Észak-Magyarország, 1984. szeptember (40. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-28 / 228. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 4 1984. szeptember 28., péntek Kisgyőrben sikerül?! Jobb lehetőségek a letelepedésre. r — Az ivóvízellátás bizony hosszú évek óta gondot je­lent. Három esztendeje már, hogy a megyei vízművek tartálykocsikkal szállítja ide az iható vizet. Jelenleg nincs a tanácsnak eladható telke, , ami pedig megvásárolható, annak bizony borsos ára : van. Problémás az óvodások elhelyezése is — sorolja a nehézségeket Kovács Károly, a kisgyőri tanács elnöke. Ilyen körülmények között nem csoda, ha az utóbbi tíz évben eléggé megfogyatko­zott a település lakóinak száma. A fiatalok többsége ! az iskolai tanulmányok dön- í tő részét az alig néhány ki­ll lométerre levő nagyvárosban ! végzi. A dolgozók nagy ré­szének munkahelye ugyan­csak Miskolc. És akik a vá­rosban tanulnak, dolgoznak, az évek során másfajta élet­móddal ismerkednek meg, amely olykor döntően hat elhatározásuknál, mondjuk a családalapításkor, az otthon- teremtéskor. Persze az el­vándorlás és annak megaka­dályozása nem csupán a kis- győriek gondja, akiknek — úgy tűnik — sikerült meg­álljt parancsolni e folyamat­ban. A jó minőségű víz, az el­fogadható árakért kínált te­lek, a gyermekintézmények léte és az elegendő hely, mind-mind beletartozik az úgynevezett népességmegtar­tó erő fogalmába. Javít a vidéki életformák megítélé­sén már önmagában a re­mény is, miszerint belátható időn belül kilátás van az effajta hiányosságok meg­szüntetésére. Feltehetően ez is magyarázata annak, hogy a legutóbbi időszakban ál­landósult a lélekszám Kis- györben. — Megkezdtük az előké­születeit 40 telek kialakítá­sának — folytatja az immá­ron ígérete* felsorolást az elnök. — Komoly anyagi megterhelést jelent ez. a ta­nácsnak. Elkészültek a ter­vei a vízműnek, jövőre meg­alakulhat a társulás. Korsze­rűsítettük a gyermekintéz­ményeket, ma már az álta­lános iskolánkban kilenc tanterem van, a korábbi ót helyett. A napközis étkezte­tést is megoldottuk. Az otthonteremtéshez — elsősorban a fiatalok letele­pedéséhez — szükséges a la­kás, ezt a célt szolgálja a tanács telekkialakítási ak­ciója. Nélkülözhetetlen a megfelelő kereskedelmi, egészségügyi ellátás. Ez utóbbival nincs is gond a községben, hiszen orvos, vé­dőnő, betegápoló egyaránt vigyázza az itt élők egész­ségét. Ám ami a kereske­delmi ellátást illeti, bizony már akadnak nehézségek, néha alapvető élelmiszer- ipari cikkekből is. — Öt áfész-üzemeltetésű boltunk van, ahol a zöldsé­get, a húst, az iparcikket, az élelmiszert és a vegyes áru­kat megvásárolhatják a hely­béliek. Elavult, szétszórt a hálózat, szűkösek a raktárak. Előfordul, hogy az öt boltos nem tudja reálisan felmérni és összehangolni a vásárlók igényeit és ez zavarokat okoz. Ilyenkor megszaporo­dik a panaszosok száma. Egy, legfeljebb két éven be­lül remélhetően már az ABC-ben vásárolnak az it­teniek. Közelebbi tervünk egy, átalakítással és bővítés­sel megépülő óvoda. Át­adása 85-ben várható, ahol ötven óvodás ellátásáról gondoskodnak majd a szü­lők örömére. A községből közel hétszá- zan eljárnak Miskolc gyá­raiba, nagyüzemeibe. A leg­többen a Lenin Kohászati Művekbe. Kisgyőrben a ter­melőszövetkezet é* az erdé­szet ad munkát, persze kor­látozott létszámban. A tsz melléküzemágaként két év óta működik egy papírüzem is. Az egy esztendővel ez­előtt beindított kerámiaüze­met azonban, mely szintén melléküzemág volt, veszte­séges termelése miatt fel­számolták. A város és a község közötti távolság nem nagy, mindössze tizenöt per­ces út. Jó a közlekedés, nem csoda hát, ha magas az el­járó dolgozók száma. És van­nak már Kisgyőrben „új te­lepesek” is, mint például Sventner Lászlóék. — A Miskolci Építőipari Vállalatnál vagyok előszere­lő, feleségem a kisgyőri élel­miszerboltban dolgozik — mondja az éppen nejéhez igyekvő férj. — Két gyerekkel költöztünk ide a városból né­hány évvel ezelőtt. Ügy gondoltuk, könnyebben élünk majd. A kertben például megterem jó néhány, min­dennap szükséges étek. Bent a városban egy kis csokor petrezselyem kél-három fo­rintba kerül, itt meg csak kilép a feleségem a kertbe és összeszedegeti a levesbe, főzelékbe valót. Igaz. azokat is el kell ültetni, de még mindig olcsóbban jövünk ki. A gyerekeknek is jobb ez a levegő, szabadabban élnek. Mind a hárman, mert két lányunk után a fiunk már itt született. Amikor kiköl­töztünk, viszonylag olcsón egy szalmatetös kicsi házat vettünk. Ma már tizenkét méter hosszú, poroton téglá­ból épült otthonunk van. Most csempézzük a fürdő­szobát. Szeretünk itt élni... A tapasztaltak igazolják, meg lehet tartani a fiatalo­kat a kisközségekben. Ám, hogy az állandósuló, netán gyarapodó lélekszám ne le­gyen átmeneti állapot, azért még többet kell tenni. Első­sorban a terveket tetteknek kell követni, a marasztaló ígéreteket valóra váltani! Mono« Mária Ma délután a képernyőn Három rövidfilm A rövidfilmstúdiók műhelyé­ből című sorozatban a MA­FILM Katonai Stúdiójának három filmie jelentkezik ma délután 17.GO órai kezdettel az első műsorban. A Szent- irmai István alezredes vezet­te stúdióban készült művek közül bemutatják a Duna '84 című riportfilmet Glósz Ró­bert rendezésében, a Dallal, tánccal Finnországban című filmet a Magyar Néphadse­reg Művészegyüttesének 1978. évi turnéjáról, ugyancsak Glósz Róbert rendezésében, végül pedig Csőké József rendezésében a Guczoghy című sport-dokumentumfilmet, amelynek egyik kockáját lát­hatjuk képünkön. Díszelőadás az Operaházban (Folytatás az 1. oldalról) a XIX. század 30-as éveiben kezdődött el. Csaknem fél évszázadra volt szükség, míg a Nemzeti Színházban es al­kalmi színpadokon vendéges­kedő operamüvészetünk sa­ját, végleges otthont kapott. Ettől kezdve nyílt lehetősé­ge arra, hogy magas színvo­nalon előadásokon ismertesse meg a hazai közönséggel a világ opera- és baletlművé- szelének szinte minden je­lentős darabját. Társulatai felelősen éltek ezzel a lehe­tőséggel és teljesítették a minden alkotóra érvényes belső parancsot: jót s jól kell a közönségnek nyújtani. — A szép és nagyszabású épületben kezdettől fogva színvonalas művészi munka folyt. Az első előadáson ve­zénylő Erkel Ferenc mun­kássága és igényessége erre ösztönözte a koríársakat és az utódokat is — hangoz­tatta Sarlós István, elisme­réssel, tisztelettel, követésre méltó példaként említve a nagy elődöket: Bánffy Mik­lóst, Radnai Miklóst az egy­kori vezetők közül. Hevesi Sándor é* Szem ere Árpád rendezőt, Erkel Sándor és A eitnKzdció, a városia­sodás terjedésével a lakott és a művelt zöld terület egyre inkább elkülönül egymástól. Az ésszerűtlen városba özön lés, a sok si­vár lakótelep építése mind kevesebb felüdülésre, ki- kapcsolódásra alkalmas kertet, parkot juttat a vá­roslakóknak. Holott az igény az lenne, hogy a la­kott. és a zöld terület egész­ségesen kereszteződjék. A jó értelembe vett civilizá­ció megköveteli, hogy a vá­rosban nemcsak dolgozni, hanem élni és pihenni is lehessen. Világszerte hasonló m helyzet. Gyorsan növekvő városok, csökkenő zöld te­rületek. ^A települések közvetlen környéke állandó változá­sok, a művi és a természe­ti elemek közötti konflik­tusok színtere — írja dr. Möcsényi Mihály, a Ma­gyarországi Tájrendezök és Kertépítészek Tagozatának elnöke. — Világszerte egy­re inkább nyilvánvalóvá válik, hogy a természeti elemeknek, azok ökológiai értelemben előnyös hatású rendszereinek a művi ele­mekkel harmonikus egysé­get kell képezniük. Olyan ökoszisztéma együttest, amely a város peremén la­kóknak szebb és jobb élet­körülmenyeket, a település környékén üdülést kere­sőknek egészséges, sok él­ményt nyújtó környezetet biztosit. Az erdő- és me­zőgazdasági területek a te­lepülés környékén ezért kettős szerepüek. A művi és a természeti elemek vá­roskörnyéki összehangolása, a településszegély tágulá­sával járó problémák fo­lyamatos, a biotikus szem­léletű, esztétikai célokat szolgáló megoldása, sokré­tű tudást, jártasságot igény­lő, nagy felelősséggel járó tájrendezői feladat A tájépítészek és táj- rendezők törekvése, hogy korszerű biológiai és mű­szaki ismeretek, valamint Szövetsége XXTl. kong­resszusának szervezési jo­gát. A kongresszust szep­tember 26 —29-tg Siófokon tartják. Vannak városaink, tele­püléseink — Pécs, Gyula, korábban Miskolc is —, amelyekben harmonikusan illeszkedik az ember alkot­ta és a természetes táj. A világ nagyvárosaihoz viszo­nyítva még Budapest is jől áll zöld terület dolgában. Vannak településeink, am»­eszt étikai elvek alkalmazá­sával úgy alakitsák a tá­jat, az ember környezetét, hogy élettani hatása, ter­melőképessége, használati és vizuális értéke állandó­an növekedjék. Vannak or­szágok — Skandináviában, Ausztriában, Angliában —, ahol sikeresen őrzik, ala­kítják a fáját. Nálunk is vannak ered­ményei és sürgető hiányai a tájrendezésnek. A hazai tudományosság, az oktatás, a tervezés — nemzetközi viszonylatban is példás. Ezért is kapta meg Ma­gyarország az IFLA (In­ternational Federation of Landscape Architects), a Tájegységek Nemzetközi lyekre büszkék vagyunk, ahol az épített és a termé­szetes környezet egysége, védelme követésre méltó. Ezért is mutatják be a kongresszus résztvevőinek speciális tanulmányutak so­rán Szentendre műemléki városközpontját, a Pilisi Parkerdői, Esztergomot, Sopron, Sárospatak, Eger történelmi városközpontját, a szekszárdi, a tokaji bor­vidék rekonstrukcióját, a gerne nci vadrezervátumot, Kőszeg barokk városre­konstrukcióját, Szombat­hely római-kori ásatásait, az Őrség természeti szép­ségeit, a szigetközi Duna- árteret, a hortobágyi és a bugaci nemzeti parkot Kecskemét városközpontját ét környékének mozgó ho­mokdűnéit, Dunaújváros löszfalait. A kivételezett példák azonban nem takarhatják el az országunkat is jel­lemző tájromboló telepíté­seket. A táj szépségeit jellegzetességeit figyelmen kívül hagyó iparosítást, üzemek, úthálózat, távvc- , zetékek építését. Fák, zöld­övezetek pusztítását az építkezéseknél. Olyan la­kótelepeink épültek, ame­lyek körül kevés, vagy egy­általán nine* zöld terület, játszótér, pihenőhely, amely lakótelep csak alvásra és nem otlélésre való. Nálunk speciális helyzet alakult ki a fokozott városba áram­lással. Sűrűn lakott váro­saink közül is mammutvá- rossá nőtt Budapest, ahol az ország lakosságának 20 százaléka él. Szociális ano­máliák sorát vonva maga után, hogy miközben váro­sainkban sűrűsödik a né­pesség, s nincs elég lakó­terület, a vidék elnéptele­nedik, Településkörnyezet, vá­roskörnyék. Mi módon töl­tik be feladatukat a folya­matosan terjedő, terjeszke­dő városok és mezőgazda­sági területek? Milyen elő­nyei, hátrányai, problémái vannak — ez az idei kong­resszus témája. S célja, hogy a kongresszus részt­vevőinek a témakörhöz tartozó jövőbeni munká­jukhoz a különböző konti­nensek szakemberei adják át tapasztalataikat. Kerner István karmestert, az énekesek közül Szamosi El­za, Sándor Erzsi, Pataky Kálmán és Székely Mihály nevét, s Nádasi Ferenc és Harangozó Gyula balettmű­vészt. — Az Operaház mindig kötelességének tartotta a magyar szerzők műveinek bemutatását, zenekultúránk fejlesztésének és ezzel nem­zetközi elismertetésének szol­gálatát, többek között olyan szerzők műveinek színen tartásával, mint Erkel Fe­renc, Bartók Béla és Kodály Zoltán. — A közelmúlt és a jelen is gazdag a kiemelkedő te­hetségű és múlhatatlan ér­demű művészekben — mon­dotta a továbbiakban. — A mai ünnepi alkalommal is megbecsüléssel emlékezünk Tóth Aladárra, Nádasdy Kál­mánra, Oláh Gusztávra és Márk Tivadarra. S eleven fájdalommal említem Feren- csik János nevét, aki több mint fél évszázadon át dol­gozott é6 alkotott ebben az épületben, és akivel együtt azt reméltük, hogy közösen fogjuk ünnepelni a századik évfordulót és az újjáépített Operaház megnyitását. — £ Magyar Állami Ope­raházat nemcsak itthon, de külföldön is a zene és tánc­kultúra nagy tekintélyű mű­helyeként tartották és tart­ják számon. Művészi színvo­nala mindenkor vonzotta az európai opera- és balettmű­vészet nagyjait, akik szíve­sen vállalták, hogy tagjai, vezetői legyenek együttesé­nek. — A zene, az ének, a ba­lett, a színház mindenütt érthető nyelve teszi lehetsé­gessé, hogy az operaművé­szet a nemzeti kultúrákat más népek számára is be­fogadhatóvá tegye. A ma­gyar Operaház kiemelkedő érdeme, hogy mindig nyitott volt a világra, és a külföldi ősbemutatók után, rövid időn belül műsorra tűzte Doni­zetti, Verdi, Rossini, Béjárt, Alban Berg, Sztravinszkij, Prokofiev és mások műveit. Sarlós István rámutatott: a múltbeli sikerek és az operakultúra iránt meanöve- kedett igény kötelezett arra a négy évvel ezelőtti döntés-' re, hogy eredeti pompájában kell felújítani és technikailag korszerűsíteni Ybl Miklós remekművű alkotását, az Operaházal. — Az átépítés során nem­csak hozzáértéssel, de lelke­sen is dolgozott mindenki, aki részt vett ebben a nem könnyű munkában. Nekik köszönhető, hogy a Magyar Állami Operaház most to­vábbindulhat a sikerek út­ján. De köszönet illeti az Öperaház egész együttesét és minden dolgozóját, mert ők sem voltak tétlenek: közre­működésükkel és figyelmük­kel hozzájárultak az építő- munka sikeréhez. És arról is essék szó, hogy a társulat e nehéz időszakban az Erkel színházbeli és a külföldi sze­replései során hivatástudat­ból és közönségszeretetből jelesre vizsgázott. — A felújított épület és a korszerű feltételek lehetővé teszik, hogy a magyar ope­ra- és balettkultűra a most kezdődő második évszázad során felülmúlja az eddigi sikereket. Ehhez az Opera­ház tagjainak színvonalas al­kotómunkát és a közönség­nek új és maradandó élmé­nyeket kívánok — mondotta befejezésül a Minisztertanács elnökhelyettese. A beszéd után ünnepi mű­sor következett. Elsőként Er­kel Ferenc Hunyadi László című operájának nyitánya csendült fel, Lukács Ervin vezényletével, majd — csak­úgy, mint száz évvel ezelőtt — Erkel Bánk bán című ope­rájából a II. felvonás első képe elevenedett meg a szín­padon. A címszerepet Si- mándy József, a további sze­repeket Tokody Ilona, Melis György és Kovács Pál éne­kelte; a karmester Kórodi András volt. A balettreper­toárból Bartók—Seregi: A fából faragott királyfi című táncjátéka adott ízelítőt a díszelőadáson, a művet Mi­hály András dirigálta, a sze­repeket Lőcsei Jenő, Szabadi Edit, Szőnyi Nóra és Keve- házi Gábor táncolla. Az estet Kodály Psalmus Hungaricusa zárta, Gulyás Dénes közre­működésével, a zenekart Er­délyi Miklós vezényelte. Táncosok, énekesek Romániából Szeptember elején Romá­niában vendégszerepeit a miskolci Avas Táncegyüttes. Viszonzásként október 2-től 10-ig megyénkben vehdéges- kedik a romániai Pitesti Autógyár Dacia Ének- és Táncegyüttese. Ez a vendégeskedés per­sze sűrű programmal jár. Az együttes tagjai 2-án, kedden este 6 órától a Rónai Sán­dor Művelődési Központban mutatkoznak be a miskol­ciaknak. A következő na­pokban a következő helyszí­neken adnak műsort: Mis­kolcon a forradalmi rendőri zászlóaljnál; 4-én Sátoralja­újhelyen, 0-án Aggteleken, 7-én Taktalxarkányban. 8-án Encsen, 0-én pedig Lenin- városban. A romániai együttes 1980- ban alakult, minden jelen­tős hazai művészeti verse­nyen részt vesznek, jártak már Olaszországban is. A tánc, a dal hfvcl minden bi­zonnyal kellemes élményt kapnak, ha megnézik ezt a műsort.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents