Észak-Magyarország, 1984. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-26 / 200. szám

ESZAK-MAGYARORS2AG 4 1984. augusztus 2é„ »asárnep Egy nyáron át szépült... f Másfél millió szép summa egy család költségvetésében. De másfél millió forint nem • kevés pénz akkor sem, ha mint Tiszalúcon, a művelő­dési ház felújításához kapják ; a megyei és a nagyközségi ; tanácstól. Futotta volna az , összegből a termek kicsino- , sítására, a vizesblokk beépí- j tésére, a fűtés megoldására, a ; villanyhálózat felújítására. ; Nagyon egyszerű oka van an­nak, hogy mégis sok minden ; társadalmi munkában készült el. Az egyik, hogy bizonyos munkákhoz nehéz mesterem­bert kapni. A másik, hogy osztottak, szoroztak, összead­tak és kivontak a népműve- 1 lök. Ha ugye tízezret meg- | spórolnak azon, hogy maguk I lakkozzák a nagyterem par- ! kettáját (amióta áll a ház, ! még nem látott lakkot a par- ' ketta), akkor a színházterem 1 galériáján mégiscsak lehet ; speciális világítást beépíteni. ; Olyat, hogy áz oda álmodott i kiállítások képeit élvezni is I tudják a látogatók. Ecsetet, | ablakpucoló rongyot ragad- I tak hát a népművelők (de I persze ' nemcsak ők, hiszen pedagógus, óvónő, rendőr, fia- j talok és idősebbek. KISZ- ). esek és a ház társadalmi ak-' í tívái egyaránt serénykedtek), I s mert sok mindenért nem ! kellett fizetni, olyan lett a ' művelődési ház, amilyennek 1 legszebb álmaiban gondolja I egy népművelő. Szóval, olyan, ! ahová várhatóan igazán szí- ! vesen tér be bárki. ! Az igazsághoz persze hoz­zátartozik, hogy nem teljesen önzetlenül serénykedtek azok, akik serénykedtek. No, nem anyagi ellenszolgáltatásért dolgoztak. Hogy csak egy pél­dát említsünk, Pallai Imre például azért, mert saját la- ; kása pincéjéből már kinőtte magát az önvédelmi sportot űzők és tanulók seregiete, s egy berendezett kuckót ígér­tek nekik a művelődési ház­ban. A pedagógust és az óvó­nőt pedig ha nem más, az bi­zonyára ösztönözte, hogy a szellősebbé tett könyvtárban sokkal több gyerekfoglalkoz­tatásra lesz lehetőség. Általában mindenre több lesz a lehetőség. Nemcsak azért, mert apró ötletekkel újabb kis klubszobákat is nyertek, hanem mert a tél, a hideg nem parancsol ez­után „megálljt” a terveknek. •Czikora János, a művelődési ház igazgatója mesélte (de ez egyáltalán nem volt mese!), hogy amióta csak áll a ház, késő ősztől késő tavaszig, leg­feljebb a fiatalok merész­kedtek ne a nagyterembe, ők is legfeljebb táncmulatságra. A nagytermet ugyanis nem / lehetett fűteni. S bár május­ban mindig telt házat von­zott egy-egy nagyobb ren­dezvény, amelyen színészek léptek fel, sokszor nem volt ilyenben részük a tiszalúci­aknak. Bundában, csizmában, ugye senki sem ül szívesen órák hosszat, nyáron pedig a lúciakat is másfelé szólítja a dolguk. Pont olyankor volt csökkentett területű a műve­lődési ház, amikor pedig az embereket is mozdítani lehe7 tett volna. Azután — hogy most már az iskola kazánjá­ról kapják majd. a már beál­lított radiátorok a meleg vi­zet —, most már kihasznál­hatják a ház szép nagy elő­terét is. Ügy akarják beren­dezni — újságokkal, játékok­kal, lemezjátszóval —, hogy érdemes legyen fiatalnak és idősebbnek hosszabb-rövidebb időre betérni ide. A nyitott házhoz ez a lehetőség is hoz­zátartozik. A kötetlen időtöl­téshez teret, lehetőséget biz­tosítani ... A tervekben egyébként sok minden szerepel még. Kiállí­tásokat eddig is rendeztek, ezután a körülmények is ideá­lisak lesznek hozzájuk. A ki­állításokra az igény is meg­van. Két-három éve még jó, ha húszán megnéztek egyet- egyet, most kétszázan is be­betérnek a képek, kerámiák kedvéért. Megszokták az em­berek, hogy vannak ezek, s hogy rangos művészek jönnek el hozzájuk műveikkel. — Persze, nemcsak nagy rendezvényekben gondolko­dunk — mondta Czikora Já­nos. — Űjra szeretnénk indí­tani az öt-hat éve szünetelő balettiskolát, mert nem kell félni, hogy megfáznak a gye­rekele Bővíthetjük a zeneok­tatást, amire a községben csak nálunk van lehetőség. Eddig is tizenhatféle klub, művészeti csoport működött nálunk, a gyermekklubtól a bábcsopprtig, a díszítőművé­szeti szakkörtől a fotószakkö­rig. A sportklubot — az ön­védelmi sportot — már em­lítettem, hogy befogadjuk, szeretnénk nyelvtanfolyamo­kat szervesmi, szinjátszócso- portot, s van igény néptánc­ra is. S bizonyára az iskola is benyújtja az igényét hozzánk, egyre jobb a kapcsolatunk, s nemcsak a gyermekszakkö­rök, s gyermekfoglalkoztatá­sok révén ... Ötezernégyszáz lakosa van a nagyközségnek. S Tiszalúc- nak végre egy olyan műve­lődési háza, amely nemcsak nevében, külső megjelenésé­ben (bár ez a külső megje­lenés egyelőre az’ épület bel­sejét jelenti, hiszen az épület homlokzatán még dolgoznak az építők), ígéri is a kulturált időtöltést. Ami biztató: igye­kezet és terv is van, hogy tartalommal töltsék. — Ugye, szépek vagyunk? — kérdezte elmenőben a ház idő takarítónő nénije. — Szé­pek. — Csak becsülnék is meg a fiatalok, hogy az is maradjon ... Reméljük, ügy lesz. Csutorás Annamária Omega-koncert ' Szeptember 8-án, 20 óra­kor nagyszabású koncertet ad az Omega együttes Buda­pesten, a városligeti tónál. , A népszerű együttes im­már több mint két évtizede együtt zenélő tagjai elmond­ták: az idei év három szem­pontból is nagy jelentőségű az Omega számára. A közel- róúltban mutatták be Jancsó Miklós filmjét az együttes­ről, a szeptember 8-i koncert — sok új vonása mellett — egy kicsit visszatekintést je­lent, hiszen az elhangzó »anlégy 30 szám többsége felidézi az együttes két év­tizedes múltjának főbb állo­másait, s végül: ősszel újra a stúdiókba „költözhet”, el­készítik legújabb nagyleme­zük- felvitelét. A városligeti rendezvény előkészületei egyébként már megkezdődtek, a csónakázó­tó vizét leeresztették. Felépül a Vajdahunyadvár oldalánál a pódium, s a terepet tech­nikusok veszik birtokukba. Vidékről — ahol az Express Irodákban lehet majd jegye­ket vásárolni — 15 ezer jegyigénylés érkezett Aggteleki szálló Szép forgalmat bonyolít le a nyáron az aggteleki Cseppkő-szálló. Itt rendezték meg nemrégiben az egyik országos jellegű tanácskozást is, az ifjúsági környezetvédelmi szemináriumot. (priska) írók a bíróság előtt Janus Pannoniusszal kezdő­dik a sor és bej a Gézával végződik, összesen negyven­hét, már nem élő magyar író és költő perét ismerteti. K negyvenhéthez még Fekete- lexikon címmel csaknem száz író perének legfonto­sabb adatait közli Bényei Jó­zsef debreceni kollegánknak, a Kozmosz Könyvek soroza­tában most megjelent, Ma­gyar írók perei című kötete, amelyben a szerző arra vál­lalkozott, hogy az írók és a hatalom viszonyának érzé­keltetésére beleásson a múlt­ba, megkeresse, hogy a ma­gyar irodalom jelesei miért, hogyan állottak bírósági pul­pitusok, előtt, miként vonta őket felelősségre a törvény, vagy ritkább esetben, miért pereltek ők maguk, hogyan lettek perlők, alperesek é* az esetek döntő hányadában vádlottak. Bényei a negyvenhét ma­gyar író perét, illetve perei­nek leírását úgy válogatta ki, hogy a Janus Pannonius­szal kezdődő sorban a leg­jelesebbek kapjanak helyet, illetve azok a bűnesetek, vagy egyéb perek, amelyek legjellemzőbbek voltak az adott korban az írók és a hatalom viszonyára, Janus Pannonius uralkodójával, Mátyás királlyal fordult szembe, noha a világi pert elkerülte, a halálba futott előle, egyházi feletteseivel, s a világi hatalommal hosszú volt a küzdelme, a szem­benállása. Bornemisza Péter prédikátor már börtönt ült több alkalommal, Balassi Bálintnak birtokperei, be- csületügyei, házassági pere volt, s így sorolhatnánk sor­ra a negyvenhét magyar írót, közöttük olyanokat, aki­ket ma már nagyon kevesen olvasnak, sőt alig ismernek az irodalmárokon kívül, s nagyközönség részére az ezekről szóló fejezetek csu­pa nóvumot tartalmaznak. Ahogy közeledünk száza­dunkhoz Bényei felsorolásá­ban, egyre több az olyan író, költő, akik nemcsak műveik révén ismertek, hanem éle­tük magónvonatkozásait is inkább ismeri a mai olvasó, és mind ismerősebbek az események, a történelmi kör­nyezet, amelyben pereik megestek. A XX. századi íróknál pedig már kortársi emlékezet is hitelesítheti Bá- nyei közléséit! A negyvenhét író csaknem kivétel nélkül mindenkor a haladást szolgálta. Akadnak közöttük kevés számban ret­rograd alakok is, de a fel­soroltok döntő többsége min­denkor a közjóért emelt szót, s így került összeütkö­zésbe a hatalommal. Ha le­számítjuk az újkor kezdetén jelentkezett íróknak a bír­tokpereit, becsületügyeit és hasonlókat, szinte minden alkalommal azért álltak a bírók büntetőbírósága elé, mert a hatalom, a reakciót képviselő hatalom ellen szól­tak, kivéve persze néhány pár­bajügyet, amelybe az esetek döntő többségében az író bele­kényszerült és nem kezde­ményező volt. Sajátosan egy­más mellé kerül ebben az összeállításban Hatvány La­jos, Szabó Dezső, Ady End­re és Herczeg Ferenc, Rad­nóti Miklós, Erdélyi József — aki messze kirí a negy­venhetes sorból, eltorzulásai­val, a néppel történt szem­befordulásával —, összegé­szében azonban ez a negy­venhét írói portré-adalék igen hasznosan egészíti ki a* átlagolvasó irodalmi ismere­teit. A szerző nem tudomá­nyos művet kívánt alkotni, hanem a tudományra ala­pozva olyan irodalmi nép­szerűsítő munkát akart közreadni, amely nem első­sorban a szakma hivatásos művelőihez szól, hanem ah­hoz a szélesebb közönséghez, amelynek egyedei a könyv­nek, az irodalomnak barátai, de nem szakemberei. Igen jól egészíti ki a negyven­hét portrét a Feketelexfkon című fejezet, amely alfabéti- kus sorrendben — Amadé Lászlótól Zsutai Jánosig —, csaknem száz magyar fró peréről tesz említést. A közel másfél *zá* Írót említő kötet arról győzi meg az olvasót, hogy az írók java mindig része volt a népnek, és tevékenysége a haladás és a forradalmak se­gítője, ugyanakkor évszáza­dokon keresztül a hatalom — éppen ezért — nem akar­ta elismerni az irodalom társadalmi szerepét, az író közéletbe való beavatkozásá­nak a jogát. Az egyes írók­ról szóló fejezetek, mindezek ellenére nem szépítenek. Nem festenek minden írót utólag haladónak, hamis, re­kedt, torzult hangjukat m feljegyzik. És arról is képet kapunk, hogy az irodalom mecénásai adott esetben a perbe fogott író mellé is miként tudtak kiállni. A Magyar írók perei cí­mű kötet olvasmányos, ér- dekfes'zítö munka. És talán sokak érdeklődését felkelti a benne említett íróknak a pe­rén túl irodalmi munkássá­ga iránt is. (benedek) Orlai Soma Orlai Petries Som« — eredeti nevén Petries, ké­sőbb egyes művein saját kézjegye szerint Orlai So­ma —, a múlt század kö­zepén és második felében működött festőnk az utó­kor emlékezetében elsősor­ban Petőfi hívekén t és ro- konaként. nagy irodalmi műveltségű, kiváló törté­neti érzékű mesterként él, s nem mint a magyar fes­tészet megújító nagy egyé­nisége. Századunk ötvenes éveiben fedezték fel újra az 1848—49-es centenáriu­mokhoz kapcsolódó kiállí­tások és egyéb megemlé­kezések sorában, a hazai forradalmi hagyományok kutatása közben. De akkor sem mint a festészet újí­tóját, hanem mint Petőfi hívét. Holott nem csupán Petőfi híve volt, mert munkái előfutárai az éle­dő magyar festészet jelen­tős eredményeinek: a tör­ténelmi témákat feldolgo­zó későromantikus-akadé- mikus műveknek, de kép­viselője a polgárosuló tár­sadalom jellegzetes voná­sokat mutató arcképfesté­szetének, valamint a Pe­tőfi költészetéből oly jól ismert népi életképeket a képzőművészet eszközeivel újrafogalmazó életképfes­tészetnek is. Számos, ké­sőbb nagy sikert aratott történelmi témát először ő fedezett fel és festett meg először. (Például Zách Fe­licián, vagy II. Lajos holt­testének megtalálása.) Mindennek ellenére az utóbbi évtizedekben esak néhány tanulmány jelent meg Orlairól, így munkás­ságának erényei kezdtek elhalványulni. Keserű Katatm iwflré- *aet történ ész most nagy­szabású tanulmányban dol­gozta fel Orlai Petries So­ma életművét, s azt a Kép­zőművészeti Kiadó nagy­méretű albumban adta közre. A szerző biztos kéz­zel jelöli meg Orlai való­di helyét a magyar művé­szet történetében, bemu­tatja a magyar történeti festészet úttörőjét, mint a jellemek árnyalataira érzé­keny portréfestöt. A kötet­ben megtalálható a festő 28 művének színes repro­dukciója — a borítón az ismert Petófi-portré —, 43 szövegközi rajza, tanulmá­nya, vázlata, műveinek 196 tételt felsoroló jegyzéke, . valamint 96 művének ki­sebb méretű, fekete-fehér ka Lalógusképe. (b) Kinyit a megyei könyvtár Hétfőn, augusztus 27-én — az eredeti ígéretnek megfe­lelően — .déli 12 órakor új­ra kinyit a megyei II. Rá­kóczi Ferenc Könyvtár. A hét első napján 12-től 16 óráig, keddtől péntekig ló­tól 19 óráig, szombaton fél 10-től fél 6-ig fogadják az olvasókat. Vasárnaponként 9-től 13-ig működik az in­formációs szolgálat. A hírt bizonyára örömmel fogadja a megyei könyvtár húszezres olvasótábora. A pontos információ kedvéért hozzá kell tennünk azonban, hogy egyelőre csak korláto­zott nyitvatartásiéi van szó. Mivel az alvállalkozó nem készült el időre az armatú­rákkal (a villanyhálózat tel­jés rekonstrukciója miatt kényszerüllek a kéthónapos bezárásra), az emeleti része­ket nem nyitják meg az ol­vasók előtt. Tekintettel a kéthónapos szünetre és a tan­év kezdetére, nem szeretnék viszont hátrányos helyzetbe hozni olvasóikat, s ezért a földszinti , előadóteremben al­kalmi olvasótermet rendez­nek be. Kézikönyveket, köte­lező irodalmat, és új beszer­zéseiket helyezik el itt. Mű­ködik a tájékoztató szolgá­lat, biztosítják a könyvtár- közi kölcsönzést, és készíte­nek xerox-másolatokat. foglalkozások A miskolci ifjúsági és úttö- röházban, vagy a ház udva­rán ezen a nyáron is gyak- ron gyűltek össze a Hatolok a legkülönbözőbb időtöltés­re. Rendeztek divatbemuta­tót, felléptek különböző együt­tesek, a gyerekek sárkány- készítést tanulhattak, játékos vetélkedőkön vettek részt, bi­ciklitúrára indulhattak, ter­mészetesen kellő biztosítás­sal. Képünk az úttöröház egyik nyári programján ké­szült. (priska)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents