Észak-Magyarország, 1984. november (40. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-20 / 272. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 4 1984. november 20., kedd Á képernyő előtt UÉk - Kisírnék - Zenés komédia Akárhányszor is visszalapozom a most zárult műsoráét menetrendjét, nagyon nehéz lenne találnom benne olyan adást, amely kiemelt elemzést, méltatást kívánna, amely a heti kritikai jegyzet vezető anyagául, vagy éppen egyedüli témájául kínálkozna. Mondhatnám, hogy adódhatnak ilyen műsorhetek, hogy a hét egyik ismételt műsorának címével éljek, „nem kell mindig kaviár”, de valójában olyan ritkán adódik ebben a kínálatban kaviár és olyan gyakori az üzemi étkezdék menüire emlékeztető, generálszósszal leöntött vegyes, ám mindenkor azonosan ízetlen geműze, hogy igazán megbecsülendő, ha e f'őzelékhalmaz tetejére vetett három szemnyi tokányban, vagy pörköltben egy kevéssé mócsingos. rághatatlan, azaz emészthetőbb, ízesebbnek kínálkozó falat is akad. (Zárójelben jegyzem meg, hogy a két héten át csordogáló Különös házasságról majd csak befejezése után érdemes írnom.) * Először az önmagát jubiláló Ablakról valamit. Századszor jelentkezett ez a közönségszolgálati jellegű magazinműsor, s ha éppen a jubileumi adás nem is múlta felül néhány elődjét, feltétlenül a legjobbak közé sorolható. Az ön ünneplés mértéktartó volt, nem több. mint amennyi dukál, maga az összeállítás pedig most is olyan témákkal szolgált, amelyek valóban nagy tömegek érdeklődésére tarthatnak számot — tanácsi lakások felújítása, kivihetetlen karbantartásra kötelezések, távfűtési gondok, közlekedési információk stb. —, s amelyek igen markáns profilt adnak ennek a joggal népszerű magazinnak. Persze, az lenne az ideális állapot, ha az Ablaknak kínnal és keservesen kellene keresni a témákat, ha visszatérő témái szépen feloldódnának, mert megoldódtak, de — sajnos — azt hiszem, a szerkesztőknek meg sokáig inkább a kínálkozó témák közötti válogatás lesz a gondja, semmint a keresgélés. Itt jegyzendő meg, hogy a szerkesztés jó arányt tart a panasz jellegű és egyéb információk között, nem válik a műsor a sokféle panaszláda egyikévé. * Tihanyi Zsuzsa k • r • ramiai Mindig örömmel fedezem fel a műsorban a MAFILM Közművelődési Stúdióinak munkáit. Az elmúlt keddre három olyan filmet hirdetett a műsor, amelyeket nagyon jól ismertem, s kíváncsian vártam, miként hatnak azok a képernyőn. Az első meglepetést az okozta, hogy ötvenpercnyi adásidőt szántak három olyan filmre, amelyek közül az egyik maga hetvenöt perces volt. Az Élet , és Irodalomban Zöldi László már kifüstölögte magát emiatt, de ez nem csökkent- heti sem az én felháborodásomat, sem másokét, akik várták Magyar Józsefnek immár nemzetközileg is elismert filmjét, A mi iskolánk című dokumentumfilmet, amelyet itthon először a tavalyi miskolci filmfesztiválon mutatlak be, majd azóta több száz helyen vetítettek és vitattak meg. néhány hete a mannheimi filmfesztiválon nem kevesebb, mint négy díjat is nyert, s eléggé köztudottan mai közoktatási helyzetünkről ad nagyon is izgalmas képet. Ez most, egy újabb közoktatási vita küszöbén sem lényegtelen adalék! Nos, ebből a hetvenöt perces filmből a Magyar Televízió csak részleteket közölt, az egésznek egynegyedét, amiből aztán végleg nem tűnik ki, miért olyan értékes és izgalmas ez a dokumentumfilm. A másik két kisfilm közül az egyik szűkebb pátriánkhoz kapcsolódik: a Zombori Katalin rendezte Szezonvég című Pribék Sándor egykori lillafüredi szakszervezeti kultúrfelelősnek egy téli pihenését mutatja be korábbi működése helyén, a Palotaszállóban. A másik, az Endlösung című Fehéri Tamás munkája. Üjra őszinte döbbenettel néztem. A sajnos már túl ismerős képsorok új tartalmat kaptak ebben a filmben. A szenvtelen szövegű német jelentés, az aiámondott szöveg és néhány számadat — 1944. nyarán, a magyarországi deportálások idején napi 24 000 elgázositás; egy kiló hajért, amit az áldozatokról vágtak le, 50 pfenniget fizetett a lágernek egy nád ipari üzem, amely matracokhoz használta fel azokat stb. — újra, meg újra megrázott. A hatmillió áldozat emlékére készült tízperces kisfilm — kései, négy évtized utáni tisztelgés. Nagy hatású, kalaplevételre késztető munka. * S most valami vidámabbról, illetve szándéka szerint vidám műsorról. Róka fogta, csuka a címe a nemrégen elhunyt Somogyi Pál karcolatára épült zenés komédiának, amelyhez Hidas Frigyes komponált zenét és Bán Róbert rendezte kamerák elé. Somogyi korábban a Ludas Matyiban sorozatban közölt Pesti Dekamer ónjában számos boccacdói ihletésű csiklandós esetet írt meg, mai férjek és feleségek félrelépéseit a hajdani reneszánsz környezetbe, Firenzébe helyezve, illetve a hajdani firenzei kikapós menyecskék dolgait áttelepítve egynémely mai dolog közé. így volt ez a Róka fogta csuka esetében is, amikor is a gyanakvó firenzei férj, valamikor a XVI. században modern XX. századi videokészülékkel figyelteti otthon hagyott feleségét és ebből sokféle bonyodalom adódik. A történetke kevés volt a hetvenperces zenés játékhoz, az alapötlet változatlanul jó, a körítés igyekezett hozzá felzárkózni. Benedek Miklós Nemzetközi pályázat Á Novosztyi Sajtóügynökség nemzetközi cikkpályázatot hirdet a hitleri fasizmus felett aratott győzelem és a sz.ocialista világrendszer létrejötte 40. évfordulója alkalmából,'A szocialista ember címmel. Pályázni bármilyen publicisztikai műfajban lehet, legfeljebb nyolc gépelt oldalon. Á meghirdetők azt várják, hogy a beküldött pályamunkák egyedi, emberi sorsokon keresztül mutassák be a fasizmus felett aratott győzelem jelentőségét, eredményét, a szocializmus egyént, közösséget, országot formáló szerepét. A pályamunkákat nemzetközi zsűri értékeli, az eredményt 1985. május 9-én, a győzelem napján hirdetik ki. A legjobb írások szerzői értékes jutalmakat, emléktárgyakat, valamint öt, szovjetunióbeli utazást nyerhetnék. A pályázatra érkezett legjobb anyagokat az APN kiadványaiban közreadják. Beküldési határidő: 1985. március 31. Cím: 119021 MOSZKVA, Zubovszkij bulvár 4. APN Glavnaja redak- cija szocialisztyicseszkih Eztran. Fiatal keramikus, Ti- 0 líanyi Zsuzsa munkáit mutatjuk be. Változatos megoldásokkal formált vázát, tányért, gyertyatartót, tálat, használati és dísztárgyakat. Mértéktartó mázai harmonikusan illeszkednek. Funkcionális tárgyai jól használhatók, ízlésesek, jó formaérzékkel tervezettek. Kedvesek kislánya számára készített, állatfigurái. Szép formájúak repesztett vázái, kecsesek, ötletesek gyertya- tartói. Dísztányérjaira falevelet, csipkét éget, virágot, arcot mintáz. Klasszikus elemeket használ fel máz nélküli italhűtő edényéhez. Tihanyi Zsuzsa — aki gyerekkora óta keramikus akart lenni —.még csak most indult a pályán. Néhány kiállításon már láthatta a közönség munkáit. Bécsi tanulmányútja utón tavaszi kiállításra készül. Megújult a régi vármegyeháza Múzeum, képtár; Űj helyen ’ Több évi munkával befejeződött Sátoraljaújhelyen az egykori zempléni vármegye- háza felújítása.. így most, hogy végKépp „lehámozták” róla az állványokat, ismét régi szépségében láthatjuk a 225 esztendővel ezelőtt emelt tömör barokk műemlék épületet, amely Kazinczy, Kossuth, Balásházy János, Szemere Miklós korában oly sok és heves politikai csatározásnak volt a színhelye. A felszabadulás utáni évtizedekben a városi és a járási tanácsnak, majd a járási hivatalnak adott, illetve ad ma is otthont. Ez utóbbi megszűnésével több helyisége szabaddá lett, s ezzel lehetőség nyílt arra, hogy az újhelyiek régóta dédelgetett vágya teljesülhessen: múzeumot és képtárat létesíthessenek. Az ehhez szükséges anyag összegyűjtése az olyan gazdag történelmi múlttal bíró és a hazának oly sok jeles politikus, irodalmi, tudós egyéniséget adó városban, mint Sátoraljaújhely, nem okoz gondot. Aztán a zempléni táj a maga színes állat- és növényvilágával, a régészeti feltárások során előkerült leletekkel, a néprajzi, szőlészeti-borászati hagyományaival szintén bőséges értékekkel járulhat hozzá a múzeum anyagának fokozatos gyarapításához. Az öreg vármegyeházánál alkalmasabb, stílusosan ódonabb épületet keresve sem lehetett volna találni az új múzeum számára. Egyelőre hét földszinti terem berendezésével „indul” a múzeumalapítás — tudtuk meg Fehér Józseftől, a művelődésügyi osztály főelőadójától. Hónapok óta folyik a munka a Herman Ottó Múzeum szakembereinek irányításával, akik szintén szívügyüknek tekintik, hogy Sátoraljaújhely minél előbb múzeumhoz juthasson. Az már természetes, hogy a Kazinczy szellemét, emlékét, irodalmi és nyelvművelő hagyatékát ápoló városban a jeles íróról és literálor- ról nevezik el a múzeumot, annál is inkább, mert a fölötte levő traktuson van a levéltár, amely nem is olyan régen még a Kazinczy nevét viselte, s amelyben a széphalmi „szent öreg” másfél évtizedig maga is dolgozott. A múzeum termeiben helyet kapnak a város történetére, a Kazinczy korára, az 1848—49-es szabadságharcra vonatkozó zempléni írásos és tárgyi emlékek, az újhelyi kismesterségek eszközei, továbbá a Zemplénihegység növény- és állatvilágát bemutató anyagok. Két teremben képzőművészeti alkotásokból képtárat rendeznek be, s ezek anyagát időszakos kiállításokon mutatják be a közönségnek. Az első kiállításon a reformkor festészetének remekeivel ismerkedhetnek meg a látogatók. A sátoraljaújhelyi múzeum és képtár megnyitására — a tervek szerint — a város felszabadulásának 40. évfordulóján, december 3-án kerül sor. «*. Í-) Százéves olvasóegylet Milenmi innepség Ózdon A magyar munkásmozgatom ritka centenáriumát ünnepelték tegnap délután Ózdon, a Liszt Ferenc Mii ve- lödési Központban. Ezt hangsúlyozta a szónok, Herezegi Károly, az MSZMP KB tagja, 'a Vas-. Fém- és Vil- lamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára. Ózd országgyűlési képviselője. Száz évvel ezelőtt, 1884. november 14-én alakult meg ugyanis a Rimamurányi— Salgótarjáni Vasmű Részvénytársaság ózdi felvigyázó- és munkásszemélyzet olvasó- egylete. Az alapítók harmincegyen voltak, a könyvállomány alig hatvan kötet volt. Jelenleg 110 ezer kötettel rendelkezik az Ózdi Népművelési Intézmények könyvtárhálózata és 3100 beiratkozott tagja, rendszeres olvasója van a könyvtáraknak. A kezdeti időszakban az olvasás és a közös szórakozás jellemezte az egyletet. Tevékenysége egyre gyarapodott; 1^95- ben megalakult a fúvószenekar, amely ma már koncertzenekari szintű. Egy évvel később megkezdődött az öntevékeny színjátszás, ezt kör vetően pedig megalakult a dalárda is. Ennek ma méltó folytatója a vegyes kórus és a gyermek énekkar. A Tanácsköztársaság napjaiban az egylet tevékenysége új tartalommal egészült ki, az ellen- forradalom azonban gátat vetett a kezdeményezéseknek. Az olvasóegylet új otthonát 1924 októberében avatták fel; ez a mai Liszt Ferenc Művelődési Központ. A második világháború idején arra törekedtek, hogy átmentsék az egylet vagyonát. • A felszabadulás után Ózd szovjet városparancsnoka az olvasóegyletet szólította fel a kulturális élet megindítására, amelyben nagy segítséget nyújtott a két munkáspárt helyi vezetősége is. Később az egylet régi szelleme már nem felelt meg az új élet követeiményeinek, ezért 1949 júniusában átadta vagyonát, az épületet is a szakszervezeteknek. A ház akkor vette fel a nagy magyar zeneszerző nevét. Ezt követően nagy lendületet kapott a népművelés. Új szervezeti formák jöttek létre, gyors demokratizálódás bonyolódott le ezen a téren is. Nemcsak a gyár dolgozói, de a város lakossága is bekapcsolódhatott az öntevékeny munkába; létrejött a népi táncegyüttes, a ba- lettcsoport és a honismereti kör is. — A munkásművelődés egyik legfontosabb szerepe ma a szakszervezeti nevelő munka — mondotta befejezésül a szónok. — A anyagi lehetőségek korlátozó ttak ugyan, de ez nem jelentheti a tartalmi követelmények feladását. Napjaink társadalmi-gazdasági feladatainak megvalósítása csak felelős, felkészült, cselekvő, dolgozó tömegekkel realizálható. Az olvasóegylet zászlaját a színpadon vették át az egylet veterán tagjaitól a néo- művelési intézmény fiataljai. A szakszervezet kék szalagját. Herczeg Károly helyezte el a zászlón. Ezt követően Pethes András, az Ózdi Kohászati Üzemek vezérigazgatója kitüntetéseket adott át. A Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetést Kunt Ernő festőművész és Stefanek Béla nyugdíjas, egyleti tag kapta meg. Többen részesültek a Szocialista Kultúráért és a társadalmi munkáért kitüntetésben. Az elnöklő Kovács Ferenc, a vállalati szakszervezeti bizottság titkára bejelentette, hogy a centenárium alkalmából a Munkásművelödésért kitüntetést alapítottak, amelyet ez alkalomból dr. Kasza Gyulának és György Józsefnek adományoztak. A centenáriumi ünnepség alkalmából kiállítást rendeztek a Kohászati Gvártör- téneti Múzeumban, illetve a művelődési közoontban. amelyen bemutatják az olvasó- egylet több évtizedes tevékenységét, oklevelek és fotódokumentumok segítségével. O. J. Községük felszabadulására emlékeztek szombaton az alsódobszaiak. Az ünnepségen, amelyen részt vetlek a község, valamint Megyaszó párt-, állami szerveinek, a környék gazdaságainak, intézményeinek képviselői is, Zsebesi László, nyugalmazott ezredes mondott ünnepi beszédet. Szólt a község lakóinak a felszabadulás óta eltelt eredményes évtizedeiről, a település megtartó erejéről, az itt élők közösséget kovácsoló mindennapjairól. Ezen az ünnepségen nyílt meg a helytörténeti kiállítás, amely 1332-től követi végig napjainkig a település történetét, fontosabb időszakait. Első alkalom, hogy több éves kutatómunka eredményeként az alsódobszaiak dokumentumokon keresztül ismerhetik meg a település, valamint hajdani lakóinak történelmét. Szorgos gyűjtőmunka eredményeként számos tablón vált egésszé a község múltja. Az ófalu 1332-ben telepedett meg, majd a jelenlegi helyére költözött. Látható itt 1773-ból jogszabályrendelet., 1889-es lakossági összeírás, aminek névsorában ki-ki megkeresheti eleit, végigkövetheti családjának történetét. Fotók készültek a szerencsi járás községeinek címereiről, ah«l ott van az alsódobszaiaké is; két szőlőlevél és szőlőfürt, ami a hajdani szőlőtermelésre utal. Megkeresett és megőrzött lett a kiállítás által a múlt. Az itt-ott fellelhető dokumentumok, levéltári anyagok, mint például a község 1909-ből való hatalmas térképe, ahol 700 parcellán jelölték meg a telkek tulajdonosainak nevét, vagy az 1925-ben megalakult önkéntes tűzoltó egyesület okirata, vagy — és ez már a felszabadulás utáni időszak — a nemzeti bizottság tagjainak a névsora most együtt került az alsódobszaiak elé. Legfrissebb, és a látogatók által legnépszerűbb anyag az elmúlt évben készplt: valamennyi lakóházat és a község épületeit, dokumentáló fotók. Ki-ki megkeresheti otthonát a tablón. A most megnyílt kiállítás anyagának egy része kapcsolódik majd az Alsódobszáról készülő monográfiához, amelyet éppúgy, mint a kiállítást, Zsebesi László, a köz-, ség szülötte állított és állít össze. A kiállítás és a készülő monográfia az alsó- dobszai fiatalok nevelésében, hagyományteremtési igényének felkeltésében kap szerepet. •— ke —
