Észak-Magyarország, 1984. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-02 / 258. szám

1984. november 2„ péntek 1 £SZM»MÄ.S¥MߣSZAC £ ) i i I .1 r Négyszázhuszonöt éves iskola A Földes Ferenc Gimnázium tervei Többek között arról be­szélt az idei tanévet nyitó ünnepségen Kármán László, a gimnázium igazgatója, hogy szeretnék, ha a mindenna­pokban jobban tudatosulna: jubileumi tanévet „ülnek”. A mai gimnázium egyik jog­elődjének az alapító levelét 1560-ban írták alá. Igaz, a jubileum eseményei majd csak a tanév második felé­ben, 1985 tavaszán sűrűsöd­nek meg, de az évforduló­ban rejlő nevelési, oktatási lehetőségeket vétek lenne nem kihasználni. Szeretnék elérni — mondta a gimná­zium igazgatója —, hogy jobban a köztudatba kerül­jön, Miskolc nemcsak ipar­város, iskolaváros is. Nem­csak ma az. Miskolc iskolái a régi időkben is hatással voltak, s nemcsak a város szeöetni, kulturális életének alakulására. A jubileum al­kalmából megjelenő emlék­könyv összeállításánál is er. volt a „szempont”, nem év­könyvet akartak készíteni, hanem az iskolából és a jogelőd gimnáziumokból ki­került neves növendékek munkásságát megmutatni. Azt, hogy mindig volt, s ma is van élő kapocs a miskol­ci gimnázium és a magyar szellemi, közéleti élet kö­zött. Országos hírű tudósok, neves közéleti emberek írá­sait, emlékezéseit adják köz­re az emlékkönyvben, amely­ben a jelen pedagógus kö­zössége is szerepel. Ügy, mint alkotóműhely. Az ok- tató-neveló munka fejlődé­séről, a jövő terveiről szól­nak. Pó.pai Sándor, a* iskola tanára, az emlékkönyv szer­kesztője sorolta fel azokat a rendezvényeket, amelyeket a jubileumi tanévben tervez­nek. Magát az emlékünne- fpélyt április közepén tarta­nák meg, akkor lesz a Föl­des-est is, amely az idén annyiban eltér a korábbi évekétől, hogy egykori diák­jaik is fellépnek rajta. A Herman Ottó Múzeummal közösen időszakos kiállításon mutatnák be a négyszázhu­szonöt éves intézmény do­kumentumait, s volt, képző­művésszé lett növendékeik alkotásait. Hangverseny és különböző találkozók színe­sítik a programot. Tervezik, hogy a hagyományápolás­nak nemcsak ilyen látvá­nyos, nagy rendezvényekkel adnak teret. Már a szakkö­ri munkát' is úgy tervezték meg ebben a tanévben, hogy kössék a régi diáko­kat. A „Földesből indultak” beszélgetések vendégei kö­zött színművész csakúgy lesz, mint tudós vagy köz­életi ember. Általában cél, hogy az iskola hagyományai­val jobban megismerkedje­nek a mai diákok — mond­ta Kármán László. S hoz­zátette: a jubileum most al­kalmat is teremt ehhez, megalapozza. De ez a ha­gyományápolás nem szakad­hat meg a tanév végével sem. Már csak azért sem, mert az iskola nagy segít­séget kaphat ezeken az al­kalmakon ahhoz, hogy a mai magyar valóságot kö­zelebb vigye diákjaihoz. Kire szeretnék használni azt a segítséget is, amelyet a régi diákok egyesülete kí­nál. A Földes jubileumi ren- / dezvényeinek egyik mottója lehetne a nyitottság. Az, hogy a hagyományok mel­lett az új, a korszerű törek­vésekre figyelnek. Ezért is tervezik, hogy november vé­gén egy pedagógiai konfe­renciát tartanak, amelyen az újszerű pedagógiai törekvé­sekről hangzanak majd el előadások. Szeretnék, ha előbb megyei, majd orszá­gos kitekintéssel lenne fó­ruma annak, hogy az okta­tás mely törekvéseit érde­mes felkarolni, kipróbálni. Elképzelésükhöz megnyerték a megyei tanács, a minisz­térium támogatását is, s így valószínűleg évente vissza­térő fórum születik meg az idén novemberben. S ha már a nyitottságot, az új törekvéseket említet­tük, érdemes szólni egy új vállalkozásukról, amely nem tartozik szorosan a jubile­umhoz. Most indul egy egye­temi előkészítő tanfolyamuk — szakmunkásoknak. A tan­folyamnak van előzménye is. Az elmúlt tanévben kaptak megbízást arra, hogy jogi tanulmányokra felkészítő, előkészítő SZÉT-es csopor­tot foglalkoztassanak. A ti­zenkét hallgatóból tizenegy sikeresen vette a nappali felvételi vizsga akadályát. Erre joggal büszke Tóth Bertalanná, aki összefogta a csoportot tanító, nemcsak Földes-tanárokat. Éppen ezért vélekednek ügy, hogy a jövőben is vállalkoznak ilyen jellegű tanfolyamok megtartására Kettős sor kígyózik * bi­zományi „felvevő termében. Hosszabb, ahol a ruhafélé­ket, rövidebb, ahol a mű­szaki cikkeket veszik át. Kik ezek a türelmesen órá­kat ácsorgó emberek? Mi­ket hoznak és miért? ÉPÜL A HI-FI TORONY • A férfi két hangfalat rak a pultra — Darabjáért 408 forin­tot tudunk adni — mondja a becsüs. — Rendben. Míg elviszik kipróbálni, szót váltok a férfival. — Miért adja el? — A fiam nagyobbat akar venni, az kell az új rádió­hoz. Magnónk is van, de nem sztereó, ezért azt is be fogom még hozni, lgv rak­juk lassan össze darabon­ként a Hi-Fi tornyot. Megtudom tőle, hogy most ment nyugdijba, 55 éves. Vonatvezető volt. Saját csa­ládi házban laknak, hét gyermeke van, abból hat még velük él. Űj, kész Hi- Fi-re nem tellik a 21 éves fiú fizetéséből, így közösen teremtik meg a népes csa­lád új szórakozását. — Toshiba japán kisrádió, 523 forint. Az eladó kissé nyúzottnak látszik. Amolyan erősen másnapos. — Miért válik meg a rá­diójától? Nem fogja hiá­nyolni a család? — Nincs család, kilenc éve elváltam. Most jövök rendbe, mert nagykorú lett a fiam, nem kell már gye­rektartást sem fizetnem. Ezt a rádiót a múlt héten vet­tem 590 forintért, vadonat­új... Most rosszul jött ki a lépés. Egy összejövetelen voltam, s mélyebben néz­tünk a pohár fenekére, nem tart ki a fizetésem. Sebaj, majd veszek másik rádiót. FIATAL ANYÁK EGYEDÜL Csinos, 'ízlésesen sminkelt nő, karján kisgyerekkel. — Mit adott el? — A szomszéd néni meg­kért, hozzam be a kabát­ját ... ráérek, gyesen va­gyok. Nem jártam még itt, de lehet, hogy összeszedek majd en is néhány dolgot. — Férje? — Nincs, nem is volt... szüleimnél lakom, megva­gyok egyedül is. — Maga olyan kedves, csi­nos, hogy biztosan nem kell sokáig egyedül lennie. — Még várok. Várom a gyerek apját... végié már elvált. Furcsa véletlen, hogy a másik ifjú asszony is, akit megszólítottam, egyedül él két gyermekével. Sok jó hol­mit hozott, kétezer forintot kapott érte. Beszélgetés köz­ben a tíz év körüli kisfia felkiált, hogy mindenki ránk figyelt: — Anyu, jaj de jó, benne leszünk az újságba! Anyu csitítja a kis lelke­sedet. Ő évente kétszer meg­fordul ezen a helyen, hoz­za, amit a gyerekek kinőt­tek. Fizetése 5800 forint, meg a gyerek tartás. Három­szobás szövetkezeti lakásban lakik, s a magas jövedelmű édesapja is támogatja a csonka családot. Ide ez az asswmy csak Jomtelamfba­ni” jár. NYUGDÍJASOK A SORBÓL A jó (szituált idősebb hölggyel szépen elbeszélge­tünk az értelmiségi nyugdí­jasok helyzetéről, okos élet­viteléről, de sajnos nem já­rult hozzá, hogy gondolata­it, felfogását a lapban meg­fogalmazzam. Kár. Egészségügyi dolgozó nő egy éve van nyugdíjban, a férje már csak ezt az évet dolgozza végig. Kettőjük nyugdíja összesen olyan 5— 6000 forint lesz majd. Nem panaszkodik. — Három gyerekem bői kettő már családos, a fiam most katona. Egy táskát vet­tek át tőlem, az öltönyt nem — mondja a testes asszony. — Tudja, két kimenő öltö­nye van a férjemnek, gon­doltam, elég abból egy is már, de itt nem kellett, mert régidivatú. Azt mond­ták. Nem baj, csak azért kell a plusz pénz, hogy a katona fiamnak tudjak job­ban küldözgetni . .. Gyönyörű, kézi szövésű szőnyegeket tereget ki egy fejkendős néni. Több mint tíz méter, 800 forintot kap érte. — Saját készítésű? — Az hát, én csinálom ... Markazról jövök, az ott van Gyöngyös mellett. Azért ide hoztam, mert Miskolcon jó­féle málnatöveket lehet kap­ni, s megkértek az asszo­nyok, hogy vegyek nekik, hát azért hoztam most ide a pokrócokat is, mert mi úgy hívjuk csak, hogy pok­Ma est© a képernyőn Linda Lmda — a televízió reklámja snerint — csodalény. Egyben pedig a ma 20.00 óra­kor az első műsorban kezdődő sorozat hőse. Vékony, törékeny lány — Görbe Nóra alakítja —, a papája pedig Bodrogi Gyula (ö látható képünkön). Rajtuk kí­vül Pécsi Ildikó, a nemrég elhunyt De­ine Gábor, Harsányi Gábor, Balázs Pé­ter, Bánffy György, Nyertes Zsuzsa az állandó főszereplők, és még vagy harminc színész vonul fel a Polgár András és Gát György írta és ez utóbbi rendezte soro­zatban. Előzetes híradások szerint bűn­ügyi komédiának ígérkezik, s a mai első adás címe: A szatír. Városunk művészei Kiss Zsuzsa és Nemes Tamás a Bartók-teremben A szorgalmat nem szokás az előadói erények között emlegetni, mintha bizony a talentumon ejtenénk általa csorbát, vagy azt vonnánk kétségbe. A teljesítmények korszakában kevés szó esik a teljesítményig, vagy afelé vezető útról, pedig (tanári, vagy művész-tanári diplo­mával a zsebében) mi más­ban bízhat egy vidéki zene­tanár a főiskolai évek után, mint a folyamatosságot, a minőségen belüliséget bizto­sító szorgalmában? Hogy előadói ambícióit is nap mint nap „gyakoroltatja”, következetesen fejlesz« tech­nikai tudását, s azt fokoza­tosan építi beie művészi el­rte. Dolgozgatok még • té­eszbe is, de marad időm a «aövésra. Szórakoztat ™ EGY NYÁRI FELÖLTŐ A fiatal szőke térfit, kar­ján a kabáttal, régen kinéz­tem már a sorban, vártam rá jó két órát, mire a pénz­tárhoz. kerüli. Kapott érte 133 forintot. — Érdemes -»«ét eltért egész délelőtt sorakozni? — Ez van, meg hónap vé­ge. Keserű, rág minden sza­va. Önálló történe; lehetne az övé. Hét éve házasok, a gyerek már iskolás. Négy évig laktak albérletben havi 1200 forintért. Három évvei ezelőtt kaptak a MÁV-tói egy szoba-konyhát a regi kolóniában, havi 70 forintért. Mit tesz az ifjúi hév? Csi­nált egy fürdőszobát, besze­relte a W. C.-t, s ezáltal a lakásigénylési listán 3 ezer pontot vesztett. A rossz kis lakás toldozgatására eddig 50 ezer forintot költött, s most az isten a megmond­hatója, mikor szabadulnak ki belőle. — A lakásigénylésünk 1977-es, s azt ígérik, jó ha 1988-ban ránk kerül a sor. Van időnk takarékoskodni, de a fizetés éppen hogy ki­tart. Otthonról meg egyi­künk sem számíthat segít­ségre. Elég magának ennyi a kabátomról? Erről a kabátról ennyi elég. Ám szólhatnék még a külföldről hozott két új ir­habundáról, az anyuka ál­tal tavaly vásárolt télika­bátról, amit a kislánya az idén már nem vesz fel. mert nem divatos, a megunt oce- lotról és panofixról. Eladó kabátok, megunt kabátok, bizományi ... egy darabka élet. Adamovics Don» képzeléseibe, amelyeket nem ad fel kényelemből, lelki slamposságbol. Sőt, az. évek során egyéni előadói stílust teremt, s ügyel rá, nehogy a rutin kikezdje azt. Ha a hétfő esti koncert­ből valamiféle tanulságot akarnánk levonni, az emlí­tett szorgalom, mint a világ zenei elsajátításának lehetsé­ges magatartásformája, épp kapóra jönne. S akikre mindez érvényes: Kiss Zsu­zsa (zongora) és Nemes Ta­más (gordonka), az ő Bar- tók-termi koncertjük nyo­mán válhattunk ismét biza­kodóvá Miskolc zenei önel­látásával, pontosabban an­nak saólisztikus előadói gya­korlatával szemben. Nyu­godtan hallgathattuk értő muzsikálásukat, nem kellett elnézően viseltetnünk egyet­len taktus iránt sem, nem volt szükség a szándék nagy­A Ttosztalgiahullám emel­te újra a magasba a hetve­nes évek legvégén, a nyolc­vanas évek elején Karády Katalin kultuszát, s ez az újjászületett tömeges rajon­gás indíthatta Kelecsényi Lászlót, hogy kismonográfiát írjon róla. A Múzsák Köz- művelődési Kiadó — koráb­ban Népművelési Propagan­da Iroda — és a Magyar Filmtudományi Intézet és Filmarchívum közös, nagy­sikerű zsebkönyvsorozata, a Kortársaink a filmművé­szetben, illetve a Filmbará­tok kiskönyvtára címmel megjelenő és a filmek, film­művészek iránt érdeklődők körében igen hasznosan for­gatható kismonográfiák sora. E sorozatban jelent meg most Kelecsényi László kö­tete. Karády Katalin a negyvenes évek elején igen nagy karri­ert futott be, majd szinte már feledésbe merült, amikor a bevezetőben említett módon újra népszerűvé lett. Dalai, a Halálos tavasz című film­je „tömegcikké” lettek, új rajongói és új ellenzői adód­tak. Kelecsényi László öt le­Ma délben Ki nyer ma? A Magyar Rádió Zenei Főosztályának népszerű ze­nei fejtörője, a ..Ki nyer ma?” ma délben Miskolcról jelentkezik. A zenés fejtörőt az Avas Szálló Hungária szerűségét túlhangsúlyozó er­kölcsi „akusztikára” ahhoz, hogy teljes értékű, élvezetes koncertnek tartsuk fellépé­süket. S ilyenkor könnyű helyzetben van a kritikus is. Jólesően állapíthatja meg például, hogy a műsorra tű­zött darabok természetéből és a tolmácsolásból követke­zően is Beethoven zongora- szonátája, s a közösen elő­adott Brahms-szonáta volt az est két meghatározó fe­jezete. Ugyanakkor Dvorak karakterdarabja vagy Cho­pin Etűdjei is elismerésre méltó tolmácsolásban hang­zottak el. A hangversenyeik Kis. mely­nek keretében a két fiatal előadó dobogóra lépett: vö­rösünk művészei. Valóban azok. vélbe szerkesztve fejti M, kutatásai szerint miben gyö­kerezhetett Karády kultusza. Sokoldalúan igyekszik meg­világítani a kort, amely Ka­rády t, illetve a Karády-tí- pust. felszínre hozta, és' nép­szerűvé tette, elemzi Kará­dy filmszínészi jellemzőit, népszerűségének éltető indí­tékait. Az alapos tárgyisme­retről tanúskodó kötet érde­kes a kortárs olvasónak és a későbbi generációkhoz tarto­zóknak egyaránt, de a rajon­gók és „rühellők” ellentétes véleményeit aligha képes kibékíteni. (Egyébként a „Kortársaink a filmművé­szetben” sorozatcím igen­csak nincs szinkronban azzal a ténnyel, hogy Karády im­már harminchat esztendeje mind hazájától, mind a film- művészettől egyaránt távot van, s így a sorozat olvasói nagyobb részének már nem kortársa a filmművészetben.) A kismonográfia egyéb­ként igen sok érdekes ada­lékkal szolgál, s nemcsak a filmmel intenzívebben fog­lalkozóknak lehet érdekes.- az Avasban eszpresszójában rendézik meg 12.30 órai kezdettel. (Széchenyi u. 1.) Az érdek­lődök, részt venni kívánók, természetesen, előbb kell, hogy megjelenjenek. D. Szabó Ette (bm) /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents