Észak-Magyarország, 1984. október (40. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-18 / 245. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 2 T984. október TS-, csütörtök Csernyeiiko-interjú a szovjet-amerikai kapcsolatokról Losoncri Pál fogadta Tengiz Mentesosvilit, a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa Elnökségének titkárát. Losonczi Pál fogadta Ilii Wardbanát Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke szerdáin a Pari a menüsen fogadta AU IVardhana indonéz tárcaközi együttműködési minisztert, aki Marjai József miniszter­elnök-helyettes meghívására hivatalos látogatást tett ha­zánkban. Szívélyes légkör­ben véleményt cseréltek né­hány időszerű nemzetközi kérdésről, valamint a ma­gyar—indonéz kapcsolatok­ról. Egyetértőén állapították meg, hogy számos területen lehetőség van a kölcsönösen előnyös együttműködés fej­lesztésére. A találkozón je­len volt Borbándi János, a Minisztertanács elnökhelyet­tese, és Budi Hartantyo, az Indonéz Köztársaság buda­pesti nagykövete is. Borbándi János a nap fo­lyamán a Parlamentben megbeszélést folytatott az indonéz vendéggel. Kifejez­ték a magyar és az indonéz fél készségét a kétoldalú kapcsolatok bővítésére, első­sorban gazdasági, kereske­delmi téren. Ugyancsak szer­dán került sor Várkonyi Pé­ter külügyminiszter és Ali Wardhana találkozójára, amelyen elsősorban a délke­let-ázsiai térségről és az or­szágaink közötti kapcsolatok­ról folytattak véleménycse­rét. Ali Wardhana és kísérete szerdán elutazott hazánkból. A vendégeket a Ferihegyi repülőtéren Borbándi János búcsúztatta. Jelen volt a bu­dapesti indonéz nagykövet. (Folytatás az 1. oldalról) jelenti, hogy nem fogják tö­kéletesíteni ezeket a fegyve­reket, és akkor a nukleáris fegyverkezési verseny féke­ződik. Az Egyesült Államok itt is tettekkel bizonyíthat­ja, hogy őszinték a nukleá­ris fegyverkezés megfékezé­séről tett kijelentései. Bebi­zonyíthatja akár azzal is, hogy ratifikálja a föld alat­ti atomrobbantásokról szóló szovjet—amerikai megálla­podásokat. Ezeket a szerző­déseket már 1974-ben és 1976-ban aláírták. Az Egye­sült Államok éppen a rati­fikálással bizonyíthat, nem pedig azzal, hogy — mint az amerikai fél javasolja — pártatlan megfigyelőket hív­janak meg a robbantások ellenőrzésére. A Szovjetunió többször fordult azzal a felhívással Washingtonhoz, hogy köves­se példánkat, és vállalja magára a kötelezettséget: nem alkalmaz elsőként nuk­leáris fegyvert. Washington­ból minden esetben nemet hallottunk. Képzeljünk el egy fordított helyzetet: az Egyesült Államok kötelezett­séget vállal, s lemond a nukleáris fegyver elsőként történő bevetéséről, minket pedig felszólít, hogy csele­kedjünk ugyanígy. Mi azon­ban nemet mondunk, mert nem felel meg nekünk, és fenntartjuk a jogot a nuk­leáris első csapásra. Mit gondolnának ebben az eset­ben szándékainkról az Egye­sült Államok lakói ? Az ilyen választ nem lehet kétféle­képpen értelmezni. Megemlítettem néhány, a fegyverkezési hajsza meg­szüntetésével, a biztonság megerősítésével kapcsolatos időszerű kérdést. Vannak más lényeges kérdések is, amelyeket, feltételezem, az elnök jól ismer. Mindezek a kérdések megoldást és ér­demi erőfeszítéseket követel­nek. Csupán szólamok ma­radnak a gyakorlati tettek­kel alá nem támasztott ki­jelentések a tárgyalási kész­ségről. Feltételezem, hogy az ál­talam mondottak választ ad­nak az ön kérdésére. Kérdés: Széles körben el­terjedt vélemény szerint nemrégiben a szovjet—ame­rikai kapcsolatok javulását .mulató előrelépés jelei mu­tatkoztak. Mi a véleménye erről, és milyen távlatokat lát Ön e kapcsolatok szá­mára az elkövetkező idő­szakban? Válasz: Vstőbem meglehe­tősen elterjedt az a véle­mény, hogy nemrégiben olyan fejlemények történtek, amelyek a szovjet—amerikai viszony javulásához vezet­hetnek. Ez nézetünk szerint azt tükrözi, hogy mind job­ban megértik e kapcsolatok jelentőségét, különösen a je­lenlegi nemzetközi helyzet­ben. Sajnos, egyelőre nines alapja annak, hogy a szov­jet—amerikai kapcsolatok­ban pozitív előrelépésről, mint tényről beszéljünk. Le­hetséges-e az előrelépés? Erre a kérdésre egyértelmű­en azt válaszolom, hogy igen, lehetséges. Az általam említett problémák megol­dása elősegítené ezt. Meggyőződésem, hogy a szovjet—amerikai kapcsola­tok építőszellemű fejleszté­sének nincs ésszerű alterna­tívája. Mi természetesen nem hunyunk szemet afelett, hogy társadalmi rendsze­rünk, világnézetünk külön­böző. De ha állandóan a két ország által viselt felelős­ségre gondolunk, ha a békét és nem a háborút, célzó po­litikát akarunk folytatni, ak­kor ezek a különbségek nemcsak hogy nem akadá­lyozzák, hanem ellenkezőleg, szükségessé teszik a kölcsö­nös megértés kialakítását. Már szóltam róla, és sze­retném ismételten hangsú­lyozni: mi jó viszonyt aka­runk az Egyesült Államok­kal, és a tapasztalat azt bi­zonyítja, hogy ezek, a kap­csolatok lehetnek jók. Eh­hez feltétlenül szükséges mindkét fél kölcsönös aka­rata, hogy a kapcsolatok egyenjogú, kölcsönösen elő­nyös és a béke ügyét szol­gáló alapokra épüljenek. Százhúsz ország kikötőiben A világ 120 országának kikötőiben, fordulnak meg a szovjet hajók. Ez a szám a szovjet kereskedelmi flotta megalakulásának hat­vanadik évfordulója alkal­mából tartott sajtókonfe­rencián, Tyimofej Guzsen- ko, a Szovjetunió tenger­hajózási miniszterének tá­jékoztatójában hangzott el. A szovjet külkereskedelmi áruforgalom teljes volume­nének mintegy 90 százalé­kát szállítják tengeri úton. A miniszter szavai sze­rint a közeljövőben várható a szovjet flotta ka­pacitásainak jelentős növe­kedése. A már ma is ren­delkezésre álló összes ha­jótér (körülbelül 19 millió tonna önsúly) teljes mér­tékben kielégíti a népgaz­daság áruszállítási igénye­it, rendkívüli esetekben pe­dig más országok hajóit is kibérelhetik. A szovjet flotta fejlesz­tésében a fő figyelmet a műszaki felújításra és fej­lesztésre fogják fordítani Minőségileg áj hajókkal egészítik ki például az észa­ki flottát. Atommeghajtású jégtörők és olyan univerzá­lis hajók épülnek, amelyek méteres vastagságú jégme­zőkön is tudnak haladni; terjed a lichterhajó-rend- szer az északi kikötőkbe ü'á- nyuló áruszállításokban. Ez lehetővé teszi, hogy még a legkeményebb években is ellássák minden szükséges­sel Szibéria és a Távol- Észak fejlődő vidékeinek lakosságát. Leningrad tengeri kikötője M lát&aatás K ádár János kétnapos párizsi látogatása munkalátogatás volt, olyan, amilyen az utóbbi években immár megszokott­nak számit. Jelentősége még­is jóval nagyobb a szokvá­nyos, „rutinjellegű” találko­zóknál. Az enyhülés évei után, most feszültebb légkö­rű éveket él át a világ; s éppen ezért minden olyan találkozó, amely a kelet- nyugati párbeszéd megúju­lását szolgálja, nemcsak az érintett tárgyaló felek ma­gánügye; fokozott figyelem kíséri főleg Európában, de az egész világon is. A fe­szültség okainak elemzésé­ben eltér a két politikus, a két ország véleménye, abban azonban egyetértettek, hogy egyik nép, egyik kormány sem akar háborút, s mint pohárköszöntőjében Kádár János megfogalmazta, ez ad súlyt és tartalmat a béke megőrzéséről folytatott véle­ménycseréknek. Ugyanerről Mitterrand elnök így beszélt: „Mindkettőnket egyaránt ér­dekel minden, ami a béké­vel és a béke megteremté­sének feltételeivel kapcsola­tos ... Mi a világpolitikának nem tárgyai vagyunk, hanem alanyai, szereplői és igényel­jük azt a lehetőséget, hogy a bennünket megillető sze­repet töltsük be." Ez a szerep a mi részűnk­ről olygn konkrét formában is megnyilvánul mint a jövő évben fővárosunkban meg­rendezendő kulturális fórum, de hallatjuk hangunkat és konkrét eredményeket vá­runk és remélünk a stock­holmi konferencián, és min­den más olyan fórumon, mely a helsinki folyamatba illeszkedik. Ahogy Kádár Já­nos mondta: „Változatlanul nagy jelentőséget tulajdoní­tunk annak a dokumentum­nak, melyet csaknem 10 év­vel ezelőtt Önökkel együtt írtunk alá a finn fővárosban. A közeledő évfordulót ak­kor lehetne a legméltóbban megünnepelni, ha ismét a helsinki záróokmány betűje és szelleme hatná át Európa politikai éleiét.” Ami a kétoldalú kapcsoló­tokat illeti, abban teljes volt a két politikus egyetértése. Az immár rendszeresnek mondható legfelsőbb szintű találkozókra utalva mondta Kádár János, hogy a tárgya­lásokat megkönnyítette az a tény, hogy már nem első íz­ben találkoztak, ismerősök­ként ültek asztalhoz, ismer­ve és kölcsönösen tisztelve egymás nézeteit. Korrekt, jó légkörű megbeszéléseket foly­tathattak, s ez eleve biztosí­totta a tárgyalások eredmé­nyességét. A két nemzet, a két nép kölcsönösen tiszteli egymást, a történelmi múlt, a közös európaiság, az érdekek számos ponton való találko­zása teremti meg annak a lehetőségét, hogy a jövőben is biztatóan, előnyösen ala­kuljanak kapcsolataink. Szám­ba vette a két politikus ozo- kat az érintkezési pontokat, melyek gazdasági, kulturális téren és a turizmus fejleszté­se által segíthetik eiö a két nép közeledését. Egy ilyen utazás orra is alkalmas, hogy az esemény­ről tudósító népes újságíró- gárdán keresztül, megismer­tessük életünket, nézeteinket, eredményeinket Európa és a világ népeivel. A keddi sajtó- értekezleten tettek is fel a társadalom építésének ma, gyarországi tapasztalatairól érdeklődő kérdéseket. Mint Kádár János kijelentette: „A mi országunk szocialista ál­lam, népünk szocialista tár­sadalmat épít. S ez az épi- tömunka csak akkor lehel eredményes, ha az általános érvénvü elveket, egyszer- nind az ország adottságait és történelmi hagyományait is figyelembe vesszük ... Mi, Magyarországon erre törek­szünk.” A látogatás eredményei­nek, tanulságainak elemzése a politikusok feladata. Az viszont máris megállapítható, hogy a ma­gyar nép érdekeinek megfe­lelően jól szolgálta azt a külpolitikai törekvésünket, hogy a béke tartós legyen és a nemzetközi feszültség csökkenjen. Ezért tartjuk fon­tosnak a legszélesebb kap­csolatrendszer kiépítését a különböző országokkal, így Franciaországgal is. Szatmári Larym A Varsói Szerződés Katonai Tanácsának ülése Szerdán Szófiába érkezett Viktor Kulikov marsall, a Varsói Szerződés Egyesített Fegy veres Erőinek főpa­rancsnoka és Anatolij Grib­kov hadseregtábornok, az egyesített fegyveres erői törzsének főnöke, akik a Varsói Szerződés Katonai Tanácsának soros ülésén vesznek részt. A nap folyamán a bolgár fővárosba érkeztek a Var­sói Szerződés tagállamainak katonai küldöttségei. A ma­gyar delegációt Oláh István vezérezredes, a Magyar Nép­hadsereg vezérkari főnöke, honvédelmi miniszter-helyet­tes vezeti. A rubel árfolyamának módos ílása A Szovjetunió Állami Bankja egy héten belül má­sodszor módosította számos nyugati valuta rubelhez vi szonyitott árfolyamát: 10Ü amerikai dollárért a szovjet bank 86 rubelt fizet, ami a legmagasabb összeg az el­múlt hónapokban. Keddi hatállyal összesen 15 nyugati valuta árfolyama változott, s, az amerikai dol­láron kívül, a szingapúri dollárért, valamint az algé­riai és iraki dinárért fizet többet a szovjet bank. Csök­kent ugyanakkor egyebek között az angol font, az NSZK márka, a svájci és francia frank árfolyama. bútorker MISKOLC MEZŐKÖVESD! ÁFÉSZ AMFORA, MISKOLC BOTORKIALLITAS ÉS -VÁSÁR KÖZÖS RENDEZÉSÉBEN, A MEZŐKÖVESDI KULTÚRHÁZBAN, 1984. OKTÓBER 18-26-IG SZEKRÉNYSOROK, KÁRPITOS GARNITÚRÁK, KONYHÁK, ÉTKEZŐK, KIEGÉSZÍTŐ KISBÚTOROK, ÜVEG- ÉS PORCELÁNTERMÉKEK GAZDAG VÁLASZTÉKÁVAL VÁRJA VÁSÁRLÖITI NYITVA: MINDENNAP: 9-18 ÓRÁIG

Next

/
Thumbnails
Contents