Észak-Magyarország, 1984. október (40. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-03 / 232. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 4 1984. október 3., sierda Kürti Liszté retornáfas püspök kitüntetése Ne csak tudják, értsék is a munkát Mrldós Imre, az Allomi Egyházügyi Hivatal elnöke (képünk jobb oldalán) átadja a kitüntetést Kürti László református püspöknek. ! A megyei tanács elnöki fogadójában tegnap, kedden , délután Miklós Imre, az Ál- I lami Egyházügyi Hivatal elnöke Kürti Lászlónak, a Ti- száninneni Református Egyházkerület püspökének át- , nyújtotta az Elnöki Tanács által adományozott Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést. Az ünnepségen jelen volt Grósz Károly, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a megyei párt- bizottság első titkára, dr. Ladányi József, a megyei tanács elnöke, dr. Bartha Tibor püspök, a Református Zsinat elnöke, dr. Üjszászy Kálmán egyházkerületi főgondnok és Amriskó Gusztáv, a Hazafias Népfront megyei titkára. Miklós Imre államtitkár méltatta Kürti László püspök 25 éves tevékenységét, mely idő alatt a hazai és külföldi szervezetekben lelkiismeretes, az államunk mellett elkötelezett munkát végzett. Különböző egyházi funkcióiban aktivan virul hozzá az állam és a református egyház jó viszonyának alakításához, erősítéséhez. Tudományos munkájával jelentős szerepet vállal a református egyház haladó teológiai, társadalmi és politikai nézeteinek fejlesztésében és terjesztésében. Kürti László püspök, megköszönve a kitüntetést, hangsúlyozta: külön öröm számára, hogy oly korban él, melyben a marxisták és az egyház tekintetüket közös célra, a társadalmi igazságosságra irányítják. Majd így zárta szavait: — Ezért a célért fáradozom. s kérem, fogadjanak el továbbra is segítőtársul. Együttműködni közős ügyeinkért Interjú Kürti Lászlóval, a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspökével Kürti László a Debreceni Teológiai Akadémia ószövetségi tanszékének volt a professzora, az akadémia kollégiumának főigazgatója, amikor 1977-ben megválasztották a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspökévé, s hivatalát elfoglalva, Miskolcra került. A püspök úrral hivatalában beszélgettünk: — Kérjük, szóljon önma- ... ff árál, eddigi pályaútjáról. — A debreceni református gimnáziumban érettsé" giztem, majd Debrecenben végeztem a teológiai akadémiát. Azt követően három évet töltöttem Hollandiában, mint ösztöndíjas. Hazatérve, Budapesten, a református egyház központjában a külügyi osztály munkatársa, majd az ottani tanulmányi osztály vezetője voltam. A Debreceni Teológiai Akadémia ószövetségi tanszékének professzora lettem 1970-ben. A Hajdúságból származom, Hajdúszoboszlón születtem. A Hajdúszoboszlói emberek büszkék arra, hogy a Bocskai által letelepített hajdúknak leszármazottai. Családi '■ hagyomány szerint őseim közül többen töltöttek be 1 hajdúhadnagyi tisztséget. Ezzel a háttérrel, valamint a külügyi • osztályon eltöl- ! tött évek alatt szerzett nemzetközi tapasztalatokkal érkeztem ide, felvállalva a püspöki szolgálatot. Ehhez a háttérhez hozzátartozik a református egyház szellemi, lelki öröksége. Ügy tekintünk vissza az egyház 400 éves múltjára, mint amely szorosan összeforrt a nem- ■ zeti függetlenségért és fel- emelkedésért folytatott küzdelemmel. — Debrecen, tt Hajdúság merőben más közeg, mint a mi ipari megyénk. Hogyan sikerült önnek az itteni beilleszkedés? — Amikor megválasztottak püspöknek Miskolcra, nem éreztem, hogy idegen környezetbe kerülök. Ennek a tájnak a lelki, szellemi arculatát éppen úgy formálta a reformáció, mint a Tiszántúlét. Erről a vidékről származnak a Rákócziak. Nem véletlenül nyilatkozott Petőfi Sárospatakról úgy, hogy itt tanyáztak a szabadság oroszlánjai. A városban sem volt nehéz megtalálni a kapcsolatot. A város vezetői, a Hazafias Népfront vezetői segítségemre siettek a kapcsolatok felvételében és ápolásában. A Hazafias Népfront városi bizottsága 1978-ban tagjai sorába kooptált. A megyei tanácsnak is tagja vagyok oly módon, hogy a városi tanácsot képviselő tanácstagok közé tartozom. — Mint tanácstag, mi- ly ennek látja az itteni közéletet? — Az üléseken mély benyomást tesz rám az a komoly alaposság, amellyel a megyei és a városi tanács a megye, illetve . Miskolc város ügyeivel foglalkozik. Érezhető, mi minden történik a kulturáltabb életkörülmények ■ biztosítása, az élet minőségének javítása érdekében. A nyílt várospolitika a városkép alakításánál az egyházi érdekeket is tekintetbe veszi. — Ez utóbbiról van a püspök úrnak konkrét tapasztalata is? — Amikor Miskolcra érkeztem,. elengedhetetlenül szükségesnek láttam az egyházkerületi székház megépítését. Akkor a város illetékeseinek már határozott elképzelései voltak a belváros alakításáról. Őszinte hálára kötelez, hogy a város vezetősége kész volt módosítani a terveket oly módon, hogy az egyházi tevékenység folytatásához szükséges épylet optimális helyre, a templom mellé kerülhessen. Az építkezés, melyet 1983- ban kezdtünk el, jó ütemben halad. — Ön folyamatosan ápolja nemzetközi kapcsolatait is. Kérjük, szóljon erről. — A nemzeti és nemzetközi egyházi szervezetek vezető testületéi rendszeresen adnak ki állásfoglalásokat, amelyben a nukleáris háború lehetőségét erkölcsi alapon elutasítják, szorgalmazzák a társadalmi igazságosság nemzetközi méretekben való megvalósítását. A napokban tértem vissza a Református Világszövetség Európai Területi Bizottságának brnói üléséről, ahol az emberi jogok szociális, társadalmi aspektusait vizsgáltuk, a harmadik világ szegénységének összefüggését a kapitalista országok pénzügyi és gazdasági politikájával. Az elmúlt két hét alatt három külföldi tanácskozáson is részt vettem. Az egyházak napjainkban érdeklődnek a társadalmi és politikai kérdések iránt — Kérjük, fogalmazza meg végezetül, melyek azok a pontok mindennapi életünkben, ahol a hívőknek és nem hívőknek együtt kell működniük. — Hívők és nem hrvők az élet számtalan területén működnek együtt naponta, anélkül, hogy ez különösebben tudatos lenne. A református életszemléletből következik a társadalmi felelősség hangoztatása. Az ember nem csak egyén, nem is csak az egyháznak tagja, hanem egy népnek a tagja is. A nép anyagi, szellemi és kulturális felemelkedéséért folytatott küzdelemben mindazokkal együtt kell működni,' akiknek fő célkitűzése a más elvi alapokon állókkal azonosak. Magyarországon ma igen mélyreható elvi párbeszéd főijük vezető marxisták és vezető református teológusok között. A négy évtizedes tapasztalat megmutatta, hogy lehetséges a közös ügyekért együttműködni. ♦*. U Múzeumi hónap a televízióban r Ä múzeumi hónap afkaL mából több művészettörténeti. múzeológiai és műemlék- védelmi témával foglalkozó műsor kerül a képernyőre. Száz híres festmény címmel kezdődik október elején az az új filmsorozat, amely a nagy külföldi múzeumok és magángyűjtemények anyagából mutat be alkalmanként egy- egy világhírű műalkotást „A hét műtárgya” mellett, annak kiegészítéseként vetített, egyenként tízperces sorozatban — amelyet a BBC készített — neves angol művészettörténészek beszélnek egy-egy műről, illetve alkotó járói. Történeti, kertek címmel a klasszicista kastélyok és kertek művészetéről, a Pusztuló műemlékeink védelmében című sorozatban pedig a műemlékvédelem néhány kiemelkedő eredményéről hall- hatnak-láthatnak a nézők. diákoknak? A közgazdasági ismeretterjesztés helyzete szerepelt a minap a Tudományos Ismeret- terjesztő Társulat Borsod megyei ügyvezető elnöksége ülésének napirendjén. Alighanem ez a téma is megérné, hogy elemzően szóljunk róla. Nemcsak a megye sajátos jellegéből, helyzetéből adódik ugyanis, hogy megnőtt az érdeklődés a gazdasági kérdések iránt, s ami ezzel összefügg; a köz- gazdasági szemlélet és tudat alakításáról ma már nemcsak elvben beszélünk, hanem egyre több történik is érte. Ami persze egyáltalán nem jelenti azt, hogy e téren nincs több tennivaló, hogy mindenütt rendben mennek a dolgok. A közgazdasági szemlélet kialakításáért van még mit tenni — s ha van szűz réteg e tekintetben, akkor az ifjúság az. A fiatalítás nemcsak az ismeretterjesztők körében •egyre elodázhatatlanabb tennivaló. Anélkül hogy az iskolák önállóságát sértenék, alighanem feladat a hallgatóságot tekintve is. De általánosságok helyett álljon itt inkább az a konkrét elképzelés, amelyet a TIT Borsod megyei Szervezetének közgazdasági szakosztálya fogalmazott meg. Szeretnék meggyökereztetni a közgazdasági ismeretterjesztést a középiskolai kollégiumokban, s természetesen a szakmunkásképző iskolákéban is. Sok más elképzelésük van, sokféle tervük — de maradjunk, ennél az egynél, már csak azért is, mert az említett ügyvezető elnökségi ülésen is e körül alakult ki vita. Korábbi rossz tapasztalatokból adódhat ugyanis a kérdés, valóban szükséges-e a közgazdasági ismeretterjesztés bevitele a kollégiumba, avagy pusztán arról van-e szó, hogy statisztikai számok szépítésére akarják felhasználni a diákokat? Vattának, ha úgy tetszik, foghíj pótlásnak. A kérdés jogos, ha azt tekintjük, hogy a felnőttek közgazdasági szemléletén is van még alakítani-, formálnivaló. Mert van kétségtelen. Csakhogy meggondolandó a másik oldal is. Az, amit úgy fogalmazhatunk meg, hogy azokhoz szeretnének eljutni, akik maholnap a munkásosztály sorait gyarapítják. Az iskola sok mindenre készíthet — és készít is! — fel. Megtaníthat a szakmai fogásokra. Ez különben is a tiszte, a dolga. De az iskola sokkal kevésbé tud felkészíteni — mármint a szakmai tudásnál kevésbé — arra, hogy milyen feladatok várnak rájuk A mai gyakorlat szerint a gazdasági élet konkrét problémái kiszorulnak a tanórából. Gyorsan hozzátesszük, nem róható ez fel sem az oktatás, sem a nevelés számlájára. A jövő szakmunkása — a mai szakmunkástanuló —, hogy leegyszerűsítsük a dolgot, megtanulja, hogy hogyan bánjon a géppel, hogy az anyagból az legyen, aminek lennie kell. De viszonylag keveset hall arról tanuló korában, hogy miért lenne fontos, hogy takarékosabban bánjon az anyaggal. Más. A szakmára való felkészülés közben arról sem igen ball, hogy végső soron miként múlik majd az ö munkáján is; hogyan alakulhat a társadalom, s benne az egyének boldogulása. Készületlenül éri őket — inkább mondjuk.úgy, hogy felkészületlenül — a gyakorlati-gazdasági élet. Persze jó lenne, ba a fiatalokat általában nem érné felkészületlenül, de legalább azok körében valóban jó lenne ilyen témákról beszélgetni, akik a társadalom vezető osztályának, a munkásosztálynak a tagjai lesznek. Tapasztalataink szerint ugyanis ma igen kevés, vagy igen kicsi információjuk, elképzelésük van arról, hogy hogyan illeszkedik be munkájuk — az adott feladatuk — egy nagyobb egészbe, mondjuk az üzem munkájának teljességébe. Kaphatnának rálátást arra, hogy a gazdaság miként tágítja vagy szűkíti a társadalomban élő egjmnek boldogulásának lehetőségeit, s mit tehet az egyes ember azért, hogy ezek a lehetőségek többek tegyenek. Meggyőződésem, hogy semmiképp sem árthat beszélni ezekről a kérdésekről a fiatalokkal. Sőt, beszélni kell róluk. Abban is biztos vagyok, hogy ezzel egyetértenek azok a pedagógusok, akik a jövő szakmunkásait ngvelik. Mert az ő érdekük is — tevékenységük, munkájuk értelme és lényege —, hogy olyan fiatalokat: adjanak a magyar gazdaságnak, akik nemcsak tudják, értik is, amit csinálnak. Csutorás Annamária Legyen krumplileves! Rádió mellett A „serpenyős burgonya palatínus módra”, meg a paprikás krumpli között semmi különbség, hiszen mindkét megnevezés ugyanazt a népszerű burgonyakészítményt jelenti. Legfeljebb az utóbbiról biztosabban lehet tudni, hogy micsoda. Nevezzünk hát mindent a nevén, köntörfalazás nélkül, a krumplileves is legyen az, ami, vagyis krumplileves. Erre a magvas mondandóra épült a Rádió Kabarészínháza októberi bemutatója, amit hétfőn este sugároztak — az MSZMP budapesti XIV /7. körzeti szervezetének tanácskozóterméből, a helyi párttitkár — Pichler Béla — két mondatnyi köszöntő-bevezetőre szorítkozó házigazdáskodása mellett. A műsor szóvivője egyébként Soós András volt, a szerkesztők meg Marton Frigyes, Farkasházy Tivadar, Sinkó Péter, a rendező Marton Frigyes. Az a tény, hogy területi pártszervezett helyiségből sugározták, illetve ott rögzítették a kabaré műsorát, arra indította a szerkesztőket, hogy eleinte hangsúlyt kapjon az elvtársozás, a Kedves Elvtárs szólítás, ami a műsor közegében kicsit csikorgott, de hamar ei is múlt. Megtudtuk viszont, hogy „a nyugdíjas párttagok nem fémek a „bőrükbe”, azaz mindenféle közéleti munkálkodással, társadalmi tevékenységgel nyüzsögnek, s ebből már elindulhatott az októberi kabaré: ki a nyugdíjas, jó-e nyugdíjasnak lenni ? A szóvivő megkérdezte Tábori Nórát, jó-e nyugdíjasnak lenni? Igen — hangzott a tömör felelet, mire bővebb meghatározás kéretett, s el is hangzott, imigyen: — Bővebben nem jó. Így valóban bővebben hallottuk. Ezzel a kör nyezet „ki pipál tatott”, majd jött a serpenyős burgonya bevezetőmben említett ügye és országos' vezetőnkre hivatkozással, hogy minden neveztessék annak, ami. Aztán elkezdődött ,a szokásos első hétfői kabaré. Negyvenórás munkahét, igazgatóválasztás; kísérletezés kivel-mivel — sorjáztak a témák a nevezzük a nevén a gyereket jelszava alatt, s a legutóbbi illusztrálására megjelent a Maros—Nádas kettős, hogy az Országos Idegfeszítő és Tűréshatár ír-' tézet munkájáról adott interjúban olyan új témákról szóljon, mint a pótféklámpa bevásároltatása, majd lesze- reltetése, az építkezési engedélyek körüli ellentmondások, az áruházépítések, meg a Marx téri felüljáró két részének össze nem találkozása; felhangzottak Verebes István tollából, Heller Tamás előadásában a hónap slágerei a demokráciáról, aztán jött újra Nádas, meg a Mit rí ír. ..-sorozatban Inke és Hauman, Soós András néhány vicce, meg Radványi és Peterdi és Koltai Róbert a hét körkapcsolással. Szóval olyan volt a műsor, mint máskor, s talán nem is elődeinek legjobbjaihoz hasonlított. A Magyar Rádió új műsorrendje éppen a kabaré adásának napján léDett életbe. Sok minden megváltozott, a Rádiókabaré maradt szokott helyén, s vpy tűnik, maradtak korábbi szerkezeti vázai és örök élatre ítélt formulái, állandó számai is, amelyekre, illetve amelyek köré havi aktuális humorforrások rakatnak, hol sikeresebben, hol kevésbé sikeresen. A Rádió Kabarészínháza nemrégiben hónapokon át ünnepelte önmaga fennállásának jubileumát régi műsorok legjobbnak minősült számainak ismételgetésével; Tartok tőle, hogy egy ^’jövendő jubileumnál ez a műsor nem kap majd valami markáns képviseletet. Mert —- valóban — a krumplileves legyen krumpli leves. De tényleg az legyen. A maga nemében jó krumplileves. S ne csak deklaráljuk annak ... fbenedek) Ma este a képernyőn Egy asszony, meg a faluja Az Otjamk sorozatban jelentkezik ma, 18.15 órakor, a második műsorban az Egy asszony, meg a faluja című adás Taráról, az országszerte ismert matyóföldi községből. Ott él Gál Kálmánná, a népművészet mestere, aki már nagyon sokat tett falujáért, de elképzeléseit, gondolatait nem mindig kíséri megfelelő fogadtatás. A film azt keresi, miért dúl a vita, és kinek van igaza. Az adás szerkesztője Pintér József, riportere Kispista István, rendező, je Wiederman Károly. Képünkön Gál Kálmánná tar dl népviseletben.
