Észak-Magyarország, 1984. szeptember (40. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-21 / 222. szám
ESZAK-MAGYARQKSZAS 4 1984. szeptember 21., péntek jB Negyven óve történt A diósgyőri munkások 1944-es béketüntetése A magyar munkásmozgalom fontos eseményére emlékezünk ma. Az 1943-as béketüntetés után 1944. szeptember 21-én a diósgyőri újgyár munkásai ismét felemelték szavukat a háború ellen. A szovjet hadsereg gyors előrenyomulása, a román fegyverszünet, Finnország kapitulációja egyre nyilvánvalóbbá tette a fasizmus vereségét; és azt, hogy a háború értelmetlen folytatása az ország hadszíntérré válását is jelenti. A diósgyőri munkások egyre erősödő elégedetlenségét hirdették a Békepárt részben Budapesten, részben Miskolcon készült röplapjai: „Ütött a gyors tettek órája!” De a növekvő elégedetlenséget, az erős szakszervezeti mozgalom és a kommunista sejt törekvéseit erősítette egy megpróbáltatás: szeptember 13-án a gyárat bombatámadás érte. Áldozata nem volt, de a munkások között nagy elkeseredést váltott ki, hogy a gyár vezetői nem építettek elegendő bombabiztos fedezéket. Életük és családjuk puszta létének veszélyeztetése azokat is megrendítette, akik korábban nem foglalkoztak a háború politikai okainak összefüggéseivel. A bombázás pusztította üzemrészekben nem folyhatott tovább a munka, a szakmunkások a romok eltakarításával foglalkoztak, kenyérkeresetük és további munkájuk is teljesen bizonytalan volt. Szeptember 18-án újabb lökést kapott az erősödő elégedetlenség és csendes ellenállás: a reggeli műszakra érkezők sorra adták át egymásnak a szlovákiai felkelés hírét. Valamit nekünk is tenni kellene, érlelődött a gondolat a gyárban és egyre többen kezdték emlegetni az előző év szeptember kilencedikét. A bombatámadás következtében előál- • lőtt helyzet szétzilálta az addigi munkahelyi viszonyokat és ez a mozgalmi mun- kában is bizonytalanságot hozott — politikai hatásában azonban a szervezett fellépést segítette. , A hadiüzem! •semélyaeti parancsnok érzékelte a növekvő feszültséget és elégedetlenséget. Emberei sokat tartózkodtak az üzemben, puhatolóztak, figyeltek. Nem sok sikerrel, a mozgalom ezúttal is feltartóztathatatlan volt, a szervezők jól konspiráltak. Az ismert vezetők tartózkodóan, passzívan viselkedtek, sőt jó néhá- ■ nyan betegjegyre mentek. Szeptember 20-án este a gyárkömyéki járdákon, több helyen Béke felirat volt olvasható, másnap reggel a munkába igyekvők újra találkoztak a Békét akarunk! feliratokkal. Huszonegyedikén, a reggeli szünetet jelző csengő hangjára — ' csakúgy, mint az előző évi tüntetésnél — megmunkáló és a szerelőműhely munkásainak kisebb csoportja megindult az irodaépület felé. Mind többen csatlakoztak hozzájuk, így a csoportosulás néhány perc alatt tüntetéssé nőtt. Néhányan megszólították az arra járó Szilágyi Levente műszaki főtanácsost és követelték, hogy az igazgatóság gondoskodjon jobban a munkásságról, miközben többen kiáltozták.: Békét akarunk! Szilágyi azzal hárította el a követeléseket, hogy ilyen irányban nincs befolyása. Ezalatt egyre nőtt a tömeg és tovább haladt az igazgatósági épület felé. Po- zsonyváry Artúr ezredes, a hadianyagellenőrző kirendeltség gyári vezetője érkezett elsőként a tüntető menet elé, majd Kazinczy László igazgató is megjelent. Az igazgató szerette volna lecsendesíteni a tömeget, intett, hogy a hangzavarban nem ért semmit, mire. többen kiáltották: beszéljen Galló bácsi! Rögtönzött javaslatnak tűnt, de idős Galló János vasesztergályos, a tekintélyes szervezett munkás magabiztos kiállása azt igazolta, hogy jól átgondolta feladatát. Amikor egy pillanatra csend lett: Kazinczy igazgató elé lépve ezt mondta: „Az a munkásság kívánsága, hogy a békét akarják. Követelik, hogy a gyár vezetősége továbbítsa ezt illetékes helyre”. A tömeg ezután kiáltozta: „Békét akarunk, lépjünk ki a háborúból!” Kazinczy megpróbált csendet teremteni és beszélt a munkásokhoz: Azt fejtegette, hogy béke és a háború kérdésében nem illetékes, de a gyárigazgatóság gondoskodni fog a munkásokról. „Nem óvóhely kell, hanem béke! Nem romeltakarítás kell, hanem béke!” — kiabálták a munkások. Valaki a művezetője gorombaságát hangoztatta, mire többfelől: „Le a barna blaskásokkal!” kiabálás hallatszott. Végül a szokottnál hosszabbra nyúlt reggeli szünet után a munkások visszatértek a helyükre. A miskolci csendőrség és a gyári katonai parancsnokság nagy apparátussal megkezdett nyomozása végső soron eredménytelen, maradt. A munkások okultak az 1943-as tüntetés tapasztalataiból, küldöttséget nem választottak. Mindenesetre a rendőrség is „tanult”, nem hitt a spontaneitás látszatának. A miskolci csendőr- kapitányság jelentése a tüntetés résztvevőit 2—300 főben saccolta, más hivatalos jelentések is, eltérően 800 vagy 1000 emberről szólnak. Az emlékezet sem őrizte meg a tüntetés résztvevőinek számát. Az bizonyos, hogy a romos üzemrészekben dolgozók többsége ott volt. Az új gyári munkások politikai érettségből, szervezettségből ismét jól vizsgáztak ezen a tüntetésen. A német megszállás idején, az ország egyik legnagyobb hadiüzemében úgy szervezték meg a politikai demostrációt, hogy erejüket megmutatva, soraikat megőrizzék a rendőrök, csendőrök, a katonai parancsnokság terrorjával szemben. Az időpont megválasztása — a reggeli szünet ideje — megóvta őket a munkabeszüntetés esetére alkalmazható megtorlástóL A szervezők, a kommunista sejt magjai, a szakszervezeti vezetők legjobbjai — mozgásba hozták az egész üzemet, és azzal is tisztában voltak, meddig mehetnek el. A spontaneitás látszatát keltve, biztosan számíthattak a munkásszolidaritás erejére. Senki sem árulta el, hogy őt ki hívta, ki szólt, hogy tüntetés lesz. A tapasztalt Galló János nem töltött be olyan funkciót a gyári munkásmozgalomban, hogy a gyárvezetők előtt ismertté vált volna, így irányító szerepe rejtve maradt és ez sok veszélyt elhárított a felelősségre vonás során. A bekiabálásokat a háttérből irányító Simon Albert korábban Erdélyben szerzett mozgalmi tapasztalatokat, és részt vett a Spanyol Köztársaság védelmében; régi, kipróbált harcosa volt a diósgyőri munkásmozgalomnak. Az 1944 szeptemberi tüntetéssel a diósgyőri munkásság a magyar ellenállási mozgalom olyan áramlatába került, amely a legradikálisabb baloldali szervezkedés vidéki központjává tette. A tüntetés erőt adott a további küzdelemhez. A kommunisták és a baloldali szociáldemokraták szervezése nyomán folytatódott és új formákat öltött a csendes ellenállás. A legjobbak, részt vettek a gyár kitelepítésének megakadályozásában, s a háború utolsó szakaszában e mozgalomból nőtt ki a már fegyveres harcot folytató Mókán Ko- mité. Petra József A munkás film napok nyitása Ötvösmunkák takarói Az ózdi Béke-szálló kisga- lériájában gyakorta rendeznek kiállításokat, képzőművészeti bemutatókat. Ezúttal — szeptember 27-ig a kari nobarcikai Bolacsek László ötvösmunkáit láthatják a szálló lakói és az érdeklődők. A barcikai Izsó Miklós képzőművészeti kör tagjának korábban Diósgyőrben, Dunaújvárosban és Budapesten volt kiállítása. Ezúttal zömében mesterművű gyertyatartókat, kelyheket, virágtartókat, tükröket mutat he az ózdiaknak. A mtmkásfilmnapok és a hazánk felszabadulásának 40. évfordulója alkalmából szervezett-- Sorsforduló című film-rendezvénysorozat Borsod megyei ünnepi megnyitóját Edelényben rendezi meg a Borsod megyei Mozi- üzemi Vállalat és Edelény nagyközség Tanácsa. A Május 1. filmszínházban szeptember 24-én, hétfőn délután 5 órakor dr. Sándor Dezső országgyűlési képviselő, a nagyközségi tanács elnöke tart megnyitót, majd ünnepi díszelőadásban mutatják be Bacsó Péter Te, rongyos élet! című filmjét, * vetítés után pedig fi Imánkétól tartanak, amelyet Benedek Miklós filmkritikus, lapunk rovatvezetője vezet, és azon részt vesz Tímár Éva Jászai-díjas színművész, a film egyik főszereplője. 0 Széchenyi István és a reformkori vízszabályozások címmel kiállítás nyílt az ÁFOR észak-magyarországi központjának tanácstermében tegnap délután, a Széchenyi szocialista brigád és a központ művelődési bizottsága rendezésében. A kiállítás október 12-jg látogatható. Ma ©st© a képernyőn A csónak megtelt A .,Népek kiáltják sorsodat, szabadság!" címmel indított antifasiszta filmsorozatban ma este 21 óra 30- Icor, az első műsorban látható a svájci—NSZK-osztrák koprodukcióban készült, A csónak megtelt című film. Rendezője Markus Imhoof, aki csak gyermekként élte meg a világháborút, mégis témáját a háborúból merítette. Arról szól e film, miként viselkedett Svájc, az író hazája a fasizmus idején a hozzájuk menekültekkel. Svájc 1942-ben lezárta határait a politikai menekültek előtt: a háborús Európa mentőcsónakja megtelt. A rendező azt ábrázolja egy menekült csoport történetében, miként viselkedtek az érzéssel, opportunizmussal, emberek. Találkozunk segi- gyávasággal. Képünkön ■ tőkészséggel, emberi együtt- film egyik kockája. Országos rejtvény fejlő bajnokság larczi Pál kiállítása A képzőművészeti világhét keretében Barczi Pál Munkácsy-díjas grafikusművész kiállítása látható Sajó- szentpéteren, a 2-es számú Általános Iskolában. A tárlat szeptember 24-én, 16 órakor nyílik, Osáki Zsuzsanna, 8. osztályos tanuló bevezetőjével, majd Gergely Mihály író tart tárlatvezetést. A tárlat szeptember 30-ig látogatható. Az ózdi gyári olvasóegylet centenáriuma alkalmából az Özdi Népművelési Intézmények könyvtára, valamint a Füles szerkesztősége korábban országos rejtvényfejtő bajnokságot írt ki. Ennek lebonyolítására kerül sor szeptember 23-án, vasárnap délelőtt, 9 órai kezdettel. A versenyt Kovács Ferenc, az Ózdi Kohászati Üzemek vszb-titkára nyitja meg, a zsűri elnöke Tiszai László, a Füles főszerkesztője lesz. A feladványok Mhlönböző kategóriákba sorolva várják a résztvevőket. A Fürdő utcától a vá- © góhídig épül meg az ivóvízvezeték az idén Abaújszántón. A 750 méter hosszúságú új ivóvízhálózatról az új húsüzem, a MÁV községi kisállomás és az ott levő lakóházak vízellátását oldják majd meg. Építészeti tervrajzok: 1945—47 Negyvenöt százalékos volt a város sérültségi foka A felszabadult Miskolc, az építészeti tervrajzok tükrében, 1945—47. Ez áll azon a meghívón, amely a miskolci József Attila Könyvtár kiállítótermében tegnap, szeptember 20-án, délután 5 órakor megnyílt kiállítás megtekintésére invitál. A kiállítást a Borsod-Abaúj-Zemp- lén megyei Levéltár anyagából válogatta össze Seres- né dr. Szegőfi Anna. Vele és dr. Csorba Csabával, a Levéltár igazgatójával beszélgettünk a bemutatásra került anyagról. — Tulajdonképpen hogyan vetődött jel ennek a kiállításnak a gondolata? Dr. Csorba Csaba: A Széchenyi utcai rekonstrukció kapcsán kutattak a muzeológusok Miskolc város Mérnöki Hivatalának tervrajzai között, amelyeket mi őrzünk. Ha valaki építeni vagy átépíteni 'akart, a hivatalhoz kellett fordulnia engedélyeztetésért. Hatalmas mennyiségű tervanyag van a birtokunkban. Ügy gondoltuk, érdemes lenne egy olyan mutatót elkészíteni, amelyből a tulajdonos, az építő és a házszám alapján is visszakereshető lenne egy-egy épület története. Dr. Szegőfi Anna meg is kezdte egy ilyen próbakataszter el készítését. Ez tehát az egyik háttere a kiállításnak. A másik az. hogy úgy gondoltuk, nemcsak történeti hátterük van ezeknek a dokumentumoknak, a napi munkát is segítheti, ha ezekből a tervrajzokból eg.v mutatót könyv alakban is megjelentetünk, mint ahogyan azt tervezzük is. De érdekes lehet az is. ha egy- egy tematikus kiállításon az érdeklődőknek megmutatjuk ezeket a dokumentumokat. A város felszabadulásának 40. évfordulója közeledik, így természetesnek tűnt, hogy az újjáépítés időszakából mutassunk be egy olyan válogatást, amely egy kicsit azt is mutatja, hogy hogyan indult meg az élet. Jövőre egyébként tervezzük, hogy a belváros reprezentatívabb épületeinek tervrajzait mutatjuk be. — A történész levéltárosnak mit jelent ez az anyag? Seresné dr. Szegőfi Anna: Nem is kicsit azokról a hétköznapokról beszél, amelyeket a magyar történelem ténylegesen egyik legjelentősebb időszakában éltek át az emberek, s amelyekről eddig még viszonylag kevés szó esett. Több tízezer tervrajzról van szó, ha a Mérnöki Hivatal anyagáról szólunk, történésznek kicsit szokatlan iratokról, de nagyon tanulságos iratokról. — Például milyen tanulságokat vont le személy szerint ezekből a tervrajzokból? — A helyreállításban nyilvánvalóan nem volt véletlen, hogy milyen üzemek vagy lakóházak építészeti tervrajzai készültek el nagyon korán. A háborús károkról készült jelentés szerint (másolatát láthatják az érdeklődök) a város 13 090 lakóháza közül 5885 valamilyen mértékben sérült. A város sérültségi foka 45 százalékos volt, az üzemeké 17 százalékos. Az üveggyár helyreállításának terve egészen korai. Nem véletlen. Ez volt az ország egyetlen működőképes síküveggyára — az ablaküvegre pedig nemcsak Miskolcon, hanem az országban mindenütt szükség volt. Nyilván az üveghiány- nyal is összefügghet például, hogy a viszonylag szép homlokzatú épületekre is egészen kicsi ablakokat terveztek. — Lakástervrajzokat is látha tunk. — Az egészen egyszerű lakásoktól (épp, hogy tető legyen a fejük felett) a meglepően díszes épületekig, elég széles a skála. Van olyan tervrajz, amelynek eredetijére ma is ráismernek a miskolciak, mert ma is megvan. De a háború utáni lakásínséget dokumentálja például két tervrajz is. Az egyik a papírgyár raktárainak kislakásokká való átalakítását mutatja. A másik, amelyik nem valósult meg, hogy az uszodát hogyan kívánták hasonló célra átalakítani. — Korabeli hivatalos iratok, fotók és újságcikkek egészítik ki a tervrajzokat. Miért? — Így érzékelhetőbb, hogy milyen körülmények közölt indult újra az élet. — Csak történeti értéke, érdekessége van az anyagnak? — Ügy gondolom, hogy nem. S nemcsak arra gondolok, hogy viszonylag ritkán látni ma már kézzel rajzolt tervrajzokat, hiszen korábban, s azóta már csak a fénymásoltat fogadják el. Ezek pedig sokszor szines rajzok. Ma. amikor mindenki építkezik, érdekes lehet az is, ha valaki tudja, hogy milyen lakóházak épültek, netalán milyen volt az, amelyet átalakítani készül. De úgy gondolom, ha valaki gondolkodva nézi végig ezt az anyagot, akkor közelebbről érezheti, értheti meg, hogy hogyan, milyen körülmények között indultunk. Az emberi oldaláról; hogy lakni kellett, kenyeret venni, átmenni a Szinva túlsó oldalára. * A kiállítás egyébként november 3-ig tekinthető meg a miskolci József Attila Klubkönyvtár kiállítótermében. Csutorás Annamária
