Észak-Magyarország, 1984. július (40. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-27 / 175. szám
t984, júfius 27., péntek ÍSZAK . MAG Y A&Q£££AG 4 Lehet aktívabban Népművelők és egyesületi élet Már néhányszor tam visszafelé végiggondolni a dolgokat, de nem jutottam sikerrel annak felidézésére, hogyan „keveredtem” a Magyar Népművelők Egyesületének tagjai közé. Az azonban bizonyos, hogy megalakulása — őt éve — óta sokféle rendezvényen vettem, vehettem részt. Természetes volt tehát, hogy amikor megyénkben is megalakult a területi szervezet, ott tudtam helyem ax „alapító” tagok között. Erről a megyei eseményről lelkes nekibuzdulás maradt a* emlékekben. Talán ezért is éreztem szomorúbbnak az ez év eleji megyei gyűlést. Az azóta — bő fél éve — eltelt idő azonban némiképpen módosítja a gondolatokat: bizonyára azért volt a hallgatagság, mert annak a megfogalmazását erősítették ezzel is a jelenlevők, hogy több lelkesedés, tettrekészség kell — nem a gyűléseken elsősorban, hanem a mindennapokban. A területi szervezet titkárával, Kárra Bélával most arról beszélgettünk. 6 hogyan látja az elmúlt időszak egyesületi életét? — ítagy hörrézósra nincs okunk, lelkes nyilatkozatra sem. Hogy akkor, az év elején megtartott gyűlésén miért volt többségben a hallgatás? Azt gondolom, sokan úgy gondolkodtak, hogy persze, hogy jó lenne ez az egyesületi élet, csak több lehetőség. több információ kellene . 1. — Engem éppen m tWI *4 bizakodással és örömmel is, hogy az utóbbi hónapokban sűrűn hozott a postás az egyesületi „bélyegzővel” híreket, információkat. Szóval a levelezes már egészen jól megy . . . — A levelezés ^ nagy, minden eseményről igyekszünk a kollégákat értesíteni. s ha már . itt tartunk, hadd említsem meg, hogy a Miskolc városi Művelődési Központ nagy segítségünkre van az ilyen formájú kapcsolattartásban. Az persze, hogy a területi szervezet vezetősége siet a legfontosabb információkkal szolgálni, csak a dolog egyik oldala. Ha olvastad ezeket, tudod, hogy sok esetben azt is kérjük, hogy egyesületi kollégáink mondjanak (írjanak) véleményt is, például arról, hogy mire lenne szükség, milyen találkozókra, milyen eszmecserékre, milyen témák megbeszélésére? És bosszantó egy kicsit, hogy ez már nem megy. Szinte nem kapunk visszajelzést... E héten lesz elnökségi ülésünk, megpróbáljuk az őszi programot kialakítani, szeretnénk az eddigieknél több konzultációs lehetőséget biztosítani. Igen hasznos lett volna, ha szervezetünk tagjai. kollégáink sok-sok ötletéből kellene válogatni. Sajnos, az van, amit mondtam ... — Akkor tehát mégsem helyes a megállapítás, hogy pezsdülés van az egyesületi életben ? — Az a hefvzet, hogy történtek változások, van mozgolódás, csak a meg több kellene igénnyel szemben ott van bizonyos kényelmesség, megelégedettség. Szó esett korábban arról, hogy az év eleji közgyűlésen sok volt a hallgatás. Amikor azt mondtam, hogy ennek az oka abban volt, hogy a több lehetőség kívánásával egyetértett mindenki, akkor most ehhez hozzá kell tennem, hogy az utóbbi hónapok során sokszor volt olyan érzésem, hogy nincs is olyan nagy igény az egyesületi életre, mint gondolná-az ember. Az öntevékenység legjobb lehetőségei adottak, sajnos az ezekkel való élés képessége még nem bontakozott ki. Portig hát ktváló kerete lehetne ez a szervezet a többet, jobbat akaró kollegáknak. Sok a sírás a presztízs miatt, csak hát a dolog ott kezdődik, hogy először is önmagunkkal szemben kell igényesnek lenni; tájékozottnak, a szakma csínját-bínját ismerőnek . .. — Azért voltak tényleg érdemes találkozások is az eltelt időszakban. Például az abaújszántói ... — Az c«y jó telmes, hasznos eszmecsere volt, ilyeneket szeretnénk ősszel is szervezni. És igazán nem panaszkodom, amikor az öntevékenységben többet kívánunk tagjainktól, azt szeretném csupán érzékeltetni, hogy a lehetőségek megvannak és adottak, most már a mi közös feladatunk, hogy éljünk azokkal. Ez a néhány hónap, amióta új vezetőség dolgozik, a sorok rendezésére volt elegendő. Biztos vagyok abban, hogy intenzívebb egyesületi életre lehet számítani a jövőben. Hetven tagunk van jelenleg, ez persze kevés. Akkor lennénk jobbak, ha többen lennénk — és akkor lennénk igazán jók. ha sokan lennénk. Az egyesületi kapu minden kolléga előtt nyitva áll. Mi éppen egymásért lennénk, várunk tehát minden új jelentkezőt... A Magyar Népművelők Egyesületének megyei, területi szervezete Borsodban is kezdi megtalálni önmagát. Sokáig nem volt ez a lehetőség, úgy tűnik, idő kell a „szokásra”. A jelenlegi vezetőség elismerésre méltóan igyekszik a maga helyéről informálni, mozgatni. A tagok a mozgásba jöhetnének. ft. n. » „Pénzért mindent lehet?” Válasz cikkünkre Wegyei szervezetünk elnöksége az Észak-Magyaror- szág 1984. július 18-i számában Csendes Csaba tollából megjelent „Pénzért mindent lehet?” című cikkben leírtakat elnökségi ülésen megtárgyalta. A cikk szerzője egy olyan vizsgálat tapasztalatait ösz- szegzi, amely még teljes egészében nem zárult le. A szerző szóvá teszi, hogy a magánkereskedők többsége a vizsgált szakmai körben a főutcán helyezkedik el, egyenletesen kellene elhelyezkedniük a városban. Nyilvántartási adataink szerint a cikk megjelenésének időpontjában 535 magánkereskedő működött Miskolc város területén. Ebből az alapvető szakmában — fűszer-vegyes, zöldség-gyümölcs, tej-tejtermék, baromfi, építő-tüzelő, vendéglátás — 214 fő, az összes kereskedő 40 százaléka. Ezen kereskedők közül a főutcán (Széchenyi utcán) egy sem működik. Elhelyezkedési területük a Búza téri, a Vasgyári piac és a város külterülete. A vizsgált dohány-, bazár-, ajándék-, rövidáru-, divatáru-kereskedők összlét- száma Miskolc város területén 186 fő, ebből az Ady- híd és környéke, a Széchenyi utcán 33 fő helyezkedik el. a felsorolt szakmában működő kereskedők 17,7 százaléka. Ha viszonyítjuk a már felsorolt szakmában vizsgált magánkereskedők elhelyezkedését, elnökségünk véleménye alapján a területenkénti elhelyezkedés aré- nva megfelelő, mivel a város külső területén és peremein 153 fő helyezkedik el, • vizsgált szakmában működő kereskedők 83,3 százaléka. Elnökségünk megerősíti, hogy az illetékes tanácsi szakigazgatási szervekkel kidolgozott területfejlesztési politikánk irányelvei megfelelnek még a vizsgált szakmákban is, a területi elveknek. A cikk szerzőjének azon megállapításai, amelyek az árubeszerzésekre, a beszerzett áruk bizonylatolási rendjének a hiányosságaira utal, a valóságnak megfelel. Ugyanis a kisiparosoktól beszerzett áruk vonatkozásában a számlaadási kötelezettségüknek- a kisiparosok csak részben tesznek eleget. Amennyiben a kereskedőink olyan követeléssel állnak az iparos elé, hogy a megvásárolt termékekről teljes számlafedezetet biztosítsanak, úgy kereskedőink számára megtagadnák a további áruki- szolgólást. Ez hosszú évekre visszanyúló jelenség és ezt teljes egészében nem oldotta meg a jelenlegi önbizonylati rendszer bevezetése. Ez a megállapítás nemcsak megyei, de országos gond. Ebből eredően a kereskedőinket költségtöbblet is terheli, mivel a fedezetlen áruk forgalmazásának vonatkozásában 10—20 százalékos forgalmi adó fizetési kötelezettség terheli, a vizsgált szakmában működő magánkereskedők a számla fedezetlenségéből származó termékek után a fizetendő forgalmi adó közel 3 millió forint a megyében. Elnökségünk támogat minden olyan kezdeményezést, amely ezen hiányosságok megszüntetésére irányul. Előfordul, hogy a ruházati szakmában működő kereskedőink által forgalmazott termékek „ minősége kifogásolható. Viszont arra kiemelt figyelmet fordítunk, hogy a fogyasztói reklamáció intézése az érvényben levő jogszabályoknak megfeleljen. A cikkben szereplő 20—30 százalékos kiskereskedelmi haszonkulcs alkalmazása nem általánosítható.. Nem jelenti a tiszta jövedelem keletkezését. Ugyanis az alkalmazott haszonkulcsban költségtényezőként jelentkezik a forgalmi adó 10—20 százalékos terhe. Elnökségünk véleménye alapján Miskolc város és a megye területén működő kereskedőink munkájának megítélésénél nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt sem, hogy akár Miskolc város, vagy a megye párt-, állami és társadalmi szerv vezetői, bizottságai által kezdeményezett társadalmi és gyűjtési akciók megszervezésében, annak végrehajtásában tevékenyen -részt vesznek. Így például több százezer forinttal támogattuk a miskolci műjégpálya építését, az UNESCO gyermek- segélyezési akciót, a kambodzsai Gyermekváros építését, a miskolci Gyermekrehabilitációs Központ megépítését. Jelenleg gyűjtési akció van folyamatban a Miskolcon épülő vértranszfúziós állomás megépítéséhez. Megyei szervezetünk elnöksége a hiányosságok megszüntetésére vonatkozó intézkedéseket az alapszabályunkban foglaltaknak megfelelően meg fogja tenni. KISOSZ Borsod-A ban,i- Zcmplcn megyei Szervezet elnöksége Falusi csendélet Vesszőfonoto* párkány agy öreg ház előtt, öreg edényekben muskátli hirdeti az újjászületést. Fotó: Laczó József A könyvtár, . meg a művelődési ház Ernődön a ritkán arra járó vendég nem győz ámuldoz- mi az újszerű épületeken, azokon a középületeken, amelyek messze-messze elülnek a községi házak régebben megszokott képétől, célszerű, s egyben igen esztétikus kiképzésükkel mind a lakóknak, mind a közintézményeknek megfelelő otthont teremtenek. Ilyen a községben az épülő községközpont, ilyen az egészség- ügyi központ és sok egyéb közintézmény, de a mind nagyobb számban születő új lakóházak között is fellelhető az a törekvés, hogy valami új, valami korszerű szülessék ezen a településen. Annál feltűnőbb volt, hogy a mozi céljaira is :»'.olgáló községi művelődési ház és a vele szomszédos épületben elhelyezett könyvtár még bizony letűnt évtizedek, sőt talán a századforduló ízlését tükrözi. Jóllehet, a könyvtár berendezésében és szolgáltatásaiban már napjainkkal tartott lépést, és a moziban — mert keskenyfi1- mes, s ezért az osztásnál bizonyos előnyöket élvez — alig valamivel az országos premier után láthatók az új filmek, hiányoztak a korszerű népművelési munkához, a közművelődés új feladataihoz alkalmas helyiségek, és az egész emődi közművelődési élet már régen kinőtte ezeket a kereteket. Napjainkban az emődi könyvtár és a művelődési ház -felújítás alatt áll. Ezeket az épületeket nem lehet úgy átépíteni, hogy egészében a most tervezettekhez hasonlítsanak, ám itt is arra törekedtek, hogy jelentősen megváltozzon a külső, és bizonyos átalakításokkal ne csak a szorosabban vett művelődési életnek biztosítson lehetőséget a két objektum, hanem a szabad idő eltöltésének is adjon teret. A Borsod megyei Tanács félmilliós támogatásával, a község lakóinak már eddig több, mint félmillió értékű társadalmi munkájával, a Borsod megyei Mozi üzemi Vállalat részéről pedig a technikai korszerűsítések biztosításával folyik az átépítés. A két épület közé kerül egy összekötő rész, amely így a könyvtár és a művelődési ház közötti kapcsolatot nemcsak elméletben, hanem a gyakorlatban is biztosítja, létrejön a két intézmény épülettel való kapcsolata-kötödése, s ez már jelentős térnyerés is lesz. Ugyanis az .új összekötő épületrész mintegy száz négyzetméteres klubtermet biztosít, galériája többféle célra használható, és tekintettel a különböző filmigényekre, úgy oldják meg a mozi' gépházához való kapcsolódását, hogy onnan a korábban is használt teremben is lehessen vetíteni, s ott tartják majd a rendes műsor szerinti mozielőadásokat, ugyanakkor a vetítőgép elfordítható legyen a klubszoba felé is, ahol klubkeretek között lehet másfajta filmvetítéseket tartani. Természetesen megmarad továbbra is a könyvtár épülete alatti pinceklub, a könyvtárnak egy belső helyiségét pedig magasságában megosztva, kétszintes gyermekkönyvtárrá alakítják át. Amikor kint jártunk, már e gyermekkönyvtár készen volt, s egészében jó ütemű az építkezés. Tóth Elek tanácselnök, aki kísérőnk és kalauzunk voll, novemberben már szeretné az összekötő épületrészt is átadni rendeltetésének. A további tervek közölt szerepel a két szomszédépület mögötti udvar felhasználásával egy olyan terület kialakítása, amely szabadidőpark gyanánt szolgál és sokféle kulturális és sporttevékenységre nyújt majd a jövőben —• amikor ennek anyagi teltételeit is előteremtik — lehetőséget. (bm) Nevetünk, de miért?... Hallgatom a rádióban a régi kabarémű.so- rok ismétlését, amely arra akar emlékeztetni, mikor, min nevetett a közönség az elmúlt tizenöt esztendőben. Az a közönség, amely ott ült a felvételnél, mert hiszen ezeket a műsorokat közönség előtt veszik fel, és így mindig bejön a nevetés is a poénok után. Pereg a műsor, hallom a nevetést, szép, kiegyensúlyozott, egyforma hangerővel. Ügy tűnik, a jelenlévők nem találtak különösebben nevetésre ingerlőt. Hát csak kacarász- nak, már csak illendőségből is, ha meghívták őket a felvétel ingyenes nézőiként. Aztán mikrofon elé áll az ismert hadaró-páros, akik közül az egyik sajátos gyors beszédével, meghökkentő hadaró szófűzéseivel ér el mindig nagy sikert, és úgy az ötödik— hatodik' mondatában elejt., egy meglehetősen triviális szót, amit ugyan a köznyelvben már szinte „polgárjogosítottunk”, meg filmen, sőt televízióban is gyakorta használnak „hangulatfestő elemként”, ám a rádióban — szerencsére — ritkábban. Szóval elhangzik ez a csúnya szó. felvisít a nézősereg, vihog, viháucol, kaparász; talán egymás hátát is verdesi az örömtől. Különösen a magasabb női hangok tanúskodnak a magas tetszésről. Aztán tovább csörgedezik a műsor- halkabb, visszafogottabb derűvel, amíg nem jön egy újabb triviális kifejezés, egy emlegetett hölgy magatartásának, vagy „mellékfoglalkozásának” jelzéseként, s újra felcsap a tetszés hangja. Nem tudhatom, vajon szerte az országban a rádiók mellett miként visongtak a nézők. A felvételnél a drasztikumot fogadták tetszéssel. De a niozikban is tapasztalhatjuk, vagy éppen a színházban, hogy a gorombaság, a vaskosság, a draszfikum — Jelentkezzék az szóban, vagy tettben — mindig nagyobb tetszést vált ki. mint bármilyen szellemesség. Vajon miért örülünk a gorombaságnak? Nem tudom. Talán a régi cirkuszi bohócokat kellene megkérdezni, akik filozofikus tartalmú szellemesség helyett leneken rúgták egymást, hogy a közönség nevessen. De gorombaságokat ők sem mondtak... (b> |
