Észak-Magyarország, 1984. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-19 / 195. szám
T3®4. auguiitiis íusárnap ISZAK.MAGYARORSZÁG 11 ' * ÄB «nfcief és s természet viszonyában korszakvá lián bekövetkezése szükséges — mondotta az aggteleki, egyhetes környezetvédelmi .szeminárium nyitó napjának előadója. A korszakváltás igénye persze már evekkel, évtizedekkel korábban felmerült, hazánkban például l!>7fj-ban jelent meg az erre biztató törvény, alakultak bizottságok, születtek rendelkezések, jogszabályok, történt ez is, az, is, de talán még most sem tartunk olt, ahol kellene. Azzal büszkélkedhetünk, hogy lapunk, sok évvel a törvény ,megjelenése ejött enteil szót környezetünk védelméért, amikor meg sokan amolyan bogaras embereknek tartották az ilyen cikkek szerzőit, mostanában viszont mind több a bizottság, a különböző szerv, intézmény, mely a környezet- es természetvédelemmel a lobogóján ténykedik, megközelítve, ha nem túlhaladva az aprófalvakért, vagy a községek népességmegtartó erejéért munkálkodó, ugyancsak tisztes létszámú sokadalma l. Legyenek is mind többen ezek a bizottságok, a környezetért tenni akarók. Hiszen legtöbbjüket a jó szándék. a valóban lenni, akaras hwja. egybe, teszik is a dolgukat, mi erejükből lelik. (A divatból levők majd lekopnak.) A sok, jó szándékú erő megléte ellenére is nehéz lenne megmondani, hol is tartunk ma ezzel a rendkívül összetett, talán soha be nem fejezhető munkával. ' Ahhoz, hogy a környezet szennyezését csökkentsük, több energiára van szükség, iis. energiatermelés pedig környezetszennyezéssel jár — állapította meg a mar említett szemináriumnak egy másik: előadója, nevezetesen az ipari miniszter. Ugyancsak említette, hogy ezt a kettősségét összhangba kell hozni. A hogyan, a miként a kérdés. És főként: a másodlagos termékek, a hulladék kérdése. Annak a hulladéknak a kérdése, mit eleddig ennek nevezünk, káros anyagnak tartunk, de melyből mégiscsak hasznos anyagot kell formálnunk, megfelelően visszajuttatva a nagy rendszerbe, melyből kivettük. Valahol éppen itt, a környezetvédelem alapkérdésénél járunk. Hiszen: használjuk, feléljük azokat a nyersanyagokat, energiákat, melyek kezdettől fogva léteznek, ezek felhasználása »órán melléktermék, hulladék keletkezik, amivel nem tudunk mit kezdeni. Csakhogy: kell velük tudnunk mit kezdeni! Például. Az ipari termelés során hatalmas mennyiségű kén szabadul fel, kerül a levegőbe. Savas eső is keletkezhet ily módon, mely rendkívül károsítja az erdőket, de várható, hogy károsítja maja a mezőgazdasági termelést is, csökkentve a talaj termőképességét. Nyilvánvaló, hogy az iparnak ezt a nagyon is »zükséges ágát mégsem szabad leállítani, hanem a ként kell lekötni, megfelelően hasznosítani. Erre nagyjából már adottak is a módok, ha még nem is tökéletesek. Lehetséges azonban a ként lekötni és hasznosítani, például műtrágyák készítésére. Az erőművek pernyéjével hasonló a helyzet. Több évvel ezelőtt, Len in város ' térségében az erőmű púder finomságú, kártékony mellék- terméke, igen sok gondot okozott és nemcsak az úgynevezett zagytér környékén, ahol ezt tárolták, hanem odább is. A rekultiváció révén a zagyteret már a mezőgazdaság ismét műveli, de a pernye hasznosításáról is szó van. A vízügyesek is fontolgatják, mérlegelik, miképpen lehet beépíteni a gátakba. A vegyi gyárak véggáz termékeiből ugyancsak kinyerhető hasznos anyag. ahelyett, hogy a levegőt lenné tönkre. Sokat hallhatunk, olvashatunk mostanában árnál ki, hogy a kohók salakhegyeit, mint rendkívül értékes banyákat lehel ismét művelni, kiszedve belőlük az értékes anyagot. Ismeretes az állattartó telepek! környezetszennyező hatása, például a hígtrágyával, mely a felszíni és a felszín alatti vizeket károsítja, nem is akárhogyan. Ugyancsak ismeretesek a biogázzal kapcsolatos kísérletek is, melyek révén mégis hasznosítani lehel a most még leginkább szennyező anyagokat. Aktiv környezetvédelem megjelöléssel tartják számon ma ezeket a folyapiatokát. Mármint: az eleddig hulladéknak, káros anyagnak tartott. termékek hasznosítását Szemben azzal a passzív környezetvédelmi stratégiával, mely szerint a kárt (is) okozó ipari tevékenységet egyszerűen meg kell szüntetni. Nyilvánvaló, hogy az aktív stratégia kidolgozására., művelésére van szükség, ennek a szemléletnek az elterjesztésére. És pénzre természetesen, hiszen az aktív stratégiához tisztes mennyiségű anyagiakra is szükség Van, de egy pillanatig sem lehet vitás, hogy ez a befektetés megfelelően profitál. Például. Tjenin város szenes erőműve even le tOO ezer tonnánál több pernyét bocsátott a légtérbe., (Ezenkívül úgy 10 milliárd köbméternyi füstgázt, miegymást.) Az elektron I terek elkészültek, 400 millió forintért. A gyárnak 12 hónapig állnia kellett, szintén nagy kiesés. A gyár nemcsak a légszennyezésért fizetett sokat évente, hanem a mezőgazdasági termékek. károsításáért is, hiszen a tsz-ck mindig megnyerlek a pert, mü a kártérítésért indítottak. A rekonstrukció után még az engedélyezett határértékei sem erí el ti környéken a szennyezés. (A környéken pedig emberek élnek, ily módon pedig mégsem lehet káposztával, paradicsommal, miegymással mérni a kártételt.) Ugyancsak a környezetvédelmet szolgálja az új erőmű 250 méter magasra épített kéménye is, mely 150 millió forintba került. Tisztes, pénzekbe — sok száz milliókba — került az ózdi kémények fii lerezése, a Borsodi 1-löerőmű most folyó rekonstrukciója is. A vegyi gyárak ugyancsak teszik, amit tehetnek, n BVK egy- m illiárdos környezetvédelmi beruházása mindenütt példaként szerepel, jó lenne, ha sikerrel zárulna az Észak- magya rországi Vegyiművek merkaptánbűz-ellenes akciója, melyre nemcsak a közvetlen környék, hanem Miskolc lakói is várnak, erre meg is van a remény, bárcsak e.zt mondhatnák a Borsodi Érce íö/cészííő elképesztően szennyező kéményéről is, de sajnos ezzel kapcsolatosan nincsenek biztató információink. Várható ellenben, hogy az újabb beruházás révén még növekszik a légszennyezés. Nincs sajnos jó hír továbbra sem a szikszói fehérjetelep bűzének megszüntetéséről, akárcsak a Mád környéki por csökkentéséről sem, bár itt is, ott is történnek kísérletek. Jó lenne a diósgyőri kohászat zaját is csökkenteni, de a grahuláló persze továbbra is működik fülrepesztő hangjával, időnként éjszakánként sivít órákig a gőz is, és öt órakor, majd hat órakor könyörtelenül felkelti a több tízezer embert a duda, mely az ősidőkben a környék gyáristáil volt hivatva ébreszteni. Most: ugyan erre már semmi szükség, de azért a duda dudál, nincs ember, aki megszüntetné, ámbár érvényben van a zajeUevcs törvény. Ama bizonyos korszakváltásnak viszont mégis el kell érkeznie. Mindahányunk érdekében — kik \ szintén részei vagyunk, élő-eleven lényei a sokat emlegetett környezetnek — el kell érkeznie. Elsősorban a fejekben. Priska Tibor Emlckeitctö a múltból. Ehhez hasonló nádledcles Moi szentistváni falukép. A központban városias színvonalú ellátás, házakból állt egykor az egész lolu. lesz. Szóval, mi fiatalkorunkban a mennyországot álmodtuk ilyennek ... — Ha most valami csoda folytán a régi öregek feltámadhatnának, s ide cseppennének, mondjuk a főutcára, higgyék el, elijednének, mert: nem ismernének rá a falura. Ezt: már egy másik öreg, * 71 éves Sulvts József valló másaként jegyeztem fel- — Az én gyerekkoromban kits, girbe-gorbe utcácskák voltak itt, esőzéskor nyakig érő sárra I. Buszjárat egy sem. Pedig el kellett járni, mert az itt lakók 20 százaléka sem talált itthon biztos kenyeret- Mentünk hát sommásnak, cselédnek, bányába, kubikra, ki hova tudott __ . — Még Németországba is elmentünk munkára, mert muszáj volt — hallottam a 63 éves, ma tsz-nyugdíjas, de nyugdíjasként, is aktívan himezgetó Ördög Fe- rcncnélöL A 80 éves Kis Bárányi futván —, akit burgonya- ásás közben a határban találtunk meg — afféle falukrónikásként sorolta: — Summásnak menni kellett, merthogy nagy volt a lakosság, a föld meg kevés. Sokan voltak földtelenek, vagy 2—5 holddal bírók. A határ nagy részét a 4500 holdas egri káptalan foglalta el... És ami föld volt, az sem adott többet 8—12 mázsa búzánál... — Olvasni akkoriban? — kérdezett vissza csodálkozva a 61 éves Holló Jázset- né. — Nem volt akkor a házaknál könyv! Legfeljebb biblia, vagy kalendárium. A petrót sem adták ingyen, pedig olvasni legfeljebb este lehetett volna. Ok, kik együtt s*ü- lellek a századdal, nemcsak kidben éllek dupla életet, mint. mi, kik a 11. világháború után láttuk meg a napvilágot. A duplázott évszám együtt jár az átélt események sű- rübbségével is, következésképp szenvedői, ne Ián élvezői (ez utóbbiból sok nem jutóit ki) voltak annak és olyannak, amit mi legfeljebb visszaemlékezésekből, emlékiratokból, történelemkönyvekből — áttételesen — ismerhetünk meg. Mindezt azért bocsátóm előre, mert úgy tűnik a mi generációnknak, hogy az, amit — például ők, szentistváni öregek mondtak nekem, s amit most némiképp sűrítve továbbadok — talán túlzás, túlontúl! feiérlékelése a mának. Bevallom, először nekem is annak tűnt. De ahogy eltöprenjjiem a Hallottakon, s főleg amikor felfedeztem a hallottakban a viszonyifásalapot, a kulcsszavakat, rájöttem: minden szavuk őszinte. Nagyon őszinte. Mert nincs másról szó, mint viszonyításról. A múlt és jelen, a régi és mai Szentistván összehasonlításáról. Nincs fényképem ar, egykori Szenttstvánról, erről a dombot soha nem látott, dél-borsodi faluról, de nem is szükséges. Lefestették ők olyan élethűen, mint bármelyik egykori fotográfia. V — Nézzék meg jól ezt a házat, amelyben lakom — biztatott például a 81 éves B aranyi István. — Ez még Noé idejében épült. Legalább 120 éves. Persze, most már ki van reperál- va, er. is korszerűsödött. De ilyen nádtetős, apró ablakos, földes aljzatú házakból állt az én fiatalkoromban az egész falu. Ma már csak itt-ott, emlékeztetőül látnak ilyen házat Most mindenfelé a faluban paloták épülnek. Emeletes házak. Vaskerítés, színes tévé. gázfűtés, jólét... Én mondom magának: nagyot fordult itt a világ. Azelőtt a tisztelendő úr beszélt ilyesmiről, hogy majd a mennyországban mint is Nagyot foiduU a világ, avagy... „...a Einst ÉlíiEÉ! ifEBíi” De akkorára már nagyon faradtak voltunk a munkától. Legtöbb gyerek már tizenkét esztendős korban dolgozott a tarlón.... — Tizenhat éves, árva lány voltam, amikor férjhez mentem — emlékezett egykori szén üstvám lakodalmára a 82 éves Hegyi Istvánná. — Voltunk rajta vagy 80-an. Vettünk negyven liter bort, de valami szesztilalom folytán annak is lefoglalták a feiéL Meg pálinka volt talán. Sütemény? Olyan, amit ha a sarokba vágtunk, akkor sem tort össze. Kürtnek hívják itt. Ajándékot akkoriban még nemigen hoztak. Meg miből is? Ügy emlékszem, a nagynéném- töl kaptam íejrevalo kendőt". .. Ügy kezdtem, az öregek viszonyítottak. A múltat a mával vetették össze. Az ifjan átélt múlt felidézésével a mát dicsérték. — Ezekelov, legfeljebb a városon volt ilyen — mondta summazatnak is beillőén egyikük, s ezzel az egészségügyi, kereskedelmi, kulturális, valamint a- munkahely-ellátottságot egyaránt dicsérte. Ókét erősítendőn, viszonyítsunk mi is a mai szentistn’áni faluképpel, a szentis tv á n iák mai életének felvillantásával. A Baranyi Antal tanácselnöktől kapott sok-sok információt csupán statiszti- kaszerűen vagyok képes sorolni : — Hat kilométer a por- talanilott utunk. A községet Mezőkövesddel oda- vissza 17 autóbuszjárat köti össze. Most. az alkotmány napján avatjuk az új, kibővített művelődési házat és iskolát. Tizenki- le*ncmiUió forintba kelőit az építésük. Folyik a föld- gázvezeték építése Szent- istvánon. A már megépült gerincvezeték bővül további 4.5 kilométerrel... Hogy mi van még a faluban? Egy ABC-áruház. két önkiszolgáló vegyesbolt, étterem, orvos, fogorvos, gyógyszertár, posta, takarékszövetkezeti kirendeltség... Baranyi András még tudta volna tovább sorolni, például azt, hogy mit tesz a községért a megye egyik legerősebb, sokszorosan kiváló gazdasága, a VII. Pártkongresszus Tsz. De erről rüár magát a legilletékesebbet. a szövetkezet elnökét, Hajdú Benjámint faggattuk. — Nyolcezer hektáron gazdálkodunk, 1150 tagunk van. közülük 600-an aktiv dolgozók. Szövetkezetünkben 70 felső- és középfokú végzettségű szakember dolgozik. Egy tez-tag éves személyi jövedelme 76 eaar forint... Idén bÚ2abói 61,2 mázsás, tavaszi árpából 80 mázsás átlagtermést takarítottunk ba Tsz-ünk * községben múltod tét egy pékbégéi, mellette kenyér- boltot, ezenkívül tej-, hús-, zöldség- és gyümölcs boltot. Annak idején az ABC-épí- téshez egymilliót, most az iskolaépítéshez 4M ezer fönn lói adtunk... — Idén mintegy 36 családi ház épül a faluban. Hogy milyenek? Egy-egy ház bekerülési költsége millió körül van, vagy még meg is haladja azt — egészítette ld újabb adalékkal a mai szentistváni faluképet Ördög Jakab párt- vezetőségi titkár. Tőle tudjuk, de mi magunk is láttuk, hogy ezeknek a lakóházaknak éppúgy tartozéka a tv, rádió, automata mosógép. gépkocsi, mint a szőnyeg, vagy a könyv. A könyvekről faggatott nagymama, Holló Józsetnc unokájának, a mezőkövesdi gimnazista Szabó Gabriellának például már száznál is több kötet könyve van. S ha már az unokák szóba kerültek,' említsük meg, hogy az esküvőjéről kérdezett Hegyi Istvánná unokája, Hegyi Imre, a tsz autószerelője idén nyáron tartotta lakodalmát. — A feleségem is helybéli. úgyhogy a lagziban itt volt a fél falu. A két háznál öt sertést vágtunk, a baromfiak számát nem is tudom megmondani ... Az italok közül a sör és a kóla fogyott leginkább, de volt bor. konyak, vodka, rum, édes és kisüsti pálinka is. A menyasszonytáncból 52 ezer forint jött össze, és az ajándékok zömét is készpénzben kaptuk. Jól iött ez a pénz, mert kell az. alap a családi ház építéséhez... ★ Többek között ezeket az információkat gyűjtöttük össze szentistváni riportunk során, melynek végeztével beültünk a község maszek üzemeltetésű cukrászdájába. ahol sok máé szentistváni gyerekkel é.; öreggel ötféle — puncs, csokoládé, vanília, citrom barack — fagylaltegyveleget nyalogattunk. — Ezek- előtt legfeljebb a városon volt ilyen — juttatta ismét eszembe fotóriporter kollégám az órákkal korábban hallott kijelentést. — Süldőd. azon tűnődtem el e finom gombócok csemegé- zése közben, hogy hói is találkozhatnánk mi mostanában Miskolcon ötféle faavlalital... ? Haidti Imre Eotó: La ezé József Nagymama és «maja. Mindketten a lakodalomról beleltek. \ '
