Észak-Magyarország, 1984. július (40. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-31 / 178. szám

í AKUKOróAU 4 1984. július 31., kedd A képernyő előtt Nomen est omen: Zsákutca Komén est omen, azaz a név intő, figyelmeztető jel — jutott eszembe az elmúlt szombaton este, miközben a Zsák­utca című kabaréműsor fáradt jelenetei tűntek fel és múl­tak el a képernyőn. Zsákutca olyan utat jelent, amelynek egyik vége lezárt, tehát onnan nem lehet tovább haladni, de jelent a zsákutca olyan állapotot, helyzetet is, amelyből nincs kiút. A szombat esti műsor hetvenedik percében egy láthatatlanul átrobogó autósor zúzta össze magát egy zsák­utca végén; legalábbis a zajokból erre következtethettünk, mert későn tették volna ki, illetve nem engedték kitenni az erre a veszélyre intő táblát. A Telepódium — amelyről olyan sokszor kellett már elmondani, hogy keresi az utat n televíziós szórakoztatás jobbítása felé. vállal elismerést es elmarasztalást, kamerák elé állít kabaréösszeállítást és ogylelvonásos bohózatot, vendégül hívja a Rádiókabarét, új szerzőket avat és régiek dicsfényével próbálja a maga pa­razsát felizzítani — már-már tiszteletre méltó konoksággal kísérletezget mindennel, ami szórakoztathat és ami egyszer­re nyújthat derűt a több diplomás és a félanalfabéta néző­nek. a televízió műsoraiban válogató és „mindenevő” elő­fizetőnek. amit megnézhet szombaton este a gyerek és nem nyújt csalódást a pikantériára vágyó felnőttnek sem. A leg­újabb ilyen kísérlete volt a minapi Zsákutca, amely címé­vel es egész szerkezetével, tartalmával, színvonalával a be­vezetőben idézett latin nyelvű mondást látszik igazolni. Intő, figyelmeztető újabb adalék, hogy a Telepódium — és talán a hazai televíziós szórakoztatás jelentős része is — valami olyan zsákutcában bolyong és csetlik-botlik, amelyen nem lehet tovább haladni, amelyből nem látszik kiút. Tulajdonképpen nem érne ennyi szót ez a műsor, ha nem egy évek óta makacsul jelenlevő tendencia, a kórosan lefelé nivellálódó televíziós szórakoztatás nagyon is jellegzetes tüneteinek valóságos gyűjteménye lenne. Ebben a laza szer­kezetű műsorban, amely egy elaggott budapesl-belterületi utcasarokra vetíti az elmúlt évek. sőt évtizedek tucatnyi kabarétémává devalvált gondjál-baját. bevezetésként meg­jelenik egy ittas férfi, aki — mi is lehetne más? — nem­csak munkás, hanem „rászedett” szocialista brigádvezetö. Ez a jóember elmeséli kínjait, mert társai helyett is színházban volt, s ott ezt, meg azt tapasztalta. Elmond egyet s mást a modern(kedő) színjátszásról, véleményét egy drasztikus karmozdulatban összegzi, s eltűnik. Mivel a néző aktivi­zálásáról is beszélt, várható, hogy ennek jegyében folyta­tódik a műsor. De nem. Megjelenik két tolvaj, aki „vál­lalati megbízásból” alkatrészeket lop, ezt megmagyarázza r bugyuta rendőrnek, majd előhúzza a szocialista brigád zászlaját, ami „természetesen” szintén lopott. S jönnek sor­ra a kedvelt és igen jó színészek, de mindhiába, a nép­szerű színész puszta megjelenése még nem kabaré és még nem szórakoztatás. Talán csak Nagy Bandó András nyúj­totta a maga évek óta megszokott színvonalát és témáját, ami most szervesen illeszkedett a lerobbant lakókörzettel viccelődő műsorba. Volt ebben házmesterné (Tábori Nóra), kukaedények között élő öreg reakciós, valahonnan a negy­venes évek végéről (Csákányi László), különféle szerepek- , ben ott volt Szombathy Gyula, Horváth Gyula, Mikó István, Tahi Tóth László, Balázs Péter, csak éppen felvillant Szuhay Balázs, s voltak még nagyon sokan mások. Volt magán­szám, amely kicsúfolta az anglicizmust, hallottunk matema­tikai okfejtést a férfiak és nők kapcsolatáról, volt lakógyű­lés-paródia és külhonba szakadt utcánk fiának a fogadta­tására készülődés, voltak lógós melósok és a művezetőjüket bebetonozó munkások, gyerekek párbeszédéből kitűnt, hogy ■ szülők isznak és lógnak a munkahelyükön, otthon meg verekszenek, pedig mondják: „Legalább mi, kommunisták ne üssük egymást”, s volt fürdőszobai opera, meg egy-két sanda visszaszólás az ötvenes évekre stb. A műsor szelle­mességére álljon itt két jellemző adalék. „Az ABC itt van, csak egy köpés. — Plát. ahogy kinéz..meg egy másik „szellem-gyöngyszem”: itt járt Sandokan, a „Kabir Bedi. — Igen, a Kabir Budi”, Tahi Tóth László egy telefonfülké­ből hívta fel Ráday Mihályt, hogy segítsen megmenteni az öreg fülkét, s közben ő maga verte azt szét. Telefonálása nagyon szellemes és szórakoztató lett volna a „mit sütsz kis Szűcs” szójátékkal, ha nem ismernénk azt Kabos Gyula immár klasszikus értékű „magánszámaként” a Meseautóból' éppen ötven éve, és nem láthatta volna a fiatalabb néző is pont hat nappal előbb a képernyőn. Zsákutcában van hát a Telepódium, de nag}'on. Ez a Zsákutca című műsor ennek beismerése és egyben demonst­rálása is volt. Benedek Mikié« Zene Biikkszenmeresiten r A Miskolci Zenebarátok Köre augusztus 6-án és 7-én Bükkszentkereszti zenei es­ték címmel két hangversenyt rendez. Az elsőt hétfőn, 6- án 18 órai kezdettel tartják a bükkszentkereszti műem­lék templomban. A kör együttese — Szegeczky Edi­na és Nagy Zsófia (hegedű), Petendi Gyula (gordonka), Lőkös Péter (nagybőgő), Mu­ra Júlia, Körei Katalin, B. Kis László (ének), Regős Zsolt (orgona, csembaló), va­lamint a Miskolci Ének- együttes — Gergely Péter ' Borsodi KlSZ-fiatalok ba- rátságvonata indul augusztus K-án a Szovjetunióba. A KISZ megyei bizottsága és | <u ifjúsági Hxpr.es« írod* vezényletével Vivaldi-, Ecc- ies-, Albioni- és Bach-mű- veket mutat be. Másnap, 7- én 18 órai kezdettel a helyi pártszékház nagytermében ad a kör együttese koncertet, és azon Bartus László és Sándor János (kürt), a cseh­szlovákiai Jitka Gajdosová (hegedű) és Miloslav Gaj­dos (nagybőgő), Mile Mária (ének) és Regős Zsolt (csem­baló) közreműködésével. Ger­gely Péter vezényletével Vi­valdi-, G. Laska-, Händel-, Dvorzsák- és Rossini-műve- ket szólaltat meg. szervezésében SCO úttbró és KISZ-es ismerkedik 10 napig Kijev, Moszkva és Lenin­grad nevezetességei vei. Észak-Szibériában, az In- gyigirka folyó partján egy őskori ló farka és lábai buk­kantak elő a földből. Az esetről értesítették a Szov­jetunió Tudományos Akadé­miája kutatóit, s azok irá­nyítása mellett kiszabadítot­ták a ló egész testét az örök jégből. Radiokarbon mód­szerrel megállapították, hogy a lelet mintegy 37 ezer éves. Az észak-szibériai ló 134 —136 cm magas volt. Testét sötétbarna, mintegy fél mé­ter hosszú szór fedte, és fe­kete sörény díszítette. Az ál­lat hátán sötét sáv húzó­dott végig. Erős patáival ki tudta kaparni az élelmet a hó alól. A gyomortartalom vizsgálata alapján megálla­pították, milyen növények nőttek akkoriban Észak-Szi­bériában. A különböző mú­zeumok csontvázleleteivel va­ló összehasonlítás alapján ki­mutatták, hogy ilyen lovak akkoriban Észak-Szibérián kívül Alaszkában is éltek. öreg a nádtetős falusi ház, öreg a padkán a karoslóca is., Fotó: Laczó József B » Öreg lóca A Borssdi Szemle 1S84/2. számából 0 vezeiés iszeií kérdései A Borsodi Szemle efnrű tudományos ismeretterjesztő folyóirat legújabb, 1984 '2. száma nyolc magvas é6 ter­jedelmében is tiszteletre mél­tó tanulmányt, valamint há­rom könyvméltatást kínál az érdeklődő olvasóknak. A leggazdagabb ebben a szám­ban a Gazdasági élet rovat. Ebben két írás is foglalko­zik a vállalati gazdasági munkaközösségekkel: a lap­szám élén olvashatjuk Nagy Aladárnak, a Magyar Tudo­mányos Akadémia „Szocia­lista vállalat” Kutatási Fő­irány Koordinációs Titkársá­ga és a Miskolci Akadémiai Bizottság közgazdaságtudo­mányi szakbizottsága által rendezett, 1983. decemberi miskolci konferencián el­hangzott, A vállalati gazda­sági munkaközösségek egyes közgazdasági kérdései című előadása szövegét. Ebben a témakörben olvasható Mis- kolczi Bodnár Péter Írása. A vállalati gazdasági munkakö­zösségek vizsgálata címmel. Barta Imre A gazdaságirá- nyitási rendszer továbbfej­lesztése címmel, rövid elvi­történeti áttekintés után a továbbfejlesztés célját, irá­nyát, jellegét, módját, for­máit elemzi. P*usztay Béla tanulmányának címe: A ra­cionális földhasználat jogi eszközrendszerének kérdésé­hez. Végül a Gazdasági élet rovatban található három Ä Bükki Nemzeti Park kezelésében levő, Borsod me­gyében működő kiállítóhe­lyek közül az oszlai néprajzi kiállítás október 15-ig — hétfő kivételével — naponta 10-től 16 óráig tekinthető meg; a lillafüredi István-és Anna-barlang október 15-ig 9-től 17 óráig, a téli idő­szakban 9-től 16 óráig láto­gathatók; míg az aggteleki barlangoknál október 15-ig Egyedülálló tulajdonságok­kal rendelkező üveget fej­lesztettek ki türkmén tudó­sok. Kellemes hűvösséget biz­tosit a lakásokban még « legerősebb napsütésben is. A laboratóriumban felállították egy lakóház makettjét. Szé­les ablakok, ránézésre kö­zönséges, átlátszó üveggel. A nháa” beLsejeben hó merő. A szerző — Susánszky János, Fekete Ivan és Kocziszky György — tollából A hazai szervezési gyakorlat repre­zentatív » vizsgálatának né­hány eredménye című, nagy­szabású munka. A Napjaink kérdései cí­mű rovat két művet kínál. Tóth Pál A nyílt várospoli­tika szürke hétköznapjai cí­mű tanulmányában a lakos­sági érdekek és tanácstagi szerepek kapcsolódását, a tanócslagokkal szembeni el­várásokat elemzi, Seifert Ti­bor pedig Gazdaság és kul­túra, kultúra és gazdaság címmel fejt ki időszerű mű­velődéspolitikai gondolato­kat. A Történelmünk rovat most Kovács Ernő munkáját kínálja: A Munkásőrség Bor­sod megyei Személyi és pa­rancsnoki állományának ne­gyedszázados fejlődése a cí­me, és igen sok összehason­lító táblázattal illusztráltan érzékelteti a megtett utat. Végezetül a Könyvszemle ro­vatban olvashatjuk N. A. méltatását Bogár László A fejlődés ára, Szabó László recesszióját Hajdú Gábor Ká­naán merre vagy?, valamint Horpácsi Sándor kritikai jegyzetét Kalász László Ne­héz a szó című kötetéről. A Borsodi Szemle új számát a képzőművészeti felszabadulá­si pályázat műveiből váloga-' tolt művek reprodukciói szí­nesítik. 8-t<51 18 óráig (srz trtolső tú­ra 17 órakor Indul): október' 15-től április 15-ig 8-tól 17 óráig (az utolsó túra 15 óra­kor indul), a Vörös-tó bejá­ratánál 8-tól 16.30 óráig tar­tanak nyitva (az utolsó he­lyen téli időszakban 14.30-ig indul az utolsó túra); végül pedig a rejteki A Bükk nö­vényvilága című kiállítás a lillafüredi barlangokkal azo­nos időben látogatható. makettre lenesével sugárnya­lábot irányítanak. Telnek a percek, a hőmérő higanyosz­lopa azonban mozdulatlan... Ezen a modellen jól látha­tók az új üveg elfónyei a melegebb övezetekben. Leg­főbb közülük a délvidéki lakások lég kondicionál ásá hoz szükséges energia megtaka­rítása. A gazdálkodás feltételei­nek gyors változásai, a vi­lággazdasági folyamatokban végbemenő kedvezőtlen vál­tozások napjainkban külö­nösen próbára teszik a ve­zetői alkalmasságot és veze­tési készséget. A, vezetés funkciója ugyanis az, hogy a célokat, feladatokat egyez­tesse a gazdasági-társadalmi környezet állal támasztott követelményekkel és a fel­tételekkel, teremtse meg a reálisan kitűzött célok meg­valósításához a feltételeket, mozgósítsa a kollektívákat a célok megvalósítására. A kör­nyezethez való alkalmazko­dás azonban nem elég. A ve­zetés feladata a környezet formálása, az előrelátás, a jövő tervezése is. A rövid távú szemlélet nem helyes, hiszen könnyű belátnunk, hogy nemcsak a jelenlegi helyzet miatt szükséges a munka termelékenységét nö­velni, a teljesítményelvet ér­vényesíteni, hanem szocialis­ta távlati céljaink megvaló­sítása is ezt követeli. A tár­sadalmi-gazdasági fejlődés bonyolultabbá válása, \ fel- gyorsulása mindig is meg­követelte az alkotó értelmi­ség, a vezetők aktívabb te­vékenységét. Ilyen helyzet­ben megnő vekszik a vezetők felelőssége, a gyors és reális helyzetfelismerés, az objek­tivitásra és bátorságra épü­lő döntések, a végre­hajtás ütemének és haté­konyságának javítása, a kö­vetkezetes ellenőrzés iránt. E funkciók gyakorlása so­rán sem bízhatják magu­kat a vezetők az improvizá­lásra. A döntések várható kö­vetkezményeit előre fel kell mérni, s ha változnak a fel­tételek, tovább kell fejlesz­teni a már meghozott dön­téseket. Ugyanaz áll a ter­vezésre is. Napjainkban fo­lyamatos tervezésre van szükség. A lényeg a célok, a feltételek és a megvaló­sítás eszközeinek összhang­ját biztosítani. Ebben van a vezetési tevékenység lényege. E feladatnak mindinkább a kreatív, alkotó vezetők ké­pesek megfelelni, akik fel­ismerik és vállaliók a konf­liktusokat, keresik az úiat, a jobb megoldást. A rutin­szerűség, a konzervativiz­mus. a sémákhoz ragaszko­dás és az alkotókészség ki­bontakozásának megannyi más akadálya nem tűrhető, különösen ma, amikor az időtényező jelen (őségé any- nyira megnőtt. Fontos a dön­tések gyorsabb és hatéko­nyabb megvalósítása. Az al­kotó embert az jellemzi, hogy tudását,' képességeit a gya­korlatban váltja valóra, e« az egyén, a társadalom, a munkahelyi kollektíva sza­mára egyaránt hasznosan. A változó környezethez való alkalmazkodás es an­nak formálása számtalan ve­zetési probléma újszerű, ha­tékony megoldását követeli. A környezetformálás, a ve­zetési rendszer hatékonyab­bá tétele az információs kapcsolatok racionálisabb ki­építését, megszervezését igényli. A jövő formálásá­hoz az eddiginél teljesebb, sokoldalúbb és érdemibb in­formációkkal kell rendelkez­nie a vezetésnek. A minő­ségi követelmények érvénye­sítése, az innováció gyorsí­tása, a műszaki fejlesztés, az emberi erőforrások maximá­lis, optimális kihasználását, a korszerű eljárások, mód­szerek adaptálását igénylik. A képzettség, a képességek es készségek fejlesztése és jobb kibontakoztatása csak megfelelő ösztönzési-motivá­lási rendszer kiépítésével ér­hető el. Az emberi tényezők haté­konyabb mobilizálása érde­kében szükség van a káder- és személyzeti munka meg­újítására is. Gazdaságirányí­tási rendszerünk továbblej- lesztése során a vállalatoknál új vezetési formákat kell megvalósítani, amelyek a demokrácia szélesebb ala­pokra helyezését biztosítják. Üj elemekkel gazdagszik a kádermunka gyakorlata, mint például a pályázati rend­szer, a meghatározott időre szóló megbízások. Bátrabban kell alkalmazni a szükséges cseréket, ugyanakkor bizto­sítani a vezetői munkakör­ből való tisztességes vissza­vonulás lehetőségét, megfe­lelő indokok alapján. A de­mokrácia szélesítése új kö­vetelményeket támaszt a ve­zetési stílussal kapcsolatban is. Le kell mondani a tekin­télyelvű. diktatórikus stílus­ról, és fejleszteni kell az együttműködés, a vita, a kö­zös cselekvés módszereit, ma­gatartásbeli jeeveit, A gazdaságirányítási rend­szer továbbfejlesztésével kap­csolatos tudnivalók a párt állásfoglalása alapján már ismertek, de a megvalósítás hogyanja még kevésbé. Ér­demes ezeken gondolkozni, a korszerű módszereket és for­mákat keresni és kipróbál­ni. Dr. Bogár Károly a megyei ÓIG tanszékvezetője | Kiállítóhelyek lyitvatartása Speciális üveioel - a hőség ellen Baralsagvonat a Szovietomoba

Next

/
Thumbnails
Contents