Észak-Magyarország, 1984. szeptember (40. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-06 / 209. szám
Í984, szeptember 6., csütörtök ^.ESZAKrMAGYARORSZAG 3 Nemcsak az iskola keliigye A pedagógus-béremelés margójára Nemcsak a tanévkezdés szokásos feladatai adnak beszédtémát ezekben a napokban a tantestületekben. Emberileg teljesen természetes, hogy a hatnyolc fős falusi tantestületben csakúgy, mint az ötvcn-száz fős városi pedagógus közösségben sz.ó esik a pedagógus-béremelésről is. A mai nappal bezáró- ' lag ugyanis valamennyi pedagógusnak kézhez kell kapnia írásban az értesítést arról, hogy személy szerint neki hány forinttal lesz több októberben a borítékban. amikor kifizetik a szeptemberi béreket. Értelmetlen lenne tagadni; bár a rendkívüli béremelés tényének egyértelműen örülnek a pedagógusok, maga a béremelés, annak forintban kifejezett értéke már megosztja őket. Vérmérséklet kérdése is (de persze nemcsak az!), hogy’ kiki miként reagál a fizetés- emelésre, kevesli vagy elégedett vele. Beszéltem olyan pedagógussal, aki azt mondta: a száz.forint is több, mint a semmi (ennyit kötelező adni ' például a képesítés nélküli pedagógusnak), de olyannal Is, aki úgy foglalt állást: a mostani béremelés legfeljebb arra elegendő, hogy átmenetileg kiegyenlítse a pedagógus családokban az áremelkedések okozta életszínvonal-romlási. Nyilvánvaló, hogy szélsőséges véleményeket idéztem. még ha van is mindkettőben szemernyi igazság. Gondolom, tényszerűen kevesen lesznek, akik csak száz forintot kapnak (a képesítés nélküliek átlaga kétszáz forint), s szép számmal lösznek oly’anok is, akik a középiskolai tanár, „fejkvótájánál”, az 550 forintnál többet vihetnek majd haza októberijén. Az idei rendkívüli béremeléskor a pénzt aszerint kapják az iskolák, hogy milyen képesítésű pedagógusok. és hányán dolgoznak az adott tantestületben. A kötelező és az átlag 'közötti összeg használható fel differenciálásra, a pályakezdők jobb honorálására, vagy a ténylegesen jobbat, többet nyújtók megkülönböztetett megbecsülésére- el ismerésére. Az, hogy a differenciálásra mennyi jut. sok mindentől függ, például a tantestület létszámától. Egy’ nagy tantestületben tekintélyes összeget jelent a különbözet, míg egy kicsiben alig pár száz lórin lot. De függ attól is, hogy mennyi a képesítés nélküli (ez a kategória kapta a legkisebb béremelést), s ha sok, bizony később komoly feszültségeket okozhat, hiszen a ténylegesen dolgozó pedagógusokra „osztják a pénzit”., Ezt egyébként tudják a pedagógusok. Amiért szólunk róla, az nem az ő tájékoztatásukra, sokkal inkább a közvélemény orientálására szolgál. A társadalom — és az egyének döntő többsége — nemcsak egyetértett, hely’eselle is. hogy’ az ország gazdasási 'lehetőségeihez szabott, életszínvonalat javító bér-' intézkedések a pedagógusokat is érintik, bév elvétve akadnak, akik úgy’ vélekednek, hogy’ „sajnáltátják magukat a pedagógusok”, hiszen az alapbérüknél a túlórákkal és a különböző pótlékokkal lényegesen többet visznek haza. Akik ezt mondják, arról feledkeznek meg, hogy a több pénz persze nemcsak szükséges pedagógiai túlmunkát takar, hanem nem kívánatos kényszerűt is, hiszen ma a' pedagógus előirt óraszámának 50 százalékában kötelezhető túlórára. Az iskolában pedig nemcsak azt a 45 percet jelenti egy túlóra, amit az osztályban lölt el a nevelő, többel, hiszen az órára készülni kell. nem beszélve arról, hogy a dolgozat- írós tantárgyakból dolgozatokat is többet kell javítani. A sok túlórára kötelezett vag.v azt vállalni kényszerülő pedagógus pedig hamarabb lesz fáradt, s ez kihat munkájára, egész pedagógiai levékeny- ségére. Ez pedig egyáltalán nemcsak az iskola beltigye! Népgazdasági szinten — évi vet ölel ben — egy milliárd forintot jelent az alsó és középfokú intézményekben dolgozó pedagógusok béiemelése. Országosan 1 63 80(1, a megyében tizenháromezer óvónőt, tanítót és tanárt érint. Nem jóindulat, segíteni-akarás, hanem a magy’ar népgazdaság jelenlegi teherbíró képességének mértéke szabta meg. hogy’ itt és most mennyit tud az ország enyhíteni a pedagógusok valóban nehéz helyzetén, mennyit tud orvosolni azokból a reális, valós sérelmekből. hogy’ a pedagógus társadalom ma is az értelmiség legmostohábban fizetett rétege, s hogy túl ezen. az értelmiség anyagi megbecsültsége enyhén szólva is kívánnivalót hagy maga után. Nem kell különösképpen vájt fülűnek lenni, hogy meghalljuk: a közélet legmagasabb fórumain is szó esik ezeknek a gondoknak feszítő hatásáról, mint ahogyan nyíltan szólnak arról is, hogy kormányzatunk és pártunk is tudja: ez a mostani béremelés nem oldott meg minden gondot a pedagógus pályát illetően. A pedagógusok anvaai megbecsültsége ma sincs szinkronban azzal a színvonalas munkával, szellemifizikai erőfeszítéssel, ami a ma iskolájában folyik, s nincs összhangban azzal a felelősséggel sem, amelyet e réteg — messze számarányán túl! — a társadalomban betölt. Az iskolán, a pedagógusokon is múlik, hogy’ a felnövekvő nemzedék alkotni képes tudásban mennyire felvértezve, az elkötelezettség és .az. emberség milyen fólián vállal majd részt cselekvőén a szocialista társadalom előtt álló feladatok megoldásából. A mai magyar oktatásügyben — a jobbító szándékú viták közepette is — azok vannak többségben, akik tisztességgel, becsülettel, nagy hivat ás tudatta 1, elkötelezet ten foglalkoznak a fiatalok szellemi, erkölcsi nevelésével. Ezt a munkál értékeli a most végrehajtott béremelés is, mintegy erkölcsileg is elismerve, hogy a magyar társadalom értékeli a pedagógusok munkáját, érzékeli az őket feszítő gondokat, amit úgy is mondhatunk, hogy’ ma a pedagógus pályának kicsi a vonzereje, de legalábbis nem elégséges, s különösen nem az a pályakezdők számára, akik sokszor egzisztenciális gondokkal néznek szembe. A mostani béremelés ezen — enyhít! S ez nem kevés! Mert túl azon, hogy’ a pálya jobb megbecsültségét adja anyagilag, de erkölcsi tartást is erősít. A pedagógusképző intézményekből kikerülök közül kevesebben fordítanak talán hátat a pályának az alacsony kereseti lehetőségek miatt, s a hivatástudat marasztal, pályán tart, ha csak egy-két s nem sok száz forinttal kisebb a bér. A pályán lévő pedagógusok döntő többsége e/.t kiérzl a kormány intézkedéséből, mint ahogyan ezért is (!) született a döntés, nem a szükséges, hanem a lehetséges mértékben javítva megélhetési gondjaikon. És ez nyilván kihat a tanítói közérzeten keresztül az oktató-nevelő munka színvonalára és a tái'sadalon« közérzetére is. Társadalmi érdekünk, hogy anyagilag jobban helyén értékeljük a pedagógus munkáját. • Kötelességünk .jobban, érdeme szerint értékelni az iskolában folyó színvonalas pedagógiai tevékenységet. Nem ajándékot kaptak az óvónők, a tanítók, a tanárok — a béremelésnek megy’an a fedezete az oktató-nevelő munkában, még ha ez a fedezet nem is érhető olyan könnyedén tetten, mint a gazdaságban a termelékenység növekedése. Más kérdés, hogy a gondokon, amelyek a pályán dolgozókat szorítják, csak enyhíteni tudtunk most. A pedagógusokat és az alkotó értelmiség más rétegeit helyén kezelni nem egyszeri béremelés kéixiése. És bár anyagi megbecsültségük növelése szükséges, nem ez az egyetlen járható útja annak, hogy javítsunk közérzetükön. Az élet- és munka- körülmények alakulásában kétségtelenül fontos tényező az anyagi megbecsültség. De millió más eszkö* is rendelkezésünkre áll — vagy állhat! — ahhoz, hogy jó közérzettel végezzék felelősségteljes, társadalmilag megkülönböztetetten fontos munkájukat, kezdve azon, hogy a lakásho* jutásnál ne ő legyen az utolsó a sorban, s végezve ott, hogy családi körben, a gyerek előtt, több tisztelettel szólunk róluk. Az ország érdeke, hogy a jelenleginél még jobb színvonalú legyen az iskolában folyó oktatás, nevelés. A pedagógusok helyzetének javítása — egzisztenciális gondjaik enyhítésén túl — előfeltétele a pedagógiai munka tartalmi javításának. Az elvárást pedig nemcsak ismerik a magyar — s ezen belül a megyében dolgozó — pedagógusok. de meg is akarnak felelni neki. Csutorás Annamária fl gyomirtó kettős haszna A gyomirtó vegyszerek hasznos mellékhatása, hogy nemcsak a gyomokat irtják, hanem az állati kártevők közül is többet elpusztítanak. Ezt 'állapították meg a svájci gyümölcsösök növényvédelmével foglalkozó kutatók. Azokban az ültetvényekben, •melyeket herbicidekkel gyomtalanítottak, a drótférgek károsításai szintén csökkentek. A kutatók megállapították, a vegyszer azáltal, hogy elpusztítja a drótférgek „leli szállásait”, alkalmi gazdanövényeit, a gyomokat, egyúttal fékezi a férgek szaporodását is. összehasonlító kísérleteket végeztek szamócástwm és Sbtí búza vetés ben: a parcellák egy részét herbicidekkel gyomlalanílot- ták, a másik részét a drót- fét'gek ellen ajánlott rovarölő (inszekticid) szerekkel kezelték. A drótféreg károsítása -a nem kezelt harmadik (ellenőrzési) területrészhez viszonyítva ugyanolyan mértékben csökkent a csak gyomirtó szerekkel kezelt területen is, mint a rovarölőkkel kezeiteken. Kié volt a kocsi? Ráérős „hibaelhárítók 59 Ügy látszik, minden tudósítás, hír, ami a szolgáltatásokkal. ezen belül a vízellátással foglalkozik, a megszokottnál jobban felkelti az olvasók figyelmét. Különösen azokét, akik a (iO-as évek vegén, a 70-es évek elején a nap bizonyos óráiban sokszor nélkülöztek Miskolcon az ivóvizet, merthogy a csapok kiszáradtak. A vízműié jlesztések nyomán valamivel kedvezőbbé vált a megyeszékhely ivóvíz-ellátottsága. ám a hosszabb aszályos időszakok újra meg újra előrevetítik a kötelező takarékosság bevezetését. Érthető, hogy sokakban indulatokat ébreszt, amikor mégis azt látják, hogy az utcán, a tereken elfolyik a drága víz. Sok a csőtörés, mert a város vízhálózatának egy része már régen cserére' szorult volna. A gyakori csőtörések okozta veszteségekből azonban csak annyit szabad elfogadni, amennyit feltétlenül muszáj. Vétek, sót mulasztás megtoldani azt a lassú helyreállításból fakadó veszteségekkel. Egyik olvasónk, dr. Kovács Ferenc miskolci lakos azért fogott tollat és fényképezőgépet, hogy tetten érje az FM 82—39-es rendszámú Vízművek és Fürdők „Üzemzavar-elhárítás” feliratú kocsival érkezők „ügyködését”. A kis csoport Miskolcon, a Bulcsú—Tas—Huba utcák által határolt játszótéren egy elárvult pingpongasztal mellett kártyázással, snúrozás- sal ütötte agyon az időt, miközben a hiba a maga természetéből fakadóan nem hárította el magát. A hozzánk beküldött színes fotón jól látható a szabadtéri asztalon blattoló társaság, és valamivel távolabb az őket helyszínre szállító autó is. Dr. Kovács Ferenc „Az utcán folyik a víz” című cikkünk mondanivalójához csatlakozott, amikor azt írja: „A gyors hibaelhárítást nem a munkáskezek hiánya okozza, hanem az jelent gonSajnos, az amatőr fotó színesben készült, ezért fekete-fehér nyomásban nem érvényesül kellően, de jól mutatja a játszótéri „csendéletet .. dot, hogy a hiba elhárítására hivatott munkáskezek nem dolgoznak. Három órán keresztül nem történt más a munkaterületen, mint hogy öl ember igyekezett valahogy eltölteni az időt. .. Mennyi víz folyik el naponta, évente a munkaidőben való kártyázás mellett, illetve emiatt?” — kérdezi levelében olvasónk, aki levelének másolatát és a helyszínen készített fénykép egyik példányát elküldte a Miskolci Vízművek és Fürdők Vállalat igazgatójának is, abban a reményben, hogy észrevételére intézkednek majd. A levét kapcsán a miskolci vízmüvek főmérnöke gyors vizsgálatot indított, aminek során kiderült: a lefényképezett csoport nem hozzájuk tartozik! Ügy véljük azonban, ezzel az ügy nincs elintézve, hiszen dr. Kovács Ferenc jóhiszemű „tévedése” ellenére a tények tények maradnak és várjuk, hogy a kocsi rendszáma alapján a gépkocsit üzemeltelő vállalat mielőbb jelentkezik és a foganatosított intézkedést is közreadhatjuk. Már esak azért is bízunk ebben, mert nem hinnénk, hogy túl sok Vízművek és Fürdők „Üzemzavar-elhárítás” feliratú kocsi futkarozna Miskolcon ... Mint ahogy intézkedésre van szükség több helyen is, ahol a járókelők szeme lattára munkaidőben, félnapokon át megfigyelhető a külső munkákon reszt vevők semmittevése. Minimum átlagfizetésért. Az ilyesmi azoknak szúr igazán szemet, akik becsületesen el- '• végzik a munkájukat, akiknek a tennivalója kitölti a munkaidőt, vagy jut belőle még munkaidő utánra is. Sokszor kilátásba helyeztek már a büntetést ott, ahol vízszegény időben csöpög a csap, merthogy az napokon át köbméterekre rúg. Ha csöpög ... Ha viszont folyik, akkor nyilvánvalóan még többre, sokkal többre. Ahhoz azonban előbb fel kellene számolni egynémely helyen a hibaelhárítás még sokunknak szembetűnő hibáit. Miután tisztázódott, hogy a kocsi mégsem a miskolci vízmüveké, kíváncsian várjuk az üzembentartó vállalat vezetőinek jelentkezését és intézkedését! Nagy József Á helyi érdekek képviselői Az. már most nyflvútwwltínafc fátsart:, hogy *z ország gazdasági helyzete a közeljövőben nem teszi lehetővé, hogy a hely tanácsok központi, megyei forrásokból jelentősebb pénzekhez jussanak. A hangsúly Így egyre inkább a helyi tartalékok jobb kiaknázására tevődik, magyarén: sokban múlik. azon egy-egy település — község vagy város — fejlődése, hogy azért a helyben lakók mennyi áldozatot tudnak, vagy akarnak hozni. Beleértve ebbe a településfejlesztési hozzájárulás fizetését és az önkéntes közműtársulásokat éppúgy, mint mondjuk óvodaépítést, vagy parkszépitést társadalmi munkában. Ennek a társadalmi összefogásnak a megszervezésében, a lakosság aktivizálásában a tanácstagoké a kulcsszerep. Hiszen elsősorban rajtuk múlik, mennyire tudják megértetni az emberekkel az új követelményeket. Az állampolgároktól megértő segítséget várni persze csak akkor lehet, ha az adott településen a választópolgárokat az eddiginél jobban beavatják a közügyekbe. Ha például időben társadalmi vitára bocsátják a rendezési terveket, fejlesztési elképzeléseket, s azokat végül a tanácstestület a lakosság véleményének, javaslatainak figyelembevételével fogadja el. Vannak, akik arra hivatkoznak, hogy a „laikus” állampolgárokat valójában nemigen érdeklik a tanácsülési napirendek, egyre kevésbé foglalkoznak a település közügyeivel, a kerítésen kívüli gondokkal. Számtalan — egyre több — példa igazolja, hogy hamis ez az érvelés. Ahol pedig mégis találkozni ezzel a jelenséggel, ott a hibát eppen a tanácsi vezetők és a tanácstagok pohtikaflog nem megfelelő mankójában kell keresni. Érdekes és elgondolkoztató tapasztalata volt például az idei tanácstagi beszámolóknak, hogy a választók szemükre vetették: képviselőiknek: nem élnek eléggé a helyi népképviseletek szavakban oly gyakran hangoztatott demokratizmusával, alig interpellálnak a tanácsüléseiben a lakosságot érintő közérdekű témákban, pedig ez nemcsak joguk, de kötelességük is lenne. Mások azt vetették fel: a lakosság ritkán szerez tudomást arról, hogy a tanácstagok testületé átdolgoztat, nem fogad el egy hivatali előterjesztést, holott a lakosság érdekeinek védelme néha bizony megköveteli. Nem arról van persze szó, hegy a tanácsi apparátus nem próbálja szaktudásával a település számára legjobb döntéseket előkészíteni, de magát az elhatározást mégsem nekik, hanem a tanácstagok testületének kell meghoznia. S hogy ez ne csak formális, hanem valódi, tartalmas döntés legyen — ehhez olykor elkerülhetetlenül szükség van több. alternatív javaslatra, elképzelésre, amelyek közül — a lakossági vélemények ismeretében — választani is lehet. Már az idei tanácstagi beszámolókon is tükröződött, hogy a lakosság választott képviselőivel szemben egyre nagyobbak az elvárások. Ök is érzik, tudják ezt, hiszen a jövő évi általános választásokon már csak többedmagukkal indulhatnak jelöltként, számítva. vállalkozva az újabb közéleti megbízatásokra. S az állampolgárok bizalmát csak azok a jelöltek nyerhetik el. tarthatják meg, akik a nehéz gazdasági körülmények ellenére is produkálni tudnak, nemcsak szavakban, tettekben is élnek jogaikkal.
