Észak-Magyarország, 1984. október (40. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-20 / 247. szám

. ÉSZAKIM AGYARORSZÁG 4 1964, október 2ÍL szombat llili till U 9 h" fffpmoi Uciiiyni Reflexiók egy nyílt vitáról ' Huszonkettedik alkalom­mal hívta össze a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége és az MSZMP Budapesti Bizott­ságának Oktatási Igazgató­sága nyílt vitára a művésze­ti élet képviselőit, hogy ez al­kalommal a kultúra és de­mokrácia összelüggéseinek kérdéseiről beszélgessen. A tanácskozás igen szerencsés időpontban volt: az országos közművelődési tanácskozás után és a Művészeti Szak- szervezetek Szövetsége ötévi munkát áttekinteni kívánó központi vezetőségi ülése előtt. Öt évvel ezelőtt már volt egy hasonló témájú vita. A művészet és a demokrácia kérdéseit vitatták akkor meg — a vita anyaga kiadvány­ban is megjelent —. most ki­tágították a témát a kultúra egészére. A kulturális élet problémái a széles közönség előtt éles reflektorfényben állnak, mint azt éppen az országos közművelődési ta­nácskozás bizonyította, nem érdektelen hát éppen most a kultúra és a demokrácia kér­déseiről beszélgetni. A de­mokrácia sokat, em legetettsé- ge ellenére nem divatfoga­lom, hanem igen komoly po­litikai tartalmat hordoz. A demokratizmusról, s így a kultúra demokráciájáról oe- «líg, mint azt a nyílt vitát be­vezető dr. Fukász György egyetemi tanár mondotta, nem beszélni kefl, hanem azt csinálni, a gyakorlatban meg, valósítani. A szerteágazó vita egé- «aét. egyetlen újságcikkben ér­zékeltetni lehetetlen. Inkább mozaikszer űen, a sokszínű­ség megéreztetesére kell ki­ragadni néhány gondolatot, amelyet, érdemes továbbgon­dolná. Ilyen gondolat példá­ját a kultúra eleve való de­mokratizmusa, amelyről Vi­tányi Iván, a Művelődésku­tató Intézet igazgatója be­szélt. Á kultúra eleve való demokratizmusán többek kö­zött, az értendő Vitányi sze­rint, hogy valaminek a tet­szését magam határozom meg. Magam döntök arról, hogy egy látott művészi pro­duktum, egy hallott zene, egy olvasott könyv tetszik-e nekem, mennyire és miért. Mert esetleg elő lehet írni, hogy nézzek meg valamit, de hogy tessék is. azt mindig a befogadó dönti el. E tekin­tetben demokratikus kivá­lasztódással találkozik a kul­túra és a befogadó. Ugyan­akkor a kulturális életben a közvetlen és a képviseleti demokrácia másképpen érvé­nyesül, mint mondjuk a po­litikai demokráciában, mert a kultúrának egy fokkal ke­vésbé képviseleti a jellege, mint a politikai demokráciá­nak, ugyanakkor egy fokkal inkább közvetlen jellegű is. Ez közérthetőbben valami olyasmit jelent, hogy a kul­túrát nem lehet választott képviselet útján befogadni, éppen az előbb említett ele­ve demokratikus voltánál fogva közvetlenebb jellegű, hiszen a kulturális megnyilat­kozás, produktum a befoga­dóval közvetlenül találkozik, ö maga dönti el, szüksége van-e rá. kívánja-e befo­gadni, vagy sem. Vitányi ismert aforizmája, amely. ebben a gondolatkör­ben nagyon helyénvaló, hogy a kultúra nem lehet demok­ratikusabb, mint az. ország, de egy picit mégis legyen az. S itt mindjárt kapcsoló­dik a kulturális irányítás és a demokrácia viszonya. Az intézmények demokratikus vezetésében a szakszerűség­nek kell érvényesülni. Az nem lehet népszavazás dol­ga. Ez vonatkozik a közmű­velődési intézményekre is. Napjainkban sokféle törek­vés látható egyesületek ala­kítására, művelődő kisközös­ségek létrehozására a legde­mokratikusabb alapokon, a művelődési házakban pedig a társadalmi vezetés létre­hozásával kell azt a demok­ratikus irányítást biztosítani, amelynek segítségével a meg­célzott, illetve ott tömörülő művelődni kívánó közösség kívánságai és az általános művelődéspolitikai célok leg­optimálisabban találkozhat­nak. Tagadhatatlan, hogy az egyesület létrehozásában, amelyet alapvetőéin csak a művelődésért kellene alapí­tani, időnként közrejátsza­nak más motívumok is, min­denképpen a közművelődési folyamatok újrademokrati- zálódásának jegyei jelent­keznek napjainkban, ez alig­hanem meghatározó lesz az elkövetkező időkben. Igen figyelemre méltó gon­dolatokat mondott el Anesel Éva filozófus, aki többek kö­zött arról beszélt, hogy a kultúra szükséges, de nem elégséges feltétele a demok­ratizmusnak. Arról is be­szélt Anesel Éva, hogy „ak­kor van demokrácia, ha an­nak van igaza, akinek igaza van — függetlenül annak az embernek a helyi értékétől, akinek igaza van”. Óva in­tett a formalizmustól. A de­mokrácia ugyanis nem cél, hanem eszköz, és ha a de­mokráciánál csak a formák­ra ügyelünk, a külsőségek­re, a bürokrácia malmába esünk; a bürokratizmust pe­dig tudvalévőén nem az ügy, hanem az ügymenet érdekli. A kultúra demokratizmusa nem zárja ki azt a megálla­pítást, hogy a kultúra a szakértők dolga, és nem a népszavazásé. Többek között erről beszélt Hermann Ist­ván egyetemi tanár. Példa­ként hozta fel Ady és Jó­zsef Attila, meg Bartók elfo­gadását, akik adott esetben egy akkori népszavazásnál, minden bizonnyal vesztesek lettek volna. Figyelmeztetett rá, hogy csak olyan műveik hathatnak igazán, amelyek­kel szemben vám bizonyos ellenállás... A könnyen, min­den szellemi erőfeszítés nél­kül befogadható alkotások mindig kevésbé hatékonyak. A művészet, a művek alko­tása nem öncél, hanem arra való, hogy egy demokratikus fejlődésben felhasználják azokat, s itt nagyon döntő tényező, milyen irányú az a fejlődés, a társadalom hala­dása. Idézte Brecht kérdését, amely szerint „a néphatalom a népből ered, de hová megy?”. Nálunk is az a dön­tő, hová megy a társadalom. Napjaink körülményei között nem annyira élesek és vilá­gosak a vonalak, mint a fel- szabadulást követő, korábbi korszakokban voltak, viszont a perspektívákat megérezni volna a feladata a mai mű­vészetnek. Ügy is lehet fo­galmazni: a művészetnek nem azt kell illusztrálni, ami a legutóbbi párthatáro­zatban benne volt, hanem arról kell szólni, ami a kö­vetkezőben benne lehet. Több szó esett a vitában arról, hogy a magyar társa­dalomnak nincsenek igazán demokratikus hagyományai, de halaszthatatlan feliadat megtanulni a demokratiz­must. Többen elemezték a felülről lefelé irányított mű­velődési élet fogyatékossága­it, és szóltak a helyi közös­ségek teremtésére vonatkozó igények jogosságáról, e szer­vek támogatásának szüksé­gességéről. Sokáig lehetne sorolni e nyílt vita gondola­tait, befejezésül ismét An- csel Évát kell idéznünk. Ne­vezetesen azt, hogy a de­mokrácia attól még nem va­lósul meg a kulturális élet­ben sem, ha sokat emleget­jük, és a hanghullámok de­mokratikus rezegtetése még nem demokrácia; nem utol­sósorban azt a gondolatát érdemes feljegyezni, hogy addig, amíg a demokratiz­musról vitázva a nyíltságra biztatjuk egymást, a demok­ráciának csak az elemi is­kolájába járunk. Benedek Miklós A b ód vas zi las iák fogták azt a bizonyos fejszét. És bele­vágták abba a bizonyos.nagy fába. Aztán múlt az idő, múlt és kiderült, hogy kicsi volt a fejsze es a nagynál nagyobb a fa. * Három évvel ezelőtt, 1981 tavaszán Bódvaszilason jár­va, a falu életének minden­napjairól érdeklődtünk. Ter­mészetesen ellátogattunk a közösségi művelődés szinte­réül szolgáló intézménybe is. A látottak között ez volt a legszomorúbb állapotú. A fa­lakat kívül-beliil kiette az idő. Ridegség, szűkösség. Amennyire erejükből tellett, a könyvtárban próbáltak meg elfogadható körülményeket teremteni az olvasóknak, mű­velődni vágyóknak. Mindezt összevetve, az egyébként látványosan épít­kező községben tapasztaltak­kal, könnyű volt egyetérteni a helyi elszánással: megkí­sérlik rendbehozni, hivatásá­hoz méltóan vonzóvá és al­kalmassá tenni a kultúra egyik itteni központját. Ez az északi, határ menti településünk az elmúlt év­ben ünnepségsorozattal emlé­kezett 700 éves történetére. Az alkalomból a megyei mú­zeumigazgatóság gondozásá­ban jelent meg dr. Dénes György munkája: A bódva- szilasi medence 700 éves tör­ténete. (cBódvaszilasnak je­lenleg öt társközsége van.) Az említett könyvben szó esik a kulturális területen bekövetkezett változásokról is. Idézzük: „Ugrásszerű a fejlődés az oktatás és kul­túra területén. Bódvaszilasón 1970-ben 8 tantermes szép, nagy iskola épült, 1978-ban 50 férőhelyes új óvoda, 1980- ban újabb 4 tantermes is­kola és korszerű, nagy -tor­naterem, minden szükséges kiegészítő létesítménnyel, to­vábbá pedagóguslakások... Ä kultúrát szolgálják közsé­geink kultúrházai és egyre gazdagodó könyvtárai is. Kultúrház és könyvtár épült Bódvalenkén, könyvtár és öl­töző Tornaszentjakabon és e sorok írása közben kezdik meg Bódvaszilason az új, korszerű kultúrközpont, mű­velődési ház építését.” * Íme, az utolsó mondattal visszatérünk a „fejszéhez és a nagy fához”. A községi ve­zetők Bódvaszilason elszáná- sukat elkezdték tettre válta­ni. Egy lokálpatrióta tervező közreműködésével 1982-ben nekivágtak az általános is­kolával szemben álló régi épület helyén megépítem az új u 1 túrközpontot. Azóta két esztendő telt el. Felvételeink tanúsítják és láttatják: hová érkeztek ed­dig. Azt szóban tesszük hoz­zá: a falakon belül látszik igazából: milyen hatalmas munka vár még az itteniek­re!? Kép és szó pedig együt­tesen mondja: így áll az építkezés. Jelenleg álL Kissé nehezen, sportnyel­ven szólva tapogatózva kez­dődik a beszélgetés‘a bódva- szilasi iskola egyik szobájá­ban. Itt van a pártvezető­ség titkára, a tanácselnök, a vb-titkár, az iskolaigazgató a közművelődési bizottság ve­zetőjeként is. A témáról nem kellemes beszélni. Jelenleg ugyanis nem lehet választ adni néhány kérdésre — mikor, hogyan és milyen ütemben folytatódik az épít­kezés?; mennyi pénzre len­ne szükség a teljes befeje­zéshez?; honnan lehet előte­remteni?; mikor vehetik bir­tokukba az itt és a társköz­ségekben élő emberek ezt a létesítményt? ... Ilyen és ha­sonló kérdések szorítják jnozdíthatatlaruiak látezóan azt a bizonyos fejszét a fá­ba. . * Kérdés: Jó döntés volt-e belevágni ebbe a beruházás­ba? Válaszok: — „Indokolt ér; szükséges döntés volt. Ahhoz, hogy például az iskola és a köz- művelődési intézmények ma­gasabb szinten, tartalma­sabban tudjanak együtt dol­gozni, a korábbinál jobb fel­tételekre volt és van szükség. Itt vagyunk egymással szörp­ben, a terviek szerint általá­nos művelődési központ ke­retében szeretnénk hatéko­nyabban együtt dolgozni.” — Takács Tibor, iskola- igazgató. — „Nézze, írni nem veszt­jük szem elől, hogy van öt társközsége is Bódvas zilál­nák. Ha ez az objektum el­készülne, hosszú távra húzó­ereje lenne a közművelődés­nek. Igyekszünk mi erőnktől tellően a legkisebb települé­sen is megteremteni az alap- feltételeket. De mindenütt úgysem tudunk jó színvona­lú körülményeket biztosítani. A tervek szerint Bódvaszdlas alsó fokú központ szerepkört kap. Ha nem fogunk hozzá az építéshez, egy helyének megfelelő kultúrközpont lét­rehozásának most, előregon­dolva, miként telelhetünk meg majd, a minőségi:ívána 1 - malinak?” — Gulyás Károly, a pártvezetőség titkára. — ,,Az időzítés volt rossz. Korábban kellett volna kez­denünk, s akkor sikerül. Ha viszont nem kezdünk hozzá 1982-ben, később a beruházá­si beszűkítések miatt, az épí­tőanyagárak miatt: nem is\ vállalkoztunk volna. Ez per_ ' sze a mai keletű dilemma. Mit tehetünk jelenleg? Azt tudjuk vállalni, hogy ennek a félkész állapotú létesítmény­nek a falait, tégláit, az »ál­lagát« megóvjuk. Addig, amíg nem tudunk továbblépni. Az építési munkában most a pontosan meghatározott sza­kaszolás Idejéhez értünk. Ki­csiket tudunk lépni. Tisztáz­ni kell mindenekelőtt, mivel tartozunk még, s kitől, hon­nan, mennyi támogatás és segítség várható? Aztán a pénz sem minden: építő-vál­lalkozó is kellene . . . Tudja, úgy jártunk: egv gondunkat el akartuk űzni; cselekedni kezdtünk, aztán támadtak újabb gondjaink, nehéz gon­dok. És amikor ezek a gon­dok megjelentek — akkor jöttek a bajok is ...” — Tóth Sándor, a községi közös ta­nács vb-titkára. — „Volt itt baj kezdettől, amit nem láttunk át. A ] nagyszerű létesítményterv- j nek alábecsült — jóval „lá- becsült költségvetése. Ha az eredeti összegből meg lehetett volna csinálni ezt a kultúr- központot — az valóban jó lett volna.” — Veres Árpád, a községi közös tanács elnök». ■* Az utóbbi mondat nem. csupán a tanácselnök szájá­ból hangzott el. Ebben vala- ménnyen egyetértenek. Csakhogy ... Összegre most ne tippeljünk — keliene még annyi, amennyi pénz eddig . benne van a létesítményben... Kire lehet mégis számítani? A megyei tanács, miután ez ■nem szerepelt a beruházási tervben, eddig nem tudott tá­mogatást adni. Remélni le­het? A KISZ megyei bizott­sága látva, hogy itt a fiata­loknak is lesznek lehetőségei, most kért tájékoztatást a he- } lyiektől, s minden bizonnyal ad valami pénzt. A volt járá­si székhelyen sem tartják megvetendőnek a segítés módjának kigondolását. És természetesen ott vannak to­vábbra is a helyi erők, ha szűkös lehetőséggel is. 1*1 Végül is, honnan kezdő­dött? Hogyan, milyen bátor­sággal?” Hogy a helj’zet tart­hatatlan volt, arról szóltunk. A bódvaszilasiakmak volt vi­szont összegyűjtött másfél milliójuk a kultúra házára: a megyei pártbizottság kétmil­liót ígért és adott is, hogy ebben a centrumban helye legyen a pártélet eseményei­nek. És ott volt még az ere­deti költségvetés hiányzó ré­szét „lefedni” a gazdálkodó szervek segítőkészsége, a la- 1 kők társadalmi munkája. Ho­gyan is mondotta a vb-titkár?: „Rengeteg tégla van ebb m az épületben. De talán egy sincs, aminek a helyretevésé-- ért fizetni kellett volna.” * Fogták a fejszét két évvel ezelőtt a bódvaszilasiak és belevágták abba a bizonyos nagy fába. Most úgy tűnik: a fa volt a nagy óbb-erősebb. Ítéljük el a „fejsze nyelének” megtagadóit? ítéljük túlmé­retezettnek a „iát”? Abban bízunk inkább: lesz­nek tehetős, támogató part­nerei a helyi erőnek, hogy ez, a készen majd’ négyszáz négyzetméter ala pl erű letü. sok-sok funkciójú objektum ne a gondot tenyéssze —, hanem az örömre fakadjon.,,’ Szöveg: Tcnagy József Fotó: Fojtán László Kulturális hírek Tegnapelőtt. csütörtökön délután 5 órakor adták át Mis- kolc-Szirmán a felújított mű­velődési házat. A házátadás­hoz — amely megfelelően bő­víti 97. e kerületben élők köz- művelődési igényeit — mű­soros est kapcsolódott. * A személyi számítógép al­kalmazása az innováció szol­gálatában, címmel ankétot rendeznek október 22-én, hét­főn Diósgyőrben a Vasas Mű­velődési Központban. A be­szélgetéshez és véleménycse­réhez számítástechnikai be­mutató, könyv- és folyóirat- kiállítás, valamint könyvvá­sár kapcsolódik. Mezőcsáton a művelődési központban tegnap tartották az idei őszi megyei könyvhe­tek megnyitóját. Szunyogh János, a MÉSZÖV megyei el­nöke mondott megnyitót. Az esten megyénkhez kötődő írók vettek részt, itt is volt könyvkiállílás és könyvvásár. Az ünnepi megnyitón közre­működött Kulcsár Imre, a Miskolci Nemzeti Színház tagja. Ugyancsak Mezőcsáton —: a Csáti napok ’84 keretében — október 20-án. szombaton vacsorával egybekötött szü­reti bált rendeznek a Tisza­virág étteremben. A , szüreti bálon felelevenítik a régi szokásokat. / Az építkezés álfő része látható felvételünkön. Az ablakok a színházteremre enqedik a fényt. Majd . .. A bödvaszilasi „fejszéről”:

Next

/
Thumbnails
Contents