Észak-Magyarország, 1984. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-10 / 187. szám

,£3K4. wtg&sz&m kW aisaaíitóal ■=== \ üíbánrié Tbth Editet, az encsi Zoja Mezőgazdasági. Termelőszövetkezet közműve­lődési előadóját .ló néhány éve ismerem, többször be­szélgettünk munkájáról, an­nak nehézségeiről, de talál­kozásaink sosem a termelő­szövetkezet közművelődési munkájával álltak kapcso­latban, hanem a járási, il­letve most már városi mű­velődési központban viselt tisztségéhez kapcsolódtak. Ugyanis a történelem és nép­művelés szakos egyetemi végzettségű fiatalasszony, jól­lehet a termelőszövetkezet alkalmazottja, munkaidejé­nek felét a művelődési köz­pontban tölti, 'többek között ő a háziasszonya, vezetője a nyári képzőművészeti tábo­roknak. (Tarczy Gyula, a művelődé»-, központ igazgató­ja szerint a termelőszövet­kezetnek a művelődési köz­pont részére nyújtott támo­gatása tulajdonképpen TJr- bannr Tóth Edit félállásában ssea#zá1ódik.l A termelösztweEkezüR köz- művelődési munkáról, illetve az ő személyes feladatairól, teendőiről beszélgettünk,: — 1979 október« óta va­gyok az encsi Zója Termelő- szövetkezetben. Az 1974-es közművelődési párthatároza­tot, illetve az 1976-os köz- művelődési törvényt követő­en kötelezővé válj a válla- . latoknál és a szövetkezetek­nél, a közművelődési bizott­ságok létrehozása. A régi Zója Termelőszövetkezetben 1976—77-ben létrejött a kul­turális bizottság, majd 1979- től falunként! képviseletet biztosítottak a tagságnak a bizottságban. Encs, Fon-ó, Gibárt, Abaűjdevecser, Fü- göd tartozik ide. Ez a fel­építés nem "vált be, 1983-ban jött letrq a .változás: üzem- egységenkénti képviselet alapján alakult meg a hét­tagú kulturális bizottság, amelynek munkájában meg­hívottként a szövetkezet tár­sadalmi szerveinek képvise­lői is részt vesznek. Én vá­gyók a bizottság titkára. Az elmúlt év végéig közvetlenül az elnökhöz tartoztam, most pedig a szövetkezetpolitikai felelős, egyben elnökhelyettes tisztét ellátó Lakatos Gyulá­idéhoz. — Amiről eddig szó vott, az tulajdonképpen a szerve­zeti felépítés. De miben áll a közművelődési mtmka « szövetkezetben? — Hajdan kirándulások voltak, egy-két ismeretter­jesztő előadás jelentette a közművelődést. A termelést segítő ismeretterjesztő mun­ka keretében, ami az első tevékenységem volt a szer­vezést illetően, országos hírű tudományos szakembereket hívtunk meg különböző elő­adások tartására. Ez a mun­ka immár ötödik éve egyen­letesen folyik. Ezt a szövet­kezet finanszírozza a kultu­rális alapból. Ma is gondot jelent viszont, hogy a kultu­rális alap a szociális alaptól nincs elválasztva, s ez igen megnehezíti a munka terve­zését. Természetesen, mind­ezek mellett más ismeret- nyújtó tevékenységünk is van, például a nők részére szabás-varrás-, gépfbímző- tanfolyam, s ezek igen ked­veltek. csakúgy, mint a* egészségügyi előadások. — Miben dU ne ismereá­terjesztésen tut az általárut- sabb műveltséget Kifújta köz- művelődési munka? , — Ezek sorában szeretném megemlíteni például a mis­kolci színház előadásainak rendszeres látogatását. Van egy huszonkét személyes autóbuszunk, illetve a szö­vetkezettől egy ilyen buszt kapunk, s azzal évenként tíz- tízenkét alkalommal visszük be dolgozóinkat színházat látni. Ilyen esetekben a dol­gozók a belépőjegy 50 század- lökét fizetik, a másik , felét és az utazás költségeit a szö­vetkezet viseli. Hasonló mó­don hozzuk össze az öt te­lepülésről a dolgozókat az encsi művelődési központ rendezvényeire is, valamint olyan kirándulásokra, ame­lyek művészeti rendezvény- nyel kötődnek össze. Rend­szeresen ott vagyunk több al­kalommal Egerben az Agria Játékszín előadásain, vala­mint a Szegedi Szabadtéri Já­tékokon. ahová két-három napos kirándulásokat szer­vezünk és útközben is min­den érdekességet megnézünk; múzeumokat, tárlatokat, egye­beket. Az ilyen utakon részt vevők között vannak a jöto- lomutasok is. — Hogyan fogadja e tag­ság ezeket az utakat? — örömmel. Nem ägar, hogy a tsz-paraszt nem akar művelődni, legfeljebb az ide­je kevés, de fel lehet kelteni körükben az érdeklődést. So­sem fogom elfelejteni annak az öreg néninek a halálko- dását, aki azért lelkendezett, hogy megláthatta a Hunyadi László című operát Szege­den. — A szövetkezet vezetése mennyire ismeri cl a köz­művelődési etöadó munká­játü — Azt hiszem, nem isme­rik eléggé a népművelési munka összetettségét, s egy­általán e munka jellegét. Én a munkaidőmnek csak a fe­lét kell, hogy a termelőszö­vetkezet szolgálatában töli- sem, mert a másik felét a művelődési központban töl­töm el, és itt el kell monda­nom, hagy az ott végzett munkám igen sokat segít a szövetkezet számára szerve­zendő programok előkészíté­sében is, vagy hogy sok egyéb mellett ifjúsági klubot is vezetek, amelynek tagsá­gában zömmel a tsz fiatal­jai vannak, mégis akadnak, akik úgy értelmezik ezt a munkaidőt, hogy azt a tsz- irodában ülve kell eltölte- nem. Holott ez ellentmond a közművelődési munkának, hi­szen éppen nem irodában ül­nöm kell, hanem az embe­rek között mozognom, mert a munkáin alapja a szemé­lyes szervezés, az agitáció kell, hogy legyen. S ezért nem „kihasználatlan” a mun­kaidőm, ahogy ezt esetleg többen vélik, b emiatt a közművelődéstől idegen mun­kahelyi feladatkörrel is meg kívánnak bízni. — M ilyen a közérzete? — Változó. Amikor sike­rül valamit a vezetőkkel el­intézni, jól érzem . magam. Amikor nem, akkor nem. Töprengek sokszor, miért is kell még a legalapvetőbb feladatok megvalósításáért vitázni a vezetőkkel, s ugyanakkor a tagság meg­győzése sem mindig egysze­rű. A közérzetemet ez* is be­folyásolja. A legszélesebb ér­telemben vett közművelődé­si munkát szeretném végez­ni. beleértve a szabad idő felhasználását is. a teljesebb emberi élet segítését a mun­kám sajátos eszközeivel. Benedek Miklós A kasza, mely ilyentájt nyáron, betakarítás idején, egykoron á . földet művelő ember nélkülözhetetlen szer­száma volt, már régen ki­kopott a forró mezőkről. Mint afféle járulékos mun­kaeszköz, ide szorult le az országutak szélére. Ma már legfeljebb csak itt, az or­szágutak mellett, az árkok rézsűin halljuk a jellegzetes kaszasuhanásl, s látunk még kaszával bánni tudókat. Te­gyük hozzá: if t-ott. mert azok száma is inkább kopik, mint nő, akik még becsülik az or­szágutak csíkját kísérő, ter­mészet adta, ingyenes ta­karmányt. Mondom: keve­sen vannak, de .még akad­nak ilyenek. Mint például ó ... ... ö, ez a meglevő gyér haja alapján ősz hajúnak nevezhető férfi, aki ott vág­ja az árokpart: füvét a Rs- kacai-tó vonalában. A víz felől fürdözők zsivaját hoz­za a szél, a szemet barnára sült lányok vonzzák, a kö- ■eli söntésben hideg sört mérnek. A nap tűz, s hiába gombolja ki ingét, a verej­tékpatak csak í'olyik, cs-ak folyik. Lám, e néhány felso­rolt tényező, meleg, sör, für­dés, szép lányok, gonosz mó­don azt súgják: bolond vagy öreg ... miért caináled.™., nincs jobb dolgod? — A rézsűt különösen ne­héz vágni, s a két. kilomé­ter szakasz, amit bériek a közúti igazgatóságtól, csak két kilométer. Sőt négy, merthogy mindkét oldal az enyém! Szóval az én dol­gom. Soroljam meg? — mondja mintegy minket megerősítve. — Három nap mfflva. ha nem jön rá eső, fel kell gyüjtenem, be kell boglyáznom, aztán meg be­hordanom ... S látják, még­is csinálom! Mert a vérem­ben van, mert az én gene­rációm erre nevelődött. A fizikai munka megbecsülé­sére, a kétkezi munka tisz­teletére. Mi ezért, tudjuk, hogy ami itt nő a természet kegyeiből, az érték. Ami — igaz, sok munka hozzátéte­lével — tejet., vajat, húst jelent. Arra pedig, i amit az ember a száján betesz, min­dig nagy szükség yolt, van, lesz ... Én mondom ezt ma­goknak, Csáki Lajos ötven­aaj Fenntartó volt, együttes nem Furcsa helyzetbe kerifft egy. esztendővel ezelőtt a Borsod megyei KISZöV, Pa­píron volt egy népi tánc­együttese (« Miskolc népi­tánc-együttes), a valóságban azonban se táncosuk, se művészeti • vezetőjük. Igaz, a Diósgyőri Vasas Művelődési Központ igazgatója megke­reste őket — oda mentek át a táncosok művészeti veze­tőjükkel együtt —, hogy működtessék közös fenntar­tásban az együttest, de ezt az Ipari Szövetkezetek Szö­vetsége nem akarta. Ügy gondolták, nemcsak hogy el kell bírnia három nagyobb táncegyüttest Miskolc váro­sának (az Avast, a Vasast és az övékét), de közműve- lődé.s-politikailag sem lenne helyes szegényíteni a riépi- tánc-mozgalmat. Arról nem is beszélve, hogy a szövet­kezeti mozgalomban a népi táncnak megvannak a ma­ga hagyományai. Borsodban is, az országban is. A hálom szövetkezeti mozgalom égi-, sze alatt a* országban — olykor közös fenvntairtásban — 176 népi tánc-együttes mű­ködik, az Ipari Szövetkeze­tek 52-höz adják nevüket, pénzüket. — Ragaszkodtunk ahhoz, hogy legyen egy saját, együt­tesünk, persze ez nem köny- nyű. Nekünk ugyanis nines próbahelyisegiink. A Miskolc népi tánc-együttest a megyei kórházzá! közösen tartottuk fenn. Ök adták a próbater­met. A kórház vezetői azon­ban úgy döntöttek, legyen úgy, ahogy a táncosok akar­ják. Így nekünk együttest is és partnert is keresni 'kellett — mondta Gálos Imre, a KISZÖV munkatársa. Az trj eg\-titles — „Szán­dékosan nem akartuk meg­tartani a Miskolc nevet” — augusztus végén kezdett ala­kulgatni. Mármint tavaly au­gusztusban. — Megkeresett Országú Mihály minket — ő a Va­sasból ‘jajiát ei :—s hogy nincs fenntartójuk, nem joheiné- nek-e el hozzánk? Három­négy pár jönne vele . . . Az egyik szövetkezett kultúrte­remben kezdték meg a pró­bákat. Novemberben sike­rült összejönnünk a miskol­ci helyőrségi kultúrhazzal, most velük együtt működ­tetjük az együttest. Néhány régi táncosunk is visszajött — no nem sok —, újakat is toboroztunk. És működik egy gyerekcsoport is. Az előzmények fetkiézésé­i-e nem véletlenül került sor. A KISZÖV együttese, a Kis- bojtár, egy héttel ezelőtt mi­nősítőn vett részt. Mezőkö­vesden, a Kis Jankó Bori emlékkiállítás megnyitása után „vizsgáztak" a szakte­kintélyekből álló bizottság előtt. Arany minősítést kap­tak, annak a harmadik fo­kozatát. — Nagyon örülünk neki. de nem becsüljük túl az eredményt. A földön élünk és jól tudjuk, nagyon sok hat éves bányásznyugdíjas Meszesről, hogy jobban meg kellene' becsülni mindenfelé ezt az ingyen, ajándékba ka­pott takarmányt. Mert a je­lenlegi kép azt mutatja, ma nincs ez így. Ezeket mondja, s rosszalló­an csóválja fejét'. Nem so­káig állja szó nélkül: ,— Lát­hatják, ha értenek hozzá, milyen jó összetételű ez a fű. Ettől van tej. Nem vé­letlen, hogy én már három éve bériem ezt a területet... Nekem otthon három tehe­nem van. Fejjük is őket, a szaporulatot meg értékesít­jük. Sőt, még a szekér elé is befogjuk, ha szükséges. Ügy bizony! Például ezt a szénát is a tehenek — szó szerint .saját maguknak — fuvarozzák haza. Nevetve toldja még: —Ta­karékosan — többek között — csak így lehet gazdálkod­ni «ml IS ■ \ s tf* íH .es p ír ^ ViT* If h-J L: ;lw> - \>'ú \ HH É b .......... ; : ./ v vv.y! tgá'v;.# if TfciirTB H ■ «fc.yv jW,o. munka van még hátra ah­hoz, hogy ez a mostani együttes neve igazán jól han­gozzék — mondta Gálos.Im- re, es tulajdonképpen ezt erősítette meg Országh Mi­hály is, a csoport vezetője. — A minősítőre készült produkcióban — bár néhány fiatal is helyet kapott ben­ne — jobbára azok vettek részt, akik még Nyékládhá- zán kezdtek táncolni. Ott alakult meg először ez az együttes, és 1976-ba« Nyír­egyházán egy szövetkezett versenyen bronz fokozatot ért. el. Segítette az iskola (gyerekcsoportkent kezdték), a szülők. Később bekerül­tünk Miskolcra, a Vasasba. Onnan jöttünk át. ide tán­colni. Többen részt vettek az együttesből például a sáros­pataki diáknapokon. Szóval van mar a múlt tarisznyá­jában egy-két eredmény. Különben van egy gyerek­csoportunk is. a miskolci 4- es számú Általános Iskolá­ban tartjuk a foglalkozásait, de nemcsak onnan vannak gyerekeink...... Bárkit színe­sen látunk. — Olyan ntanpotias-esa- patkérrt működik a gyerek- csoport? — Pontosan. Van egyéb­ként saját műsoruk is, de fokozatosan belenőnek a nagy csoport munkájába is. Egyébként: ez érezhető volt a minősítőre készült műsor­ban is. Elsősorban a gye­rekcsoportból szeretnénk biz­tosítani a nagy csoport után­pótlását. Erre lehetőség is van, hiszen folyamatosan ta­nulunk új koi-eograíiákat. Ha a technikai tudásuk fejlő­dik, nyilván beléphetnek az első csoportba . . . — Van-e saját arca az együttesnek ? — Mi arra törekszünk, hogy a környék, Észak-Ma- gyarország néptáncanyagá­ból minél többet tudjunk be­mutatni, de persze nem ki­zárólagosan. Mindenesetre tovább akarjuk gyűjteni a borsodi táncanyagot. Egyéb­ként nagyon sokat adunk ar­ra,' hogy személyes élmények alapjan ismerjek meg agyé-, rekek a lepesanyagot — na­gyon sokszor hívtunk meg eddig is ismert táncosokat, gyűjtőket, kijártunk gyűjte­ni —, s csak akkor lesz be-, lóle szinpadképes alkotás, amikor már úgymond belül­ről jön a lépés .... Amikor már érzik, a szivükhöz nőtt az a motívum. ’ — Mit tart az együttes ecenyenek? — A csapatmunkát. Azü hogy nagyon jo kollektíva... Ezért is remélem, hogy előbb-utóbb lesz olyan is köztük, akikre a gyerekcso­portot rá tudom bízni. Vagy tizenhét táncos ne­vét sorolta Országit Mihály — régiekét es újakét — akik rendkívül lelkesen, ügyesen táncolnak. Akik közül per­sze, nem mindenki marad — van, aki például ősztől az Állami Népi Együttesben, láncol majd, hivatásosként. ■ Ez a fajta mozgás persze egészséges. — Tervek? — Egy egészen közeli fel­adat. Tizenegyediken hetna-, pos vendegszereplésre — ha-, rom fellépésünk lesz — Bras­sóba utazunk. Az OK1SZ küld minket. Szeptember ve­gén egyébként az ottani ro­mán népitánc-együttest lát­juk vendégül idehaza. De a tervek ennél szelesebbek. A KIOSZ meglehetősen sokat költött ránk, idén három új rend ruhát is kaptunk. Nyil­ván szeretnénk sokszor fel­lépni, új szamokkal is. Ami azonban még fontos lenne. Mostani együttesünket Pest­ről szerződtették. A minősí­tésben benne volt, dicsélőles a tiszta népi zene . . . De. s ez azt hiszem, nemcsak a mi gondunk; a táncosoknál is nehezebb manapság egy iga­zán jó, népi hangszerekre építő zenekart szerezni ... A képzett zenészek a szakma miatt nem szívesen vállal­ják ... Csutora* Annamária Úttörőtábor Harsány mellett A Munkásőrség Harsány melletti kiképzőbázisán ezen a nyáron sátortábort alakí­tottak ki. Az úttörőszövetség és az Oprendek Sándor raun- kásőregység között létrejött megállapodás alapjan há­rom turnus táborozott itt. A szabolcsi és Heves megyei gyerekek után a megyaszói nevelőotthon fiataljai töltöt­tek két hetet a táborban. Július 27-éri, pénteken kü­lönleges napra ébredtek a tábor lakói, hiszen délelőtt rendezték meg a járőrver­senyt, amelyre, oly nagyon készült mindenki. Előtte azonban az étkezőnek és tár­salgónak használt hatalmas sátorban Bont a Lajos, a mis­kolci Oprendek Sándor mun- kásőregység alapító tagja — aki jelenleg az egység szer­vezési és nevelési munkatár­sa — beszélt a gyerekeknek az 1956-os ellenforradalom­ról, az azt. követő helyzet­ről, majd arról, hogy 1957. március 12-én megalakult Miskolcon az a munkásőr- egység, amelyet akkor há- róm század alkotott. Ez az egység vette fel még abban az évb.en, augusztus 20-án Oprendek Sándor nevét. Ez­után.Ta.-fiuk megismerkedtek a munkásőrök által használt fegyverekkel, és kézbe véve is megszemlélhették azokat. A nap legizgatott abban várt eseményére ezután ke­rült sor. A járőrversenyen — amely komoly fizikai meg­terhelést jelentő terepen zaj­lott — 7 állomáson kellett» csapatoknak ügyességükről, találékonyságukról, és fel- készültségükről számot adni. Szerepelt a feladatok között morzejelek megfejtésé, ké- zigránátdobás, égtájak meg­határozása, KRESZ-kérdé- sek és fénypuskával való eel- balövés is. A fiatalok vára­kozáson felüli eredményeket értek el es a helyezések na­gyon szoros versenyben ala­kullak ki. A gyerekeknek felejthe­tetlen élményt jelentett a munkásőrökkel eltöltött dél­előtt. amely a nevelőotthon és a munkásőregység között kialakult kapcsolat első lé­pese volt. ______ P. Zs. /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents