Észak-Magyarország, 1984. szeptember (40. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-01 / 205. szám
E5ZAK-MAGYAR0RSZAG 10 ml mim 1984. szeptember 1., szombat szabadidő-magazinja Barkácsolóknak lapl áíkozás — háztartás j Szerszámok élezése Még a legjobb kéziszerszámokkal sem tudunk dolgozni, ha életlenek, s nincsenek karbantartva. Az élezésnek is vannak kis fortélyai. A csavarhúzó élezese például egyáltalán nem abból áll, hogy a végét késéi alakúra reszeljük. A csavarhúzó végét reszelő segítségével az 1. ábrán látható módon élezhetjük. A csavarhúzó végének szelessége és vastagsága legyen arányos a csavarfejen lévő horony méretével. Minél nagyobb az N szélesség, annál nagyobb legyen az L vastagság. A vágószerszámok élesítéséhez fenőkövet használunk. Az ilyen fenőkő (2. ábra) egyik oldalán durvaszemcsés, a másikon aprószemcsés dörzslemez van. Ügyeljünk arra, hogy bármilyen szerszám elezése közben a dörzs- f elül e l egészet bőségesen vizezzük. Legjobb, ha az élesítést egyidejű vízeséssel végezzük. Váltakozva csiszoljuk a késéi bal és jobb oldalát, míg ék alakú végződést nem kapónk. A háztartási nTfőt házilag egyszerű, lapos fenőkövön élezhetjük. Az oöót a 3. ábra szerint erősen megfogjuk. Csiszolás közben itt nem kór alakú mozdulatokat végzünk, hanem az oltó élét a rajzon nyilakkal jelzett irányban mozgatjuk (vízzel való locsolással). Kizárólag az É-vel jeléit felüieíeket csiszoljuk. ————————————— Kistermelők — kertbarátok Évelő virágok szaporítása Magot hintem a földbe egyszerű dolog. Nincs is benne semmi ördöngösség. Az évelő virágok szaporítása sem bonyolult feladat, még a kezdő kertészkedők- nek sem. Az évelő virágokról azonban mindenekelőtt illik tudni, fejlődési sajátosságaikból eredően, hogy többségűk magvaik elhullajtása nélkül is több éven. keresztül díszítik a kertet, s lassan terjedve növelik a kert esztétikai értékét. Önmagukban vagy egymással társítva, cserjék és fák árnyékába, félárnyékba telepítve alakíthatjuk ki termőhelyüket, hiszen a természetes környezetben is ilyenek életfeltételeik. Kivéve egy-két fajt, amelyek a kert napos részén is szépen díszlenek. A legtöbb figyelmet a szaporítási módok közül a dugványozás igényli, mert ezzel az előneveléssel csak keveseknek sikerül a tovább- szaqporítás. A magvetés eredményesebb, ám lassúbb, hiszen amíg a növények kifejlődnek, rövidebb-hosszabb időre van. szükség. Sőt, a roagvetéses szaporításnál nem mindegy, hogy ősszel vagy tavasszal kerülnek a magvak a talajba. Nincs is minden kertben lehetőség, s főképp idő a kifogástalan magágy elkészítésére. A legegyszerűbb és leggyorsabb szaporítási forma a tőosztás. Ezzel a feladattal még a járatlan kertészkedők is eredményesen megbirkózhatnak. Tőosztással most, a nyárr végi időszakban, augusztus közepétől szeptember közepéig érdemes foglalatos- fcoáni. Az évelő dísznövények és virágok többsége gyökgumóval, gyökértörzs- zsel, rizómával terjed a kert talajában. A töosztás azért egyszerű, mert a kiválogatott fejlettebb növényeket minden különösebb komplikáció nélkül bárki két vagy több részre oszthatja a növények fejlettségétől függően. Az augusztus közepére visszahúzódó növények már az áttele- lésre készülnek, s ilyenkor a tőosztást eredményező beavatkozást is könnyebben elviselik. A tőosztásos szaporításnál nem kell a kert talaját teljes egészében előkészíteni, csak azokat a kijelölt helyeket, ahová a virágokat, dísznövényeket szánjuk. Ha nagyobb ágyasokat kívánunk kialakítani, akkor mindenképp távolítsuk ei a gyomokat, 15—20 cm mélyen forgassuk meg a talaj felszínét, s ezzel egyidejűleg juttassunk ki lassan ható műtrágyát. Az így előkészített talajban az évelő virágok hamarabb megerősödnek, s előbb alkotnak egységes növényállományt. Ma van lehetőségünk a szerves trágya beszerzésére, akkor négyzetméterenként 2 —3 kilogrammot terítsünk el. Ahol nem szerezhető be istállótrágya vagy komposzt sem áll rendelkezésünkre, ott a Cofuna fantázianevű bioaktiv szerves trágyát válasz- szűk a tápanyagfeltöltéshez. Előnye, hogy a talaj biológiai életét serkenti, tehát az évelő virágok fejlődésére is kedvező hatással van. Akár tőosztással, akár magvetéssel szaporítjuk az évelő virágokat., ne feledkezzünk meg gondozásukról. A vetés vagy ültetés utáni időszakban egy-két alkalommal alaposan öntözzük meg az ágyások talaját, s folyamatosan távolítsuk el a közben fejlődött gyomokat Az évelő virágok helyéi a kertben úgy jelöljük ki, mint kiegészítő növényekét. Mindenképp ügyeljünk arra, hogy egy részük kifejezetten az árnyékos helyeket kedveli, más részük azonban félárnyékban is jól érzi magát. A környezeti igény alapján árnyékos területre ültessük a sisakvirágot, a szellőrózsát, a kapotnyakot, a csótárvirágot, az iszalagot, a pótalt, a gáláit, a májvirágot. a ledne- ket, a gyöngykölest, a jú- dáspénzt, a szélfüvet, a bazsarózsát, a pimpót, a tüdő- füvet. a boglárkát, a csodabogyót és az árvácskát. Félárnyékba kívánkoznak az ínfüvek, a nyári nefelejcsek, a királyné gyertyái, a repkények, a madármályvák, az óriás harangvirágok, valamint a zsályák. Az évelő virágokat: ne hagyjuk ki a kert virágágyásaiból, mert díszítő értékük. több esztendős fejlődésük hálás színfoltjai a kertnek. Nemcsak virágjuk, elterülő gyeppárnát alkotó együttesük, önálló formai szépségük szemet gyönyörködtető, hanem a kert esztétikai értékét fokozó tulajdonságuk is figyelemre méltó. Meghálálják a gondoskodást szaporításuk kezdeti időszakában. s később, elterjedésük után a növényszeretők többsége meg se válna ezektől az olykor mostohán kezelt virágoktól. B. C». Fogyasszunk lobii zöldpaprikát! A burgonyafclék családjába tartozó paprika az egyik legkedveltebb zöldségfélénk, amelyet étkezésre, fűszerezésre, az utóbbi években bőrápolásra is használunk. C-vifamin, C-vítamin A paprika C-vitaminban igen gazdag: 100 g nyers paprikában 150—180 mg van. Jó tudni, hogy a zöld színű paprikafajták C-vitaminban általában gazdagabbak, mint a fehérek. A legnagyobb C-vitamintartalom az érett, piros paprikabogyóban van. A paprika C-vitaminon kívül tartalmaz még B^- és B2- vitamint, az A-vitanún pro- vitaminját, a karotiret, P-vita mint, rutint, kapszaicrnt, ifió olajat, zsíros olajat, színanyagokat, ásványi sókat stb. Érdekesség, hogy az énett paprika sokkal több karotnrt tartalmaz, mint a nagy karobi n tartalmáról híres sárgarépa. Ez a karotm- értek még több hónapig tartó raktározás után sem csökken. A paprika csípősségét a fcapszaicin nevű vegyület okozza, amely elsősorban a termés válaszfalam levő hó- lyagocskábban, az „erekben” található. A kapszaicin javítja az étvágyat, kedvezően hat az emésztésre, de diétát tartó személyek részére fogyasztása nem ajánlható. Diétás étrendnél távolítsuk el az ereket a paprikából, úgy fogyasszuk. A paprikát sokféleképpen felhasználhatja a háziasz- szony: salátának elkészítve (az uborkasalátába is szeleteljünk két-három paprikát), hidegtálak díszítésére, szendvicsek ízesítésére stb. A paprikát félbe vágva megtölthetjük körözöttel, májpásté- tommal, tojásos-sa j tos-vajas krémmel, sonkás főtt zöldséggel, sós túrók.rémmel, hideg darált hússal (maradék pörkölt- vagy főtt húsból). Télen fogyasszunk sok ecetes paprikát, mert jelentős C-vitamint tartalmaz, ugyanis a savanyú le megóvja a C-vitaminlartalmát a bomlástól. Éppen ezért házilag is tegyünk el télire paprikái, ízesítő fűszerkeverék készen kapható a boltokban, piacokon, Herbaria gyógynövényszaküzletekben. A paprika, zöldparadicsom, uborka ve- gyessaláto, néhány sárgarépa-karikával díszítve télen is a nyarat idézi az asztalunkra. A paprika mint kozmetikum A paprikát, mint az egyik leghatásosabb bőrápolószert, csak nemrégen fedezték fel a kozmetika számára, noha már szépanyáink bőrápolószereinek nagy része is növényi eredetű alapanyagokból készült (friss gyümölcslé, gyümölcsbús, zöldség, gyógynövény. virágszirom). A paprika bőrszépítő, frissítő hatását otthon, a „házi laboratóriumban” készített arcpakolásokkal is kipróbálhatjuk. Már néhány kezelés után észrevehetően javul a bőr állapota, bársonyos tapintású lesz. A pakoláshoz mindig friss, érett paprika levét, vagy összezúzott húsát használjuk fel. A pakolóanyagot közvetlenül felhasználás előtt készítsük el, hogy frissen kerüljön az előzőleg letisztított bőrre. A pakolóanyag elkészítése: egy evőkanál összezúzott paprikahúst, egy tojássárgáját, egy evőkanál tejfölt, vagy tejszínt összekeverünk, és az arc-, a nyakbőrre felkérniük. Ha marad a pakolóanyagból. a kézhát bőrére kenjük fel. A pakolást 10— 15 percig hagyjuk a bőrön, utána langyos, majd hideg vízzel öblítsük le. Ha zsíros bőrre készítünk pakolást, akkor tejföl, tejszín helyett joghurtot keverjünk a pakolóanyaghoz. Télen az édes csemege porpaprikát is hasonló módon felhasználhatjuk pakolásra. Készíthetünk pakolást konzervált paprikapasztából, dé ebből csak keveset tegyünk a pakolómasszához, mert sós, és az érzékeny bőrt izgatja. Ne sajnáljuk a fáradságot, tegyünk paprika- lé-borogatást az arcbőrre. A zöldpaprikapép gézen átszűrt levét keverjük össze tejjel vagy tejszínnel, itassuk fel vattalapokkal, és helyezzük a letisztított bőrre. Ha a bőr borogatás után kissé kivörösödne, kamillás vattával töröljük át. A paprikaki vor tatot a kozmetikai ipar hajvizekhez adalékanyagként használja fel. Az erős paprika szeszes kivonata bőrvörösítő, vagyvs hajszálértágító hatású, ezért reumás panaszok kezelésére bedörzsölőként használják. A paprikaszeszt használati utasítás szerint alkalmazzuk. Vigyázzunk, hogy szembe rte kerüljön, mert szemgyulto- dást okozhat. F. K. Életveszélyes tévedések Á gombákról A gomba ősidők óta kedvelt eledelünk. Nem is csoda, hiszen jó ízű és tápláló. Ha kedvező az időjárás, hazánkban is nagy mennyiségben terem. Különösen esőzések után tömegével lepi el az erdők talaját. A gombaszedők örömére szezonja is hosszú. Ez van a mérleg egyik serpenyőjében. Ám a másikat — értelmetlenül kioltott emberéletek terhelik! Értelmetlenül?! Inkább — felelőtlenül! Mert a gyilkos galóca is értelmetlen, ha nem szedjük le. nem fogyasztjuk el. Általában mindig az a hibás, aki túlságosan bízik a szakértelmében... Nagyon sokan életükkel — vagy éppen szeretteik életével — fizettek, amiért mellőzték a szakértői vizsgálatot! Vannak, akik — még ma is — régi, többnyire tévhiten alapuló „vizsgálati módszerekkel” igyekeznek felismerni a mérges gombákat. Hisznek benne, hogy a mérges fajták rossz szagúak, vagy a színük riasztó. Hisznek abban, hogy ha eltörik, a törés helyén megfeketedik vagy megkékül. Vannak, akik arra esküsznek, hogy a mérges gomba fözőlevében az ezüst megfeketedik. Nos, mindez — babona! Méghozzá — annak is a legveszélyesebb fajtái közül való. Ugyanígy életveszélyes az „állatpróbában” megbízni! Eszerint, ha a háziállat nem pusztul el tőle, az ember is nyugodtan megeheti. Továbbá az sem igaz, hogy — akár többszöri — forrázás után mindenféle gomba veszély nélkül fogyasztható. Bizonyos gombák, gomba- csoportok esetében némely régi felismerés valóban megállja a helyét. A bökkenő ott van, hogy' épp legveszélyesebb ellenségünkre, a gyilkos galócára nem érvényes egyik sem! Méreganyagát nem oldja ki a forró víz. nem feketíti meg az ezüstkanalat, és ha meggondoljuk, hogy az állatok emésztőrendszere jelentősen eltér az emberétől — az állatpróba eredményében sem bízhatunk. Mit tegyünk hát? A mérgezés megelőzése érdekében: csak ellenőrzött gombát szabad vásárolni! Ez egyébként nem különösebben nehéz feladat, hisz az ország minden nagyobb piacán, vásárcsarnokában hivatásos gombavizsgáló ellenőrzi az árusítandó tételeket. Házalótól, zugárustól ne vásároljunk! Saját szedésű gombát pedig — kizárólag — vizsgázott szakértő véleménye alapjan fogyasszunk. Gombás ételt, miután köny- nyen romlik, még hűtőben se tároljunk. Legjobb — egyben legbiztosabb —. ha frissen fogyasztjuk el! Ilyesfajta étel után pedig, ha valaki rosszuilétet. fejfájást, gyomorgörcsökel észlel, gyanúsítsa a gombát! És biztos, ami biztos, azonnal orvost kell hívni. Az ilyenkor rendkívül fontos, gyors laboratóriumi di-' agnózis felállítását elősegíti, ha a fagyasztott gomba maradékát az orvos rendelkezésére tudjuk bocsátani. Az ismertetett tanácsokat saját érdekünkben érdemes megfogadni. A legbiztosabb „ellenméreg” ugyanis: a megelőzés. A. Gyl r
