Észak-Magyarország, 1984. július (40. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-11 / 161. szám
ÉSZAK-MÁOYAKÜKiulAü 4 1984. július 11., szerda Fantasztikus regény reális veszélyről Gergely Mihály: A Kozmosz 15. törvénye A Fejér megyei Dég községben a Bozót-patak völgyét természetvédelmi területté nyilvánították. A patak egy helyen tóvá szélesedik és annak közepén egy kis szigeten Tanárként is pártmunkás A fiatal pedagógusokért Gergely Mihály oly sok regeny és novelláskötet, élő, égető társadalmi témákat körüljáró esszékötet, röp- irat után fantasztikus regénnyel jelentkezett. A Kozmosz fantasztikus könyvek sorozatában jelent meg A Kozmosz 15. törvényé című műve. A kötetben kapott helyet Kozmolingvo című rövid története is. Független a regénytől, megírásában meg is előzte azt, gondolatilag azonban erős szálakkal kapcsolódik hozzá. A jegyzetírónak be kell vallania, hogy nem rajongója a tudományos-fantasztikus műveknek, A Kozmosz 15. törvénye elolvasására is inkább a szerző iránti bizalom, korábbi műveinek ismerete indította. A kezdeti idegenkedés ellenére egyre fokozódó érdeklődéssel olvasta végig mégis a regényt. A címbeli 15. törvény így szól: „Ha valamely bolygó Értelmes Lényei létezésükben, kutató, tudományos munkájukban tévútra térnek, beérik hibás magyarázatokkal, ámítják önmagukat, s fölfedezéseik, fegyvereik révén beléptek az ones közveszélyes létezés kritikus szakaszába, ez önmegsemmisítéshez vezethet. Esetleg, ha elég idejük és módjuk van hozzá, más bolygók lakóit is veszélyeztetik. Ezért feltétlen parancs minden más bolygóbeli számára. ha erről tudomást szerzett, hogy azonnal beavatkozzék a tévútra tért Értelmes tón vek sorsába. Megakadályozza az öngyilkosságot és mások veszélyeztetését,'vagyis a Kozmoszba való kijutásukat.” Ennek a törvénynek alapján cselekszenek a zünök, a távoli bolygó értelmes, eg)' méternél nem magasabb lényei, amikor tudomást szereznek az 'öreg Föld egyes részéin mind veszedelmesebb méreteket öltő tevékenységről, a Terroristák Világtrösztjének ijesztő akcióiról, különösképpen pedig az Embőrvédők Szövetsége tevékenysége eilen. A szövetség elnöke, világhírű professzor, szociológus a Kormány ozhatat lan Föld című könyv szerzője, akinek munkásságát a zünök jói ismeri k, ezert elsőként vele -veszik fel a kapcsolatok. hogy rajta keresztül az Emberbarátok Szövetségének erejét felfokozva meghátrálásra késztessék a Terroristáik VTlágtrösztjét, meg a mögöttük álló és a regényben oly módon körülírt hatalmakat, hogy azokra különösebb külpolitikai tájékozottság nélkül is rá lehet ismerni. Az író egy nagyon is reális helyzetet vett alapul. Egy olyan helyzetet, ami sajnálatosan hosszú ideje tart. s amelyben a háborús uszítás hívei mind drasztikusabb eszközökhöz nyúlnak a világon szerte békét igenlő milliókkal szemben. A regényből úgy tűnik ki, hogy a Terroristák Világtrösztjének, azaz a háborús uszítóknak erejével szemben már kevés a békét kívánók józansága és ereje, már külső segítségre van szükség, amit a fentebb idézett Kozmosz 15. törvénye értelmében más bolygóbelieknek kell megadni. Ennek a segítségadásnak a módját írj« le rendkívül izgalmasan, egyre inkább feszültté váló drámaisággal Gergely Mihály, egy percig sem hagyva kétséget az olvasóban, hogy mindaz, amiről szól. nem a fantázia szülötte, hanem nagyon is reális veszély. Az eszközök, amiket a bolygóbeli 2Ün”k felhasználnak, valóban csak a fantáziában élnek, léteznek napjainkban, de a veszély, amelynek elhárításába éppen az Értelmes Lények. a bármely bolygón élő Értelmes Lények megmentése érdekében beavatkoznak, nagyon is valós. Bármennyire izgalmas is és fordulatos a regény, helyenként publicisztikus. A különböző dialógusok, a zünök. képviselőinek nyilatkozatai, meg az Emberbarátok Szövetsége képviselőinek megnyilatkozásai helyenként beszélgetésekből kölcsönös elemző állásfoglalásokká, nyilatkozatokká válnak, amelyekből a fantasztikum felső rétege mögül is igen markánsan tűnik elő a szerző békéngen- lése, világi éltese. A már említett, a regényhez fűzött rövid történet, a Kozmolingvo az író és egy különös őrlérry találkozásáról, egy kommunikációs forma kialakításáról ad érdekes képet, s ezért is elválaszthatatlan a regénytől. Nem kell a sei-fi művek különösebb elkötelezettjének lenini ahhoz, hogy az olvasó élvezni tudja Gergely Mihály könyvét, mert mindnyájunkat érdeklő kérdésről szól, érdekes««, izgalmasan. Komlón Lászióné, a megyei oktatási igazgatóság tanára boldog embernek vallja magát. Ennek legfőbb oka, hogy nagyon szereti a munkáját. Propagandista, ami számára nem is igazán munka, hanem hittel, szenvedéllyel, mintegy harminc éve vállalt élethivatás. Beszélgetésünkkor szerényen és tömör mondatokban vázolta az életútját. A budapesti munkáslány 16 évesen a Ganz-MÁVAG-ban lett párttag. Szakérettségi után a Lenin Intézetben tanult. Később elvégezte az Eötvös Loránd Tudományegyetem történelem—filozófia szakát, majd egy évet a moszkvai Komszomol-föiskolán tolmácsként dolgozott. Utána a KISZ Központi Iskolájának tanára. Itt ismerkedett meg férjével, aki borsodi volt. Így került Miskolcra. — A KISZ megyei bizottságának csanyiki iskoláján tanítottam évekig — mondotta. — Szívesen emlékszem erre az időre és érzem, hogy nagyon hasznosak voltak az itt és az ifjúsági mozgalomban töltött esztendők. Ma is azt tartom: vezetők, pártmunkások számára napjainkban is szinte elengedhetetlen az ifjúsági mozgalomban eltöltött idő. A KISZ-iskola után egy évet az ÉVM miskolci vezetőképző iskoláján tanított es 1973-ban került a megyei pártbizottság oktatási igazgatóságára. A pártirányitás es a pártélet kérdéseivel, de elsősorban vezetéselmélettel foglalkozik. — Az elmúlt tízegynéhány évben sokféle tanfolyamon, képzési formán tanítottam. Mindegyiknek megvan a maga sajátossága, ha úgy tetszik, szépsége. Az öthónapos pártiskola hallgatóit elsősorban a gyakorlat oldaláról közelítve kell tanítanunk — természetesen megfelelő elméleti alapokkal. Az egyéves pártiskolán, vagy az esti, magasabb szintű ismereteket nyújtó speciális és továbbképző tanfolyamokon már több elméleti ismeret nyújtására van lehetőségünk — természetesen a gyakorlattól itt sem elszakadva. Az ezeken a tanfolyamokon részt vevő hallgatók egy része már valamilyen vezetői funkcióban van. Elmondotta azt is, hogy arz ÓIG tanáraként sokfelé tart előadást, á szakszervezet és a KISZ különféle tanfolyamain, de legtöbbet taggyűléseken. Pártszervezetek és régi tanítványai is rendszeresen meghívják taggyűlésekre. Régi tanárukra emlékezve tudják, hogy alapos, tartalmas előadásban, tájékoztatásban lesz részük. Nem szakadt el és nem is akar elszakadni a gyakorlattól. Aktív és felelős részese volt a párttagság körében, megyénkben nemrégiben lefolytatott szociológiai vizsgálatnak. Idén április SS-én Kiváló Munkáért kitüntetéssel ismerték el érdemes és eredményes munkáját. A KISZ- ben kapott kitüntetések és a lom n-emlékplakett után ez is arra ösztönzi, hogy nagyobb kedvvel és még jobban végezze propaganda- munkáját. — Nemcsak propagandistának, pártmunkásnak is érzem magam — mondotta. — Szerintem a kettőt nem lehet elválasztani, és én a politikai munkának ezen a területén tudom a legtöbbet nyújtani. Tanárként is gyakorlati pártmunkás, aki nagyon örül, ha néha egy-egy párt- bizottságról felhívják, vagy személyesen is megkeresik és elmondják, ez és ez a volt hallgató jó vezető, vagy jó párttitkár lett. Tudja, hogy ez nemcsak neki köszönhető, de azt is reméli, volt benne része. (Petra* Évek óta slágertéma a pe- dagoguskérdés; szinte állandó napirendi pont az oktatásügy helyi és területi irányítóinak értekezletein, cikkezik róla a sajtó, a parlament tavaszi ülésszakán szenvedélyes hozzászólások figyelmeztettek a pedagógusellátottság mennyiségi es minőségi javításának szükségességére. Ezer ága-boga van ennek a mindinkább össz- nemzetivé váló ügynek, ám a legdöntőbb, legfájóbb probléma belésüríthető egyetlen tőmondatba: Nincs elég pedagógus. Lassan ott tartunk, hogy még képesítés nélküliekből sincs elegendő. Ez idő tájt másfél ezer katedra maradna teljesen árván az országban, ha nem lépnének fel rá túlórában helyettesítő pedagógusok. Nyugdíjasok, képesítés nélküli fiatalok munkába állítása, tudjuk, nem igazi megoldás, de egyelőre ezt kell választani, mindaddig, amíg a pálya tekintélye a társadalom szemében nem emelkedik, vagyis a presztízs és a megbecsülés nem vonzza az iskolába a diplomás fiatalokat, illetve nem tartja ott őkeü Aligha a pedagógusképzés alacsony keretszámai a fő oka a nehézségeknek — hiszen az évente végző pedagógusokkal két-három esztendő alatt pótolni lehetne a hiányzókat —, minden más előtt a nevelői pályát évről évre elhagyók, illetve a tanítást nem vállaló végzős főiskolások és egyetemisták nagy száma ad okot aggodalomra. Akárhonnan közelítünk a pedagógusellátottsághoz, előbb-utóbb a fiatal nevelők helyzeténél lyukadunk ki. Ráadásul azért is kardinális kérdés ez, mert a jelenlegi pedagógusgárda negyedrésze, mintegy negyvenezer óvónő, tanító és tanár tartozik ebbe a kategóriába, lévén harmincévesnél fiatalabb. Nincsen könnyű dolguk a pályakezdő pedagógusoknak, főképp a pálya csekély anyagi kínálata miatt. A legtöbb helyen két és fél, háromezer forint közötti kezdőfi- zeléssel fogadják őket. Különösen nehéz a helyzetük azoknak, akik nem a szüleikkel laknak együtt, mivel — ha nem jut nekik szolgálati szoba vagy egy ágy a pedagógusszálláson — a kis fizetésből ezervalahány forintot albérletre kell költeniük. Színié kilatastafa'!» helyzet, főképp ha meggondoljuk, hogy a húsz és harminc év közötti fiatalok gondolkodásának középpontjában a családalapítás áll, amihez a pénzen kívül mindenekelőtt lakásra lenn« szükségük, de hát *z sem hull az ölükbe a kezdő pedagógusoknak. A tanácsokra vár, hogy mint munkáltatók, minden tőlük telhetőt, megtegyenek a nevelök élet- és munka- körülményeinek javításáért. Az ifjúság jelenének és jövőjének alakulása elsőrangú társadalompolitikai kérdés — amikor a fiatal pedagógusokkal törődünk (vagy nem törődünk), voltaképpen ebből a politikai tantárgyból vizsgázunk. Ezekben a hetekben végeztek vizsgáikkal az utolsó éves pedagógusjelöltek, megkezdődik az álláshelyek elfoglalása vagy esetleges csereberéje. Augusztus végén pedig majd a tanítás kezdetét jelző csengő is megszólal. Tegnap az iskolapadba« ülni, ma meg föllépni a katedrára, magyarázni a gyerekeknek, nevelni őket izgalmas és nagyszerű pillanat, de igazi próbatétel ts egyúttal. Pályakezdők mondják, hogy első nagy élményük a munkában, amikor a főiskoláról vagy az egyetemről hozott elvi útraváló szembekerül a gyakorlattal. Nincsen olyané ifjúsági parlament, ahol ezt szóba ne hoznák. Elsajátították ugyan az elméletet, de valójában üvegbura alatt nevelkedtek, mert amikor az élet, a gyereksereg naponta váratlan helyzetek elé állítja őket, akkor veszik észre, hogy nincsen receptjük a bajok gyógyítására. A vergődés időszaka ez. Vannak iskolák, ahol magukra hagyják a kezdőket, ám mind több helyen egy-egy tapasztalt nevelőt állítanak a segítségre szorulók mellé. Egyik napról a másikre persze nem lehet felszámolni a fiatal pedagógusok gondjait. De hogy lépésről lépésre javítsunk helyzetükön, arra nyílik mód, ha a szándék erős bennünk, és ha odafigyelünk sorsuk alakulására. Mégpedig egész éven át, például most nyáron is, hiszen az emberekkel való törődés nem szünetelhet a vakáció miatt. P. Kovács Imre (benedefcj Univerzális nyelv az eszperantó? A becslések szerint ma kőjét kétmillió ember tud eszperantóul. Tehát az eszperantó nyelv szerepe állandóan növekedik. Lehel-e világnyelv az eszperantóból? A „nyelvi korlátokat” a legrégebbi idők óta érzik az emberek. Ez a történelmi forrásokból is megállapítható és a Bibliában is szó esik Bábel tornyáról, a nagy nyelvi zűrzavarról. Már a korai középkor óta vita tkoznak arról — egészen napjainkig —,- hogy „őseink”, Ádám és Éva milyen nyelven beszéltek. Az első olyan nyelv, amely az akkori „civilizált” világban nemzetközi szerepet töltött be, a latin volt. Ez • azonban nemzetek feletti nyelv volt. Ezért a latin nyelvvel szemben megerősödtek a nemzeti nyelvi mozgalmak. Később a francia nyelv került efttérbe. Ez lett a* »övárok, a felsőbb körök, sőt idővel a diplomá- nyelve. A francia nyelvnek ez az urafkodó pozíciója azonban nem tartott túl soká. A történelmi évkönyvek már 1753-ban feljegyeztek egy lényeg«» politikád konfliktust, amely Francia- ország és Anglia között robbant ki, es amelynek forrása a két nyelv nemzetközi pozíciójáért folytatott harc volt. A konfliktust közvetlenül az váltotta ki, hogy az említett évben a franciák visszaküldték az angoloknak egy hivatalos memorandumot, amely valamilyen kereskedelmi szerződésre vonatkozott, de angolul írtálk. Ez demonstráció volt: a franciák ezzel azt akarták bizonyítani, hogy a nemzetközi tárgyalásokban az ó nyelvüknek van „felsőbb- rendű pozíciója”. Ez a konfliktus a több- nyelvűség korszakának kezdete volt. Ez a korszak ma is tart. A hetvenes években a világon több mint kétezer nagy nemzetközi szervezet működött. Ha átnéznénk az összes újság évfolyamait, ktderülne, hogy a világ különböző részein szinte mindennap tartanak valamilyen konferenciát. A* embereknek ott egymást meg kell érteniük, közösen kell döntéseket hozniuk. Milyen könnyebbség lenne, ha volna egy olyan nyelv, amelyet mindenki ért. Sokan éppen az eszperantónak szánják ezt a szerepet. Ha azonban figyelembe vesszük, hogy a világon jelenleg több miint 4 milliárd ember él. az a kétmillió, aká ismeri az eszperantó nyelvet, nem túl sok. Annyi, mint egy átlagos európai .főváros lakossága, Lengyelországban köze! 170 000 ember beszél eszperantóul. Eszperantó tanfolyamokat szerveznek, az iskolákban és a főiskolákon kísérleti jelleggel tanítják az eszperantó nyelvet. Sokan hisznek az eszperantó jövőjében. Lehet, hogy az eszperantó valamikor mégis arvmerzaÍM nyelv les»?- a Festetics-kastélyhoz tartozó épületben - mezőgazda- sági tájmúzeumot létesítettek. A nyári idényben a munkaszüneti napokon látogatható. Mezőgazdasági tájmúzeum
