Észak-Magyarország, 1984. július (40. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-14 / 164. szám

£SZAK~MA6YAR0RSZA@ 6

1984= július 14,, szambái

i« mi iin Mimim rrBii^TnaiTmriini^jrtiiiiww^ifM'iiiBhrTT^Tmaxi

Az örök é!eí íiíka

Egy csők és három perccel máris kevesebbet fogok élni. Ijesztget a francia orvosnő doktori értekezése, i aki akkurátus tanulmányt kerített a címben foglalt tevékenységről. Kiváncsi volnék a doktornőre, ugyan P milyen élmények hatására döntött így, hogy a csókot inkább csak elméleti síkon tanulmányozza, hiszen tényleg nem hangzik valami lélekemelőén, hogy a férfin fvagy nő) a gyengédség eme kinyilvánítása közben kilenc milligramm vizet, nulla egész negyvenöt század milligramm sót, nulla egész hét tized milligramm zsírt, ugyanilyen mennyiségű fehérjét vészit (es kap), ezenkívül pedig mintegy kétszázötven darab baktérium is átvándorol az egyik fél ajakéról a másikéra.

És a lényeget mar írtam, miszerint három perccel rövidíti életem egyetlen csók, közben ugyanis szívműködésem felgyorsul fezt magam is tapasztaltam), a doktornő szerint kórosan fen nem így ereztem).

Persaé, ez a három perc azért némileg megrémít, hiszen szeretnek egészségben sokáig élni, és ha lehet, közben minél több baktériumom cseréljen gazdát, de hát a tanulmány szerint ez együtt nem megy. Vagy a hosszú élet, vagy a csók. A csókot — a gépelés idejére —, egyelőre felfüggesztettem. Talán megjelenik közben egy másik tanulmány is, amely segítségével megállapíthatom, meddig fogok élni. Majd- annak ismeretében

döntöm el, mennyi csókot váltok ellenségeimmel. Mert hogy ezentúl csak velük „csőrözök”, azt mar eldöntöttem. Felkészülök a csókra, s ily módon az én szivem nem ver majd hevesebben, ellenben a haragosaim tejesen váratlanul éri majd a- puszi, s így legalább kétszeresen fejti ki káros hatását, ami ugye, azt jelenti, hogy nem három, hanem hat percet veszek el az életükből.

' És ugyanígy jutalmazhatok is. Ha valakinek nem adok Csókötyo-akkor? •H'áfom perccel hosszabbítom' meg az 'életét. Feleségem hát ezentúl kímélni fogom, éljen soká, és kímélni a cimboráim is. Átvállalom ezen veszélyes teendőiket,, okosak éljenek nyugodtan, nekem meg három percet igazán megér a barátságuk, hát így majd én csókolgatom szorgalmasan kedveseiket, ráadásul ők egyszer csak meghalnak, én meg biztos, hogy sokáig, ha ugyan nem örökké fogok élni. Mert igaz ugyan, hogy egy csók három percet vesz el életemből, de mivel a műveletben — s ezt ,is leírja a tanulmány —, huszonkilenc izmom is erős fizikai munkát végez, ily módon egészítem ki szellemi tevékenységem elegendő fizikaival, minek is hatására edzett leszek, igazi deliás fickó, akivel mindén nő legalábbis csóko- lózni szeretne, én pedig az egészséges életmód érdekében nem zárkózom el a kérések elől, és tartom majd kondícióm az idők végezetéig.

(csendes)

A 'kijevi polgári repül®* mérnöki főiskolán megkapták diplomájukat a végzett szakemberek, Az Aeroflot, a világ legnagyobb légitársasága egyik legrégibb felsőoktatási intézménye megalapítása óta több tízezer mérnököt képzett. A légi közlekedés szakember-utánpótlása napjainkban is kielégítő, A szovjet hallgatókkal együtt 18 ország 87 mérnöke ’ kapta meg diplomáját. 81-en a végzett hallgatók közül, akik Algírból, Angolából es Guineából érkeztek, a nemzetközi polgári repülési szervezet, az ICAO ösztöndíjasad voltak.

Mar órája . is elmúlt, hogy ott , ültünk némán, egymást összezárva a vonatfülkében. Mintha eltiltották volna mindkettőnktől a beszédet. Belül pedig ott ült lesben az akarat: lecsapni vágyón a véletlenből ■ felbukkanó alkalomra. De nem történt semmi. A fiatalember harminc körül járt. Az egyetlen véletlen: hogy Hatvan környékén járhatott vonatunk, amikor letette az újságot — mint aki jó apropót olvasott éppen a beszélgetés indításához —, s minden tiszteletkor nélkül megkérdezte:

— Uram, szereti Ön a kutyákat?

Nem is a kérdés lényege volt meglepő. Az világos, érthető beszéd. De ez az „Uram”?!, mintha pár ezer kilométerrel messzebb vasutazhánk. Mindenesetre felkeltette érdeklődésem, legalábbis- kíváncsiságot olvasott ki belőlem. „Olvasnia” kellett, mert még meg nem szólalhattam, amikor elkezdte:

— Én szeretem a kutyákat. De, tudja, furcsa szeretet ez, mert félek is tőlük. Pedig nekünk, míg falun laktam, mindig volt kutyánk. Az, Uram, az a legutóbbi igen a szívemhez nőtt, ilyen jószággal csak a mesékben találkozhat. Ahogy az a szeretet és a ragaszkodás százféle előadásmódját tudja, azt mesterkurzuson taníthatnák a nyári egyetemeken. De ne mosolyogjon, értelme, sőt értelemmel nem követhető képességei is vannak. Egy jó hété hazalátogattam. Vasárnap volt, rettenetesen meleg. Kint üldögéltem az udvaron a fa alatt. A ku- ,, tya nyelvét lógatva jár- ” kált. Ez így ment egész délelőtt. Pillanatra ált csak meg, néha körülnyaldosta

a labam, aztán, mint az átkozottak, kezdte a setálást elölről, kórbe-körbe a virágok között. Anyám többszőr rászólt: „ülj mar le, vagy feküdj mar le. a hűvösbe”, de ő, mármint á , kutya, csupán annyi időre állt meg, hogy meghallgassa a beszédei, körbenézett és indult megint... Már az ebéden is túl voltunk, a meleg nem engedett. Ekkor újra szólt anyám: „Nincs valamilyen rossz, nadrágszíjad? Meg kell kötni a kutyát a másik udvaron! Jönnek a kiscsirkék, nem fogok bírni vele..” Azt a szomorúságot, ami ‘ a . kutya szeméből rámcsillogott, míg. nyakára tettem a bőrdarabot, most, is érzem. Nadrágszijat ugyan nem találtam, de egy. régi rossz szandál féléből a két lábkötőt pont a kutya nyakára tudtam illeszteni. Mert. Uram, igen leleményes az. ember. Ha ártani akar...

— Hogy jutott' eszébe ez az egész kutvahistória?

— Tudja. Uram, sok fenyegető, rossz , hírt . hall, meg olvas az ember. Elgondolkodtam már sokszor, vajon miért nem akarjuk' mi felmérni a hajt. Az a szerencsétlen kutya azon a vasárnap délelőttön megérezte, mi -vár rá. Szabadságom utolsó óráiban tehát azt telte, amit tennie kellett. Ment, járkált szabadon , ..

— Már megbocsásson, de eléggé sántít ez az összevetés.

— Lehet. Nem is akarom én ezzel' untatni, csak megjegyeztem, hogy az ember azért, tudatos lény, . hogy éljen ezzel a képességével. És ne keresse ma- . gának a bajt. Hiszen . megvan a lehetősége, hogy elkerülje ... De ha már ilyen kedves volt, hogy végighallgatta mondandómat, mesélek még két esetet a kutyákról. A -kettő térben és időben is mész- ,. sze esik egymástól, de lényegük ugyanaz. A nagyvárosnak olyan részén eitern évekig, ahol fizetésnapok ...táján eléggé ijesztő volt a környék. Egy ilyen alkalommal mentem a szállásomra, már jő este - volt.

Higgye el. remegett a gyomrom, míg ' a részeg emberek közt jártam. Mindig átlói féltem, most... most szólít meg valaki és aztán a hitekből Ismert ürüggyel jól elvernek ... Még akkor is kavarogtak bennem az ijesztő képek, amikor kiértem ebből a sötét sűrűségből. Annyira elfoglallak a gondolatok, észre sem vettem, hogy pár lépésre előttem, az utca közepén egy iól megtermett kutya .ül. Földbe gyökere- - zett á lábam. Talán említettem már. hogy én nem csupán -szeretem a kutvá- kat, de félek is tőlük. Szóval, ott álltam dermedtem éreztem, hnpv a kutya engem néz. Felállt. Futni vissza nem , akartam, nem is piertem, mert, hallottam már, hogy ez csak felhívás a, négylábúak számára. Aztán egyszerre csak elindultak a lábaim. Mentem utána.-Elhaladtam a kutya mellett. A szívem a nyelvem alatt dobogott. Akkor merészkedtem csak hátra- piUantaui, amikor már a szállás bejáratához értem..; A kutya ott -állt. mögöttem; Végigkísért az úton, mint valami testőr. Megvárta, míg kinyitom és becsukom az ajtót, aztán járt egy kört még és visszaballagott ... Ugyanígy, az emberek kökül menekültem egyik •- kisvárosunkban; nem fogja elhinni.: ott is egy ilyen' éjszakai kutya- találkozásban volt részem. De — emlékezve áz előbbi esette —- ezúttal nem volt félsz bennem. Ellenkezőleg. Nyugodtan, mentem- a kutya ~.£efó>_ már ^ messziről szóltam hozzá, beszéltem; megkértem, igen Uram, ne mosolyogjon, megkértem a kutyát: kísérjen el a szállásomra ... Hogy biztonságban erezzem magam az idegen éjszaka bán ...-(<• «• j)

FURMANN IMRE:

Megfeszülve

Rákos daganatokként

fogyasztanak az évek, . y.■

úgy élek mégis, mintha

örökké élnék,

józanul és hallgatagon.

Az árulások keresztfái ’ szemeim előtt erdősülnek, gyülemlik bennem a csend s feszülnek idegeim,

«int a dinomit gyújtózsínórjű,

f V Ka «6?

— Csak em Hat, ki volna? Talán másnak is van kulcsa a-iakáshoz?

— A szívbajt hozod rám, Viktor,,Mi ez, repülö-ellen- örzés ?

— Sajnálom, Ada. Ma érdekesebb látogatóra számítottál, akkor peched van. .

— Már megint mérgezett * nyelved. Tedd fel a hangfogót, kispofám; épp most aludtak el a gyerekek.

— Mosol? ,

— Kedves vágj', hogy csz- reveszed. Örökké csak mosok, De talán öltözz at. légy szíves.- Fázni kezdek, ha rádnézek. Csurom víz vagy, Viktor. Újabban nyitott kocsival jár a főnököd? Reggel arról volt szó, hogy éjfel előtt nem leszel itthon.

A nagy Bakallár meggondolta magát? /

— így is lehet mondani.

— Szép tőle. Éppen eléggé kihasznál: évek óta csak . vendégségbe jársz haza. Repessék az örömtől, hogy programon kívül láthatlak. Legalább segítesz kilölyköJ- tij ezt a vagon pelenkát. A különleges, bőrkirhelő mosóporoktól már teljesen . tönkrement, a kezem. Garantáltan bioaktiv, „a háziasszonyok öröme”.

— Mondok egy újságot, Adél... Ügy áll a helyzet, hogy végeztem a főnőkkel.

, — Csak nem ölted meg?

[ Végeztem vele.

— Tálán ki léptét ?

— Hallgass ide ... Lehet, hogy én rosszul értem, de a aumakoló szövegből azt vettem ki, nagyon is szeretné, ha elmennék. Úgy csinált, mintha vérezne a szive értem,. amiért nem tudja emelni a fizetésemet. Ezzel kezdte. Tudom, hogy maga többet érdemel, mondta. A meglepetéstől szóhoz se jutottam. Azt mondta: Nézze, Takács, bármennyire sajnálom, de egy megveszekedett fillérrel sem tudok többet adni ... Semmi ..Viktor pajtás”, „Hapsikám” vagy „Öregfiú.”, ahogy szokta, hanem Csak „nézze Takács” ... Feljebb már nem mehetek, mondta, már így is vannak hangok, hogy én mandarint csinálok magából. de hát két gyereket'kell eltartania, a felesége se dolgozik, tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy ez mit , jelent, a mai világban az isten pénze is. kevés, keservesen nehéz volna elengednem magát. de. a szentségit, meg kell. értenem, hogy senki sem. lehet ellensége a családjának ...; Duruzsolt. magyarázott, szenvedett, ép pen csak a ruháját rié-m szaaaatta meg. Végül .kibökte bogy a taxi vállalat vezérétől hallotta, milyen nagy dohányokat lehet ott zsebre vágni: túlóra nélkül játszva megkereshetném * dupláját annak, amim .

Pintér Tamás:

van. Azt mondta, rám bízza a döntést. Szomorúan venné tudomásul, hogy oll- hagj’orn, de ilyen az élet, az ember a maga boldogsága után fut, és senkinek sincs joga ebben bárkit megakadályozni.

— Rossz lóra tettél. Viktor. Kezdettől fogva mondom.

— Tévedsz. Valami1 történt. Ezt már napok óta érzem. Eddig nagyon jól megvoltunk egymással, előttem elengedte magát, nem tett lakatot a szájára. A hosszú utak összerázták- bennünket. szinte barátok lettünk, öt év. Ada, gondold meg ...

— Én legalább tíznek érzem. De, az ég szerelmére, ne fuvolázz ilyen tragi.küs hangon.

— Reggel óta ez jár a fejemben, és nem jutok semmire.

— A te nagy . Bak állá- rod ... Én meg azt hittem, vegre megjött az eszed, és otthagytad. Hogy végre te léptél, azt hittem. Lefogadom, még rimánkodtál is neki.

— Egy szót sem szólhattam, nem volt rá idő. El kellett .

mennie. Tegnap még úgy volt, hogy együtt megyünk.

— fis a kocsi? Csak nem azt akarod mondani, hogy a Nagy Karmester vonatra szállt?

— Nevetni fogsz: ö vezeti a kocsit. . .

— Tanulékony növendéked van, kispofám. Ezek szerint nemcsak passzióból akart jogosítványt szerezni.

— Mintha ; fenékén rúgtak volna, Ada. Piszok érzés volt'látni, bőgj' beül a kocsiba, és kihajt a gyárkapun, mintha én a világon sem volnék.

— Tiszta haszon. Most legalább rákényszerülsz, hogy valami normális hely után nézz, ahol nem nyúzzák .le rólad a bőrt, és. nenv kell teljesítményben nyalni egy kegyes nagy főn öle fenekét. Állandóan; úgy jöttéi haza, mint .akit kicsavartak. Ha egyáltalán hazajöttél. Én .meg bús apácaként tengődtem az ágyban. ....

—- Csak ne célozgass, jó? Mit. akarsz mondani azzal; -