Észak-Magyarország, 1984. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-25 / 199. szám
tO^AK-MAUt 4 1984. augusztus 25., szombat Az élet gyakran produkál olyan jelenségeket, a természet szinte naponta kínál olyan élményeket, amelyek művészi megjelenítésben az esetek többségében a giecshatáron mozognak, vagy éppen alaposan át is lépnek azon. (Gondoljunk csak a Balaton- vagy a Duna-kanyar víztükre fölött a lenyugvó nap látványara. az aranyiadra.! Egye.-, jelenségeket, eseményeket a gyakori megírás, a rossz, alacsony színvonalú ábrázolás devalvált már közhellyé, az okkal és ok nélkül való nivótlan felhasználás, újra meg újra alkalmazás sorolt a gics- csek sorába. Három nagyon régi példát említek. Régi, mert éppen harminckilenc esztendős, s mert közeledvén a felszabadulás negyvenedik évfordulója, bizonyára nemcsak nekem jutnak eszembe a négy évtized előtti ’ apró mozzanatok, amelyekről napjainkban már ritkábban beszélünk, meg említeni,, leírni is alig merjük őket, mert már évtizedekkel korábban gics- cseknek minősültek. Pedig valósak, csak éppen agyon- írtságuk fosztotta meg értéküktől. Az első példám a náci Németország egyik koncentrációs lágeréből. Neu- brandenburgból való: 1945 februárjának vége felé járt az idő, amikor egy éjjel riadóztatták a láger népét. Az elgyötört, holtfáradt rabok nehezen kászálódtak vackaikról öltözni ok is alig kellett, hiszen nem volt mit levetniük éjszakára a téli hidegben, s a kápók sürgető üvöltözése közben kivonultak a barakkok, meg a Mechanische Werkstätten gyár csarnokai közötti térre, illetve az ottani fedetlen futóárkokba. Az SS-őrség biztonságosabb óvóhelyekre sietett, a rabokat a kápók, és a blockältest erek őrizték. A szövetséges erők repülői Stettint, a mai Szczecint bombázták nagy erővel. Neubranden- burgban is rengett a föld, viliództak a légvédelmi fényszórók, ugattak az ágyúk. A légitámadás egyik szünetében, amikor hirtelen minden elcsendesült, a zegzugos futóárok egy távolabbi részéből hegedűszó hallatszott. Egyetlenegy hegedű, magában. Az Inter- nacionálét játszotta egy lengyel fogoly, aki ki tudja. miként őrizte meg hegedűjét, vagy hogyan jutott hozzá egy hangszerhez. Fagyos téli éjszakában a náci borzalmak országában, a hirtelen csöndben egy árva hegedűn az Internacionálé szólt, — Ma már szinte hihetetlen történetke. Talán magam is kétkednék benne, ha nem éltem volna át. Ha leírom, vagy elmesélem. a giccsgyártás gyanúját vonom magamra. Akárcsak egy másik lágerélménnyel. A Sachsen- hausen nevű láger (Ora- nienburgban, Berlin külvárosában volt! szökött foglyai hat kilométert kúsztak az erdőben a frontvonalon, szembe a Berlin végső ostromára készülő szovjet erőkkel. Az erdőből kiérve szovjet ői'ség igazította el őket, merre menjenek. Egy negyvenesnek látszó szovjet katona szánakozva nézett végig a rab- ruháján 136 848-as számot viselő foglyon. Kenyérzsákjából három szivart, meg egy fél kenyeret nyújtott át neki, s papának szólította a toprongyos, csont- sovány embert, aki még nem volt akkor huszonhárom éves. A kenyerei, nyújtó . szovjet katona alakját ugyancsak közhellyé, sőt gicc.sé koptattuk már. de ez a katona nem a képzelet szüleménye, ezt. nem művész ötlötte ki hatásvadász fogásként. Már sok-sok éve nem jelentkezik ez a motívum művészi ábrázolásban. Most bemutatás előtt áll egy tévéfilm — Mezei András írta, Havas Ervin rendezte, a címe: A béke hetedik napja —, s ebben újra találkozunk a magyar kisfiúnak kenyeret nyújtó szovjet katonával. Nem tudom giccsnek érezni . .. A harmadik emlék már tényleg apróság. Az Oderán átkelve gyalog meneteltek a felszabadított foglyok Lengyelország belseje felé. Egy teljesen romma. lőtt nagyváros egyik ösz- szedőlt házán búsan lengett a fennakadt cégtábla: Conditorei; azaz cukrászda volt ott valaha. A mindig ás mindenütt valami után kutató foglyok egyike beindult a romos házba, hátha akad valami ennivaló. Társai utánakiáltottak: — Franciakrémest hozzál! Pár perc múlva visszajött: — Franciakré- mes nincs, de ha csokoládé kell... — A cukrász- műhelyben egy nagy üstben megdermedt a főző- esokoíádé. Igaz, tele volt a teteje építési törmelékkel. de mit számított az akkor és ott. Nekiálltunk, kigörgettük a sok kilós keserű csokoládétömböt az utcára, felemeltük és a kövezetre ejtettük többször is. hogy széthasadjon. Csokoládé a lágerélet után! Akkor is szinte hihetetlennek tűnt, ma meg már giccsnek érződik . . . Ám a keserű csokoládé akkor nem egyszerűen táplálék, hanem gyógyszer is volt, mondhatni, életmentő gyógyszer. Aki háborút, lágert járt. élt, tudja, mire és miért... Most pedig ugorjunk harminckilenc esztendőt, s elmesélem egy nagyon friss élményemet. Az eddigi három szinte csak bevezetője a most következő rövid esetnek. De félek, ha elmondom, leírom, ez is giccsnek hat. De megtörtént. Külföldi vendégekkel ültem a minap. Távoli ország aprócska, a világtól messze eső. kicsike településén él a most itthon járt házaspár. Itthon, ők is így mondták. noha harminchét éve hagyták e! az országot, viszonylag fiatalon — szörnyű élmények után hazatérve és itthon az otthont nem találva — sebzett lélekkel. Harminchét év a messzi idegenben, magyar szó, magyar környezet nélkül. Ültünk az ünnep délelőttjén a televízió eiőtt és néztük a liszlavató ünnepséget. Érdeklődve figyeltek, nekik minden új volt. A hazai néző szinte már előre mondja, mi következik, de ők szomjas tekintettel tapadtak a képernyőre. — Állami zászlónak tisztelegj! — harsa nt a vezényszó és a háromszínü zászló képe jelent a képernyőn, alatta pedig a Himnusz akkordjai hallatszottak. Ünnepélyes ez a pillanat mindig. A vendegek csendben nézték. majd halkan dúdolni, aztán mind bátrabban énekelni kezdték a szöveget, amit hajdan, több mint fél évszázaddal 'korábban egy magyar falu népiskolájában megtanultak, s amellyel emberöltőn}'] idő óta nem volt találkozásuk. Már meg sem lepődtem, amikor az eskütétel alatt halkan hallatszó Szózat zenéje a vére szövegét .csalta elő emlékezetük egy rejtett rekeszéből és egymást kisegítve mondták, szavalták Vörösmartyt. Amikor meg a csapategysé- gek a Hunyadi-indulóra meneteltek az ünnepség végén. a férfivendégnek már a régi tornavizsgák jártak az eszében, ahol szintén erre a dallamra tornásztok, és talán csak a bérházi lakás apróka méretei tartották vissza attól, hogy néhány tornagyakorlatot is fel ne, idézzen . . . Íme. egy giccsgyanús, történetke napjainkból is. Harminckilenc év előtti múltat idéztem. • hogy eljussak a mához, példákkal illusztráljam, amit bevezetőmben mondtam: az élet gyakran produkál olyan jelenségeket. eseteket, amelyek leírva, elmesélve, ábrázolva, a giecshatáron mozognak, vagy éppen át is lépik azt. De az élet produkálta azokat, és csak a rossz ábrázolás silányította közhelyes giccsé . .. Mint talán fenti soraimat is minősítheti majd némely olvasó ... De a törtérietké- ket. azok hitelét vállalom. Benedek Miklós Vietnami fiatalok a fonodában Diplomás szakemberek érkeztek Vietnamból a Miskolci Pamutfonodába, hogy 6 hónapon keresztül tanulmányozzák a fonás tudományát. A négy nő és négy férfi hazatérve Miskolcról, egy 50 ezer orsós vietnami fonoda vezetői lesznek. A szakirodalmat anyonyelvükön már kézhez kapták, a gyakorlati oktatást a helybeli műszaki vezetők végzik, Fotó: Szabados György V; r * . f /§ o T7-1 V t* JLVA^á J- i 1:1 y .1: i < L p ff . 'S pf <>Zí ti P: TH i ' \ : p 5 /1 !•^wílfcf Í-J*^ ■»«'v*' *' 'v.i •■' »n.. ■»«**» :*» E zt a kérdést nem lehet akármilyen foglalkozással kapcsolatban feltenni- Értelmetlen lenne azt kérdezni, hogy mennyit ér az orvos, a tanár, a mérnök, még akkor is, ha ezeknek a szakmáknak az értékelése sem mentes zavaroktól, tévedésektől. Hogy válaszolhassunk, meg kellene határozni a népművelő mibenlétét, de eddig még az is eldöntetlen, hogy valójában szakmáról vagy foglalkozásról beszélünk-e. Egv szakmát, tudományt az különít el a többi területtől, hogy pontosan meghatározható. leírható, sajátos fogalmi rendszeriéi kifejtett tárgya van. a valóság egy körülhatárolt szeletét vizsgálja, alakítja. Művelése speciális, mással fel nem cserélhető tudást, tehát szakképzettségét követel. A népművelést ugyan főiskolákon és egyetemeken tanítják, legjobban felkészült elméleti szakemberei már doktori címei is szerezhetnek, am senki nem mondhatja, hogy a gyakorlati feladatokat csak a szakképzettséget bizonyító papírok birtokában lehel el- végézni. Példa erre .sok más területen végzett, de a közművelődésben is helytálló népművelő teljesitmenye, sikere. Hiába a szakképzettséget kötelezően előíró rendelet, ha nincs elég diplomás ember. Nem növeli a népművelés tekintélyét az sem. hogy még ma is sokszor a más I erű leteken használhatatlannak bizonyulták utolsó mentsvárának tekintik. Nem kismértékben innen ered a szakemberek állandó sértettsége, kiszolgáltatottsági érzete is. Az iskolákat járva Egyetemisták és főiskolások között a szájhagyomány útja is öregbíti országos turisztikai találkozóik jó hírét. — Vízi túrán voltunk a Tiszán. azért késtem — néz ki a hátizsákja alól Varga Nóra, debreceni tanítóképzős. — Elsős voltam, és a végzősöktől hallottam, milyen jó buli egy-egy EFOTT. Az ismerősök már itt vannak ,.. A tarka sátortengerben táblák jelzik a megyék területeit a miskolc-tapolcai autóskempingben, ahol otthont kaplak a IX. egyetemisták és főiskolások országos turisztikai találkozójának részvevői. A városi autóbusz végállomásától saját busz szállítja az érkezőket-távoző- k»t, de jó időben sokan gyaJövőre, veletek (?)... Szilvásváradon log teszik meg a tábor, a sportpályák és egyéb helyszínek közötti távolságot. Kétezer vendéget vártak a szervezők, a KISZ Borsod megyei Bizottságának tagjai. — Májusban kezdődött az előkészítő munka — mondja Szabó Aladár, táborvezető. — Nagyon sok szerv segítségével rendezzük ezt a négy napot, ahol a sportrendezvények dominálnak, amik mellett természetesen koncertek, beszélgetések, éjszakába-hajnalba nyúló programok vannak. A programok különféle színhelyei között sétálva élénk tábori életet látunk Major Jánossal, a KISZ Borsod megyei Bizottságának első titkárával. A teaházban közgazdasági kérdésekről beszélgetnek, . filmvetítéshez készülődnek. a központban Ügyességi vetélkedők tréfái csalogatják oda a kíváncsiakat, a nagyszínpadon már az esti koncertre hangolnak, sokan mennek a strandra és sokan jönnek edzésről a sportpályákról .. . J Sokan jelentkeztek az éjszakai természetjáró akadályversenyre is, ám addig is a sportnap majdnem mindenkit átcsábított az egyetemre. — Megyünk mi is majd — kerül elő a sátor mélyéről Pfaff Éva, pécsi orvostanhallgató. — A társaink nevezték, megnézzük, milyen eredményeik lesznek. Nagyon szép környezetben vagyunk. igazuk volt a felsősöknek. jól sikerülnek az EFOTT-ok. A programfüzei tájékoztató között megbűvik egy mondat: „Ha akarod, jól erezheted magad!”. — ke — mást sem hallottak, mint hogy rájuk szükség van, amit ők tudnak, az nélkülözhetetlen. a gyakorlatban viszont azt tapasztalják, hogy minden képzettség nélkül. a kultúra és a társadalom alapvető ismerete nélkül is felelős beosztásba kerülhet valaki. Nem ismerem a közművelődés szakképzettségi statisztikáit. de személyes tapasztalataim revén úgy vélem, hogy a szükségesnél kisebb a diploma becsülete. Ennek okai természetesen nem abban keresendők, hogy a kinevezéseket osztogatok rossz- indulatúak. netán nem Ismerik fel a társadalmi érdekeket. A mindennapi gyakorlat azt mutatja, hogy a feladatoknak jó! meg tud felelni az is, aki népművelői diploma nélkül, nemi szervezőkészséggel és társadalmi érzékenységgel felfegyverkezve vállal művelődési otthonban munkát. Terjengős .dolgozatok elemzik azokat a speciális ismereteket, amelyek a jól képzett népművelő tarsolyából nem hiányozhatnak. A hiba csak az. hogy ezek más. egzaktabb területek ái- tal is vizsgált: szociológiai, pedagógiai, pszichológiai, vezetéselméleti stb. részproblémákat takarnak. A közművelődés elmélete mindmáig képtelen volt ezt az eklekli- kus ismeretanyagot sajátos új minőséggé, önálló tudománnyá gyúrni. Nem véletlen az sem. hogy ez az elmélet többnyire óhajtó módban fogalmazza meg következtetéseit. Nem abból indul ki. ami a társadalmi gyakorlatban van. hanem abból. aminek lennie kellene. Az elmélet, és a gyakorlat. pontosabban a jelenlegi köz- , művelődési gyakorlat szűk-, séglclei közötti szakadék, keltette feszültségekért az: iskolából kikerült fiatal szak-,, embereket teszik felelőssé, Hiába ismeri a felnött'neve- 4 lés — vagy ahogy elökelöb-, ben mondják, az andragógia — hetvenhat pontba foglalt , legfőbb jellemzőit, ha tiém, tud megszervezni egy ren-, dezvényt. nem tudja kitől;.-, teni a szükséges nyomtatványokat és még arra sem ké- . pes. hogy technikai személyzet hiányában maga javítsa meg az elromlott villanykapcsolót. Nem minden alap nélküli tehát a gyakorlatban, na- : ponta tapasztalható elmélei- ellenesség. de' úgy vélem, hogy rossz helyen feltett, rossz kérdésekről folynak ezek a csatározások. A leg-:' fontosabb népművelői feladatot ugyanis — a kapcsolat- teremtés készségét — sem az iskolákban, sem a gyakorlati munkában nem kérik számon. A népművelő nem új értéket termel, hanem értekeket közvetít. Ehhez pedig jól kell ismernie azt a társadalmi közeget, amelyben dolgozik, amelynek megbízót Íjaként tevékenykedik. Csak az indulhat ki a kö- ■ zösség igényeiből, szükségleteiből. csak az találhatja meg a leghatékonyabb módszereket a kultúra közvetítéséhez. aki maga is a közösség életet éli. A kultúraki-’ szerelö és -elosztó hivatalként működő művelődési otthon népművelője nem találhat utat az emberekhez, nem ismerheti ki magát a kapcsolatok bonyolult sző--- vevénvében. Közkeletű tévedés. hogy a népművelő a legokosabb ember a faluban, s kitüntetett helyzetében az a dolga, hogy meghatározza: a nagyobb közösségnek mire van szüksége. Ha önmaga is így gondolkodik, nem csoda, ha sokszor egyedül marad, nincs aki a rendezvényeit látogassa. TlveOkur sz.íiletik ■ az önfelmentő magyarázkodás az emberek közömbösségéről. érdektelenségéről Talán ennvi is elég annak alátámasztására, hogv a népművelés mindenekelőtt életforma. Sajátos állapot, ameh’ben egv közösség művelődésének. társai kapcsolatainak katalizálása a legfőbb rendező elv. S annvit. ér a népművelő, amennyit ebből sikerrel megoldani képes. P. F. Alkotóház A Borsod megyei Népművészeti Egyesület alkotóháza lesz a hejőcsabai Gárdonyi Géza Művelődési Ház. A műemlék jellegű épületben egyébként mától alkotótáborban vesznek részt a megye és Miskolc város amatőr alkotói, akik két héten át dolgoznak az. alkotóház berendezésén. és a használati tárgyak elkészítésén.
