Észak-Magyarország, 1984. szeptember (40. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-19 / 220. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 3 1984. szeptember 19., szerda Kevés lesz a paprika, a szilva MENTÉS a nyárból A szerződők néha lehűtik a kedélyeket A broccoli - az egyik legfontosabb exportcikk Korábban elfogyott a tavalyi burgonya, korábban kezdik az új feldolgozását is. A pomfritnak itthon és külföldön is jó a piaca... Laczó József felvételei A Bu-husz titka Győzött az esélytelen _ > ' Nagyiizem van most a hü- tőházban. Nagy mennyiségben érkeznek a zöldségek, melyek feldolgozása nemigen tűr halasztást, a veszteségeket nem tonnákban, hanem kilókban számolják. Ezt az önszigorítást nem csupán a vállalati gazdálkodás indokolja, hanem az a tisztelni való törekvés is, hogy ami megtermett, az ne menjen veszendőbe, mert valahol, valakik megsinylenék ... — Leálltunk egy időre a konyhakész termékek gyártásával. Minden erőnket a beérkező áruk tartósítására kell most összpontosítanunk — mondja Somos Miklós, a j Magyar Hűtőipari Vallalat ; Miskolci Gyárának főmérnöke. — Most az a cél, hogy mindent megmentsünk, átmentsünk a nyárból... | — Ennyire kevés zöldség és gyümölcs termett? — Nem a megtermett alapanyag mennyiségével van gond. Mint korábban is. mindig ezen az alapálláson vagyunk. Ám az idei év. úgy látjuk, különös feladatokat ro ránk, mivel nagyon magasak a piaci zöldségárak, kevesen tudnak házilag tartósítani. Nekünk, és a konzerviparnak ezt valahogyan pótolnunk kell. Nem azt mondjuk, hogy a mi áraink túl alacsonyak, de a hűtőipari árak emelését mindenkor hivatalosan közlik a lapok, meglepetések nem nagyon érik a vásárlókat. Ha a háziasszony ma számvetést készít, kalkulál, három lehetőség mellett dönthet: vagy otthon konzervál, vagy mirelit, illetve konzervárut használ a tél során. Mi mindenesetre szeretnénk versenyképesek maradni... Nagyon jól állunk mennyiségileg a nyersanyag-felvásárlással. Erre az évre 18 ezer 1 74 tonna zöldség és gyümölcs felvásárlását terveztük és eddig, szeptember első feléig már 16 ezer tonna áru érkezett be a telephelyünkre. Időarányosan jóval túlteljesítettük tehát a tervünket, mégsem lehetünk elégedettek. Nekünk nem csupán a mennyiségre, hanem a választékra is ügyelnünk kell, mégpedig nagyon, hiszen ennek hiányában vásárlókat, sőt nagy üzleti partnereket veszíthetünk ... — Miből termett sok és miből kevés? — A kevés és a sok nem csupán az időjáráson múlik. Mi több éves, hosszú távú szerződéseket kötünk a termelőkkel, őket nem kis anyagi és szakértői hozzájárulással segítjük. Ott vagyunk, ott vannak agronómusaink a vetéstől az érésig, a betakarításig. Figyeljük a vegyszerezést, tanácsot adunk minden növényápoláshoz, együtt figyeljük az ideális érettségi, fejlettségi fokot, a betakarítás idejét... Ennek az együttműködésnek köszönhető, hogy például zöldbabból a mi gyárunk annyit tudott tartósítani, mint ameny- nyit előirányoztunk. Ez sikernek számít, mert országosan gyenge volt az idei zöldbabtermés. A mi partnereink öntözték a véleményt a szerencsi, valamint a Szabolcs megyei ajaki és székelyi körzetben is. Duplájára emelkedett az idén a megtermeltetett broccoli mennyisége is. Ezt a csupa- vitamin növényt külföldi óhajra kezdtük termeltetni 13 évvel ezelőtt. Újdonság volt ez a furcsa zöldség akkoriban még a borsodi és szabolcsi mezőkön, ám azóta megkedvelték a termelők. A termelőszövetkezetek — mivel a szedése kézi munkát igényel és a kaoálása sem gépesíthető egyelőre — felparcellázzák és tagjaiknak adják ki művelésre a broc- coli-táblákat. Úgy tűnik, kitanulták már a termelők az új növény tulajdonságait. Nagyon rossz viszont a termés gyárunk egyik fő termékéből, a szilvából... Az első osztályú, felezett szilvát exportálni szoktuk, az egeszben fagyasztott szilva pedig hosszú éveken át a diákok csemegéje volt — tízóraiként, uzsonnaként. A szilvát tápértéke, íze és olcsó ára népszerűsítette. Ezt az ősi gyümölcsöt végeredményképpen a hazai hűtő- ipar emelte föl néhány évvel ezelőtt a „ceíreszinlröl”. — Nehezíti a dolgunkat a szerződő felek hűtlensége is — fűzi hozzá Szarka József, a termelési osztály vezetője. — Mi mindig korán, olyankor szerződünk, amikor még senki sem tudhat semmit a terméskilátásokról. Zsákbamacska ez termelőnek és felvásárlónak: ha sok terem, mi akkor is a meghatározott áron vesszük át a termést, ha pedig kevés, elvárnánk, hogy ezen az áron adják nekünk is. Néhány év alatt mindenképpen kompenzálódnak az árak. Most úgy látszik, nem minden szerződő partnerünk tartja be a szabályokat. A szilva árát — amely eredetileg 5, 4 c« 1 forintos intervallumban mozgott — felemeltük egységesen 5 forint 50 fillérre. Ebbe az árba belefér az 1 forintos cefreár is. Szerződő partnereink közül néhányan azonban, kihasználva a rossz termést, nem nekünk, hanem másnak adHázias ízű termékkel gyarapodik a Nagymiskolci Állami Gazdaság húsfeldolgozó üzemének választéka. Az utóbbi években megváltoztak a vásárlói szokások, ma már a háziasszonyok jobban keresik a fűszeresebb, de nem drága hentesárukat. Ezekből a termékekből a kereslet jóval meghaladja a kínálatot, így az évi kilenc-tizezer serják el a szilvát — magasabb áron. — Nincs igazuk? — Igazuk van, a pillanatnyi erdek ezt diktálja. Ám tavaly' mi voltunk a biztos partner es lehetséges, hogy jövőre is mi leszünk — az előre tervezett árajánlatainkkal. Most kötbérezni fogunk. Majdnem hasonló a helyzet a paprikával es a paradicsommal is. A szerződésekben 7 forintot ajánlottunk a paprikáért és 3 forintot a paradicsomért. Most sokan ennek az árnak a másfélszeresét kérnék, de szerencsére vannak oly'an partnereink is. akik tartják magukat a mindenkori megállapodáshoz. Jól sikerült a kosarasok akciója: az Unió Áfész-szel közösen három évvel ezelőtt szervezte meg a hűtőház a kiskertek igen változatos termékeinek helyszíni értékesítését. Kocsikban, kosarakban, batyukban hozták a termést, néha egészen kis tételekben, kilónként. Az Unió . Afész jóvoltából — is — létrejött 3 éves akciót nagyra értékeli a hűtóipar. Mert igaz ugyan, hogy kevesebb gyümölcs termett az idén, de a kistermelőktől — akik már ismerik az érési fokozatokat — a jövő években többet vár a tartósítóipar. Jogos a remény, mert ezen az átvevöhelyen reálisak az átvételi árak. nem kell to- longania, vitatkoznia a termelőnek ... tést feldolgozó üzemben úgy döntöttek, hogy tovább szélesítik az ily'en áruknak a skáláját. A parasztkolbásztól kezdve, az erdélyi, a turistaszalámikon át a pástétomokig, s az olcsóbb hentesárukig igyekeznek^ szélesíteni a választékot, amelyekből saját boltjaikon kívül az élelmiszer-kiskereskedelmi vállalat ÁBC-ibe is jut. A Balkán nevű búzára senki nem tippelt. Pedig már harmadik eve versenyben van, de látványos eredményeket soha nem ért el. Megbújt, elszürkült többi társa mellett, bár külseje sejtette, hogy többre képes, soha nem merlek volna fogadni arra, ami nyáron történt, hogy messze maga mögé utasítja az egész mezőnyt. Pedig ez történt. Igaz, ezt a versenyt nem méterekre, hanem mázsákra mérték, miként az is igaz, hogy a nagy esélyes Baranjkát ki fogja szorítani a másik jugoszláv nemesitésű hibrid búza. a Balkán. Legalábbis a kesz- nvéteni Szabadság Termelőszövetkezetben, ahol ez a nem várt eredmény született. Nemkin Béla elnök: — Minket is meglepett. Kisparcellás kísérletekben a Baranjka, s a martonvásári búzák lényegesen többet mutattak. Nem nagyon ny eltünk oda a Balkánra, bár meg kell jegyezni, nagy vegetációs felülete jelezte, nagyobb termésre is képes lehet. Mi hittünk a kísérleti eredményeknek, s termesztését nem nagyon erőltettük. Még csak kelt a búza, amikor a főagronómussal, Kiss Lászlóval megszemléltük a határt. Mi is elsősorban az akkor csodabúzának tartott Baranjkát nézegettük, hiszen ettől a búzától várták a szövetkezetben, hogy biztonsággal megtenni a hat tonnát. (Ez akkoriban, hat hónapja még nagy szó volt!) Akkor figyeltem fel a Balkánra, s elsősorban azért, mert mellette volt a Jugoszlávia. A két földrajzi nevet viselő hibrid szomszédságának szokallan- sága sokáig megmaradt az emlékezetemben. Mar csak azért is, mert erre a búzára akkor csak elnevezéséért figyeltem fel, fejlettsége, tóállománya szokványos volt. Az elnök nevet: — Ha még látta volna utána! A száraz tavasz már- már kipusztulással fenyegette a kultúrát, csak a májusi esőív adták vissza a reményt. Azután már csak meglepődhettünk az eredményen, a Balkán 7,8 tonnás, az MV—8-as 6,7 tonnás, a Baranjka 6.4 tonnás hozamán. A verseny így eldőlt, annak ellenére, hogy a Balkánt mindössze 83 hektáron termesztettük. De hát ez még nem bizonyít semmit. Mert, ha jövőre a Baranjka többet ad, akkor megint az a fajta lesz a kedvenc? Az elnök a fejét csóválja: — Vízválasztó volt ez az év. Több olyan tanulsággal szolgált. amelyet eddig tapasztalat híján nem vettünk figyelembe. Nem szabad bízni a kisparcellás kiserietekben. Minden ígéretes fajtának meg kell adni azt a jogot, hogy nagy területen is bizonyítson. Mert végső soron a Balkán is ennek köszönhetően táltosodon meg. — De ez még nem válasz ... Nem hagyja folytatni, azonnal félbeszakít: — Hát igen, arra nem, hogy most éppen a Balkanra esküszünk, hiszen az elmúlt évben a Baranjkát tartottuk szuperbúzának. El kell mondani, hogy a gyakorlat a szakszerűség. s a veszteségmentes betakarítás (természetesen ez magánvéleményem) a Baranjkát második helyre fokozza le. Háromnapos kenyérgabonának tartom ez utóbbit, mert az érés után, minőségromlás nélkül, eny- nyi idő alatt lehet betakarítani. Ezzel szemben a Balkan sülöiparilag kiváló búza, vagyis ha kevesebbet is terem, mint a másik hibrid, a magasabb árral a termés- kiesés kompenzálható. Nem is beszélve olyan szakmai szempontokról, mint a betegségekkel szembeni ellenállás, vagy a kedvezőbb érésidő. Végső soron éppen ezért lett győztes a Balkán, s nem az idei rekordja miatt. Mert azt sem szabad elhallgatni, hogy az idén talán egy újabb csodabúza mutatkozott be. amely majd átírja a fajtarangsort. — Nálunk már átírta. Egy csehszlovák nemesitésű fajtáról van szó. amelyet hazai termesztésre a szegedi kutató intézet honosít, s amely hihetetlenül kedvező tulajdonságokkal mutatkozott be. A neve Bu-husz. A régi sikerbúza. a Bezosztá.ia az új fajtának alapja, bö- termö, nálunk 6.9 tonnát adott. (Székesfehérvár körzetében közel százmázsás hektáronkénti eredményről számoltak be.) Megint saját véleményemet mondom. Ez a fajta északi vidékünk fajtája lesz. Jól bírja a hideget, középkorai érésű — jelentősen elhúzható termesztésével a betakarítás — a betegségekkel szemben ellenálló. Hibája — ami kedvezőtlen adottságok között erény —, hogy nitrogénnél nem szabad túltáplálni, ugyanis magas szárú búza, hajlik az elnyújtódásra. Termesztése, ha a fajtavo- nalat romlás nélkül sikerül megőrizni, akkor várhatóan előtérbe kerül. Ezek szerint Baranjka, Balkán, Bu-husz? Az elnök elérti, mert vállat von: — Erre receptet senkinek sem szabad adni, mert adottságaink eltérőek. De vétek lenne elhallgatni, hogy a fajtaváltás küszöbén állunk, mert napjainkban nem a technológia, nem a munkafegyelem a gátja a hozamnöveléseknek, hanem a köztermesztésben alkalmazott fajták potenciális termőképessége. Vitatkozók, hiszen az MV —8-as, de még a Jubilejná- ja is, az idén adott a legtöbbet. Sok helyen hozamaik felülmúlták az új fajtákat. Ebből adódóan nem inkább arról van szó. hogy a divat, vagy egy kedvező év kijelöl egy, új csodahibridet, amely utána esetleg látványosat bukik? Az elnök ingerültség nélkül mondja: — Kiugró termés minden fajtánál lehet Három év tapasztalata viszont egyértelműen mutatja, hogy az új hibridek közel egy tonnával többet tudnak hektáronként, mint az eddigi jól bevált fajták. Magyarán: mutatják, hogy megérett az idő a váltásra, mert több mázsával fizetnek. Minden magyarázat helyett : a kesznyéteni Szabadság Termelőszövetkezet az elmúlt öt évben változatlan területen a technológia színvonalának emelésével, de inkább a bőven termő fájták kiválasztásával 2730 tonnáról 5100 tonna fölé emelte a kalászosok termését. Az idén 18,5 millió forint árbevételt, s közel ötmilliós nyereséget könyvelhetnek el a búzán. — kármán — Kalicabooár Szól a rádió..: Mezőgazdasági szakemberek folytatnak vitát a műtrágyázás helyes alkalmazásúnak fontosságáról, a kémiai növényvédelem előnyeiről és esetenkénti hátrányairól. Ez utóbbi kapcsán szóba hozzák a biokertészet mindjobban terjedő divatját, mire áttérnek a természetben megbomlott egyensúly tárgyalására és a biológiai növényvédelem jelentőségének ismertetésére. Valaki megemlíti, hogy vannak már országok, ahol a növényvédő szer nőikül termesztett zöldségfélékért, gyümölcsökért — még ha silányabbak is — sokkal többet fizetnek a piacon, mint a vegyszeres termesztésűekért. Aztán szót szó követ, és a levéltetvek elleni védekezés hatékony „eszKözeként” valaki a katicabogarat, a magyar népdalban oly sokszor szereplő kedves, hétpettyes bogarat említi. Erre hirtelen és örömmel felütöm a fejem, talán ösztönösen kicsit még ki is húztam magam, s félhangosan kibuggyant belőlem: Hiszen én ezt régóta tudom . . . Hogy tudniillik a katicabogár elpusztítja a levél- tetveket. De restelltem erről szólni bárkinek is. Mert magamat csak afféle ..kocakertésznek” tartom, aki különösebb szakértelem nélkül, passzióból elbabrálgat a kertjében. Inkább a fizikai munka: az ásózás, palántázás, gyomlálés. permetezés, a hajladozás fáradságos öröméért. Persze, azért az sem mellékes, hogy közben — tavasztól késő őszig — megterem annyi zöldség. gyümölcs és pompázatos virág, ameny- nyire az unokákkal meggyarapodott családnak szüksége van. Es az sem utolsó élvezet, ha a levesbe való zöldségei az ember frissen hozza be a konyhába, vagy ..saját kezűleg” szedi le a fáról a 20—25 dekás, pirosán cirmos bőrű, fehér húsú őszibarackot. Nos. éppen az őszibarack révén ismertem meg évekkel ezelőtt a katicabogárnak a „biológiai” növényvédelem terén tapasztalható hasznát. Egy szép, napsütéses május végi reggelen észrevettem, hogy megjelentek a zöldes színű levéltetvek a Sunbeam, azaz Napsugár elnevezésű őszibarackfám levelein. De csak kevés volt még belőlük, s mert aznap időm sem volt az azonnali permetezésre, békében hagytam a kártevőket. A következő nap estefelé szántam rá magam a tetvek elleni kémiai támadásra. Annak rendje-módja szerint elkészítettem és a háti permetezőbe öntöttem a kombinált „muníciót”, hogy megkezdjem a „hadműveletet”. Ekkor látom ám, hogy az én barackfám fertőzött részé telis-teie van katicabogárral. Csak úgy piroslanak a levelek a hétpettyes bogárkáktól, levélletünek viszont se híre, se hamva. Mondanom sem kell. roppantul megörültem a váratlan „segítségnek”. De mint laikus, csak most merek előhozakodni ezzel a biokertészeti észleletemmel. Most is az bátorít fel erre, hogy az illetékes tudósok vitájuk közben kiejtettek a katicabogár nevét. Persze, azóta, ha erdőben, mezőkön járok. mindig van a zsebemben legalább egy gyufásskatulya, és gyűjtöm, fogdosom a katicabogarakat, hogy a kertemben mennél többet eregethessek szét a gyümölcsfák között. Még dúdolom is hozzá jókedvűen az ismert dal szövegét: „Repülj, repülj, hétpettyes katicabogárba ...” <h. j.) Lévay Györgyi Házias ízekkel...
