Észak-Magyarország, 1984. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-03 / 181. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 4 1984, augusztus 4,, szombat A mór lakott müernlékház udvari képe. svéd filmből lépett volna elénk.) Az udvar előteré­ben most épül az égető­kemence a kerámiák ége­tésére. — Van hát élet Ernődön, a Szemszúróban, a múlt századi levegőt le­helő falurészben. Ez a ma már művészek otthonává lett udvar lesz a magja a Szemszúró to­vábbi hasznosításának, tud­juk meg Tóth Elektől, a nagyközségi tanács elnöké­től. a község építészeti ké­pe korszerűsítésének már országszerte ismert, lelkes szorgalmazójától, aki a kö­zelmúltban Svédországban tanulmányozta a település- fejlesztést, és annak külön­böző kérdéseiről, lehetősé­geiről tárgyalt. A tervek szerint részben a Szem­szúróban levő további Ernődön, egy-két öreg műemlék jel­legű épület felhasználásá­val. részben újak teremté­sével fonóház. kovácsmű­hely. bőrműves műhely és egyéb, a népi iparágak mű­zánkfia, Kreitz Gusztáv keramikus-szobrászművész és felesége, Ulla Kreitz festőművész, (Az udvaron áthaladó, hosszú, szőke ha­jú kislány, mintha egy a Szemszúróban velősére alkalmas műhely születik itt hamarosan, meg természetesen olyan épüle­tek is, amelyekben a mű­helyekben munkálkodók lakhatnak. Ébert Ágoston budapesti építész, meg az Északterv Bodonvi Csaba vezette csoportjának — ez utóbbiaknál társadalmi munkában készült — ter­vei alapján alakul ki a skanzen, a Szilfa utcai tel­keken. Az egyik öreg épü­let mögött, amely majd ét­terem lesz, látogatásunkkor készült a konyha alapja. Nyaktaggal kötődik majd az étteremhez. A telken már ott a sok nád is a tetők kialakításához. Mindebből talán már ki­tűnik. hogy az Ernődön ki­alakítani tervezett skanzen nem egyszerűen falumúze­um kíván lenni, hanem a népi műemlékek és a kör­nyezet megőrzése mellett élni is szeretne. És otthont biztosítani művészeteknek, a népi művészetek folyta­tóinak, ápolóinak. Ezért lesz az emödi Szemszúró­ban született skanzen más, minit a többi. Benedek Miklós Fotó: Laczó József Az egykori nótárius-lak, a nádfedeles, műemlék jellegű ház homlokzata. Az öreg, műemlék jellegű épületeket felújítják; ide kerül­nek újabb társaik is. Hajdan a nótárius istállója, ma műterem (ezt jelzi a te­tő alatti nagy ablak is). Ernődön, e dinamikusan fejlődő borsodi nagyköz­ségben, ahol markáns „fol­tokban” jelentkezik a maj­dani új, korszerű települé­sekre jellemző építészet, a község közepe táján, a fő­útvonaltól két-háromszáz méternyire egy más világ található. Mintha a múlt századba, vagy talán még régebbi korba lépnénk vissza, ha átmegyünk a keskeny patakocska bizony már megkopott, de ma is erős fahídján — az öreg tölgydeszkák dacolnak az idővel! — a szinte évszá­zados érintetlenséget su­gárzó környezetbe. Vessző­ből font, hajdani földvárak erősítésénél használatos ke­rítés öleli körbe a bokros­fás’ területet, ahová a nagyközségi tanács már ko­rábban — nagyon helyesen — építési tilalmat rendelt el. Évszázados fák lombja vet hűs árnyékot, és igen sók a kiveszőben levő gyü­mölcsfajta is. Szemszúró — így hívják ezt a falurészt. A név ere­dete homályba vész. Talán a sok bozót, lenyúló ág le­hetett a névadó. Mindegy. Ebben az ősligetben áll több öreg műemlék jellegű épület. Egyikük az 1800-as évek elejéig — s ki tudja, mióta? — az akkori falu nótáriusának otthonául szolgált. Nádfedeles teteje, figyelmet érdemlő orom­zat! kiképzése, kéménye, beosztása, gerendás torná­ca okkal kelt érdeklődést. Csakúgy a tőle néhány mé­terre álló egykori istálló, amely ma műterem és fürdőszoba. Igen, műterem és fürdőszoba, ahová a sok évszázados kerekes kútból villamos berendezés viszi a vizet a csapokhoz, meg a melegítőhöz. A domb olda­lába vágva, kőkapus öreg pince pótolná a hűtőszek­rényt. A lakóházban a kel­lemes temperatúrát padló­fűtés biztosítja. Itt dolgozik napjainkban — évek óta vissza-vissza- fcérő vendégként-bérlőként — a Svédországban élő ha­Perecesi nyár Pancsoló híján a zuhanyozás is megteszi - persze csak jó időben. Ezen a szerdai napon sem történt semmi rendkívüli a Miskolc városi Tanács nyá­ri. perecesi napközis tábo­rában. Hacsak azt nem szá­mítjuk rendkívülinek, hogy pontosan annyi gyerek ér­kezett ki a táboros autóbu­szokkal. mint amennyit er­re a napra bejegyeztek a je­lentkezési statisztikába. A szülőknek június lü-ig kel­lett kérniük a napközis tá­bort — hivatalosan. De hát szinte mindennap érkezik valaki levélkével, amelyben vagy lemondanak néhány napot (sikerült másfajta nyara Itatási lehetőséget szer­vezniük. meggyógyult a nagymama, üdülőbeutalóhoz jutottak), vagy éppenséggel ellenkezőleg; kérik. hadd járhasson még egy kicsit a gyerek, mert jól élezte ma­gát. A miskolci nyári nap­közis táborok vezetője, Lo­vas Sándorné (Tapolcán és Perecesen foglalkoztatják a gyerekeket) két vaskos pa- pírköteget is mulat. Az egyik a kötelezvényeké, amelyben a szülők vállalják, hogy szeptember 10-ig befizetik a pluszban eltöltött napok té­rítési díját. Ez egyébként pontosan azonos azzal, amennyit naponta az iskola­időben is fizetnek. A má­sikban a véleményeket őr­zik. Egy-egy turnus végén (kéthetenként váltják egy­mást a pedagógusok) amo­lyan kis kérdőíveket juttat­nak el a szülőkhöz, amely­ben arról tudakozódnak: csemetéjük hogyan érezte magát a táborban, mi tet­szett, s mi nem tetszett ne­kik az ott töltött napok alatt, esetleg mit látnának jónak a szülők, amivel még vi­dámabbá lehene tenni a pe­recesi hétköznapokat? Elte­kintve olyan szülői pana­szoktól, hogy miért nincs egy fagyizó a tábor területén, mert akkor nem neki kelle­ne fél hat után fagyizni vin­ni a gyerekét (!...), inkább dicsérőek a szülői vélemé­nyek. Hogy érezte magát gyermeke? „Jól, nagyon jói. kitűnően ..Egyetlen egy ..változóan” választ találtam. Mi tetszett? „Minden ... a Lekvár-show, a verse­nyek . . Nem tetszett? ..A sok éneklés... a gyalog­lás ... .minden tetszett. ...” Mit javasolna? „Legyen egy pancsoló, amelyikbe a taní­tó néni is belemehet..„Én nem tudok javasolni, de van egy kérésem. A fiam jövőre nem lesz már napközis, de a táborba szeretne majd el­menni. Lehet?” „Még több játékot!” A szerda egyébként mozis- nap. Minden napnak megvan a maga profilja. A kedd pél­dául a manuális foglalko­zásoké, s hogy szeretik a gyerekek, pzt a sokféle pa- pírhajtogatás, rajz, gyöngy­fűzés mutatja. A perecesi leg . . ,-ek is szaporodtak, tíy u l’a vár - ép ítés bői, kötélug­rálásból kísérelték meg a rekorddöntögetésl az idén, Van, aki olvas ... Táborkép — délelőtt. hogy csak kettőt említsünk. A nyári tábor már túl van félidején, amit nemcsak a naptár, a gyerekek csökke­nő száma is mutat. Perece­sen például július első telé­ben naponta négyszáz felett volt a gyerekek száma, most valamivel kétszáz fölött. S mintha csak Lovas Sándor­nál igazolta volna alkalmi tájékozódásunk is (hogy tud­niillik sok gyerek az egész nyarát itt tölti, s ennek tu­datában kell megszervezni a mindennapokat) alkalmi be­szélgetőpartnereim többsége is csak a I perecesi nyárról mesélhet majd szeptember­ben. De ahogy Biliig Peti, Dombóvári Erika is mondta (Erika testvére. Attila is így nyilatkozott, ámbár ö egy he­tet töltött azért Budapesten is), nem kell félni, lesz mi­ről mesélniük. Kaland és jókedv itt Is született, játék is volt, szórakozás is. Szó­val. ha mesélni kell. nem leéli hallgatniuk a társak kö­zött. A nyár pedig nem is sza­lad — rohan. Amit az is je­lez, hogy megkezdték a ké­szülődést a táborzáróra és a jelmezes mulatságra. Ez utóbbiban kikötés, mindenki csak a maga készítette jel­mezben vonulhat fel, amit kint a táborban ügyeske­dett össze. Ez egyébként Sulcz Jánosné kikötése. * tábori „kultúrosé”. Ötletei közül említsünk csak egyet; nehéz felfogású Farkas Fer­dinand és éles eszű Róka Róbert beszélgetéseit, ame­lyekről a gyerekek is szí­vesen nyilatkoztak, elbüsz­kélkedve vele; segítettek ki­számolni Róbertnek. hogy a kis cinkék hány kukacot is fogyasztottak. Ami Ferdi­nand és Róbert bábok be­szélgetéseit illeti („No per­sze a cinkékkel kapcsolatban egy kicsit a hasznos mada­rakról is elbeszélgettünk”), az amolyan játékos korre­petálásnak is felfogható, ami azért nyáron sem árt, hogy ne felejtsenek sokat. Egy- egy mondat leírása, két ösz- szeadás pedig nem terheli a gyereket. Este már fáradt lenne hozzá ő is, meg a szülők is. Augusztusban van egyéb­ként még egy másik újság a táborban; elsejétől a 40-es számú Általános Iskolában is biztosítják a gyerekek felügyeletéi fél 6-tói. Igaz. az első napon mindössze hárman éltek vele, ők is hat óra után. De a tanárnő vár­ja őket. Csulorás Annamária Fotó: Laczó József

Next

/
Thumbnails
Contents