Észak-Magyarország, 1984. szeptember (40. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-15 / 217. szám
ESZAK-MAGYARQRSZAG 4 A „Segíthetünk?** nyomában Göncruszkán, egy udvarház körűi Ez az a ház — ahol ($ végre változni látszik valami. Göac- raszkán lehet feltalálni, a Kazinczy utcán. Errefelé Kazinczy-háznak emlege- tik-ismerik. Az utóbbi hónapokban — közel egy évet is mondhatnánk — sokan, nem itt élők, nem itt ismerősök azzal a bizonyos fejcsóválóssal és kétséggel fogadták a Ka- 2áoczy-ház hírét: „Ugyan... sose volt köze ehhez a nyelvújítónak, az irodalomszervezőnek.™ Kazinczy Ferencnek.” A hitetlenkedésete té-' nyekkel lelnthetők. Mert lehet, hogy a . nagy „kőitek tív-ismeret”,' a tanulmányok, besújkolások emlékei nem kapcsolják e helyhez a „Kazinczy-szellemet”. Ám éppen a helyi érdeklődés, lokálpatriotizmus, nttörő-gyüjtómunka anyagából tudható, hogy az író Széphalomról (s máshonnan is) gyakorta megfordult „az általunk szeretett házban”, ahol Klára húga gondoskodásával gyermekei nevelődtek. Az elmúlt év végen. 1983 decembereben egy rádióriport nyomában jártunk Göncruszkán, s erről A Segíthetünk.?” nyomában — Göncruszkán, egy udvarház körül című képes riportban számoltunk be, azzal az ígérettel, hogy a további fejleményeket is nyomon kisérjük. Az idei év elmúlt hónapjaiban többször is megfordultunk az abaúji településen. Biztos híreket azonban nem tudtunk mondani. Mert mik is voltak a kérdések? Cikkünk 1983. december 17-i megjelenésekor ez volt olvasható: „Jelenleg két kérdés van: kinek a birtokába kerüljön az épület?, és: lehetne-e a felújítás, a hasznosítás nagy munkájára valami» Íven --felügyeletet“ találni?” (Magyarán: gazdát az üzemeltetésre.) A ház utolsó gazdái t3fl ezer forintban jelölték meg a vételárat. Nos, egyetlen hivatalos szerv, intézmény nem volt vevő, nem is elsősorban a vételár miatt — sokkal inkább a felújítás biztosan nagy költsége okán. Időközben az Országos Műemléki Felügyelőség is jónak látta jegyzékbe venni az épületet. Pénzt természetesen (Z) ők sem tudtak ígérni. * Azt a hírt, hogy gazdája van az „általunk szeretett háznak” — szeptemberben kaptuk a szerkesztőségben. A hét szerdáján — szeptember 12-én — a helyszínen találkoztunk a gazdákkal. Két fiatalember fogadott a portán. Ök tehát a tulajdonosai ennek a háznak, utóbbi években hányatott sorsú és évtizedekig - visszaszámlálhatóan mostoha sorsú épületnek, portának. A kérdés sokáig nem várathart magára: mi inspirálta e fiatalembereket arra, hogy megvegyék a sok pénzt igénylő „birtokot” Göncruszkán; ha még az is van, hogy nem idevalósiak? G. Nagy Ilián majd’ elnézést kér: barátja-gazda- társa (Szabó-Kima László) hadd pihenjen, éjszaka ugyanis Pesten jártak még, előtte meg Encsen, a friss abaúji városban. A gönc- ruszkai házügyben... Ami azokat a mindig emlegetett „anyagi dolgokat” U- leti: — Mi nincstelenül vettük meg ezt a házat. Azért, hogy, bizonyos elképzelésekkel ellentétben, ne legyen ez kocsmává. Nekünk hivatalos, tehetős emberek támogatást eddig nem adtak, nem ígértek. Három, nem is ebben a megyében élő embernek köszönhetjük, hogy kölcsönnel kisegítettek eddig. ■—■ A nagy kérdés azon- hati számunkra az, mire szánják ezt a házat. — AJkotóháznak. Nem tudom — kérdez vissza G. Nagy Ilián —, ismeri-e a pályakezdő művészemberek helyzetét? Nem nagyon?! Akkor tudnia kell, hogy megöregszenek, mikorra a hivatalos alkotoházakban helyet kapnak. Mi tehát azt tervezzük: a ház felújítása után itt megaludva és pihenve is dolgozhassanak fiatal művészek. Ez nem lesz üzlet. Nyitva lesz az ajtó.^ És természetesen a Kazmczy-emlékek- nek is szeretnénk helyet adni. Emlékszobát nyitunk ki, ehhez persze a megfelelő tárgyi es egyéb emlékek is kellenek majd... A távlati elképzelésünkben van, hogy a majdan itt alkotó fiatal művészek teljesítményeiből rendszeresen publikálunk, nem csupán a megye, az ország nyilvánossága szamára is. Egy bizonyos: szeretnénk itt élni, ebben a megyeben. Itt szeretnénk megtelepedni, dolgozni. Reméljük, hogy nem fogadnak minket ellenségként — hanem segítőként, barátként élhetünk Göncruszkán, ebben a házban... * Van egy udvarházként is emlegetett épület Göncruszkán. Ma már — szerencsére — vannak tulajdonosai is, alkotó emberek. Fiatalok. Több ma az energiájuk — mint a pénzük. De — a szellemből akarnak lélegezni. Számíthatnak — elmondásuk szerint — barátaikra, iparos ismerőseikre, s másokra. Nem természetük a „kunyerálás”. Mi azért hisszük: nem gán- csoskodást — segítséget kapnak majd a helytől... (Október 27-én, Kazinczy Ferenc születésének 125. évfordulóján szobrot kívánnak avatni a göncrusz- kai Kazinczy-házban.) Szöveg: Tcnsgy József Fotó: Fojtán László A legelső dolog: a tetőt helyreállítani. Mi barátként jöttünk, jövünk ide. Alkotóimról sreretnénk ebből ar. épületből. Kazinczy-em- lékszobával. r A MSüfcoíci GaS&riánafc réfS törekvése, illetve gyakoriddá, hogy a kortárs művészek számára biztosítandó kiállítási lehetőség, a kortársi művészet és a mai miskolci közönség közelítése mellett a magyar képzőművészet múltját, legalábbis századunkat, a múlt század végét is megmutassa látogatóinak. Átlagosán évi egy kiállítást erre szán a Galéria és e törekvés jegyében került sor most Rippl-Rónai József műveinek bemutatására. * A Galéria mindkét nagytermében foglal helyet az a Rippl-Rónai kiállítás, amelynek anyagát döntő többségben a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményéből kölcsönözték, de vannak műtárgyak — tányérok — az Ipar- i ((Biúvészeü Múzeum, valamint a pécsi Janus Pannonius Múzeum anyagából is, sőt két kép a kaposvári Somogyi Képtárból való. Egyébként huszonkét festmény, huszonhét grafikai lap. hét tányér és egy csempe látható a kiállításon. A festő, a posztimpresszionizmus legfőbb magyar képviselője Kaposvárott született 1861-ben és ott is hunyt el 1927-beri. , Külföldön tanult. sokfelé dolgozott, késői korszakában az impresz- szionisztikus pasztellképek mellett drámai önarcképeket és íróportrékat festett. Művészete magába szívta a francia posztimpresszionis- ták színkultúráját, és a szecesszió dekoratív vonalkultuszát. A magyar piktúra legnagyobb koloristái közé tartozott. Egy kép a kiállítástól: Rippl-Rónai A miskolci Rippl-Rónai kiállítás anyagát Földes Mária és Plésznivy Edit válogatta, Gergely. Mariann és Szakáll Edit, rendezte. A válogatásról és a rendezésről Lajos képmása 1913-ból. Gergely 4 Mariann művészet- történész a következőket mondta: — A most Miskolcon bemutatandó Rippl-Rónai válogatás nem a művész íő mű-. m- 1984, szeptember 15,, szombat Könyvtárnyitás 1 rr . . eiott Az olvasókat most is kiszolgálják Július végén zárt be Miskolcon a II. Rákóczi Ferenc. Megyei Könyvtár. Elavult az épület villa mosvezeték-háló- zala. nem felelt meg az érvényes szabványoknak. Szükségessé vált a villamos hálózat teljes rekonstrukciója. A könyvtárosok azt ígérték, augusztus végén részlegesen, szeptember 15-én pedig teljesen megnyitják olvasóik előtt a megyei könyvtárat. Környey Lászlóné dr., a könyvtár igazgatója: — Elsősorban az iskolaév kezdetére való tekintettel biztosítottuk augusztus 27-től a kölcsönzést, a könyvtárunkban. Mivel az emeleti olvasóterekben akkorra még nem szerelték fel az armatúrákat. semmiképpen sem engedhettük oda be az olvasókat. A földszinti előadóteremben rendeztünk be egy átmeneti olvasótermet 4000 kötettel. Nagyon gondosan ügyeltünk rá, hogy a kézikönyveket, a diákok számára kötelező irodalmat hozzáférhetővé tegyük. Könyvtárosaink igyekeztek és igyekeznek kielégíteni az olvasói igényeket, de érthetően ez nem megy egyik percről a másikra. Hiszen a könyvek nincsenek kézközeiben, oda kell hozni őket. Mindezt azért vállaltuk, mert magunk is érezzük, hogy nagyon sok embernek — ee nemcsak a diákoknak — szüksége van a munkájához arra, hogy hozzájusson ahhoz a könyvhöz, amely érdekli. Az viszont érthető, hogy az olvasótérbe ••— az eredeti olvasótérbe — csak akkor engedjük be olvasóinkat, ha ezt biztonságosan megtehetjük. — És ez mikor lesz? Vörös Zoltán, a kivitelező villanyszerelő-ipari vállalat művezetője: — Ügy gondolom, hogy a jövő hét közepére (szeptember 20-ra) az olvasói szinteket teljesen át tudjuk adni. Addigra az ÉMÁSZ is elvégzi a munkáját — a rákötést —, és elvégezzük a beméréseket, így az üzemszerű működtetésnek nem lesz akadálya. Ami pedig a munkák végleges befejezését illeti, szeptember végén szeretnénk teljesen kivonulni az épületből. — Az önök váüaiata versenytárgyaláson nyerte el a könyvtári felújítást. Miért nem sikerült tartani a határidőt? — Mi a munkák teljes befejezését szeptember 30-ra vállaltuk, ebben egyeztünk veiből éli, mert azok a Magyar Nemzeti Galéria állandó XX. századi kiállításán vannak, onnah nem mozdíthatók. .Áz volt a cél, hogy a kevésbé ismeri, de az egész életműre jellemző művek kerüljenek itt bemutatásra. Ezek olyan művek, amelyek mind jelentősek, és a lő műveket bemutató állandó kiállításról helyhiány miatt maradtak ki. A festményeken kívül itt láthatók Rippt-Rónai iparművészeti és grafikai munkái is. Korábban egjr ilyen, festményekből, grafikákból és iparművészeti munkákból álló válogatást készítettünk, amely Francia- országba vándorolt volna, azonban különböző okok miatt csak egy helyen került bemutatásra. Ezt követően Szegeden mutatták be ezt a gyűjteményt' tavaly a Móra meg a beruházási vallalatJ tál. (Sajnos, a beruházási vállalattól senki sem jött el a megbeszélésre. — Megj. a szerző.) Durván számítva ezer armatúrát cseréltünk ki. ami körülbelül 500 óra munkaidő. Ezzel csak azt akartam jelezni, hogy időigényes munkáról van szó. Ez az egyik. A másilí, hogy például 290 egyedi armatúrát kellett, legyártanunk, s igazán rekordidőnek számit, hogy a Neonipari Szövetkezet elkészítette. Azonkívül műszakilag nem volt a terv minden részlete megalapozott, hogy csak egy példát említsek, az említett egyedi armatúrák helyett eredetileg olyan volt tervezve az álmennyezetre, amelyet öt éve nem gyártanak. A könyvtár vezetői is meg., erősítették — a villa nysze- relő-ipari vállalat dolgozói igyekeztek a munkával. Ügy is, hogy figyelembe vették a könyvtárosok reális kéréseit, például a kiállítás-megvilágító lámpák beszerelésénél. Viszont érthető módon — az áram nem játék —, aggályosak. Ahová az olvasó belép, ott nem történhet baleset! Bármennyire is sürgetik az olvasók — és a pedagógusok is, hiszen a megyei könyvtár gyermekkönyvtara rendszeresen tart foglalkozásokat —, hogy végre megkötések nélkül látogathassák az intézményt Környey Lászlóné dr.: — A mennyi ben a jövő heten szerdán olyan eredményre jutunk, hogy biztonságosan megnyithatóak az olvasótermi szintek, az emeleti részt megnyitjuk olvasóink előtt. Ezt egyébként mi várjuk a legjobban. Hiszen — s nem panaszképpen mondom — a könyvtárosok erőn felül dolgoznak most azért, hogy kiszolgáljuk az olvasókat. Ráadásul végeztünk az állományrevízióval, nagyon sok könyvünk várja, hogy kikölcsönözzék őket. És nemcsak jó világításban olvashatnak vegre, de valamivel kellemesebb körülmények között is. Egy kicsit költöttünk a berendezési tárgyak felújítására is. Azt azonban hadd mondjam meg — a biztonságról nem mondhatunk le a kényelem kedvéért. Addig is legalább a kölcsönzésben az olvasók rendelkezésére állunk. Húszezer olvasónk van. Az ideiglenes olvasóterem forgalma mutatja, hogy mar nagyon hiányolják a teljes nyitást. ' ♦csutora?) Ferenc Múzeumban, majd Rómában a Capitóliuniban, a festő fő műveivel együtt. Azóta a fő művek, mint említettem, a XX. századi állandó kiállítás anyagába kerültek. Ugyancsak vissza kellett adnunk a korábbi kiállítás anyagából azokat a műveket, amelyeket magángyűjteményekből kölcsönöztünk. A mostani összeállításban már szerepelt a kiállítás Győrött, most itt Miskolcon. Ez a miskolci kiállítás tagadhatatlanul szűkebb körű. de kvalitásos anyagok, reprezentáns művek vannak benne, s így segítségével a teljes Rippl-Rónai életmű áttekinthető, * Pippl-Rónai József kiállítását tegnap délután nyitotta- meg dr. Bernáth Mária művészettörténész. A tárlat október 7-ig látogatható. Szívesen hívjuk fel rá a figyelmet. (bm)
