzá tizenöt-húsz év, hogy mind a tizenhét, épület új köntöst kapjon. A kereskedőházban egyébként egy szőlőtermeléssel, borászattal, bortörténettel kapcsolatos állandó kiállítás kap majd helyet, így egyúttal megoldódik az egyik legnagyobb gond is, amely az ehhez hasonló patinás épületek felújítása után jelentkezni szokott: -ki végezze az épület állagmegóvását, hogyan hasznosítsák az épületet. A görögkeleti templom épületének helyreállítása folyik jelenleg. Erre öt-hat millió forintot, kelt költeni ahhoz, hogy újból eredeti szépségében pompázzon, igaz. rendeltetése az eredetitől eltér majd. Állandó kiállítás lesz. majd benne, a jövő évtől kezdve, a munka befejeztét ugyanis erre az időre tervezik. A volt zsinagógán is elvégeztek már egynéhány, állagmegóvással kapcsolatos . feladatot. Am a folytatáshoz pénz kell. s az épületet megvásároló bekecsi termelőszövetkezet .anyagi erején múlik, mikor lesz a zsinagóga épülete ismét használható állapotban. A sort a tanácsházával folytatják majd. Tokajban ugyanis a tanács is műemlék épületben működük, s amelyet jövőre újítanak föl. Itt tart jelenleg a munka, melynek eredményét, remélhetően minél többen igy summáznak majd, Tokajban járva: csinosodik ez a hely. I .-- . (csendes) 5 Mi újság? — tesszük föl a kérdést nap mint nap aztán már szaladunk is. Csoda-e, ha a csevely ki- halófélben levő őstulkokhoz, hősei ncerekhez hasonlóan igazi ritkasággá védelemre szoruló kuriózummá vált. Pedig az érdeklődés nemigen lett kevesebb. Inkább mintha a türelem lenne kurtább, ami annál is inkább sajnálatos, hiszen egy-egy embert — akárcsak röpke gondolata erejéig —, megismerni olyasfajta lehetőség, amely- Ível nem élni több, mint figyelmetlenség. Mi újság?— lennénk föl a kérdést ezentúl lapunk hasábjain is, ha a nyájas Olvasó megírja nekünk, kik azok az emberek, akiket, ha módja, lehetősége, ideje,. türelme volna, megkeresne a kérdéssel, megvárva a választ is. Megírhatják azt is, mit kérdeznér nők. Ha nem, akkor mi ki seriünk kérdezni önók helyett is. Kiktől? Bárkiktől, legyenek politikusok, közéleti emberek, művészek, sok- gyermekes családanyák, villamosvezetők, postások vagy mezőgazdasági szakemberek, meteorológusok vagy jósnők, föltéve, ha éppen reá kíváncsiak. És addig, míg első leve-l leik megérkeznek, a cim-I beli kérdésre adott felelettel búcsúzunké csak ennyi az újság-! — DWfcr megint egy máraka — sóhajtott elkeseredve az asszony, és fanyar képpel várta, hogy az a valami előmásszon a dobozból. A férj és gyerek viszont repdesett az örömtől. Négykézláb csúsztak-mász- tak a konyha linóleumán az állat után, „ki” riadtan kereste az első zúgót, hol e nagy ricsaj elől menedéket találhat. Az asszony hirtelen megsajnálta. Végtére is nem ő akart idekerülni, s neki ez — megszokott környezetéből hirtelen kiszakítva — most vad világ, veszélyes dzsungel, ahol minden mozdulat elől menekülnie kell. A macska fekete-fehér volt. Pofácskáján fehér csíkok. Könnyű és súlytalan volt, mint a tollpihe, ha ráfújnának, talán kirepülne innen a konyhából, az első szélroham elfújná, mint az ördögszekeret. A szeme kék volt az a homályos, alig világra nyílt, opálos kék, ami rácsodálkozik mindenre és fekete hátán őszes szőrszájak me- redeztek az ég felé, valami koravén jelleget adva ennek a pár dekányi hús- és szorosoménak. Lábai bizonytalanul, dülöngő józansággal kapaszkodtak a talajba, mozdulatai puhák és nesztelenek voltak, sodródott szék és asztalláb között, mint a falevél, majd hirtelen eltűnt a kamra függönye mögöt. Sokáig elő sem jött. Az asszony beletörődve tett-vett a konyhában, bár érzékszervei mái- a macskára figyeltek. Nem szerette a macskákat. Vagy inkább nem becsülte őket. Hogy miért is? Fene tudja! Falun nőtt tel. ahol a macska a legtöbb parasztháznál egy szükséges. valami volt, semmi több. A legtöbb neseet sestn kapott. Vagy Cirmos volt, vagy ciccként hívták, sicc-ként zavarták, s egyetlen feladata volt, hogy kamrában. padláson, istállóban rendet tartson a rágcsálók között. Langyos, szúrt, fejt tejet kapott esteíente, a hideg beálltával bekuporoghatott a zenélő tűzhelyek. „masinák” alá. egyébként nemigen foglalkoztak velük. A házigazdának csak a szaporulat okozott gondot. s ilyenkor jött az ismert megoldás: zsákba, patakba velük.. Volt. hol-még ennyi fáradságot sem veitek. Baltával lesuhintotlák a vaksi jószágok fejét, és elásták igy gödörbe, valahol a kert végébe. Ott, azon a helyen . több fű, több gyom nőtt. Aztán emlékszik, olvasol! ő a macskákról néhányszor ..irodalmat'’ is. Egy kisregényben, a szerző neve már ismeretlen előtte, a feleség féltékenységből dobta ki a macskát a toronyház szu- peremeleléről, mert nem tudta elviselni a kötődést a macska és a férje között. A macska körmei tövig koptak a zuhanás és kapaszkodás közben egyébként életben maradt. A férj azontúl nem szólt a feleségéhez. Olvasta aztán Nagy Lajos novelláját is Pirosról. az igaztalanul tolvajnak vélt és agyonvert macskáról. Ezek az írások persze felkavarták. Nem a macskák, hai m az igazságtalan brutalitás miatt. Látott aztán a tévében kitenyésztett. kényes, arisztokrata példányokat, masnival a nyakukban, gazdájuk nyafogott a gyönyörűségtől, es ilyenkor elgondolkodott: azon, lám, milyen pótcselekvésekre, hétszere telekre kepes az ember. hogy kitöltse az űrt a bensejében, körülötte... De bántani . .., ha ezekre az olvasmányokra most visszaemlékszik, képtelen lett volna. Bármit elpusztítani, ami megszületett, olt. lélegzett, helyet és szerepet kért a világból. Bántja őket. eléggé a külvilág, a véletlen, vagy ‘talán nem 1 is a véletlen, hanem a természet szelekciója. Hiszen minddel, ami eddig csak idekerült, ba.i volt. Az első valami csúnya betegségben pusztult el. A második — szakasztott hasonló küllemű. mint ez most — rövid élete során több hányattatásban részesült, mint valamely híres cirkuszi állat. Játékos, eleven kis ördög volt. mígnem egy napon megcsapta a négyezer volt. Azt a napot sosem felejti el. A férje rádiózott, mint rendesen, s csak arra figyelt lel, hogy a macska meggörnyedve. púpos háttal szalad kifelé a rádiós kamrából az adóvevő-mellől. görög kifelé a konyháiból, ki az udvarra, a bokor alá, s torkából valami vékony, viiinvogó hang tör ciö. Körmei — sokáig terjengett az égett szaru émelyítő szaga — tövig égtek. Hogy milyen belső sérülést szenvedett, nem tudták. Csak lapított a bokor alatt parázsló, tájdalomtól égő szemmel, mozdulatlan, s ók nem mertek hoz/á- rivúlni. Tejet rakott elé. Nem ivott. Várták, mikor pusztul el. Így telt el tán vagy bárom nap, makor a macska váratlan»! magához tért. Feléledt, és teljes egészségben nőtt, növekedett. Akkor kapta a Vol- ti nevet. Elvégre kevés macska mondhatja el magáról, hogy túléli a négyezer volt halálos ütését. És túlélte. Azét az autóét viszont nem. amelyik néhány hónap múlva telibe kapta a ház előtt. Késő ősz volt már, didergő s fagyos reggel, s a férje elkékült szájjal, vöröslő szemhéjjal vitte lapáton hátra a párolgó kis testet a kert végebe, a fenyőfa alá. A föld már olyan keményre fagyott, hogy alig tudta elásni. s a gyerek napokig kuporgott a fenyő mellett, a macskát szólongatva, és akkor ö elhatározta, keményen, hogy ide többé az életbe nem kerül állat, van nekik bajuk elég. nem nehezíti a lelkét egy élőlény értelmetlen pusztulásával ... És most megint itt van egy. Itt kaparász. Hallja. Görgeti a diót. Ügy látszik. mar kedvet kapott a játékhoz. Ez persze az alaptermészetük. A játék, a báj, a kellem, amíg az ember el nem ernyed, el nem lágyul, és nem kezd el gyönyörködni a természetnek o csodájában, ami voltaképpen csak szőr, hús. köröm és zsigerek. és mégis összeáll valamivé, valamivé, amit, ha meg tudna fogalmazni, akkor talán nem háziasszony lene, hanem költő ... — A fene egyen meg? — csapta le hirtelen mozdulattal a konyharuhát, és a hűtőbe nyúlt, hogy melegítsen egy kis tejet. Hiszen. ha hidegen adja neki, meg megfázik a torka... Keresztény GnHríeM* • / V, «-** svD£A: 7// J'Zv Erdő «él Feledy Gyula rajté Elmonifia: epy boltvezető — Nekem igazán elhiheti kedves kartársam, nem öröm manapság boltvezetőnek lenni. Mert nem abból áll az egész, kérem szépen, hogy reggel kinyitom a boltot, felöltöm a köpenyt és ■ végzem a dolgom. Az volna az igazi! Beállni a pult mögé, figyelni mit kér a vevő, miként szolgálja ki az a kétbalkezes Csucsor- káné, aki született antita- lentum a kereskedelemben, de a központból igen melegen ajánlották, énrám meg a hideglelés jön, ahányszor kiszolgálni látom. Ilyenkor odamegyek, átveszem a munkát, valami módon beleavatkozom a dolgok menetébe. Aztán sorra megnézem a polcokat, van-e eleg áru kirakva mindenből, elintézem az adminisztrációt, árut rendelek, átveszek, statisztikát vezetek, köszöngetek, meg egyéb ilyesmiket csinálok. Ez lenne a vágyam... De a valóság!... Hajaj 1... Reggel még csak a rolót húzom felfelé, már hallom, hogy cseng a telefon. Felveszem, mondom, hogy itt én beszélek a Felhőgomo- lyító és Fényesítő Vállalat Külső-Lótáp utcai mintaboltjából, mire a központból azt mondja nekem Wasserkopf kartárs az áruforgalmi osztályról, hogy jól Ügyeljen Bruhák kartárs, fél óra múlva odamegy magához Hosszúkarú kartárs a főhivatali alosztály adócsoportjától, és maga ad neki négy kiló hübs- pangnit, de első osztályút. Mondom erre én, hogy egy gramm sincsen belőle, és már hetek óta hiába rendelek, nem küld a nagyker. Csak semmi nyugalom, mondja erre ő. mert már a központ intézkedett, és egy nagyobb tétel hübspangni útban van a Kül- ső-Lótáp utca felé, elvégre nem lehet, hogy e súlyponti környék lakói már hetek óta enélkül legyenek. Legyek körültekintő, mondta még, nehogy a lakosság körében hiánycikké váljék a hübspangni. Es klatty, leteszi a kagylót. Meg is érkezik a hübspangni. meg szinte vele együtt Hosszú- karú kartárs. Kiszolgálom becsülettel. Alig csomagolom be neki az árut, már telefonál a központi főcsoporti alosztálytól búr kartars, miszerint mindjárt jön a társ.hü. vatali főosztálytól Fő fejes kartárs neje. s mivel ő. mármint Bumbur kartárs. tudja, hogy 'én kap- ' tam hübspangnit, arra kér adjak tíz kilót Föíejesné asszonytársnak. Aztán télé-' fonál Prüntyike, az igazgató titkárnője, aki magának és a diri feleségének tiz-tiz kilót kér, majd később Lüpökné a munkaügyről. Durrbele kartárs a bolthálózati. főcsoporttól, Stropákné a bérelszámolóból, és igy tovább. Mit mondjak kérem, a hübspangni két óra alatt elfogyott, se nekem, se a bolt] dolgozóinak nem jutott egy deka sem. pedig ha minden dolgozónak jár a szükséges mennyiségű hübspangni, úgy nekem, meg a bolt minden dolgozójának, még a mái- emlegetett Csu- cserkánénak is, aki minden kétbalkezessége ellené re a bolt dolgozója... És ha még ezzel véget érne az ajánlgatás!. .. A központ azt hiszi, hogy az a kis hübspangni. amit küldtek, örökké tart. Wasserkopf kartárs már meg is fenyegetett. hogy ő nem törődik vele, honnan veszem, de adjak még kilenc kilót valami Csicsedlinénak, hármat meg Csovelós kartársnak, mert ő . már megígérte nekik. ő pedig tudja, hogy en kaptam es vegyem tudomásul. azt ő intézte el nekem, hogy kapjak, és nem az én két szememért fáradozott, hanem azért, hogy a Külső-Lótáp utcai bolt kielégíthesse a dolgozók hübspangni igényét, hát csak ne dugdossam én a pult alatt, amit ő ide diszponált. mert megütöm a bokámat... Hát így! tgv megy napok óta! . . . Már a város összes boltjait össze' telefonáltam és így új gazdákhoz juttattam hét mázsa hübspangnit, — anélkül. hogy egyáltalán nyílt forgalomba került volna ... Apropó! Mondja, kedves kartársam, nem tudna nekem keríteni tíz kiló valódi kukutvini hegyezett zabot? A Ménkő utcai boltban öt kiló hübspangnit ígértek érte cserébe ... (benedek)
