Észak-Magyarország, 1984. szeptember (40. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-05 / 208. szám
ÉSZAK-MAGYAfcOaSZAG 4 1984. szeptember 5., szerda J Mondd, te kit választanál? A Fonográf együttes kérdez a dalban; a választás problematikája valóban végletes, sőt,' végzetes komolysággal van ott Vajk- István és Koppány nagy konfliktusában. Boldizsár Miklós drámájának a témája az a pillanat, amikor az erők — múlt és jövő erői — még egyensúlyban vannak, amikor egyformán hitető és mozgósító súlya van az ősök hiténél, szokásainál, a kialakult erkölcsi rendnél és a rá épült hierarchiánál való megmaradásnak s az újhoz állásnak, nem is az új hithez, hanem egy új norma- és értékrendhez, egy új emberi-társadalmi elrendeződéshez, valamihez, amiről még nem lehet tudni, az-e a jó, az-e a jövő, az-e a helyes választás. A Boldizsár-dráma — amelynek legfeljebb a vonzalom szintjén van köze a Szörényi— Bródy nevével jegyzett „rockoperához” — történelmünk különösen fontos pillanatát láttatja; különösen fontosat, már csak azért is, mert — Szabó Dezső néhány novellájától eltekintve — az irodalom (a nagyirodalom) eleddig nem figyelt fel igazán a „történelmi választásnak” e pillanatára; történelmi tudatunkban István egyértelműen a pozitív hős, a jövő letéteményese s Koppány a rossz, a visszahúzás, a negatív erők csomópontja. aki. mint a mesékben a hétfejű sárkány, megérdemelten kapja sorsul iszonyú íelnégyeltetését. Valójában a választás tétje az; az ország, a nép megmarad-e a törzsi-nemzetségi társadalom által szentesített ősi szokásoknál, amelyek szerint Géza fejedelem halála után Koppány a törvényes örökös és vele az ősi hit, vagy hajlik Géza új hitre hajtva fogant döntésénél, s Vajkot-Istvánt és a kereszténységet fogadja el. Ez az igazi tétje ennek a véres konfliktusnak. S valóban, félelmetes súlya, jelentősége van a döntés eme pillanatának. Ismétlem, Illés—Bródy zenés-nótás passiója'azonban másról szól, s más hangnemben is talán, mint ami a témát megilleti. Ennek természetesen semmi köze a produkció kétségbevonhatatlan hatásosságához; ahhoz a tömegmegmozdulásszerű elemi érdeklődéshez. amely ezt a produkciót mind a pesti- királydombi előadások, mind pedig a szegedi, Dóm téri előadások során körülvette. Az igényesebb ízlésű, „et arte litteraris sei- entiaé imbuto” néző, kritikus elfanyalodhat tán azon, miképp fér össze egy ilyen „történelmi happening” a Dóm téri színpad hagyományaival. „komolyszínházi” tradíciójával, eltöprenghet azon is, mennjúre helytálló a látottak „rockoperaként” való műfaji megjelölése, továbbá, hogy egész pontosan minek a hatása alá1 került, az előadást nézvén: a dráma, az elhangzó textus közvetítette gondolatok, a sajátosan „hangszerelt” zenei élmény, avagy a rendező nem kevésbé „sajátos” eszközei, a mértéktelen fény- es hangeffektek zsibbasztó hatása alá. Szem káprázik, fül zúg. érzékek zsibbadnak, tompul az agy, a gondolat ébersége... De mégis! A szinte gépiesén tapsra verődő tenyerek zajában, a ceremoniális finálé, a koronázás keltette művi lelkesedés zúgásában, a zsúfolt nézőtér fülledt atmoszférájában is támad s megmarad valami furcsa hiányérzet bennünk. Olyan ez, mintha a tapsot annak a felvett és visszajátszott, felerősített hangképe helyettesítené; mintha a szemek lelkes fénye valami mástól, s nem a szín - pad nyújtotta élménytől csillogna. „Play- back-élmény” befogadói vagyunk, sajátságos „pótcselekvés” részesei. Playback, pótcselekvés . . . Igen. a legnyomasztóbb és legnyugtalanítóbb tanulsága az „István, a király” élményének éppen itt lelhető föl: mi táplálta föl ezt a társadalomnak a szinte minden rétegére-csoportjára kiterjedő érdeklődést, mitől zsúfolt a Dóm téri, „társadalom-méretű” nézőtér, miért tolong s zúgolódik még tízannyi kíváncsi kívül a kapun, akiknek már nem jutott jegy. Hogy minek a hiánva. s éhe-szomm kelt föl ekkora, s ilyen kritikátlan, a „bor helyett lőre”, „tej helyett savó” kínálat iránt is elementáris erővel megmutatkozó keresletet. S mert vannak fontos történelmi művek e korról, az államalapításról, és var róla nagy- igényű. hatású szépirodalom — elég tán itt csak Kós Károly Az országépítő című regényét említeni, s van klasszikus és mai hazafias töltésű költészet és irodalom e tárgyban, hát miért épp ez a „happening-aktus” vált ki a maga égtől-földig érő, nemzetiszin túlzásaival egyetemes üdvrivalgást. A Szegedi Szabadtéri Játékok igazgatósága és művészeti vezetése mindenesetre az 1985. évi műsorba is beiktatta további öt előadásban az „Istvánt, a kasszasikert” ... Ám hol marad a magyar klasszikus dráma, tragédia és komédia; hol maradnak a kialakult profilnak ugyancsak karaktert adó, veretes prózai előadások? S nemcsak Szegeden, a Dóm téren. Hol marad, hová lesz a „magyar nemzeti színház”? Hiszen évadok múlnak el — egy-egy évforduló kikerülhetetlen kötelezettségétől eltekintve — nemzeti hagyományunk megszólaltatása nélkül. Hiszen vám nekünk Vö- rösmartynk, Kisfaludynk, Csíky Gergelyünk, s vannak mások is még, sokan. Amiként van mai drámánk is, fontos, izgalmas, társadalmi súlyú-hatású mondandóval. Mondd, te kit választanál? — énekfi a Fonográf együttes az István, a király színpadán. És szól a téma: „Valakinek holnap le kell mondani hivataláról”; „Valakinek holnap át kell venni a koronaékszert” ... S noha a jövőt jelképező alakok közül, az „euro- péerség” nevében itt így is dalolnak: „jaj, de unom a politikát, inkább engem törődne es csinálnánk egy kis babát, de István oly fáradt és gondterhelt, nem lesz ebbő] már soha kiskirály” (Gizella), s „jaj, de unom a politikát, inkább durchmarschban trancsí- rozmám a pogányok sorát, de István csak töpreng és hezitál, nem lesz ebből már soha nagy király” (Vencellin lovag) ... és még sok-sok ilyesmi hangzik el, végül is az első mondat dobog tovább bennünk, az első kérdés. Mondd, te kit választanát? S mondd, te mit választanát? Papp Málladozó emlékek A Filharmónia siskáid ígérete T Az Országos Filharmónia miskolci kirendeltsége — a kialakult hagyományoknak megíelelően — meghirdette az 1984—85-ös hangverseny- - évadban Miskolcon tartandó bérleti koncertjeit. Mint tájékoztattak, az évad során az úgynevezett Téli bérletben tíz hangversenyt, a Népszerű j bérletben öt koncertet hirdetnek meg és ezekkel párhuzamosan lesz még Egyetemi bérletsorozat, amelyet , részben . a Nehézipari Mű- ! szaki Egyetem aulájában, i részben az előző két bérlet- ! hez hasonlóan, a Miskolci Nemzeti Színházban tartanak (kettő közülük egybeesik a népszerű bérlettel), , valamint négy kamarabérleti sorozatra is sor kerül, amelynek egyes estjeit a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola koncerttermében, a Bartók-teremben rendezik. A Téli bérletsorozatban hét alkalommal a Miskolci Szimfonikus Zenekar hallható, egyszer pedig, s éppen a sorozatot nyitó október 15-i alkalommal a Leningrádi j Filharmonikusok; ugyancsak egyszer a Drezdai Filharmonikusok és a Liszt Ferenc Kamarazenekar. A már említett nyitóhangversenyen, ok- ! tóber 15-én Alekszandr Di- mitriev vezényli a Leningrádi Filharmonikusokat és közreműködik Vaszilij Sulga brácsaművész, aki Bartók Brácsa verseny ét szólaltatja meg. Schubert IV. (Tragikus) szimfóniája és Ravel La Valse című kompozíciója szerepel a programban. Szükségtelen most mind a j (ÍJ* téli bérleti koncertet részleteiben ismertetni A Miskolci Szimfonikus Zenekart vendégdirigensként Lukács Ervin, Török Géza, Jancso- vies Antal, Erdélyi Miklós és Kovács János, valamint további két alkalommal Kovács László, az együttes új igazgató-karmestere vezényli. A közreműködő művészek sorában üdvözölhetjük majd Baranyai László zongoraművészt, Kovács Imre fuvola- művészt, Dalló Gyula hárfaművészt, Kincses Veronika énekművészt, a szovjet Marina Jasvili hegedűművészt, Lukács Péter brácsaművészt, Perényi Miklós gordonkaművészt, Szabady Vilmos hegedűművészt, Nagy Péter zongoraművészt, Horváth László klarinétművészt, Falvai Sándor, Németh Attila, Rohmann Imre zongoraművészeket, a Miskolci Bartók Kórust és Bársony László brácsaművészt. A Drezdai Filharmonikusok no- vembet végén Siegfrid Kurz vezényletével szerepelnek, a Liszt Ferenc Kamarazene- kart áprilisban hallhatjuk. A Népszerű bérlet sorozatában négy alkalommal hallhatók a Miskolci Szimfonikusok Kovács László, Kóró- di András, Ligeti András, illetve Medveczky Ádám vezényletével, sorrendben Rán- ki Dezső zongoraművész, Szenthelyi Miklós hegedűművész, Constantin Iliescu román zongoraművész közreműködésével. A sorozat ötödik estjén a Budapesti MÁV Szimfonikusok és a Budapesti Kórus adnak koncertet Nagy Ferenc vezényletével, Az Egyetemi bérlet Hegyalja egyik legszebh fekvésű telepü- ® lése finom, kellemes ízű boráról, az országhatárainkon túl is ismert Mád. Hangulatos utcáin barangolvo öreg házakkal, műemlék épületekkel találkozhat az arra látogató. A képen látható szép formájú kőkapu is a múlt építészetéről tanúskodik. Sajnos falai málladoznak, itt-ott nagyra nőtt dudvaerdő takarja az öreg falat. Nem lenne kidobott pénz, melyet gondos helyrehozatalára kőkénének a helybeliek. Fojtcm László felvétel« két darabja azonos a If épszerű bérletével, a Kovács László és Nagy Ferenc által vezénylendő estekkel. A további két koncert közül az egyiken Sándor János vezényli a miskolci együttest, majd másik alkalommal a Vrana József vezette Debreceni Ütősegyütles japán szerzők műveiből ad hangversenyt. A kamarabérletek közül az A-sorozatban a Berlini Fúvósötös, illetve a Miskolci Bartók Kórus és Virágh Endre orgonaművész koncertje szerepel, a B-sorozat- ban a Takács Vonósnégyes és a Prágai Mad,rigaiisták hangversenye hallható, a C-sorozat az angliai The BBC Singers koncertjét, valamint a Händel műveiből összeállított kamaraestet ígéri, végül a D-sorozatban Dénes Zsuzsanna (ének) és Székely István (zongora) koncertje és a Prokofjev Vonósnégyes estje hallható. Több mint fél évszázada zsong a fülemben Schneider úr, a jómódú fuvarozó lázadozása: „a hagymához is hagymát fogok enni...” — természetesen Kabos Gyula utánozhatatlan előadásában, s előttem van az elegáns lakáj, Hyppolit, azaz Csortos Gyula, aki átmenetileg alulmaradt az újgazdag, ám a maga polgári szokásaihoz ragaszkodó polgáremberrel szemben. Az 1931-ben készült Hyppolit, a lakáj című filmet, amelyet ma már nemcsak hazai filmtörténeti értéknek tarthatunk, hanem az egyetemes filmtörténet kimagasló darabjának, nem sokkal bemutatása után láttam — első hazai hangosfilmként. (A valóban elsőt, A kék bálványt nem láttam, de az nagyon nagyot bukott, ei is tűnt a süllyesztőben.) Sokszor felújították a mozik, az utóbbi évtizedekben meg a televízió is számos alkalommal sugározta, s így milliók élménye lehetett. Azért jutott mindez a* eszembe, mert a minap Miskolcon vendégszerepeit a fővárosi Játékszín és két előadásban — meghökkentően kévés érdeklődő előtt — bemutatta a film nyomán mostanában készült haromielvonásos zenés körmédiát, azonos címmel. Kapón István vígjátékát, illetve Nóti Károly forgató- könyvét Vajda Anikó én Vajda Katalin dolgozta át, F.tscmann Mihály műveiből Hyppolit pedig Orosz István áTTPtnt- ta össze a zenéjét. Nagyon jól tudom, hogy nem lett volna szabad a darab előadása közben régi filméiményemre gondolni, hiszen ez a komédia önálló, szuverén mű és produkció, s igazat kell adnom az előadás rendezőjének, Verebes Istvánnak abban, hogy a személyre írt hajdani szerepeket igenis ki lehet újra osztani másokra. esetleg eltérő karakterű színészekre — éppen a nagy hírű Vonósnégyes című kabaréjelenet új bemutatása igazolta ezt, amikor Salamon Béla szerepében kitűnő volt Kern András — mégis mindig felbukkant nekem a Hyppolitot játszó Benedek Miklós mögött Csortos Gyula, Szacsvay László (Schneider) mögül Kabos Gyula, Gáti Oszkár Nagy Andrása mögül Jávor Pál, Várhegyi Teréz táncosnője Erdélyi Micit juttatta eszembe, Bajor Imre Makáts Csabája Gázon Gyula emlékét idézte, még Hollósi Frigyes Tóbiása mögött is Szenes Ernőt láttam. Igaz, az előadás is segített ebben, hiszen Kabos Gyula arcképe mindvégig ott volt a hátsó díszletfalon, s a két főszereplő a játék végén a nagy elődöket nagyszerűen utánozva játszotta el az utolsó közös jelenetét. Ez tisztelgés volt előttük, egy ben a régi film vállalása is. A haromielvonásos zenés komédia természetesen más volt, mint a film. Eltűnt belőle az a társadalmi mondanivaló. amit Kabos Gyula játéka adott a filmnek, azaz a dzsentrivilágtól irtózó polgár szembenállása a parvenü törekvésekkel, lázadása az öt szinte rabként kezelő, az urakat szimbolizáló Hy-ppolittal szemben, helyette előtérbe kerültek a nosztalgikus igényeket kielégítő vonulatok, a szerelmi szál, „feldúsult” a játék operettízű betétekkel, egészében Schneider úr olyan ember lett — mint eldalolja —, akinek „nincs más igényem, csak hogy békén hagijjanak”, nem a régi lázadó. Ennyivel kétségtelenül kevesebb e játék a filmnél. Verebes István rendezése jósodra játékot produkált, a két legfőbb szerepben Benedek Miklós és Szacsvay László remekelt, Gáti Oszkár, Horváth Tivadar (Makáts főtanácsos), Molnár Piroska (Schneidérné) és a többiek segítettek benne, hogy kellemesen szórakoztató, >6 emlékű játékot kapjunk. Előadás után akadt néző, aki megkérdezte tólem. wté- lyen kritikát fogok erről a Hyppolitról írni? Nekem — szabályos kritika helyett — erről az előadásról ezek jutottak eszembe. Országos karikatúra-pályázat A KISZ Kecskemét városi Bizottsága a Ludas Matyi Szerkesztőségével közösen ismét meghirdeti a karikatúra-pályázatot, melyet a hagyományoknak megfelelően az idén „általános humor” témakörben írnak ki. Révnapi üdvözlőkártyák A közeledő őszi névnapok alkalmával jelentősen megnő a forgalom a virág- és ajándékboltokban, de a postán is, mert szép hagyomány szerint ajándékkal, virággal, képes üdvözlettel szokás köszönteni a névnapjukat ünneplő barátokat, szeretteinket. A Képzőművészeti Kiadó ez évben is a színes névnaj» köszön tó lapok és kártyák gazdag választékával kívánja kielégíteni a növekvő igényeket. Nem kevesebb, mint 12 millió névnapi virágiapot, félmillió borítékos névnapi üdvözlőkártyát hoz most forgalomba, s közel hárommillió ajándékkísérő kártyát, amelyek az utóbbi időben igen kedveltek és keresetitek lettek. —• A pályázat jeligés (név, cím, életkor borítékban), maximum 3 alkotással lehet pályázni. — A pályázaton bárki' részt vehet, aki beküldött rajzait még nem közölte le. — A beküldött pályázatok a kiíró tulajdonába kerülnek, a zsűrizett képek kiállításon vesznek részt. — A pályázat legkisebb. mérete: A/4. Technikai megkötöttség nincs, a hagyományos grafikai, illetve plasztikai megoldások mellett külön értékelik az új technikát, módszereket. Díjazás: I. helyezett 2000 forint II. helyezett 1500 forint III. helyezett 1000 forint Kőzönségdíj: (a kiállításon leadott szavazatok a Lapján.) Vándordíját alapítottak} amelyet minden évben az első helyezett nyer. Két egymást követő első helyezés a díj végleges elnyerését jelenti. Az alkotónként maximum 3 pályamunkát kérik a KISZ KECSKEMÉT VÁROSI BIZOTTSÁG (8000 Kecskemét, Szabadság tér 1/a.) címére beküldeni. Beküldési határidő: 1984.’ november 10. A műveket országos szintű zsűri bírálja el. Az alkotásokat kiállításon mulatják be. melyet 1984. november 24-én (szombaton) 11 órakor nyitnak meg az Erdei Ferenc Megyei Művelődési Központ művészklub- jában (Kecskemét, Május 1. tér). A legszínvonalasabb művek a Ludas Matyi Gábor Andor Klubjában is bemu^ tatásra kerülnek.
