Észak-Magyarország, 1984. szeptember (40. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-14 / 216. szám

1984. szeptember 14., péntek ESZAK-MAGYARORSZÁG 3 Szocialista brigád ! és gmk a DIGÉP-ben t A Diósgyőri Gépgyár egyik jó hagyományokkal rendelkező szo­cialista brigádja volt a Druzsba-Szojuz 36. nevet viselő kollektí­va. Azért írjuk 'gy, hogy: volt, mivel a kovácsokból, műszakiak­ból álló brigád az év elejen kettévált. Semmiféle ellentét nem volt közöttük — a két brigád tagjait ma is baráti, elvtársi és munkakapcsolat fűzi össze. De a több, mint két évtizedes ta­pasztalatok alapján úgy gondolták, hogy a két, kisebb létszá­mú brigád jobban tud alkalmazkodni a megváltozott követelmé­nyekhez, és a változás jobban segíti a brigád megújulását is. Az F-gyáregység szerszám- kovácsüzemének, brigádját Pásztor János vezeti.' Párt­tag. munkásőr szazad parancs­nok. és a brigádvezetői tiszt­séghez egy újabb funkció is társult, mivel az idén ta­vasszal a szerszámkováes- üzemben — a Szojuz—:tfj. brigád 7 tagjából — válla­lati gazdasági munkaközös­ség alakult, és ennek is ő a vezetője. Hogyan leltet va­laki egy szocialista brigád és egy gmk vezetője egy sze­ntélyben ? — Az elmúlt egy-két év­ben sokat töprengtünk azon. mivel lehetne az eddig is sz.ép eredményeket felmuta­tó brigád munkáján változ­tatni, újítani — mondotta Pásztor János. — A szocialista brigádvezetők országos ta­nácskozásán is szóltam tö­rekvéseinkről. A jo hagyo­mányainkat igyekszünk meg­őrizni. hiszen MSZBT-brigád vagyunk, levelezünk a moszk­vai rádió magyar szerkesz­tőségével. már régebben is tartalmas kulturális progra­mokat. csináltunk, a miskol­ci színház jó . néhány művé­szé .nemcsak az előadásokról, hanem baráti bes//éltetések­ről is személyes ismerősünk. Nem részletezem, de úgy ér­zem, hogy régebbi es mos­tani vállalásaink is a moz­galom hármas jelszavának jegyében születtek es való1 sutnak meg. Sokait és jól dolgoztak, es ma is ezt teszik, csak egy kicsit másképpen. Igaz, új­fajta törekvéseik mögött a DI GÉP termékstruk túra j a ­nak változásai, az új köve­tel mén vek meg va lést tásanak megértése és végrehajtásá­nak segítése is ott van. Mit tesznek a vállalat es a moz­galom megújulása érdeké­ben? — Rövidebb időszakra tesz- taiik meg a vállalásainkat, igyekszünk a vállalat es a gyáregység termelési muta­tóit úgy *s figyelemmel kí­sérni. hogy menet közben is értékeljük a versenyt, igv saját munkánkat is. A kor­szerűbb vezetési módszerek­hez mi is rugalmasan alkal­mazkodunk, ha szükséges, akkor pótvállalásokat te­szünk. Igaz. ezt t meglettük akkor is. amikor néhány év­vel ezelőtt nem volt pénz, de a vezetés megnyerte, az. embereket, és bíztunk ab­ban, hogy a nehezebb idő­szaknak vége les«. Ügy tű­nik, eljött ez az idő, és tud­juk, hogy ebben a mi mun­kánk is benne van. A majdnem két évtized alatt sokféle kitüntetési — többek között a Vállalat ki­váló brigádja címet — el­nyert kollektíva műszakiak­ból álló része a Druzsba és a kovácsokból összetevődő csoport, a Szojuz—:i(i. néven dolgozik tovább. A brigád­vezető azt mondta, nincs semmi különös abban, hogy valaki brigádvezető és gmk­vezető egy személyben, és ez bizonyára a tagokra is vo­natkozik. Legfeljebb újszerű, még szokatlan. — Úgy érezzük, hogy a gmk megalakulásától kezd­ve. ugyanúgy elvégezzük a napi munkánkat, teljesítjük vállalásainkat. Amikor goik­ban, szigorú munkaidő után, szabadnapon dolgozunk, ak­kor igaz. hogy több pénzért, de kemény munkával, minő­ségi terméket előállítva szol­gáljuk a vállalat érdekeit is. Csak a brigád vezető vei be­szélgettem, és ennek több­féle oka volt. Munkaidő alatt jártam ott. es a kovácsok dolgoztak. És hogyan? Da­rabbérben. Ezt magyarázva a brigádvezető megmutatta egyik gyártmányuknak a kí­sérőlapját, amely a gyártá­si folyamatot dokumentálja. A brigád átlagos teljesítmé­nye régebben is. es most is 130—135 százalék. Ezt pedig többek között úgy érik el. hogy egy 20x20x103 millimé­teres esztergakés kovácsolá­sára van adva 4.40 perc, ezért 1 forint 00 fillért kap­nak. A munkaidő nyolc órá­ja 480 perc. ezalatt; 100—107 darab esztergák est kell el­készíteni — ez jelenti a 100 százalékot. Ebből a nor­maidőből már nem lehet „le­faragni”, és ezért — ha 100 százalékot teljesítenek —ak­kor 240 forintot, ha 135-öt, akkor 270 forintot kapnak. Nehéz fizikai munkával, me­legben, porban, piszokban, a munkaidő nyolc óráját ki­használva. Egy hónapban — lía csak ezt csinálnák — ak­kor 5940 forintot keresné­nek. Aki ezt irigyli tőlük, az jöjjön ide dolgozni, mert úgyis kevesen vannak, nincs elég kovács a vállalatnál. — Mennyit keresnek a gmk-han? — Az elmúlt fél évben havonta átlagosan ötezer fo­rintot. Ezért szabadnapokon, szabad szombaton vagy pén­tek éjszaka, havonta 80—100 plusz órát, 22 nap helyett, mintegy 30-at dolgozunk. Ez sok idő, de úgy gondoljuk, hogy a heti egy-két plusz- ntúszak meg nem megy a családi élei, az egészségünk rovására. Nem hajszoljuk a pénzt. hanem tisztességes munkával többet akarunk keresni. Elmondotta, hogy a gmk megalakítását a vállalat és a gyáregység vezetése kez­deményezte. Sokat gondol­koztak rajta, nehezen ment a megalakulás is. a járatlan úton voltak kisebb zökkenők, de ma úgy érzik, hogy nem bánták meg. Az esztergaké­sek gyártása régi gondja volt a vállalatnak: kooperációban készültek, de vagy a minő­séggel, vagy a határidővel volt baj. Az. országban egye­dül ők kovácsolják az Ika­rus autóbuszokhoz szükséges, úgynevezett torziós rudat (ezen fordul a busz). Fontos, piacképes gyártmánya a Dl- GEP-nek. A torziós rúd 42 kilogramm, 90 perc a nor­maideje. egy műszak alatt 35—40 darabol megcsinálnak, a vállalat 3500 forintot kap egy darabért, ök 148 forint 80 fillért. A jelenlegi szabá­lyozók mellett mindenki jól jár: a vállalat is, ők is. Sok túlórát megtakarítanak a vállalatnak. — Óránként géphasználati díjat, községfejlesztési adót, jövedelemadót, SZTK-t 'fi­zetünk — mondotta a bri- gádvezetö. — A brigádban, tehát a gmk-ban fiatalok és idősebbek dolgoznak. Ková­csok, akik között van, aki jól tud ráverni, nyújtani, fo­gózni. van, aki jó irányító. Ügy döntöttünk, hogy mivel a technológiai folyamatok közös, összehangolt munkát követelnek, 55 forintos, úgy­nevezett kategória alapóra­bért kap minden gmk-tag. (Egészségügyi, családi okok­ból két brigádtag nem tag­ja a gmk-nak.) A rendes munkaidőben végzett mun­kában van egyfajta diffe­renciálás, amely a jelenlegi vállaltai rendelkezéseken alapszik, de mi a gmk-ban e mellett a bérezés mellett döntöttünk. Ez nem egyen- lösdi, hanem nagyjából azo­nos szorgalommal, kollektiv munkával végzett intenzív termelés. Közösen döntöt­tünk így, az eddig eltelt idő azt bizonyította, hogy he­lyesen. A gmk vezetője is a töb­biekhez hasonló arányban részesül a jövedelemből, ugyanúgy dolgozik, de mun­kája egy ítészét különféle szervezési, ügyintézési ten­nivalók is terhelik. De nem túl sokat, mivel a gmk-bri- gádnak van egy könyvelője, aki normaóránként 3 forint­ért. elvégzi a szükséges köny­velést. — A Szojuz—36 brigád ösz- sze tudja egyeztetni szocia­lista brigádtagként és a gmk-ban végzett munkáját. Legalábbis az elmúlt időszak ezt bizonyította. Hogyan lesz a jövőben? — Amit most gmk-ban elvégzőnk, azt régebben fe­kete túlórában is megcsinál­tuk. csak kevesebb pénzért. Most a gmk-ban jobban meg vagyunk fizetve. Ügy vélem, hogy a gmk hasznos dolog, van jövője, de a leg­jobb megoldás az lenne, ha1 a gmk-ban és kisvállalkozá­sokban szerzett tapasztalato­kat hasznosítva, a rendes munkaidőben, jól végzett, minőségi, munkát fizetnék meg. Természetesen diffe­renciáltan: ntert mostanában akinek a háztájiból van pluszjövedelme, az nem lep be a gmk-ba. Aki rosszul, hanyagul dolgozik, azt néni veszik be a gntk-ba. Aki jól dolgozik, de nincs -lehetősé­ge arra, hogy a gmk-ban dolgozzon, az, joggal hábo- rög. Aki a rendes munka­időben egy szocialista bri­gád tagjaként elvégzi a mun­káját. plusz a gmk-ban még megkeres egy másik fizetést, az elégedett... Petra József Uj iskolát terveznek Szerencsen A gondok nein újak és nem ismeretlenek másutt sem, ám ez a szerencsieket, aligha vigasztalja. Az év eleji átszervezések után nagy ■ községből várossá lett tele­pülésnek az idén csaknem 1500 általános iskolás diák gondját kellett, megoldania, pontosabban — helyet keres­nie az oktató-nevelő munká­hoz. Szerencse« jelenleg két iskola működik, ami persze nem volna elegendő. ha ezen kívül niég három helyen nem tanítanának. Mindezek­kel együtt sem tudták már megoldani ebben az évben az állandó délelőttös okta­tási. Érthető. hogy a hírt örömmel fogadták a helybe­liek: új iskola építését ter­vezik Szerencseit. 8 tante­remmel és tornaépüleitel, s itt kapna helyet egy 50 fé­rőhelyes óvoda és napközi, is. A helyét ntár eldöntötték, készülnek a kiviteli ter­vek is. s a mintegy 50 mil­lió forintos beruházás mun­kálataihoz a jövő évben kez­denek hozzá. 100 évesek Ma ünnepük a Lenin Kohó- srati Müvek acéiöntészetének 100. évfordulóját. A diósgyő­ri acélöntődében gyártják a magyar gépipar számára a legnagyobb acélöntvényeket, melyeket turbinák, hajók, gé­pek gyártásához használnak fel a megrendelők. A cente­nárium tiszteletére emléktáb­lát lepleznek le a kohászat­bon, kiállítás nyílik a Vasas Művelődési Központban és ugyanott szakmai tanácsko­zást tartanak. Felvételünkön az acélöntés pillanatát örö­kítettük meg. Fotó: Csákó Gyula Jövőre másképp lesz? Megadóztatott hatékonyság Az Encsi Ruházati és Szolgáltató Szövetkezet is hasonló nehézségekkel küsz­ködik évek óla, mint a leg­több gazdálkodó egység az országban. Életük megkese- rítője a bérszabályozás, ame­lyet — különösen az utóbbi időben — igen sok bírálat ért, merthogy: nem segíti a termelékenység növelését, korlátok közé szorítja a bér ösztönző hatását. A hozzá­értők kritikáját erősíti a szövetkezet példája is. Az eltelt három évtized alatt a szolgáltató szövetke­zetből lassanként termelő­egység lett, s ma már ár­bevételüknek mindössze 3 —3,5 százaléka származik a szolgáltatásokból. Nyeresé­gük is a ruhakészítő rész­legtől függ. gazdálkodási, fejlesztési lehetőségeiket vs a termelés határozza meg. Ennek érzik most hátrányát. A környékbeli termelőszö­vetkezetek ugyanis egyre in kább fejlesztik a mellék­üzemági tevékenységüket. Munkaerőre van szükségük, s mivel többet fizetnek, több kedvezményt adnak, a szö­vetkezetből húsz dolgozó ment el tavaly. Ez több Szempontból is fájdalmasan érintette a cé­get. Mindenekelőtt azért, mert ilyen kisüzemben rö­vid idő alatt lehetetlen pó­tolni húsz szakember kiese­sét. Ebből következik, hogy nem tudták növelni a kapa­citásukat, pedig az NDK és a szovjet partner készséggel vásárolna több terméket is. Ráadásul ez ev nyarán szer­ződést kötöttek egy tőkés céggel 3000 darab férfikabát bérmunkában történő le­gyártására. Ez újabb lehető­ség. amit valószínűleg nem tudnak teljes mértékben ki­használni. Kiszámolták ugyanis, hogy amennyiben náluk marad a húsz dolgo­zó, akkor ebben az évben nem 40 ezer. hanem 60 ezer darab terméket tudtak vol­na előállítani, árbevételük meghaladhatná a 34 millió forintot, s a szövetkezetnél maradt volna közel 3 millió forint nyereség. És mégsem ez okozza a legtöbb gondot a vezetésnek! A szabályozókkal nincsenek kibékülve, mert szinte gúzs­ba köti a szakemberek ke­zet. Az imént fölsorolt vesz­teségek nagy részét mérsé­kelni lehetne, ha a gyakor­latból indulna ki. ha ahhoz idomulna a szabályozás. Hogyan is járt a szövet­kezet? Korábban 100 dolgo­zóval termelt 24 millió fo­rint értékű árut. Miután 20- an eltávoztak, a maradék létszámmal kellett produkál­ni ugyanazt az eredményt. Azt viszont nem várhatták el a 80 munkástól, hogy 100 helyett dolgozzon ugyanany- nyi pénzért. A legjobb szak­embereknek emelték a bé­rét. Ennek következtében vi­szont — a jelenlegi bérsza­bályozási gyakorlat miatt — lényegesen megnövekedtek az adóterhek. Az elmúlt esz­tendőben például 2 millió forint bérfejlesztési adót fi­zettek. a nyereség 441 szá­zalékát. Büntetésnek tűnik ez az adóteher, ha figyelem­be vesszük, hogy a szövet­kezet kollektívája hatéko­nyabban dolgozott, hisz :: csökkenő létszám mellett tartani tudták a korát :- teljesitmenytl Ha ehhez hozzávesszük, hogy az eltá­vozott 20 dolgozó, mondj u 60 ezer forint bermegtakí rítást tett lehetővé, ugyan akkor a jobban dolgozo szakmunkásoknak összessé­gében 10 ezer forinttal emel­ték a bérét, ez 50 ezer fo­rint megtakarított bort je­lent azonos teljesítmény mellett. Mégis kevesebb pénzé maradt a szövetkezet­nek. Ezek után csak egy kö­vetkeztetést lehel levonni: sem a dolgozóknak, sem pe­dig a szövetkezetnek nem erdeke, hogy hatékonyabban termeljen. A szövetkezetiek most jog­gal félnek attól, hogy ameny- nviben tovább csökken a létszám — ez várható, hi­szen csak saját kárára tudja megfizetni munkásait a cég —a ismét növekednek a ter­hek. Márpedig a berekét emelni kellene, hiszen a legjobban fizetett szakmun­kások a bérfejlesztés után sem keresnek 4000—5<KA! fa­rín tnál többel. Ezen az erős szorításon — amely már nagyon sok gaz­dálkodó egységnek csaknem a „fulladasos halálát” okozta — remélhetőleg enyhít majd a jövő esztendőben beveze­tésre kerülő keresetszabá lyozási rendszer. Akkor ser- lesz fenékig tejfel a valiala tok, üzemek, szövetkezete gazdálkodása, de megnő mozgásterük, valóban érde­mes lesz hatékonyabbat doigozmmk. Fónagy Nyitott gyár — Wft csináltál ma, apuka? — kérdezik gyakran a gyermekek a munkából haza­jövő szülőjüket és ilyenkor bonyolult, me­sebe kezdenek a kérdést komolyan vevő apák. A mese tűzről, vasról, hatalmas fo­gaskerekekről. szaladó tűzkigyókról. teke- redő acélforgácsokról, tonnányi ütéseket: mérő kalapácsokról, hatalmas terheket emelő darukról, okos, ügyes gépekről szól. A világ, az elmesélt környezet ismeretlen a gyermekek előtt, de apjuk szava életre kelti az elképzelt masinákat, kohókat, ha­talmas pörölyöket. Aztán a mese megjelenik. A kérdések átformálódnak, nem kell elmagyarázni, miként ömlik ki a vas a csapóién,vílason, nem kell hosszú magyarázattal leírni a számítógép csodáit ... a gyermek ott all­hat az üzemben, a gépteremben, a mű- szerszobában és néz, néz. s egymás után rakja, szívja, habzsolja magába a látniva­lókat és kérdez. Kérdezi: hogyan lehet megállítani a rohanó, izzó acélt, látja-e az esztergályos a tizedmillimétereket is. tgaz-e, hogy a több tonnás ütésű kala­páccsal képesek dugót nyomni az üveg­be? All. kicsit megszédülve forog a gyermek az üzemben es eszébe jutnak apja szavai a munkatársakról, Pista, Iliire és Jancsi bácsiról, akik eljöttek múltkor segíteni a költözködésben, akikkel együtt, sütöttek a szalonnát a hegyoldalban és .tömtek apa munkatársai, letörlik izzadt homloku­kat, megemelik a logot, intenek a darus­nak, mosolyogva paroládnak a vendéggel. A vendég, a gyermek kihúzza magát;.. ennek a kézfogásnak más a súlya, más a j töltete... úgy érzi, kis markának ereje beleköltözött a szerszámot fogó férfikézbe. A formálódó anyagon ott van már az ő kéznyoma is. És tudja, hogy otthon már nem azt kell kérdezni; mit is csinált aznap apu? Hol­nap már nem kell körülírni a gépét, meg­magyarázni minden mozdulatot. Holnap már tudja, hogy ha apja a szokásosnál fá­radtabb, akkor kicsúszott a sichta, nehez volt az abléz, és ha vidámabban jön haza apu. akkor egész nap gördülékenyen mű­ködtek a gépek, folyamatosan futottak az anyagok. A gyárkapu megnyílt, a gyermek előtt, és kitárult az a világ, ami eddig a távol­ból. az isméret lenből jelentette a bizton­sagot. Diósgyőrben a munkásnapók kere­teben sok gyermeknek, fiatalembernek volt szerencséje találkozni a szülök mun­kahelyével. és á szülök kézenfogva vitték végig az üzemeken, Csarnokokon fiaikat, hogy megmutassák a szerszámokat, mun­kaeszközöket ... melyeket egy szer majd át kell adni az utódoknak. (síendrei)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents