Észak-Magyarország, 1984. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-25 / 199. szám
1904. augusztus 25., szombat ESZAK-MAGYARORSZAG 7 Btk. 260. § esetlenség Nincs nagyobb baj, ha pusztán eg--' szervvé válik a szív is! Üzent az öreg limma mama. Keserűség rágja a szivét. Ugorjai? ki hozzá, elmondaná. mi bántja. Ritkáinak és elfogynak a jegenyék, erre az öreg falun túl poros eperfák állnak az út mentén. És újdonatúj házak. Én pedig régit keresek, azzal a rozzant deszkakapuval. Az a régi ház, az a rozzant kapu nincs sehol. — Tudtam, hogy csodálkozol majd — nyitja előttem a zöldre festett rácsos kaput. — Gondoltuk, elbontjuk azt a másikat, mielőtt ránk szakadna. így aztán megépítettük ezt a széo újat. Tétován a ház felé mozdul. de lépést se lesz, visz- szahüzza a lábát. — Látnád csak belülről! Akkor csodálkoznál igazán, ha meglátnád, mi van odabent. Még fürdőszoba is... Restellem, hogy nem mutathatom. A lányom meg a vöm külországba mentek. A kulcsot meg nagy sietségükben elfelejtették itthon hagyni... Elfelejtették itthon hagyni a kulcsot? Nem, nem felejtették el. Nem is akarták Itthon hagyni. Emma mama előtt lezárták a házat. A ház a fiataloké, s neki, az öregasszonynak, ahhoz semmi köze. Emma mamának semmi köze a házhoz. Pedig azö életéből épülhetett az a ház. Az ő életéből, amelyet mindig csak eladott. Eladta előbb summásnak, aztán feleségnek, anyának, mélyen hajolnia kútba vízért, hanyatt zuhanni a sí- . kamlós jégen, járni a poros. sáros utakon büzásszé- kerek nyomában, bárányok elé szaporázva, zaboszsákokat cipelve, gyermekeket. nevelve, ahogyan az anyja, nagyanyja lelte. Korán özvegyen maradt, két gyermekét egyedül nevelte, a nagyobb fiút s a kisebbiket, a lányt. Városon iskoláztatta, taníttatta őket. A fiú a szülői házhoz csak vendégnek járt, másik országrészbe, messze elkerült. A lány az anyjával lakott, s vonaton járt be. városi hivatalába. Mikor a lánya férjhez men!, férfiember is került a házhoz. Békésen, szépen éldegéltek hárman az öreg házban.. A fiatalokat reggel vitte a vonat a városba, este hozta. Mindig tisztaság, mindig friss, meleg étel várta őket. Gondjuk nem volt semmire. Emma mama mindent megcsinált, mindent előteremtett —segítség nélkül. „Csak lörekedjetek, úgy juthattok előbbre...” — mindig mondogatta. Takarított, mosott, főzött, a lányára és a vejére. Gondozta a kertet a ház végében. Volt kis háztáji földje a határban, azt is munkálja. Egy esztendőben sem hiányzott pincéjéből a krumpli, padlásáról a kukorica. Az a másfél száz négyszögölnyi szőlőcske pedig. amit megint csak ö kapóit: ő kötözött, bort is elegei adott. Egyik vasárnap Emma mama asztalánál együtt volt a család. Ott ült a messzire került, levéllel hazahívott fiú is. — Ügy gondoltam, fiam, megegyezhetnétek, ti ketten, hogyan is lesz majd, halálom után. Ez a ház, amíg élek, az enyém. En lemondok róla, a ti részetekre. Egyezzetek meg, és Piroska húgod odaadja neked a részedet', fiam ... Megegyeztek. A fiú olcsón lemondott a szülői házról, a húga javára. — Amíg élek, és mozogni bírok, dolgozok. Aztán kire is számíthatnék azután. Piroska a gondomat viseli majd ... Emma mama, amíg jól bírta magát, dolgozott. A házépítésbe is így fogtak. Előbb egy kis házal búza ttak fel a kőművesekkel az. udvar sarkában. Egy nyári konyhát. Ott húzták meg magukat az építkezés idejére, amikor az. öreg házat is szétverték, hogy újat emeljenek a helyén. Emma .mania, az építkezésnél if segített, amit csak tudott?. Meszel oltott, keverte a maltert. Felépült az. új ház. A mama megtakarított pénzecskéje is elment a kőművesekre. anyagokra. De semmi sem zavarhatta hármójuk életét. Nem is gondolhatta volna senki, hogy másként is lehet. Emma mama egyik délután gyengének érezte magái. zúgott a feje, megszédült. A lépcsőre ült le. hogy kicsit erőt gyűjtsön, múljon el róla a rosszul- lét. Az este hazatérő fiatalok eszméletlenül találták. Agyba fektették. Másnap kicsit magához tért. Tett-veit a ház körül. Aztán újra elfogta a fejzú- gás. szédülés. Éjjel mentőautó robogott vele szirénázva a kórházba. Két hónapot töltött kórházban. A kezelés sokat segített rajta, de nem tudta visszaadni régi erejét, egészségét. — Sok pénzt elvittek tőlünk az orvosok. A lanyom es a vöm írtak a fiamnak: fizess le is! „Minek fizetnék, anyám csak rátok dolgozott. Tietek volt mindig a bor, a szőlő, a kukorica, a krumpli, meg minden. Anyám megtakarított pén- ' ze is a ti új házatokra ment el. En a szülői házról is lemondtam húgocs- kám javára. Ti vállaltátok anyám gondozását...” Ezeket írta a fiam. Az öreg szemek holdudvarában könnyei csillannak. — Nem állhattam meg előttük azután. Mindig azt vágták a fejemhez, hogy a fiamnak nem kellek. De hát, én a fiamat is becsaptam ömiattuk, hogy új házal építhessenek. Mindenemet csak nekik adtam. Belső zokogás rázza, hang nem hagyja el beomlott száját. Aztán egy este nem engedtek be a házba, bezárták előttem az ajtót. Itt vagyok most, ebben a nyári konyhában. Azt mondták, ha nem tetszik, menjek a fiamhoz. De hiszen pénzt adtam én is a házhoz, és nem is keveset. Erre azt mondják, a pénz úgyis az övék lett volna, ha már nem élek. Ellöktek maguktól. Hát ki viseli akkor a gondomat? ... A tanácsházán kopogtatok. Semmit nem tudnak Emma mama sorsáról. A nyári konyhában él? Ittaz öregek mind a nyári konyhában élnek, vagy ahol olyan a ház. a szuterén- ban. Kérdezem, ismerik-e a gondozási kötelezettség élni u lasztósána k törvén yi tényállását? Nem egészen pontosan, de ismerik. Ígérik hogy a legsürgősebben, megvizsgálják az ügyel és intézkedni fognak. Addig is adnak gyorsan segélyt, hiszen tudják, mennyire kevés a tsz-járadék. Visszaballagok Emma mamához. A kis nyári konyha sarkában, homályban üldögél. Kiszáradt szemekkel sir, könnyei mér elfogytak. Odakint szél mozdul. Aztán újra a száraz csend... Nem akarom érzékeny- kedve belcjezni ezt az írást. A Büntető Törvénykönyvet lapozom föl. A 2(10. § így határozza meg ezt a bűntettet: „Aki állapotánál vagy idős koránál fogva önmagáról gondoskodni nem tudó személlyel szemben fennálló gondozási kötelezettségét nem teljesíti, lia ezáltal a , gondozásra szoruló életét, ' testi épségét vagy egészségét veszélyezteti, három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő." Falaky Dezső Nem vagyok író. „csak” újságíró, sohase pályáztam írói babérokra. Utolsó versem tizenhét éves koromban jelent meg az Újság című napilapban, akkor rájöttem, hogy nem tudok verset írni és nem is írtam többet. Novellát is csak kettőt írtam tizenkilenc éves koromban, azt se folytattam — nem ment. Azóta „csak” újságíró vagyok. Ezt azért kellett leszögeznem : ne, érhessen az a vád. hogy be akarok törni az írók birodalmába. Azt azonban bátorkodnék az alábbiakban kérni: adjanak helyet végre az írók mellett az újságíróknak is a tol Horgaink birodalmában Nem vagyok mai „fiú” thajaj, de mennyire nem!) é« élénken emlékszem még hogy Ady, Móricz írók és újságírók Zsigmond, Kosztolányi és í.aczkó Géza. Murai Sándor és Herczeg Ferenc —- hogy csak néhány kiragadott nevet említsek a haladó és a konzervatív táborból egyaránt — újságíróként dolgozott, miközben regényeket, verseket irt (nem is rosszakat!). Nem emlékszem azonban arra. hogy külön jogot követeltek volna maguknak azokkal a kollégáikkal szemben', akik „csak” újságírók voltak. Napjainkban 'azonban egyre meg döbbenlebben kell tapasztalnom, hogy ha egy költi, vagy író kiad eg.v vagy kél vékony kötetet, akkor már a Parnasszuson trónoló személy lesz. ám egy újságíró egy életen át írhat kulturális. politikai vagy esetleg gazdasági cikkeket, amelyekkel sokkal nagyobb tömegekei mozgat meg. mint az a költő, aki egy vékony kötetet írt néhány barátja számára (elnézést, de ilyen is van) — mégis lenézett pára az. írók világában. Nem szólhat bele az írók .lenni? ölt” tevékenységébe nem tudom miért. Lehet, hogy nincs igazam 'sohasem vallottam, hogv fel tél lenül igazam van), a tévedés jogával bátorkodtam ezekét a gondolatokat papírra vetni. Máié Iván Az Alig néhány hét van már csak hátra az újjáépített, korszerűsített, a pincétől a padlásig kívül-belül újjávarázsolt budapesti Operaház szeptember 27-i megnyitásáig. Ám laikus szemmel szinte hihetetlennek tűnik, hogy ilyen rövid idő alatt, minden elkészüljön, a helyén legyen, és hibátlanul működjön. Szerencsére a szakértőnek. Balogh Éva építésvezetőnek más a véleménye. Optimizmusát pontos adatokkal támasztja alá. — Jelenleg több mint hatszázan dolgoznak az épületben és a külső munkálatokon — mondja. — Nincs lemaradás, sőt néhány munkafolyamat a tervezettnél előrehaladottabb állapotban van. A páholysorok kárpitozásához és aranyozásához összesen 7 és fél kilogramm 23 karátos aranylapocskát használunk fel. Szerelik az előfüggönyt, a világítás és a szellőztetés már készen van. hibátlanul működik. A színpadon az utolsó simításokat végzik a bonyolult berendezéseken. Augusztus 31-én már az üzempróbák is véget érnek. Ezt követően az Operaház műszaki gárdája veszi át a terepet, hogy elvégezze az úgynevezett finomszabályozást. Augusztusban már csak a díszletraktárban akad némi előtt A2 utolsó simi'ósok a páholysorok aronydiszein. tennivalónk és a homlokzatról bontjuk le fokozatosan az állványokat. Mindezek után az útépítők vonulnak fel a Dalszínház utcában és a Hajós utcában, hogy új aszfaltburkolatot helyezzenek el az úttesten és kijavítsák a kisebb-na- gyobb járdahibákat. Remélhetőleg nemsokára befejeződik az Operaház körüli lakóházak tatarozása is, így az egész környék új köntösben várhatja majd a megnyitó díszelőadás ünnepi közönségét... — Mindez nagyon bízta- f tóan hangzik! Ám jelenleg [ még kisebbfajta csatatér- í hoz hasonlítanak az utcai : frontok, a belső lépcsöhá- [, zak és a mellékfolyosók. A jí friss aranyozást maris vé- § kony porréteg borítja. — Augusztus végen ta- | kari tóbrigádok „száll ják | meg” az épületet és kör- [ nyékét, hogy minden i'a- ] gyogjon. csillogjon, a leg- i kényesebb háziasszony se f találjon tisztaság dolgában s kivetnivalót — válaszolja az építésvezető. — És még esy ! dátum: szeptember 1-én 1 megnyílik az Operaház ■ Dalszínház utcai pénztár- csarnoka, kezdődhet a sor- | banállás az első előadások j jegyeiért. Néhány kedves f meglepetéssel is szeretnénk * megörvendeztetni ■ az új iá- i épült Operaház látogatóit. | Kóstolóként most csak anv- nvit: egykori fénvképek alapján ugyanolyan formájú , és elrendezésű betűk, lel- > iratok kerültek ismét a be- ; járatok és a piiholyajtók , fölé. mint amilyenek a száz t évvel ezelőtti eredetiek vol- 1 tak. Hasonlóképpen az egy- í kori eredetikkel megegye- | zők az egyéb jelzések, út- | baigazitó táblák is. Már ? csak néhány hét és elbú- I csúzunk attól a munka- 5 helvtől, amely éveken at, l '• * több volt mindnyájunk § számára, mint más hasonló i felújítás, építkezés. De nem !> végleg: ntár javában ké- t szülünk az ünnep.i megnyi- | tó előtti házi diszbemutató- & ra, amelyet az Operaház az , építők számára rendez, jl szép figyelemmel: azok ül- | jenek elsőkként a székso- t rokban és a páholyokban, f akik keze munkájával s mindez megvalósult. g. r. I A Szfinx is „megfiotolodott": egy évszázad szennyét tisztították le róla.,t Eredeti szépségükben tárulnak majd a nézők elé Lotz Károly freskói a kupolában.
