Észak-Magyarország, 1984. október (40. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-12 / 240. szám
E5ZAK-MAGYARORSZAG 4 1984. október 12,, péntek Őszi tévéműhelyekben f Ä Magyar Televízió Mfi- ; «origazgatósága igen előzékenyen a kritikusok rendelkezésére bocsátja rendszeresen Teleinfo című kiadványát, amely arról tájékoztat, mi Készült el az utolsó hónapban a Magyar Televízió stúdióiban,1 illetve melyek az új hónapban forgatásra tervezett művek. Ezek természetesen nem ölelhetik fel a televízió műsorainak egészét. Eleve hiányoznak belőle az előadások, közvetítések, kerékasztal jellegű és egyéb műsorok, döntő többségében ; nincsenek benne a Politikai j Adások Főszerkesztőségének ; ügykörébe tartozó különböző | adások, bár nem kizártak, I nincsenek benne az Iskolait televízió, a Sportosztály és l más szerkesztőségek műsorai. / Zömmel a drámai, zenei, ] szórakoztató és ifjúsági I műsorokról, illetve azok elő- ) re rögzített adásairól esik j itt szó. Mindenképpen alkalmas azonban egy-egy hónap / végzett munkájának, illetve i forgatási tervének áttanul- ] mányozása különféle köveí} keztetésekre. A legújabb táJSsoztatás , szerint szeptemberben elké- j szült tizennégy műsor, ezek | között megtalálható a Golya- i vári esték című, 22 részes , sorozat egyik adása. Ott van j Erkölcsi esetek címmel Han- j kiss Elemér sorozatának három epizódja, a Tévéegye- ; bem Az ókori Hellász című műsora, dokumentumfilm a pápai református kollégium- i ról, portré a Nobel-díjas I Prohorov professzorról, va- j lamint Tőkei Ferencről, ha- i sonló jellegű műsor Keresz- j tury Dezsőről, valamint egy i dokúméntumfilm — Fenn ! északon címmel — Svédor- , szágban élő magyarokról. i Ami közelebbről érdekel, a drámai termés. Hat mű fel- , vétele készült el szeptemberben. Ezek közül mai magyar író, illetve élő magyar író mával foglalkozó műve nincs. A közelmúltban elhunyt magyar író — Örkény István — műve egy, a Bevégezetlen ragozás című tévéjáték. Mai külföldi író kettő akad a szerzők között, mindkettő szovjet kortársi mű alkotója, az egyik a jól ismert Gelman, akinek A pad című, két ember szánalmasan tragikus sorsát bemutató' műve, valamint a Braginszkij—Rjazanov szerzőpá ros (tehát valójában három szerzőről van szp, nem két tőről!) Erkölcstelen történet című vígjátéka. E két mű képviseli az élő napjainkat. A további három új tévéjáték, illetve tévéfilm Máeter linck A kék madár című színművének, Kleist Amphi- trionjának, valamint Goethe Vonzások és választások című #nűvének tévéváltozata. Nem mondható hát, hogy szeptemberben mindennapja ink élete, különösképpen a mai magyar valóság jelentős helyet kapott volna tévémü helyeinkben. Ha az októberi forgatási programot nézzük, ebben is kisebbségben vannak a dra- matikus művek, mert van show-műsor, kamaszoknak szóló útravaló, zenés vendégjáték a stúdióban, koncert, Tízen Túliak Társasága és több egyéb gyermekműsor, dramatikus mű pedig hét akad. Örömmel regisztrálható, hogy e hét között van két mai magyar szerző máról szóló müve. Az egyik Semsei Jenő Túlsó part című játéka, egy állami gondozásban felnőtt fiatalember története, a másik pedig Erdélyi Sándor Majd belejössz, Pistám című játéka, egy 53 éves korában protekcióval igazgatóvá kinevezett ember története. A korábbi magyar irodalmat Bródy Sándor A tanítónő című színművének tévéváltozata, valamint Biró Lajos A Molitor ház című művének átültetése képviseli. A külföldi szerzők közül képernyőre kerül J. Green Leviathanja, Ot- cena.sek Rómeó, Júlia és a sötétség című, 1942-ben játszódó regényének filmváltozata, valamint Koolhaase Hal négyesben című múlt századi története. A fentiekből kitűnik, hogy elenyésző a kifejezetten televízióra írt mű. A felsorolt dramatikus müvek döntő többsége színpadi mű vagy regény adaptációja. Az idei veszprémi tévétalálkozón bemutatott új művek már arra engedtek következtetni, hogy talán valami fordulat jelentkezik a tévé drámai rhűhelyeiben, inkább előtérbe kerül a ma, előtérbe kerülnek a hazai szerzők művei, s kevesebb lesz a más műfajokban már bevált téma újrafeldolgozása. Ez a szeptember—októberi áttekintés a néhány hónap előtti következtetést — sajnos — nem erősíti meg. Benedek Miklós fiFÖR-napok Miskolcon Tegnap kezdődött meg az a kétnapos rendezvénysorozat, amelyet az AFOR Északmagyarországi Központjának művelődésügyi bizottsága rendez Miskolcon, a Szamuely utca 3. szám alatti tisztiklubban. A látogatók itt tekinthetik meg a vállalat termékbemutatóját, valamint az autóápolási és -felszerelési cikkekből készült kiállítást. Az ÁFOR-napok keretében szerződéskötésekre is sor kerül, és szívesen adnak szaktanácsokat az érdeklődőknek. Ma délelőtt 10 órától bonyolítják le a szakmai találkozót a gyártók és értékesítők képviselői között. Ma este a képernyőn A lángelme Akik ma este Vitray Csak ülök és mesélek című műsora, meg az érdekesnek ígérkező Péntek esti randevú összeállítása után is a képernyő előtt maradnak, és szeretik a krimit, ráadásul a Japánban játszódó történeteket, 22.20-kor az első műsorban nézzék meg A lángelme című, 1978-ban készült amerikai bűnügyi komédiát, amelynek a címben jelzett hőse a „lángelme”, egy japán mesterdetektív. aki szövevényes, kémügyekkel átszőtt bűnügyben nyomoz. Mivel a krimi-burleszk Japánban játszódik, számunkra nem egy szokatlan elemet tartalmaz. Képünkön: a film egyik kockája. Szárnyas idő Drégely László kiállítása Á Miskolci Galériában látható Drégely László festőművész kiállítása. Drégely díszlettervezőként indult — a Magyar Televízióban dolgozik —, s ez a tény alighanem meghatározó szereppel bír festészetében is. Legalábbis abban az értelemben igen, hogy látványt is nyújt a gondolathoz. De fogalmazhatjuk ezt a kötődést másképpen is, úgy, ahogy máa méltatói fogalmaztak: festészetének színpada a vászon, a papír vagy a lemez, amelyen álomvilágának szereplőit mozgatja. Valóban — egyfajta álom- világ néz szembe velünk a képekről, szürrealisztikus látomások, amelyek azonban mégsem engednek lehetőséget semmiféle vad káosznak. Bármennyire valószínűtlen legyen is az álomkép, mögötte ott izzik a racionális ész, mely mintegy mederbe tereli a történéseket, bármilyen elvont fogalom mögé rejti mondandóját az alkotó. „Oh, a szárnyas idő hirtelen elrepül...” — mintha e köré az egyetlen verssor köré fölfűzhető lenne mindaz, amit a táblaképeken, a rhontázsokon, a tűzzománcokon sorra-rendre elmondani akad. Az idő — a gyorsan repülő idő — á maga valóságában is jelen van alkotásainak többségén, mint ahogyan a tartózta tás szándéka is (örök emberi vágy), hogy húsz perccel tizenkettő előtt megállítja az órát. Kiki értelmezheti úgy, hogy még vannak percek, van idő, hogy emberi érzelmeink, értelmünk gondjára bízzuk magunkat, vagy pedig úgy, hogy már csak az utolsó lehetőséggel élhetünk, s ha nem, azután végleg, végképp elmulasztjuk. Drégely László alkotásain sok a visszatérő jelkép. Ilyen az óra, a madár, de ilyenek figurái is. Makacsul idézi meg őket újra és újra — érzelmeinek, gondolatainak tolmácsolóiként. Az egyszeri és megismételhetetlen emberi élet összes gyötrelmét, szépségét, örömét, bánatát „bízza rájuk” — mindazonáltal úgy tűnt — derűvel, hittel és bizalommal. Drégely László festészete ’ eredendő „mesterségéből” hajtott ki. Ez alighanem vitathatatlan. Mint ahogyan az is, hogy nagyon sokféle hatást fedezhetünk fel képein. Sok mestere volt, ha a mester nem is mindig kapcsolható „iskolapadhoz”. Amiért ezt elmondtuk, vagy szükségesnek tartottuk elmondani: Drégely László művészetében végül is egységes egésszé, sajátosan jellemzővé formálódnak a hatások, öntörvényű művészetté. (cs. a.) Miskolcra még inkább érvényes az, amit Csordás Gábor költő, a Jelenkor szerkesztője mondott Pécs szellemi életével kapcsolatban. Már tudniillik azt, hogy „beláthatatlan, de nagyrészt kimutathatatlan következményei vannak annak, hogy egy Pécshez fogható méretű városban a humán értelmiség csak egy vékonyka réteget alkot.” Figyelmet érdemel az is, ahogyan ezt konkretizálja (s nemcsak az irodalmi szerkesztő szempontjából mérlegelve); csonka, felemás a város — mármint Pécs — irodalmi élete, mert nincsenek olyan státusok, amelyben az irodalmárok meghúzódhatnának. „Költőink könyvtárosok, tanárok, hivatalnokok. Ezért nincs, nem maradt Pécsett prózaíró, ezért kevés az olyan ember, akit kritikák, recenziók írására felkérhetnénk.” Hasonló gondokkal küzdhet alighanem a Napjaink is, amely októberi számában „Kritikus érési periódusok” címmel Cs. Varga István tollából adta közre a beszélgetést. Maga a cím, meglehet, félrevezető. A cikknek, a beszélgetésnek azokat a gondolatait emeli ki, amelyben Csordás azt fejtegeti, Az októberi Napjaink hogy vannak az emberi életben olyan kritikus érési periódusok, amelyek döntően befolyásolják a későbbi felnőtt magatartást. A közös élmények kohéziójában születhet meg egy-egy nemzedék, válik sajátos jegyűvé. Mindezt — ebben áz esetben — költőnemzedékekkel kapcsolatban fejtegeti Csordás Gábor. Amiért azonban ez az interjú túlnőhet a filoszok érdeklődésén: Csordás gondolkodása nem szűkül le csak az irodalmi életre. Az alkotó értelmiség — a vidéken s nem a fővárosban élő értelmiség! — általános gondjait, mozgáslehetőségeit feszegeti. Azt tudniillik, hogy nálunk „a főváros és a regionális központod szerepét betöltő nagyvárosok között nagyobb az egyenlőtlenség, mint a környező országokban ... A magyar tudomány" műszeres, információs és személyi lehetőségeinek elmaradottsága a Nyugathoz képest egy vidéki .városban hatványozottabban érezhető”. Példaként a kutatóhelyek számítástechnikai fejlesztését hozza fel, s így jut arra a következtetésre, hogy „sok vidéki kutatóhely, ami az eredményeket illeti, egyelőre bírja a versenyt, ám a technológiai szakadék előbb- utóbb olyan szélessé válik, hogy többé már nem lehet szorgalommal, tehetséggel, önkéntes munkaidő-meghosz- szabbítással és egyéb hősies erőfeszítésekkel áthidalni”. Ha sarkalatosak is ezek a következtetések, valóságtalajuk van, reális veszélyeket feszegetnek. A cikkből még egy gondolatsort emelnénk ki — s ezzel konkrétan is kapcsolhatjuk ezt a beszélgetést ahhoz a vitához, amely a folyóirat hasábjain folyik az értelmiség szerepéről, feladatvállalásáról. „Az értelmiség befelé fordulása megfosztja öntudatától a társadalmat, s ezt éppen a mostani időszakban aligha engedhetjük meg magunknak.” Csutorát Annamária A Fogyasztási Szövetkezetek Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Szövetsége, a Hazafias Népfront megyei bizottsága, a megyei tanács vb1 művelődési osztályával közösen szervezett őszi megyei könyvhetek programja október 19- én kezdődik. A Mezőcsáton sorra kerülő megnyitón Szu- nyogh János, a MÉSZÖV elnöke mond beszédet. Az ünnepségen, amelyet a mező- csati művelődési házban rendeznek, részt vesz Gergely Mihály író, Kalász László költő, valamint Papp Lajos, a Napjaink főszerkesztője, és Serfőzö Simon, az Észak-magyarországi Irócsoport titkára. £ T t. leűttem hozzá játszom Leguggoltam s az óriásból negyedórára törpe lett. (Mi lenne gondoltam, ha mindig lent volnál, ahol a gyerekek?)" Ezzel a Szabó Lőrinc idézettel nyitották meg október 5-én a Kilián úti óvodában a rudabányai óvónők és gyermekek munkájának kiállítását. A kiállítás rendezése és anyaga dicséri az óvónőket, és méltán szemlélteti a gyermekek kézügyességének fejlődését, az oktatást. A foglalkozás eszközeihez felhasználják a különböző évszakok terméseit: gesztenyét, diót, makkot, babot, pattogatott kukoricát, faleveleket, kukoricacsutkát. Ezekből úgy készítették el az eszközöket, hogy több foglalkozáshoz is felhasználhatók. Esztétikusak, jól motiválható velük a foglalkozás. A gyermekek munkája színes, változatos. Szép rajzokat, ragasztásokat, gyurmafigurákat, textilmunkákat készítettek a csöppségek. Mi, óvónőjelöltek, sok új ötletet fedeztünk fel, amit később hasznosíthatunk. Az óvónők módszertani munkája példát mutat az óvónőjelöltek számára. Társaim nevében is szít- ból gratulálok az óvónőknek és azoknak, akik — ha csak hajszálnyival is — hozzájárultak az óvoda munkájához, nyitottabbá tételéhez. Az érdeklődők október 5— 12-ig, reggel 7 órától este fél 6-ig tekinthetik meg a kiállítást. Borsos Éva III. D Kossuth Óvónői Szakközépiskola Első törvényem Ha bejelenteném, megleltem a bölcsek kövét, talán szerénytelenül hangzana. Éppen ezért nem teszem. Még csak azt sem állítom, hogy halomra döntöttem szeretve tisztelt elődeim, úgymint Arisztotelész, Archimedes, Galilei, Newton és Einstein összes állításait. Pedig állíthatnám, mert mindez így igaz. A részletek kimódolását, az aprómunkát már az emberiség azon tagjaira bízom, akik szeretnek bíbelődni az efféle dolgokkal. Tőlem elégedjenek meg annyival, hogy első törvényem, természetesen az összes bizonyítékkal Önök elé tárom. A törvény pedig imigyen szól: onyag igenis keletkezhet a semmiből, s ez az anyag aztán ha tulajdonosának kedve úgy tartja, lehetséges, hogy át is alakul. A felfedezésre egy, a megyeszékhelyhez közeli településen jöttem rá. Beszélgettünk a község dolgairól a tanácselnökkel. Elmondta, bizony a tavalyi aszály hatását az idén érzik igazán. A vizek föld alatti útjai kifürkészhe- tetlenek, idén hát hiába hullott a tavalyinál több eső, mégis alig-alig csordogál belőle egy kevés a kútjaikba, vezetékes vízre lesz szükség előbb-utóbb. Azlán az elvándorlás került sorra, meg a helybéli munkalehetőség hiánya, és hogy végre-valahára lesz már bölcsőde, de új üzletre is szükség volna a faluban, mert közlekedni bizony nem olcsó mulatság, szóval hitetlen Tamás módjára egyen, ként tapintottuk meg itt is azokat a sebeket, amelyek a megyében levő másik háromszázvalahány falunak is éppen úgy fájnak. Szóba került az^ is, tanácstitkárváltós volt a faluban. A réginek menni kellett, de szorgalmas, igyekvő az új, remélhetően jól jár vele a falu, ha . . . Ha a régitől megszabadul. Ami csak kimondva ilyen egyszerű. A régi titkár ■ ugyanis szolgálati lakásban lakott, stallumával járt ez a kedvezmény, s hogy a hivatalának vége, költöznie kellene. De hová? Természetesen abba a házba, amelyet az elmúlt években épített, s amelyhez az. elmúlt hetekben már megkapta a lakhatási engedélyt, ámbár az is igaz, hogy a két fürdőszoba közül még csak az egyik üzemel. De emberünk korántsem ousztán hatalmas tisztasáqszere- tete miatt döntött egyelőre a szolgálati lakása mellett. Százezer forintot kér a ház elhaqyása fejében, százezrei, azért a házért, amelyet annak idején teljesen ingyen bo. csótott a tanács a rendelkezésére. Hát így keletkezhet semmiből is pénz. A por megkezdődött, jogerős bírósági döntés nélkül uqyanis senki nem kötelezhető lakása elhaavására. Meqkopja-e a volt titkár útravalónak o zsák oénzt is? Ha sokáig élünk, kiderül. A jogerős végzés megszületéséig, az anyag keletke-,é- ••éi magába foglaló törvényem maradjon csak hipotézis. (csendes)
