Észak-Magyarország, 1984. szeptember (40. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-05 / 208. szám
1984. szeptember 5., szerda ~ ESZAK-MAGYARORSZAG 3 A keresett Rába-kistraktor. Ezer-ezerszáz darabot készítenek belőle még az idén. Hol tart a mezőgépipar? Az utóbbi hetekben mind több kistermelő és vállalati szakember zarándokolt Győrbe. hogy az új. 15 lóerős kis- traktort megtekintse. Igaz, legtöbben nem csupán kirándulásnak tekintették az utazást, a táskájukban lapuló 180—200 ezer l'orint vásárlási szándékról tanúskodott. A fokozott érdeklődés megerősíti a korábbi tapasztalatot: hazánkban nincs elegendő kistraktor. A termelők sok esetben a maguk fabrikálta csotrogányokra fanyalodnak. A bütykölt masinák azonban nem eléggé üzembiztosuk, ba lesel veszélyesek, ráadásul kevesebbel is tudnak és többet fogyasztanak, mint a modernebb változatok. Híres elődök A kistraktoron kívül gyakran hiánycikknek számítanak a motoros permetezők és az RK—02-es rotációs kapa is, ami arra utal, hogy a hazai mezőgépipar — az erőfeszítések ellenére — meg mindig lépéshátrányban van. Pedig a mezőgazdasági gépgyártásnak hazánkban régi hagyományai vannak. Az első mezőgazdasági gépgyárak még a XIX. század közepén alakultak. A győri Rába Magyar Vagon- és Gépgyár egykori elődjénél már 1914-ben készítettek motoros ekéket, amelyek a kor legtakarékosabb talajművelő gépei voltak. A híres Rába mindenes kistraktor első példányait 1924-ben szerelték össze. A Kühne gyár vagy a kispesti Hoffher traktorai és mezőgazdasági gépéi a nemzetközi összehasonlítás próbáját is kiállták. A felszabadulást követően a gépgyárakat államosították, ami profil- és irányításbeli ál rendeződéssel járt együtt. Az üzemek zöme azonban továbbra is a tradicionális mezőgazdasági gépgyártást folytatta tovább. Sőt — « mezőgazdasági termelőszövetkezetek szervezésével párhuzamosan — további üzemeket állítottak át mezőgazdasági gépek gyártására. Az igy létrejött új mezőgazdasági gépgyártóipar, a gépiparon belül — elsősorban szemléleti okok miatt — hosszú időn át nem tölthette be azt a szerepel, ame- ivet a magyar mezőgazdaság fejlődése megkívánt volna A mezőgazdasági gépgyártás — mint anyagigényes iparág — háttérbe szorult: emiatt a dinamikus fejlődésnek indult mezőgazdasággal a gépipar nem tudott lépést tartani. Megórezvc a helyzet tarthatatlanságát., a kormány 1974-ben egyesítette a me- zőgépgyártó bázisokat: kezdetben a MÉM, majd 1976tól a KGM irányítása alatt. Időközben szükségessé váll a hosszú távra szóló koncepció kidolgozásai Mindenekelőtt azt kellett tisztázni, melyek azok a súlyponti területek. ahová a rendelkezésre álló erőket koncentrálni kell. Ehhez a tervezéshez számos szempontot vettek figyelembe, így a többi között a rendelkezésre álló szakismeretet, továbbá azt, mely termékek számíthatnak — bel- és külföldön — piaci sikerre. Közepes színvonal Az akkori döntéseket Je- lentős mértékben meghatározták hazánk gyártási adottságai is. A kidolgozott koncepció alapján — a végrehajtás érdekében — csaknem hárommilliárd forintot fordítottak a hazai mezőgépgyártás fejlesztésére. Ennek eredményeként sikerült javítani a vállalatok technológiai színvonalát, s megkezdődhetett az üzemek közötti gyártmány- es technológiai szakosodás. Az eddigi eredmények számottevőek, de még elmaradnak a kívánatostól. A fejlett — az eszközök tekintetében jbggal igényes — mezőgazdaságot a kiszolgáló gépipar jelenleg közepes szinten hídja csak ellátni. Persze, vannak figyelemre méltó eredmények is, amelyek közül kiemelkedik a Rába Magyar Vagon- és Gépgyár teljesítménye. Náluk az 1975-ös esztendő hozta meg a fordulatot: ekkor gördültek ki a gyárból a* első Rába----Steiger-trak torok. A 180-as típust univerzális traktornak szánták, de nem a legjobban sikerült. A szakemberek ugyanis képtelenek voltak megegyezni a gép paramétereit illetően. E fiaskó nem vette el a győriek kedvét a traktorgyártástól. Belátták, a honi mezőgazdászok, mind magasabb igényének csak licencek vásárlásával tudnak megfelelni. A Steiger és az IH amerikai cégekkel kiépített kapcsolat garanciát jelentett arra, hogy a világ mezőgazdasági gépgyártásában élenjáró üzemektől átvehetik mindazt, ami a hazai mező- gazdaságnak égetően fontos: a talajművelés és a vetés gépeit. Így történhetett meg. hogv 1981-ben hazánkban és az USA-ban egy időben jelent meg az 1H—6200- as típusú vetőgép, aminél nincs korszerűbb használatban. E géppel 5—15 százalékos terméstöbblet érhető el. A Mezőgép Tröszthöz tartozó vállalatok közül a Szolnok; Mezőgépgyártó Vállalat — licencek alkalmazásával — korszerű géprendszereket állít elő a szálas takarmányok termesztéséhez es betakarításához. A Debreceni Mezőgép Vállalat a növényvédelmi gépgyártásban, a Hódmezővásárhelyi Mezőgép Vállalat a nagyüzemi szántóföldi zöldség- termesztési géprendszer kialakításában, a Szekszárdi Mezőgép Vállalat — a Diósgyőri Gépgyárral együtt — az öntözőrendszerek, a Veszprémi Mezőgép Vállalat pedig a háztáji kisgépgyártás területén ért el említésre méltó eredményeket. Kiemelendő még a győri, a miskolci és a monori vállalatok alkatrész- és részégvség- gyártó tevékenysége: ezek a cégek a mezőgazdaság pótalkatrész-ellátásának jelentős bázisát képezik. A Mezőgép Tröszt 15 vállalatánál 30 ezer munkás és 3000 diplomás dolgozik: évente 600 mezőgazdasági gépet és 1000 élelmiszeripari gépet gyártanak. A vállalatok együttes árbevétele megközelíti a 20 milliárdbt. Ebből 12 milliárd forintnyi gép, berendezés, alkatrész belföldön értékesül, a többi exportra kerül. Az LKM megújulásáért 99 karanténban 99 Kohásznak lenni napjainkban többszörösen is nehéz foglalkozás. A munka hagyományos terhei mindenki előtt ismeretesek es lassan-lassan az újabb gondok is közbeszéd témájává válnak. Az elmúlt néhány évben nagymértékben emelkedtek a nyersanyagok, az energiahordozók ára, csökkent a megtermelt termékekért kapott ár. ugyanakkor növekedett a munkabér, a munkaerő ára. Mindezeket még tetézte a Lenin Kohászati Müvekben a nagyberuházás kölcsöneinek visszafizetési kötelezettsége. Az eredmény közismert: többszáz milliós veszteséggel zárták az elmúlt évet Diósgyőrben. Szinte hihetetlennek tűnt az év elején meghirdetett terv: év végére nullára kell írni a vállalat veszteségéi. A kitűzött cél teljesítéséhez nem elegendő a termelés növelésének fokozása, a különböző takarékossági programok végrehajtása, a munkafegyelem javítás^. A kohászatban felismerték, hogy a hagyományos termékstruktúrával és gazdálkodói szemlélettel nem lehet megteremteni az egyensúlyt. Megújulási programnak nevezik az LKM-ben azt: a munkát, melyet a szellemi erők koncentrálásával. úgy is mondhatnánk: a szellemi tőkefelhalmozással kívánnak megvalósítani. Ezt a colt szolgálja, hogy a gyáregységek és főosztályok főmérnökeit három hónapig közös munkára irányították. Ebben a mérnöki „karanténban” tervezik meg a gyár teljes vertikumát átfogó termelési, gazdálkodói, kereskedelmi feladatokat, a kívánatos fejlesztéseket és azt az új információs hálózatrendszert, mely pontosan illeszti egymáshoz a vertikum valamennyi részét. Az évekre előremutató, átfogó és csomagtervek kidolgozását Sípos István technológiai és fejlesztési főmérnök fogja össze. Velő, valamint dr. Rejtő Fere ne ne fejlesztési főosztályvezetővel beszélgettünk a mérnöki csapat feladatairól, a kidolgoz zandó tervekről. — A vállalat teljes kollektíváját mozgósítottuk — mondta a főmérnök. — Minden területen meg kell valósítani a piacra orientált termelést. A közelmúlt fejlesztései révén kibővültek a metallurgiai lehetőségeink. Az. ötvözött acélok gyártásának fokozásával, a kiváló marketingtevékenységgel meg- husszorozt.uk az e termékekből származó konvertibilis exportot. A feladat: az elért minőségek szintjének megtartása, azok fokozása. Ezzel a programmal közel kerültünk az egyensúlyhoz... elmondhatjuk, hogy a második negyedévben elértük a bűvös nuliszintet, ami természetesen még nem jelenti azt, hogy most már nyugodtak lehetünk. — A korábbi nagy fejlesztések, beruházások korszaka elmúlt — kapcsolódott a beszélgetésbe a főosztály- vezetőnő. — Most pontosan fel kell mérni, hogy hol tudunk, kiegészítő, szakaszosan végrehajtható, rövid idő alatt eredményt hozó fejlesztéseket indítani. A sokféle forrás közül kiemeljük az anyag- és energiatakarékossági, a konvertibilis export- bővítési és importkiváltási lehetőségeinket. Ezek megvalósításához, pályázatok útján hitelkészletekhez is juthatunk. Mivel a különböző célok, tervek elsősorban a belső erőforrások kihasználásából indulnak ki, ezek részleteire kérdeztünk rá: — Mi valósult már meg és miben szeretnének konkrét változásokat elérni a közeljövőben ? — Már kialakították az új szervezeti formákat — válaszolt a főmérnök. — Megalakult a kereskedelmi igazgatóság, a marketingközpont, összevonták a technológiai és fejlesztési munkák irányítását, közvetlenül a vezérigazgató alá rendelték a termelésirányítást. Sikerült megnövelni az újítókedvet. Tavaly egész évben 57 millió forint megtakarítást értünk el újítások révén, az idén, csupán az első nyolc hónap alatt elértük a százmillió forintot, amit év végére 149—150 millió forint megtakarításra szeretnénk felkerekíteni. A vállalati teamek feladata a mérés- kultúra fejlesztése, az automatizálás minél szélesebb körben való elterjesztése, a termelési információs rendszer megerősítése, a szabva n vk őrszerüsités, az anyagvizsgálatok színvonalának emelése, és ami mindezekkel összefügg: a szakemberek továbbképzése, az utánpótlás biztosítása. Ami a legfontosabb; hogy ki kell alakítani valamennyi gépiink, berendezésünk egységes rendszerét. Különböző fórumokon elhangzott már, hogy bármennyire is kötöttek az anyagi erőforrások, a kohászát jövőjének egyik fontos záloga a legelavullabb üzemek, üzemrészek korszerűsítése. Erről a következőket tudhattuk meg beszélgető partnereinktől: — Előrebocsátjuk, hogy nem akarunk illúziókat kergetni, tudjuk, hogy nem lehet egyik napról a másikra előteremteni a pénzt a szükséges fejlesztésekre, de készülték tervek a gerendasor rekonstrukciójára, a s ze rs zá macél gyártásán;. fejlesztésére, az öntödék, a csavargyár, a kovácsmü és a hengermű kikészitójének korszerűsítésére. Keressük az új konstrukciókat, a közös fejlesztések is ott szerepelnek a különféle terveink között. Elképzelhető, hogy kötvényeket és részvényeket is ki- bocsátunk, valamint a külkereskedelmi vállalatokkal együttes fejlesztésekbe kezdünk. Legutóbb eppen a METALIMPEX-szet tárgyaltunk ez ügyben. — Tervezzük azt is. hogy az egész anyagot feldolgozzuk számítógéppel, rangsoroljuk a feladatokat és elére látni fogjuk, hogy mikor, mit indítsunk be. El kell mondanunk azt is, hogy ez a „rejtekhelyre vonulás’* nem bezárkózás, hiszen hetente. de előfordul, hogy naponta konzultálunk az országos szakmai es felügyeleti szerveinkkel: az OMFB, a Szabványügyi Hivatal, a Tervhivatal, a bankok és ele. sősorban a minisztérium képviselőivel és bevonjuk a megújulási terv kidolgozásába a felhasználó társvállalataink vezetőit is. A le- nin Kohászati Müvek mindent megtesz megújulásáért; amihez egyre több segítséget kapunk a legkülönbözőbb területekről — összegezték a beszélgetést a kohászat jövendő krónikájának tervezői. Rzendrei I érit»* »rzataxfásr* eke* *dÖ, «róp beszámolók hangzanak el mostanában a tanácsi gazdálkodás elmúlt fél évéről. A városok, községek állami vezetői, szakigazgatási szervei — általában — megfelelő modem tették dolgukat, a rendkívül szerteágazó munkát most is sikerrel végezték. Közismerten sokrétű munka a tanácsi apparátusé, melynek milyensége közvetlenül érezhető, látható, hiszen például egy-egy város, község gyarapodása, intézményeinek megfelelő munkája nagyon is jól látszik, az emberek mindennapjait is befolyásolhatja, így, vagy úgy alakíthatja. Az elmúlt fél év tanácsi gazdálkodásának beszámolóira fentebb alkalmazott „szép” jelző pedig nem pejorative értendő. Valóban sikerült ismét gyarapítani megyénket az elmúlt fél évben is, a közismerten és gyakorta emlegetett szűkösebb gazdasági körülmények ellenére. Iskolákkal, óvodákkal, lakásokkal, sikerült fejleszteni az egészségügyi hálózatot. utakat rendbe tenni stb., stb. A megyei tanács vb-ülésén elhangzottak alapján minden remény megvan rá, hogy az évi célkitűzések megvalósuljanak. Egynémely dolog azonban elgondolkodtató. Nevezetesen : mi lehet az. oka Elúszott milliók rrm.n/k hogy * megyei tanácstól kapott milliók — amint mondani szokás: tálcán felkínált milliók — bizonyos helyeken nem kellenek, elúsznak. A szűkösebb anyagi lehetőségek emlegetése helyénvaló, igaz, hiszen néhány éve valóban nincs annyi pénzünk, mint korábban volt Nem emlegetjük-e viszont túlságosan gyakran ezt a beszűkült lehetőséget? Nem keverik-e össze itt-ott a takarékosság, a megfelelő rangsorolás. a célszerű gazdálkodás iránti igényt az. elodázás! lehetőséggel, a majd csak lesz. valahoggyal? Ha már egyszer megvan a pénz. — mert ugye azért minden évben csak-csak megakad valahonnan —, akkor miért nem használjuk fel? Néhány konkrétum. Izsó- falva lakásra. Ragály óvodára, lakásra, Putnok lakásra kapott célcsoportos állami támogatásként tisztes összegeket. Mindegyiküktől el kell venni a pénzt, mert a tanácsi illetékesek nem tették meg a szükséges intézkedéseket az összegek felhasználósára. Izsófalváról Ragályból kevesebbet., Putnokról viszont már sóftys*! brró összeget;; 15 millió forintot! Nyilvánvaló, hogy a tanácsok vezetői, felelősei e>l tudnák mondani, miért nem sikerült felhasználni a pénzt. Építkezésekről lévén szó, sokféle ok szerepelhet magyarázatul, köztük feltehetően az építőipari kapacitás hiánya is, ámbár pár éve ezt megyénkben megnövelték, ráadásul az állami beruházások csökkentésével éppen felszabaduló kapacitásnak kell lennie, csak talán senki nem tudja, hol van ez a kapacitás. Anyag is gond lehet, hogyne lehetne, de azért óvodáról, lakásokról •— bányászlakásokról — lévén szó, valahonnan előkerít- hetők ezek az anyagok, miként. mégiscsak felépül az összes elkezdett épület. Tény viszont: szükség lett volna bizonyos előkészítő, szervező munkára, hogy a pénzt a nagyon is hasznos célra felhasználhassák, ez a munka viszont elmaradt, a pénzt elveszik. A megyei tanács vb-ülésén az elúszott milliókkal kapcsolatosan igen keményen fogalmaztak. Szükség is van a keményebb fogalmazáws. flöHebetóen a Jövőben is szükség lesz rá. Talán konkrét, világos intézkedésekre is. Mert bizony mostantól visszaszámlálva eléggé nehez lemm évet találni, amikor — a megye egészét tekintve — ne kellett volna visszaadnunk több száz millió forintot. Mert nem sikeredett felhasználnunk, beépítenünk a saját teröie- tünkbe. Bizonyos, hogy léteznek szabályozók — szigorú pénzügyi .szabályozók —. melyek behatároljrák a felhasználás területét, módját, de hát hozzáértő szakemberek döntenek nálunk is a pénz felhasználósárnak céljáról, hogyanjáról! Elég nehéz bizony megérteni, ha azt halljuk: nem tudtunk felhasználni néhány száz milliót, Vajon miért nem tudtuk? Valahol majd persze felhasználjak a százmilliókat is ebben az országban, miként az említett három település pénzét is a megyében. De ez utóbbi az izsó- falvaiakat, a ragályiakat, a putnokiakat nemigen vigasztalja. I’risha Tihmr \ ) Heves kagpánvok - növekvő igénvek
