Észak-Magyarország, 1984. október (40. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-27 / 253. szám

l&M. .október -25., Htomba* A legnagyobb értéket ~ a szórakoztatásban is A legnagyobb értékeket. kőzreefíTsfnd — jelölte meg legfontosabb feladatain­kat a minap a művelődési miniszter «zon a parlamenti sajtótájékoztatón, ame­lyen a közművelődés jelenlegi helyzetét és feladatait ismertette. Amikor a feladatok ta­golásához ért, akkor emelte ki ezt a minden- ’ re, a közművelődési élet minden vonulatára kiterjedő intelmet, s nem is oktalanul. A közművelődés fogalma ugyanis az elmúlt tíz évben, az 1974 márciusában született párthatározatot követően, majd az azt két évvel 'később követő 1976. évi V. törvény élet­belépése óta roppant kiszélesedett, feloldód­tak a szűkebb értelmezések, s így a legma­gasabb művészetek közvetítésétől a kézi­munka szakkörökig, a képzőművészet; szak­köri tevékenységtől a dísznövénytermesztő egyletig sok minden beletartozik. Fiz a be- letartozás, illetve a közművelődés fogalmá­nak tágítása nem ellentétes sem a pártha­tározatban és a törvényben megszabott irány­elvekkel, sem pedig a kialakult helyes gya­korlattal, hiszen a művelődésnek egy másik nagy ágazatát, a közoktatást sem lehet és nem js szabad elhatárolni a közművelődéstől, es általában, mint a miniszter hangsúlyozta, szakítanunk kell a művelődésben a resaort- eöaépzelésekkel. S ha a reszortelképzelésekkel szakítunk és arra figyelünk, hogy ez a sokágúvá lett közművelődés milyen társadalmi közegben történik, feltétlenül fel kell figyelni az el­múlt tíz esztendő társadalmi, főleg pedig gazdasági változásaira, arra, hogy annak ha­tása miként jelentkezik a közművelődés te­rületén, milyen kölcsönhatás mutatható ki a gazdasági éiet és a kultúra között. De itt most elsősorban arra kel] figyelnünk, milyen vál­tozásokat jelentett a művelődési gyakorlat­ban a gazdasági életben jelentkező átala­kulás. ügyes helyeken, nagy eredmények mutat­hatók ki. Egy időben megemelkedett a könyv- vásárlás, a múzeumlátogatás, a rádióhallga­tók és a tévénézők szama, s noha ezek a mu­tatók fenntartással értelmezendők, hiszen például a könyvvásárlásnál az árak jelen­tősen változtak, mégis e- mennyiségi mutatók alapot adnak rá, hogy tendenciákat lássunk. A minőségi változások már nem ennyire egy­értelműek. És ha a minőségi változásról be­szélünk, vissza kell kanyarodnunk az előbbi gondolathoz, a reszortok feladásához, a köz- művelődés fogalmának kiszélesedéséhez, s art; kell vizsgálni a minőségi növekedés ese­tében, hogy mi felé fordulnak a tömegek. Ér­tékek, vagy tömegcikkek a kelendők? S itt mindjárt találkozunk egy olyan fogalommal, hogy szórakoztatás. Ez nagyon kelendő könyvben, filmen, televízióban, s mindenütt. Érdemes a könyvkiadásnál maradni. Rend­kívül gyakran hallani, olvasni hivatkozást — nemrégiben a televízióban az egyik leg­nagyobb könyvkiadó igazgatója is ilyen ér­telemben nyilatkozott —, hogy feltétlenül szükséges a bestsellerek kiadása, mert azok­nak a bevételéből, illetve nyereségéből le­het az értékes művek kiadását fedezni. Ez egy bizonyos mértékig így van, de nem egé­szében igaz. A miniszter tájékoztatása sze­rint is a magyar könyvkiadást nem lehet a bestsellerekkel megváltani. Jogos az igény könnyed, szórakoztató olvasmányok iránt. Emberi igény ez, amit ki is kell elégíteni. Van igény bűnügyi regényekre, kalandos his­főrfakra, POTtjhWöző olyan könyvekre, ame­lyek háztartási tanácsot adnak, szakács- könyvekre, egyéb időtöltő olvasmányokra, s ezeket az igényeket ki is kell elégíteni, mint ahogy 1957 óta folyamatosan törekszik is arra a könyvkiadás, s annak legfelsőbb állami irányítása, hogy ezek az igények ki- elégüljenek. Ám az utóbbi évtizedben vala­hogy megfordultak az arányok, és a best­seller mind nagyobb hányadot jelent a könyvkiadásban. Hovatovább, már veszélye­sen nagy hányadot. Tagadhatatlan az is, hogy az elmúlt tíz évben a közönségigényben is jelentkezett, el­tolódás, éppen a bestseller felé, de a kínálat eltúlozza, feltornázza azt, amit közönség­igénynek tart, és az állítólagos közönség­igény fetisizálásával mindinkább úgy vál­toztatja az arányokat, hogy ez a változás mindenképpen az értékek rovására megy végbe. A közönség pedig, amely a kínálat­ban nöyekvő hányadban találkozik a best­sellerrel és az annál rosszabbakkal, abból vásárol. S így a kínálat már manipulálja a közönség igényét. Hasonlóképpen van ez a kultúra más ágazataiban is, nemcsak a könyvkiadásban, a hamgtemezkiadásban, a koncertéletben, a még ma is roppant nagy tömegekre ható fihnroűvésziestbett, illetve filmforgalmazásban — amit azért érdemes különválasztani, mert míg a hazai filmművé­szetben szinte elenyésző a szórakoztató al­kotások aránya, a filmforgalrr,ázásban vi­szont a bestseller értékű és annál silányabb a domináns — a színházi vendégszereplések­ben, a televízió művészeti műsoraiban és szinte mindenhol. A szórakoztatás pedig nem választható el az egyetemes kultúránktól, nem választható el közművelődési életünktől. Nálunk, úgy tűnik, szórakoztató művel; alkotni valamiféle másod-, vagy harmadrendű dolog, kevéssé rangos és az élvonalbeli alkotógárda — tisz­telet a kevés kivételinek — inkább átengedi azt a másod-, harmadvomaibelieknek, vagy egyáltalán a ku 1 túráiparosokmak és különö­sen. figyelmen kívül marad, a. nem művelő­dési szervekhez tartozó intézményeken be­lül folyó szórakoztatóipar. Gondolunk itt első­sorban a belkereskedelmi keretek között fo­lyó mindenféle műsorokra; valamint a sok­fele, nem kulturális szerv által rendezett programokra. (Példának említhetők a bel­kereskedelmiek közül a ven elégiáiéi pari, vagy a divatbemutatókhoz csatolt műsorok, az egyéb területtől termelőszövetkezetek, sport- csarnokok, egyebek által, jutalékos rendszer keretében rendezett szórakoztató esemé­nyek.) Szórakoztató kultúránk milyensége nagy gondunk. Elválaszthatatlan gond a köz­művelődés egészétől. Egy dolgot érdemes itt megjegyezni, utalással a néhány sorral fen többiekre: nyugaton a szórakoztató műsoro­kat, szórakoztató filmeket élvonalbeli művé­szek csinálják. Ott nem restellik. Nálunk is rangot kellene adni neki. ß legnagyobb értékeket kef! közvetíte­nünk, — intett a miniszter, s arra is figyelmeztetett, szakítsunk a reszortéi­ig épz.e-ásekkel Ebből következik: a kulturált szórakozást se rekesszük ki a közművelődés egészéből! Az értékek és a tömegigények egyeztetésének gondja ott is jelen van és a legnagyobb értékek közvetítésevei kell gond­jainkat ott is megoldani. Benedek Miklós Foly ói ráismerni® A Piíilai Fíiskofa Közleménye! Egy kicsit megkésve, ösz- szevontan jelent meg a Po­litikai Főiskola' Közlemé­nyeinek idei 1.—2-es száma. A vaskos, mintegy 300 olda­las folyóirat Elmélet-politika rovatának első tanulmányá­ban Váczi András a két eu­rópai integráció kapcsolatá­nak néhány kérdését elem­zi. Az EGK . és a KGST együttműködésében a kap­csolatok felvétele óta eltelt több mint egy évtizedben lényeges előrehaladás nem történt. Ez azért is különös, mert éppen ez az évtized volt az az időszak, amelyben Európa keleti, szocialista és nyugati, tőkés felének or­szágai között szerteágazó kapcsolatrendszer jött létre, anélkül azonban, hogy eb­ben a folyamatban az integ­rációnak lényeges szerep ju­tott volna. A szerző a gaz­dasági érdekek és a politikai megfontolások, az eltérő ter­melési viszonyok és a külön­böző együttműködési mecha­nizmusok áttekintése után gáilapítja, hogy a kapcso­latok a Közös Piac részé­ről az áru- és pénzviszonyok alapján funkcionálnak. A szocialista országok esetében a külgazdasági kapcsolatok operatív bonyolításában cent­ralizált állami szervek vesz­nek részt. A világgazdaság változásaihoz való rugalmas és gyors alkalmazkodás a kelet—nyugati gazdasági kapcsolatok mechanizmusá­ban is újszerű, bonyolult fel­adatok megoldása elé állítja a szocialista országokat és a KGST-t. A Közlemények néhány ta nulmánya a nyugat-európai munkásmozgalom kérdései­vel. majd Szántó Györgyéé a gazdasági növekedés üte­mének mérséklődésével és az új növekedési utak proble­matikájával. Tatai Zoltán pe­dig a magyar községek ipari fejlődésével foglalkozik. Az utóbbi tanulmány szerzője hangsúlyozza, hogy a gazda­ság irányításában, a kutatá­sokban és a gyakorlati mun­kában mindenképpen na­gyobb figyelmet kefl fenvüte»­Mka esste et Kis Nagy Ember Különös élet és kortörté­net tárul fel Arthur Penn ma este 21 óra 20-kor az első műsorban látható ame­rikai. filmjében. A címe Kis Nagy Ember, hőse Jack Crabb, aki fehér fiú létére az indiánok közé kerül, tag­ja lesz az egyik törzsnek és hányatott sorsában hol fe­hér ember, hol indián mód­jára kell, hogy éljen. Nehéz eldöntenie, ki mellé álljon, vagy ki elől bújjon el, ami­kor ezek egymást öldösik. Tragikomikus hányódása hű tűkre korának, a 115 év előt­te Amerikának a polgárhá­ború zűrzavaros korszaká­ban. Központi alakját Dus­tin Hoffman személyesíti meg.. Ö látható képünkön. Felhtrás SXOT-díjcrsofe jelölésére A SZOT elnöksége írtért den esztendőben május i-en SZOT-díjban részesíti a ki­emelkedő eredményeket el­éri. írókat, művészeket, tu­dósokat, a művelődésben te­vékenykedőket. Az eddigi­ekhez hasonlóan SZOT-díjra javaslatot lehetnek az iro­dalmat és művészetet értő és szerető, a művelődéspoli­tikáért felelősséget érző dol­gozók. üzemi és intézményi kollektívák, szocialista bri­gádok, szakszervezeti tiszt­ségviselők és aktivisták. A javaslatokat 1984- no­vember 15-ig kell beküldeni az iparági-ágazati szakszer­vezetek, vagy az illetékes szakszervezetek megyei ta­nácsa (Budapesten a Szak- szervezetek Budapesti Taná­csa) kulturális, agilációs es propagandaosztályának. Egy szikszói kiállításon Urbán Tibor rajzai Két napközis osztály és sok középiskolás szorongott hétfőn délután Szikszón a Petőfi Sándor Művelődési Házban Urbán Tibor grafi­kus kiállításának megnyitó­ján. Rendjén valónak érzem ezt, mint ahogyan azt is, hogy Szikszó, a Szepsi Csom­bor Márton Gimnázium büsz­ke a „fiára”, aki amatör lé­tére már számos országos lapban (pl. az Élet és Iro­dalomban) szerepelt rajzai­val, két munkáját a szege­di Móra Ferenc Múzeum vá­sárolta meg. Mindezt Tóth Györgyné, a gimnázium igazgatója mondta ei meg­nyitó beszédében, ám hite­lét a kiállított 26 ca-jz adja meg. Mi az, mm megragadja el­ső látásra a tárlatlátogatót? (Ellenőriztem, mert meg­kérdeztem a gyerekeket is.) Mindenekelőtt a biztos rajz­tudás. Ez a hasaoramégy éves fiatalember már anya­nyelvűként beszéli a rajzot, játszi könnyedséggel keaeS * formát. Autodidaktaként is járatos korunk jelentős gra­fikai iskoláiban, s noha még néhány rajzon felfedezhető némi utánérzés, már saját szuverén mondandójához tudja igazftaivi azt. Grafiká­ról szólva szinte közhelyes a gondolatnyi gazdagságot emlí­teni. Ha mégis kiemelem, an­nak éppen Urbán Ti bor fia­tal kora az oka. Meglepően éretten es markánsan fogal­mazza meg a véleményét a világról. Egy meditációra (talán befelé fordulásra is?) hajlamos, igen érzékeny em­ber víziói ezek a rajzók, amelyeken pontosan fogal­mazott kritikát mond a vi­liágról- Példaként a Telek­kérdés című rajzát említem, amelyen a magántulajdon­ról, az áj ház (szükségessé­gérői) és épüléséről fejti ki nézeteit. Tiltakozik minden korlát; és bezártság ellen. Megint két címet idézek, csupán ízelítőül; a Szöges- drótot és a Patánkemóer*. A biztos najzttidás ellené" ne is van még mit tanulnia a fiatal grafikusnak. Az egyik maga az abrázoíaodó világ. Maris jelen van a raj­zain a játékosság, mint han­gulati elem, de köves a de­rűs gondolat. Arra a derűre gondolok, amit csak a ta­pasztalásra érlelődő bölcses­ség adhat. A másik — ta­lán megfontolandó — kriti­kai eszrevetelem a. formára vonatkozik, de szervesen kapcsolódik a fentiekhez. Néhány lapja még zsúfolt­nak tűnik, mert túl sok mindent akar egyszerre kife­jezni a művész. Hiszem, hogy a tartalom gazdagodásával tisztulni, egyszerűsödni fog maga a forma. Garancia er­re, a máris markánsan meg­nyilvánuló tehetség. Urbán Tibor töretlen szorgalma, művészi alázata és távlatot ígérő fiatalsága. Fogadja kegyeibe az idő és a Josze - roncséi ni arra, hogy a .falusi térsé­gekben az ipar a nép- gazdasági céloknak megfele­lően fejlődjön tovább. Ebben az új és a változó vállalko­zási formáknak is jelentős lehet a szerepe. A folyóirat Történelem'ro- vata felidézi a legújabbkori történelem, a hazai és a nemzetközi munkásmozga­lom néhány fontos időszakát; köztük Berecz János és Pósa Zsolt tanulmánya a magyar egyetemista és diákmozgalom 1953 és 1956 közötti fejlődé­sét- Tartalmas összegzést kö­zölnek a tavaly decemberben Budapesten tartott művelő­déspolitikai tanácskozásról, amelyet az MSZMP 1958-as művelődéspolitikai irányel­veinek negyedszázados év­fordulója alkalmából tartot­tak. A folyóirat legújabb számát jó néhány politikai, elméleti könyvet ismertető Docensié zárja. r. *. A meleg, tem* szarná. mindig mosolygó László Anna három éve halt meg alig .ói évesen. Infarktus — mondja az orvos szak­szerűen, arra a betegségre, melyet a népnyelv valaha így hívott: „megszakadt a szive”. Annának nagyon fi­nom, igen érzékeny, s ezért meleg családi és széles ba­ráti köre ellenére is, foly­ton vérző szíve volt. Tud­ta, amit a bölcs kínai Me- ti ae i. e. IV. században va­lahogy így fogalmazott meg: „A Bölcs, aki meg akarja változtatni a vilá­got. csak akkor tudja meg­javítani, ha csalhatatlanul ismeri a rendbontások okát, azt, hogy az emberek nem szeretik egymást.” Sőt, sok­kal többet tudott ennél. Azért nem szeretjük egy­mást, mert önmagunkat csodáljuk, és dédelgetjük. Az emberiség egész törté­nete a másodrangúságtól való rettegés. Minden em­ber környezete fölé akar kerülni, ez már gyermek­korban kezdődik. Az első három írás összefoglaló cí­me Hatalom. A tíz év kö­rüli Tamás hatalmi tré- ningjeit egy kutyán végzi, aki szegény, „. . . eredel lieg imádni akarta az emberi­séget.” Bár óriási bátorság kell a fodrásznő hatalmá­val szembeszegülni, mégis eredménytelen vállalkozás. Zoltán, a harmadik írás bokatört hőse az „Eleve hitetlenséget a tökélyig i fejlesztette, hiánytalanra kalapálta. Az illúzióvesztés gyötrelmétől egyszer s min­(ieokoma megmenekült. Cső rbí thatatlan.” A hiúságunk megmóngert jócselekedeteinlket is. A rosszat ti tokban tesszük, de a jól általában azért csín ál­juk, hogy lássák. Közben persze, saját váltunkat is L ész?ó Arma: meg vecegetj ük, milyen megértőek, elfogulatlanok, segítőkészek vagyunk. „Pa­rancsolj I”, „Bízd csak rám!” — látszólag semmitmondó szavak, de vészesek. Ügyünk ilyenkor már a legrosszabb kezekben van. Ha mégis, ha valaki komolyan mond­ja. ha „őbelőle valahogy világít a szeretet”? Meg­érdemli, hogy férje elvál­jon tőle. gyermekei magá­ra hagyják, és akarata el­lenére nyugdíjazzák. Kór­eset. A meg nem alkuvást a pszichológus az alkal­mazkodóképesség hiányá­nak nevezi. Beteges álla­pot, ha valaki több évtize­des pedagógiai produktuma ellenére még ma is bizo­nyítani akar, oly szenve­délyesen, mint egv kezdő. mink a emtstdö Tükörsor mások elmondásából meg­ismert hőse, Bíróné Ver- bász Júlia. A „holmik” ba- busgatása pótcselekvés. Korlátlan a tárgyak felet­ti uralmunk, melyek egy­ben hatalmi jelvényeink is. A szerzési vágy olyan sú­lyos betegség, mint a neu­rózis, vagy az alkoholiz­mus, amellett, hogy már a pénzhajhászósba is bele le­hel; rokkanni. De hát mindezek csupán korunk kérdései? Uj kele­tű betegség a szeretetten- ség? Az Oidiposz dalol, Zsuzsanna és a vének, A tékozló fiú bátyja felkiál­tójele! Már ott is, akkor is, ők is csupán egy kér­dést tettek fel: Mihi pro- dest? Nekem használ? Ezek után ösztöneikre, önszere- tetükre hallgattak, büntet­lenül, őszinte megbánás nélkül, naponta ártva má­soknak. A távolsági autó­busz sebe.sültjei a kórház­ba Mintha egzotikus táj­ra .. . érkeznének. Ott min­denki megkapja szeretetjá- randóságát, s ezért még a tizenkettedik műtét előtt álló Heine-Medines beteg is jókedvű. Megváltoztatható, átala­kítható, megjavítható az, ember egyáltalán? László Anna igent mondott erre a kérdésre, és ezért munkál­kodott. ezt a célt szolgál­ta emberi és írói életmű­vével egyaránt. (Szépiro­dalmi, 1984.) • Dohos Marianne

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents