Észak-Magyarország, 1984. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-09 / 186. szám
Éi-úM-MACi YAJtQftálAö }4 1984. augusztus 10., péntek A régész is dolgozik fele munkában Sm. voltam egy ásatáson — Hej, pajtás, milyen szép fogaid vannak! Ha nekem ilyenek lennének, szétrágnám a vasat is . . . — így beszél a 74 éves János bátyám, a kiásott sír fölé hajolva. A felfedezés egyébként mindenkinek megadódik: ezeknek az ezerötszáz évvel ezelőtt eltemetett férfiaknak és nőknek nagyon szép és ép a fogsoruk! (Mert ők még rágtak! — mondja a régész.) * Mezőkövesdről nekilódul a busz, csak pillanatok kellenek, hogy jólessen az érzés, hogy itt rrlindenki ismerős. Nagy a jókedv, a beszélőke. Egerlövőben azért illik megkérdezni, hol lakik a szállásadóm? A kérdezett (mekkora véletlenek vannak!) éppen tőszomszédja nyugdíjas kollégámnak. Karonfog, s pillanatok alatt „megismerem” a falut. Megyünk öt métert, állunk tíz percet, s otthon vagyok. Otthon érzem magam. Igaz, a dolgozónak reggel hat órakor veregetik meg a vállát ébresztésre, de a házigazdái szeretettel: „... itt a kávéd ..Egy dolgot nehéz, nagyon nehéz megszokni ; a Taktaközhöz képest a napfelkelte máshol van. Éppen fordítva. Ezért (is) az otthonérzettel rábízzuk magunkat a helybéliekre ... Hétfőn a fű sem nő. Ezt néhányszor eszembe véshetem a szavak által, ha nem tapasztalnám a saját bőrömön is. Meleg van, nagyon. Az ásó, a lapát jár. Mintha ezek a mozdulatok hűsítenék az embert?! Tényleg: csak akkor lehet érzékelni a borzasztó forróságot, amikor megáll a dolgozó .. . Egyébként kinek, jut ideje arra figyelni, hogy valami baja van a munkától?! * —• Az az érdekes ebben az egész ásatásban, hogy a szegényesnek tűnő leletek ellenére nagyon sok információt. kaphatunk. Szenzáció, mint maga is láthatta, nincs. Van viszont egy olyan összefüggő temető, aminek a feltárásával egy alig ismert korszakot hozhatunk közelebb magunkhoz. Az időszámítás utáni negyedik és ötödik században temetkeztek itt. ezen a helyen, ez a népvándorlás kori életet mutatja meg nekünk. Szokásokat, viseleteket, embereket m.. — Lovász Emese, régész. I * Ássuk ezt a homokpartot. nyugdíjasok főleg, kitelik az időből. Reggel héttől délután öt óráig. Aztán az a természetes. hogy megy mindenki haza, mert otthon is van mit csinálni. Egy este (?) lebicikii- zünk nyugdíjas kollégámmal a faluba. Az egyik porta előtt dolgoznak. Illendő, hát köszöntjük egymást. Magam jó estét mondok. a negyven körüli férfi jó napot. Mert — „amíg a nap nem megy le, addig nappal van . ..” Körülbelül két, két és fél óra múlva haladunk vissza, otthonunkba. Olyan csendes a falu, amilyent csak olvasmányainkban tudunk. Csend van, sötétedés, kíhaltság. A falu lakói alszanak. Hát így van az, hogy a faluban nyáron csak nappal van — és éjszaka. Az este, az valahogy kimarad. És amikor már otthon, a konyhában leülünk, jut ' eszembe Egerlövőn a nagyorosz-szovjet költő, Szergej Jeszenyin: „Jó éjszakát, jó éjt mindnyájatoknak, az est kaszája már halkan surrog a fűben ... Versek aranygyékényét elterítem, s nektek valami jót, gyengédet mondanék... Jó éjszakát, jó éjt mindnyájatoknak ...” * Reggel nem tudunk olyan korán kelni, hogy biciklis utunkon, az egerlövöi ho- mo'kpart felé, ne találkozzunk serénykedő emberekkel. Főleg idősebbekkel. A falu dolgozik. Útjaink első napjaiban még lábon álló gabona mellett megyünk. Búzatábla. Telt kalászok. Élet. Aztán egyszerre csak azt vesz- szük észre, hazafelé haladva, hogy tarló van és szalmarend ... az út mentén ... Versek helyett és költők helyett csak a közhely jut eszembe: ez az élet rendje... * — Tavaly szóltak az itteniek, hogy valamiféle csontok kerülnek elő a faluhalárból. Kijöttünk, s megkezdődtek az ásatások. Germán jellegű temetőre bukkantunk. Az a helyzet, hogy a sírok nagy többségét kirabolták, persze még annak idején. Így is voltak értékes leletek, pedig a temető közepéi; lehordta az idő... De jellegzetes germán szokásnak megfelelően, torzított koponyától kezdve az edényeken át a csatokig és csonti esőkig sikerült olyan anyaghoz jutni, amely bizonyára (a pontos meghatározások után) közelebb juttat valamennyiünket a népvándorlás-korhoz, a történelemhez... Tavaly 19 sírt tártunk fel Egerlövőn, most a nyárok a 48. szám íródott fel... — Lovász Emese, régész. * Mi is annak örülünk, ha koppan az ásó vagy a lapát vasa-hegye-éle. Akkor lehet valami. És az a jó, már igazán, amikor a régész kirajzolja a számot * papírra, hogy hányadik lelet, ami megvan, hányadik sír táródott elénk. — * , . A faluban természetese« téma az ásatás. Mint ahogyan téma minden, amiről a rádióban, a televízióban beszélnek. Hogy bajok vannak a zöldségpiaccal! Hogy „kilopják” gyerekek szájából az ennivalót... És sorolhatnánk __ É s téma volt az ezerötszáz évvel ezelőtt elhunytak sírjánál a békesség és a háborúság dolgai. A mai élők a békességet kívánják. És ha lesz béke —’ lesz időnk megismerni a múltunkat is. Például az egerlövöi, jövőre folytatódó ásatások által is ... T én agy József Fotó: Fojtán László A leletek egy része ... Vulkán a Bájttá! alatt A Bajkál alatt 40 kilométer mélységben újabb tenger terül el. Ez ugyanolyan nyugtalan, mint a világ legmélyebb tava, de itt nem szelek tombolnak, hanem az izzó .magma viharai. A Nagy Uskan-sziget partján a geológusok zöldesfe- kete színű pettyeket találtak, amelyek angititnek bizonyultak. Ez a kőzet rendszerint a magma kristályosodása során alakul ki. A lelet felkeltette a Szovjet Tudományos Akadémia szibériai tagozata földkéreg intézetében dolgozó tudósok érdeklődését. Az ilyen • típusú kőzetek nagy mennyiségben tartalmaznak vasat. A tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy az egész tókatlan alatt, 40 kilométer mélységben megolvadt kőzetekből álló, összefüggő övezet kezdődik. Ebben a térségben a szeizmikus műszerek évente 2000- nél is több földrengést regisztrálnak. A, legerősebb földrengések a déli és a középső részeken figyelhetők meg. ott, ahol a forró magma a legközelebb kerül a felszínhez. A HÓM II A miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei című kiadványsorozat 21. — még 1983-ban tervezett — kötete a napokban jelent meg. A közel kétszáz oldalas Kiadványban két nagyobb tanácskozásnak az anyagát is megismerheti az érdeklődő. Az 1982 októberében a miskolci Herman Ottó Múzeumban rendezett földrajzi- név-gyüjtök tanácskozása anyagából Harmattá János bevezetőjét, Kálmán Bélának A mai helynevek nyelvjárási és történeti tanulságai, Szathmári István A földrajza nevek tanulsága, Kováit Dániel A közszói elemek funkciója zempléni helynevekben című előadásait, valamint Imre Samunak & tanácskozáson elmondott zárszavát olvashatjuk e kötetben. A másik ilyen jellegű publikáció-csoport az ugyancsak Miskolcon megrendezett országos üvegtörténeti tanácskozás anyagából Veres László Az üvegtörténeti kutatások helyzete Magyarországon, Katona Imre, Sovánka István és a gyer- tyánvölgyá huta, valamint Szalay Zoltán Gondolatok a történeti üveganyag restaurálásához című tanulmánya, illetve előadása. A kötet további részében a múzeum különböző osztályain, illetve kutatási ágazatai szerinti csoportosításban olvashatók közlemények. A régészeti és műemlékvédelmi közleményék sorában Simán Katalin az 1978 és 1982 között megyénkben folytatott ásatások kőeszköz leleteit mutatja be. Csorba Csaba Nyíry Dániel régészeti munkásságára emlékezik, Joó Tibor pedig a rásony- sápberencsi református templom restaurálási munkái kapcsán a templom épí- téstörténetét írja le, igen sok fotóval illusztrálva. A történeti közlemények sorában olvasható Németh György tollából a Sárospataki ma- numittáló levél 1618-ból című írás, Rákóczi György és Lóránt ffy Zsuzsan na levele: Szőlőkultúra és hordézsma a tapolcai apátság XVI— XV III. századi görömbölyi, tapolcáí és mindszenti birtokain címmel .Dobrossy István írásából tájékozód- hatunk^ a címben jelölt témáról. Tóth Péter ■ mutatja be a borsodi és . miskolci ötvösök mester jegyeit 1820- ból. míg Tok Miklós tolláAugusztus 10-től 21-ig Hintáiéi bányászfiataloknak Változatos program a résztvevőknek A Szuhavölgyi Bányaüzem dolgozói szakmunkás-tanuló gyermekei részére szervezett olvasótábort a Hazafias Népfront Borsod megyei Bizottsága a bányaüzemi szakszervezeti és KISZ-bizottság. valamint a November 7. Művelődési Ház és Könyvtár. Az augusztus 10-e és 21-o közötti táborozási a bányaüzem hétvégi pihenőjében, a Raka- cai-tó mellett tartják. A tábor résztvevői augusztus 10-én reggel gyülekeznek. Kurityánban a művelődési házban, s együtt utaznak a táborhelyre, ahol délután lesz a hivatalos nyitás, a napirend kialakítása. Már az első nap délutánjától igen változatos program várja a résztvevőket. A napirend szerint minden délelőttre, délutánra és estéie szerveznek valamilyen programot. Az egyes foglalkozások vezetői között több költő, muzeológus, szociológus, filmrendezői könyvtáros, zenész, sportoló politikai munkatárs található. A foglalkozások vezetésére tizenhat személyiséget hívnak meg. Szerepel a programban többek között filmvetítés és találkozás a film rendezőjével, népművészeti munka, azaz különböző használati tárgyak készítésé, a zenei műsorokon kívül zenei előadások, körn y éki s mer tető túrák, ismeretterjesztő filmvetítés; ipartörténeti ismeretszerzés, műemlékvédő-nap, költőkkel való találkozás, kisfilmek vetítése és sok: egyéb. A tábort alkotmánynapi megemlékezés é.s vidám búcsúest zárja. A résztvevők szamára kiadott műsorfüzetben igen gazdag irodalom- jegyzék sorolja fel azokat a műveket, amelyek megismerése kiegészíti a tábori programban szereplő előadások, konzultációk anyagának jobb befejezését. 21. e ból — Elmélet és gyakorlat a selmeci akadémia pedagógiájában címmel —, a selmeci bányatisztképző iskolánál 1735-töl kidolgozott pedagógiai irányelvekről, azok gyakorlati megvalósulásáról olvashatunk. Derko- vits Gyula „Mi ketten” című, a múzeumban látható szénrajza kapcsán a kép témájának korai megjelenéséről Goda Gertrud ír. Igen gazdag a Közlemények néprajzi témájú publikációinak sora. Nem kevesebb, mint tizenegy olyan dolgozat olvasható, amely például településtörténeti, adatokat közöl Filkeházáról, (Pelercsák Tivadar), a Bodrogköz népi építkezéséről (Páll István), Kisgyőr népi építkezéséről (Cseri Miklós), az állattartásról (Viga Gyula, illetve Magyart Márta), az égetett mész értékesítéséről . (Molnár Ágnes), a karosai cserekereskedelemről (Nagy Géza), a szerencsi „állásokéról (Farkas Isl- ván), a tiszadorogmai vesz- s zö lel do 1 go zás ró 1 (Balázs Géza), a borsodbólai es uppo- nyi halottas búcsúztatókról (Krislon Vízi József), n „vendiusz-járás” zempléni emlékeiről (Erdei Sándor). A továbbiakban közművelődési és muzeológiai közlemények olvashatók, valamint a szom-- szédos szlovákiai területekkel való hagyományos együttműködés jegyében a Szlovákiai Téka című ösz- szeállítás tizennégy kisebb közleménye kínál érdekes adatokat a néprajz iránt érdeklődőknek. A 21. Közlemények egésze a nagyközönség számára is igen sok érdekes, szűkebb pátriánk jobb megismeréséhez szolgáló olvasmányt, új tudományos kutatásokon alapuló adalékot kínál. (bm) Szófia színházi életének jelentős sikere a kél ör- kény-dráma: a Tóték és a Macskajáték. A két darabot az Állami Szatirikus Színház neves művészei lelt házak előtt játsszák a Magyar Kulturális Intézet színpadán. Sztojanka Mutafova, a társulat egyik vezető színésznője, aki a Macskajáték Orbán Erzsijét alakítja, így nyilatkozott a SOFIAPRESS tudósítójának: „Először játszom magyar darabban, s mondhatom, sok örömet lelek benne, mert a Macskajáték alaposan megmutatja az élet színét és fonákját. Soha nem kedveltem a sima és egyértelmű figurákat a színpadon, ezért ösztönösen vonzódom Orbán Erzsihez. Valósággal lubickolok a szerepben, úgy érzem, ez a. lány még hasonlít is hozzám. Egy egyenes jellem végzetesen ellentétes tulajdonságait, s egy végtelenül összezilált sorsot kellett kibontanom a figurából, némi ironikus felhanggal. Úgy érzem engem is, és mesterségbeli tudásomat is gazdagította az Orbán-lány szere- pe. A Dohány, valamint a Baracktolvaj című filmjeiből ismert Nevena Kokanova szintén most játszott első alkalommal magyar niűben. Ö Gizát alakította, s mint mondta: „A Macskajáték nekem való dráma. Az ör- kény-müvek — jellemdrámák, Engem a jellem, a pszichikum fejlődése, esetleges torzulása mindig is éritekelt, hiszen színész vagyok. Talán ezért élveztem annyira a próbákat is.” Két nagy színésznő, két parádés szerep. A közönség ritka színházi pillanatoknak lehetett tanúja: figura és színész tökéletes azonosulásai nak. A Magyar Kulturális Intézetben bemutatott másik Örkény-mű, a Tóték ugyancsak fölkeltette a színházbarátok érdeklődését. A tragikomikus groteszk az Állami Szatirikus Színház művészeinek tolmácsolásában jó fogad látásra talált a közönségnél. A kezdeti sikerek láttán a színház és az intézel a jövőben újabb művek bemutatását tervezi. i
