Észak-Magyarország, 1984. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-10 / 187. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 6 1904. augusztus 11„ szamba* Ii Teljes a csúcs a Balato- üoö. Csörögnek a kések, - wfflák, poharak a vonyarc- vashegyi Tulipánban. A pincérek, iránt dolgozó hangyák futkorásznak ide- oda a nyüzsgő vendégboly- ban. A sarokban sörei mellett kucorgó Berci így morfondíroz magában: „És ha meglépnék fizetés .nélkül?” S már hívja is a ginéért: Minden rendben, öreg- ,, fiú ? — . kérdi tőle csapon- . go könnyedséggel. — A " véndégek'nem túl pimaszak? Csurran-esöppen azért borravaló? A felesé- ,ged nem gyenesdiási véletlenül? Ugye! Mindjárt gondoltam I Micsoda véletlen! Magam is gyenesdiási vagyok. Fura, nem, hogy épp itt kell találkoznunk ...? Berci föláll, hanyag mozdulattal helyére pöecenti a széket, kezet nyújt a pincérnek, s indul a kijárat fele. — És a két üveg Balatoni? — szól utána a pinAz irodalomtudományban meg nem volt. ehhez fogható. Komputer „vállalta magára” Mihail Lermontov- nak, a XIX. század nagy, orosz költőjének hagyatékára vonatkozó, egy sor szótár szérkesztési munkáját. A szótárak között szerepel egy ritmusszótár, a költő szókészletének változását bemutató analitikai, valamint egy szintagmati- kus (szószerkezeti) szótár. A gép az embernél ezerszer gyorsabban szerkesztette. meg a költő szótárát.. A gorkíji Lobacsevszkij Ál-, lami Egyetem tudósainak több mint egy évre volt- szükségük az egész munkai elvégzéséhez, beleértve a „komputer-program” összeállításának bonyolult előkészítési szakaszát. Valamennyi lermontovi mü ?zó-_ vegét, a leveleket, karcolatokat, vázlatokat is, „gépi. nyelvre” kellett lefordítani és lyukszalagon rögzíteni. összehasonlításul megem-l Htjuk, hogy a négykötetes Puskin-szótár előkészítése. „hagyományos módon” húsz évig tartott. \. —- Az Imént fizettem ki önnek, emlékezzék csak! — Bizonyára hibbant kicsit — dörmögi a pincér. — Legyen boldog a két üveg sörével!.— s kiüríti a hamutartói. A jelenetet figyelte egy farmeres fiú. „Ugyan én meg miért, fizetném ki a házmesteremet?” — ébred föl benne az egyenlöségtu- dat. Es már hívja is a pincért: — Mondd, önegfíú, lmodén oké? És a vendégek nyugisak? Van elég jatt? — Semmi rosszat nem mondhatok — teleli —, csak épp az előbb maradtam hoppon két sörrel, de többet ilyen nem lesz... A farmeres hideg nyugalommal indul a kijárat leié, s közben hútraszól: — Viszját, haver! A pincér nyomban utána Veti magat. Es mielőtt szóhoz juthatna, így kiált föl a farmeres: — Ja, igaz is, rralyem feledékeny vagyok! Nem adta oda a visszajáró pénzt! Grabécz Gábor Laboda Kálmán versei; Biztató Rakjon föl az élet királyt, futót, bástyát: egy konok paraszttal, utolsó kockáról, nyerd meg a játszmát! u Ez a te sorsod, ez az en sorsam. Neked sok a sód, nekem sok a borsom, Fordított rekviem Ö, az a megkönnyebbült mosoly, mikor közelebb érve, buszon, autón, gyalog, ciz úttesten heverő alaktalan dologról kiderül hogy eldobott olajos rongy! wrwfiww stjisw- in Önkiszolgáló bolt. Dél* utáni csúcsforgalom. Egy fiatalasszony, négy év körüli, göndör hajú csemetéjével, bevásárol. A kislány fogja szépen a kosár egyik fülét, aztán hirtelen elengedi, odaszalad a kirakott édességekhez és leemel egy nagy tábla csokoládét: — Anyu! Vegyük meg ezt nekem 1 Nem, most nem, kislányom. Van otthon cseresznye, csokoládét most nem veszünk. — Anyu! De nékem kell! Kéne! — és a kérése siránkozó könvörgésbe csap át. — Tedd vissza. Katikám, most nem vesszük meg. . ,A gyerek -tétovázik, nehezen tud elszakadni a csokoládétól. Az anyja egy határozóit mozdulattal elveszi tőle. visszarakja a helyére. A közelben tartózkodók — eladók, vevők — már mind rájuk figyelnek. A kislány előbb szepeeni kezd. majd sírni. Talán abbahagyná egykettőre, de ekkor kéretlenül megjegyzéseket tesz néhány asz- szony: — Igazán megvehetne a gyereknek! — Micsoda anya ezl — Vegye már meg, hi-> szén sir szegénykéi Ordít a gyerek A göndörk'e most már , nem sír. Kiabál, ki akarja tépni magát anyja kezéből, hogy visszavegye a csokoládét. Mind többen és többen figyelnek rájuk, s hamarosan megszólal az el- lentáboris: — Az biztos, hogy velem nem cirkuszolna így egy gyerek! — Üssön a fenekére vagy kettőt, aztán abbahagyja! — Tanítsa már meg vM selkedni azt a gyereket! Az anyuka elkapja a tekintetét ' a tanácsadóktól, •beáll a pénztár előtti sorba, fogja a síró kislány kezét. Illetve a kislány már nem is sir: ordít, üvölt, csapkod, hogy az anyuka alig bírja tartani. De fogja őt. is, a kosárat is hősiesen, odaér a pénztárhoz és fizet. A gyerek ordít, a tömeg egyre vadabb és hangosabb tanácsokkal látja el — két pártra szakadva hol az anyát, hol a gyereket csepülik: — Anya az ilyen?! Nem kell ennek gyerek! Minek a gyerek egy ilyennek? — Magára biztosan nem sajnálja a pénzt! — Üsse már meg, ne ordítson az a kölyök! . A kislány magától abbahagyta volna az egészet, ha nem lennének ott a többiek, a délutáni bevásárlás zsúfoltságában ideges felnőttek. A gyerek érzi, hogy itt most körülötte forog minden, de valójában mégsem ö a fontos ... Talán már csak azért ordít tor- kaszakadtából, azért rúgka- pál, mert megijedt á hirtelen kibuggyanó indulatoktól. Az anya pedig megy kifelé a teli szatyorral, s egyetlen hangos szót sem szól a lányára, nem mondja, hogy megállj, majd ellátom otthon a bajodat, s azt sem, hogy ne sírj, megveszem a csokit... Csak megy az ajtó felé, egyik kezében a tömött laska, másikkal a gyerek kezét fogja. Csak én látom innen a közelből, amint a hangok ütik-verik a hátát, és ő védelmezőén borul a kislányra, hogy ne jusson el hozzá mindebből semmi ... Csorba Piroska . Hfrtfeienében nehéz lenne összeszámolnom, rm m*ade*iú f«ek készülődtem én kis- és nagykamasz koromban, míg i végül is e mihaszna pályára tévedtem. Ám bármennyire í is forgatom eszemben az emlékezetem, mindig hasznos [ ember kívántam lenni. Tudom bizonyosan, hogy nem f akartaim lenni se gróf (mire mentem volna vele?1), se fó- f ispán, se orvos vagy tanár. Mester akartam lenni, mióta • az eszem tudom. Kezdetben szabó. Olyan kesztyűket varr- . tam magamnak kilenc—tízéves koromban, hogy a háborús hideg télen sem dermedt meg a. kezem; ebben az időben mi — tanítás híján’ — állandóan szánkóztunk. Politikus hajlamom csak egyszer nyilvánult meg bennem, úgy tizenhárom éves kóromban, de olyan leckét kaptam-belőle Bözse néném jóvoltából, hogy erről a pályáról azon nyomban lemondtam. Hogy ez a bizonyos hajlandóságom a politika felé ladikolt. ezt csak később, egy Móra Ferenc elbeszélésből tudtam meg, aki Mik- száth-tal- egyetemben állítja: a suszterok mind politikusok. márcsak szakmájukat tekintve is... Negyvenhét—negyvennyolc tavaszán Palkó Jancsi barátommal olyannyira odavollunk a fociért, hogy se láttunk, se hallottunk. A rongylabdát immár méltatlannak éreztük tehetségünkhöz, meg — hogy őszinte legyek — a lábunk nagyujján a köröm képtelen volt újra nőni. Ma már tudom, hogy mi, kövek között rongylabdát rúgó srácok miért váltunk’ az idők során abszolút kétlábas labdarugókká. Ha a jobb lábunk nagy ujjúról lerúgtuk a körmöt (előbb kékült, majd püspöklila lelt, s aztán eliehé- redett — s ezután ledobta ujjunk az idegen szaruanyagot), maradt a balláb. A körömledobási folyamat hetekbe került, így ez idő alatt csakis, s kizárólag ballal rúgtak a rongyfocit. Jancsi barátommal szörnyen untuk ezt az áldatlan, nem kis fájdalommal járó állapotot. — Bőrfocit kell szerezni! — adtuk ki a jelszót;. Ha olyan könnyű lett volna abban az időben börfpcihoz jutni! Mégha árultak is volna a boltokban, honnan véltünk volna rá pénzt? Luksa bácsi, akinek mindig is vol- ■ tak bolondos ötletei — s mindig mi húztuk az ötletekből j «, tovideobeL .-™-.katalaitaz ha a. crgaiettapapix- bontóiból, Baráth Lajos \ VSíi ff nevezetesen a „lepkéiből” szá.zat összegyűjtünk,’ kapunk érte a szántói nagytrafikban egy új futballt. Gyűjtöttük mi szorgalmasan, egészen a Pukkancig jártuk az út két oldalán az árkot. Hatvan—hetvennél tartottunk, mikor jó anyám figyelmeztetett: hagynánk abba a gyűjtést, hiszen egy új foci száz—száztíz forint, ha meg vennénk a boltban száz darab cigarettapapírt, az csak hetven forint. ( — Ez a vén lóköti} csak tréfálkozik veletek! ... Ám az elhatározás és a tavaszi zsongás egyre erősödött bennünk. Ekkor határoztunk úgy: magunk készítünk focit. Méghozzá bőrből. Nyugodjon édesapám, a. két nővéremnek még a háború idején, ahogyan mondják: pólóm pénzért vásárolt két haSznállas bőrkabátot. Talán székely menekültektől?’ Katonáktól? Nem tudom kitől, de a nővéreim úgy féltelték kincsüket, hogy jószerével nem is viselték. Kezükbe csak akkor került, ha szellőztették, friss dohánylevéllel látták el, nehogy a féreg beléjük essen. Ennek a két mi- hasznasínes bőrkabátnak — természetesen — volt két szép bőröve. (En úgy láttam, mihaszffa a kabát; ha egyszer nem viselik, minek a kabáthoz öv?) Jancsi barátommal mi mindig mindenben egyetértettünk. A két bőröv’ felszabelátásában is. és focivá varrásában is. Abban az időben még lehetett kapni a boltokban súsztertüt, árat, szurkot, fonalat. A varrást is kitanultuk Trombitás suszternál, aki — míg tanított bennünket* íenjdeg hitelt adva a szavunknak, miszerint úgy dön• • ~v*v«:.t.tur^rmrnammwi:miri'iuiwiwnw^ főttünk: suszternek állunk az iskola «tán — egy óra alatt beavatott benn ön két a tudományába. ... A foci elkészült. Kicsit tojásdadra sikerűit, meg a belseje is nagyobb volt a kelleténél, úgy, hogy majd szétszakította a szurkosfonalat. De bőrfoci volt, pattogott, és kész gyönyörűség volt belerúgni. Pünkösdig semmi báj nem történt. Hogy miért éppen ezen a meleg ünnepnapon akarták felvenni a nővéreim a bőrkabátot, azt máig se tudom. Tény, hogy az övét nem találták, mi pedig Jancsival nem tudtunk magyarázatot adni a bőrfoci származásáról.. —. Gyertek csak ide! — mondta csendesen Bözse né- ném, aki egy alkalommal egy baskói fuvaroson is beva- salta a bor árát apám kocsmájában. Nem dicsekedhetett ez a behemót ember odahaza, hogy milyen cetlit tettek eléje... Annyi bizonyos, hogy a nővérem csúnyán elbánt vele. Velünk is. Jancsi meg sem próbált hazafutni. Ha már együtt rúgtuk a fránya bőrövet, együtt kaptuk érte a „honoráriumot” is. Sőt, ő odahaza még kapott ráadást is, mikor*kiderült a suszterkodásunk teljes története. Pár év múlva együtt rúgtuk a futballt a kéri „fürgék” csapatában. Ha úgy sikeredett egy rúgás, hogy ait Inkább kiflinek nevezik a szakértők, mi összenevettünk-moso- lyogtunk. — Ha ebben is meg lenne az a kevés tojásdadság...! — vigasztaltuk egyiiiúst. — Ha valamihez hozzászokik az ember! ... Ám akárhogyan lorgatojn az eszemben az emlékezel et. eskü alatt vallom: olyan jót focizni, mint a bőr-, övből készült futballal, még soha nem fociztam életen} során. Az őszinteséghez tartozik: olyan istenesen nem is - verték el közel ötven év alatt, mint akkor Bözse néném — szegény; nyugodjon fékében. Hiszen később megbocsátottunk mi egymásnak. Ö a bőrövet, én pedig a verést. De hogy ezután politizálni nem politizáltam? Nem tudom, sőt nem is állítom. Csak éppen a suszterság szép- ivű mesterségéit azóta is messze elkerülöm.
