Észak-Magyarország, 1984. július (40. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-24 / 172. szám

!9M, július ZK., kedd

z^.ÉSZAá-KáAQYMÜBíZÁG 4

A képernyő előtt

Filmek, filmek, filmek...

A sorozatok sodrában — annyi okkal és ok nélkül «összeállított, az értékest az értéktelennel vegyítő sor után — elérkezett Tolnay Klári fél évszázados filmszínészi életpályájának bemutatása. Az ötven évi filmszinészi munkát tizenöt film idézi, amelyekben — az elsőt kivéve — szinte mindvégig főszerepet játszott. E sorban is értékek és vitatható értékű müvek váltják majd egymást, mint minden sorozatban. A vasárnap délután sugárzott Meseautó ban Tolnay Klári szerepe nem jelentős, ám ez a film az utókor figyelmére érdemes. A pontosan ötven évvel ezelőtt készült, Gaál Béla rendezte filmet, a filmgiccs iskolapéldájaként szokás emlegetni. A dúsgazdag vezérigazgató és a kis hivatalnoklány szerelme a polgári álmokat kiszolgáló művészet kedvenc témája volt, ez a film meg sokszorosan kiszolgálta azt. (Nem véletlenül nevezték az utána következő filmes évekét a „Meseautó évtizedének”.) Semmiképpen sem műveszi értékei miatt érdemes most szólni e — tagadhatatlanul nagy mesterségbeli tudással megcsinált — filmről, hanem azért is, mert ez indította el Tolnay Klárit a filmezés útján, tehát e sorozatban mindenképpen helye van, meg azért is, mert a magyar színház- és filmművészet olyan nagy alakjai játszanak benne különböző szerepeket, hogy az maga már egy színháztörténeti fejezet: Kabos Gyula, Törzs Jenő, Gombaszögi Ella, Gázon Gyula, Berky Lili, Herczeg Jenő. Peresei Zita, Pethes Sándor, Komlós Vilmos, Várkonyi Zoltán. (Nekünk, miskolciaknak külön is érdekes egy „szereplő”, a film címében emlegetett, egykor, 1934-ben valóban csodás Ford Wanderer autó. A kocsi, túlélve a háborút, az ötvenes évek második felében, gyakran álldogált a miskolci Széchenyi utcán, igaz, kicsit kopottan, mert akkoriban éppen a Kelet-Borsod megyei -Népből! Vállalatot . szolgálta, amíg 1960-ban el nem vitték a Röppentyű utcába.

_ És érdekes a másik „főszereplő”, Lillafüred, az akkor új Paloéaszálló ie.) Megkezdődött hát a Tolnay-sorozat; egy-két filmben még „Mcseautóban, színezüst erdők során / Repü- ' lünk a szivünk tavaszán...’’, ám ezt az álom világot ne vegyük komolyan, hiszen a sláger szerint is „Már holnap mostohán mered rám a valóság ..ötven év távlatából már valóban reálisan nézhetjük a Meseautó világát, aztán jönnek sorozatban a már merőben más világot tükröző — különböző értékű — filmek. (Hihetőleg kevésbé elhasznált és hiányos kópiák segítségével!)

'■'t, *

S ha mar Tolnay Klári születésnapja, és az annak apropóján indított sorozat eszembe juttatott egyet s mást a 'felszabadulás előtti magyar filmről, megemlítem egyik színészóriásunk. Csortos Gyula 1940-ben készült filmjét, amelyben ugyancsak jelentős szerepet játszott Tolnay Klári'. E film címe: Vi»s2a az úton. Egy banktisztviselőről szól, aki belecsömörlik a tisztességes kispolgári életbe, meg hogy őt becsületes embernek nézzék, ám semmire se vigye, s elsikkasztja a bank pénzét, élvezi az életet, dőzsöl, majd teljesen lezüllik —, aztán felébred, mert az egészet csak álmodta, s a becsületes kispolgár álmában is megbünhődik, ha gazdája és a rend ellen vét. Akkor jutott az eszembe, amikor a képernyő pénteken este elém kínálta a Becsületes 'timber című spanyol tévészatírát, amelyben egy nagy ék-'. ’• «szferbolt alkalmazottja, egy butaságig becsületes kispolgár •'lázad fel az ellen, hogy őt élhetetlennek, tisztességes balfácánnak tartsák, ezért kirámolja gazdája széfjeit, de az utolsó pillanatban — már a repülőtéren — felrémlik előtte a börtön, és mindent visszarendez. Lapos történetecske volt, s máig sem tudom, miért álmodott a főszereplő már korábban is állandóan börtönről, amikor még eszébe sem jutott véteni, s azt sem tudom, miért hirdették ezt a játékot szatíraként. Mentségére szolgáljon: mindössze negyvenöt percet vett el az éjszakai pihenésből.

*

Három részben pergett A pokol tornáca című, angol bűnügyi film, összesen százhatvan percnyi elnyújtottságban. A képlet nagyjából ismerős: az eltűnt újságírónő-feleség után elsősorban a férj nyomoz, akit a felügyelő nemcsak akadályoz, hanem az asszony meggyilkolásával is gyanúsít, minden alap nélkül. Persze, a film végén minden tisztázódik, a férj szimata volt a jó, lelepleződik egy bűnöző úri társaság, amely örökségek elnyerése végett halottakat fabrikált, csak éppen az újságirónö és férje házassága nem : jön rendbe, de a féi’fiú alighanem kárpótolja magát. Mindez három folytatásban, igen sok üresjárattal, motiválatlan j cselekvéssel pergett, de többségben jó színészi játék feledtette a film zökkenőit.

*

Merőben más jellegű volt a hét műsorát záró Epizód című lengyel kisjátékfilm, a lengyel újjászületés 40. évfordulója alkalmából bemutatott tévédráma. Az 1944-es felkelés leverését követő német megtorlás e drámai epizódja nemcsak történetével volt igen fájdalmasan jellemző, hanem a film végén látott, kimerevített képsorával is nagyon érzékletesen mutatta meg azt a poklot, ahonnan éppen most negyven éve indult el a kivezető út.

Benedek Miklós

Mától egy héten át

Továbbképzés díszítőművészeknek

Az elmúlt esztendei sikeres táborozás után az idén is megrendezik megyei szerveink a díszítőművészeti szakkörvezetők egyhetes továbbképzését.

A programban részt vé- vők ma, kedden délelőtt Le- ninvároaban találkoznak, s onnan indulnak a tiszalöki úttörőtáborba, a foglalkozások helyszínére. A közös munka már ma délután megkezdődik, a délszláv népművészetről szóló diavetítéses •iőadáasal. A hetes program

egyik fő eseményére szerdán délelőtt kerül sor, ekkor értékelik az elmúlt szakköri év munkáját, a díszítőművészeti kiállítások tapasztalatait.

Az előadások mellett (például a tardi keresztszemes hímzésről, a koronázási palástról, a Kapuvár-környéki fehérhímzésekről) bemutatók és gyakorlati munka is lesz a díszítőművészeti szakkör- vezetők ma nyíló továbbképzésén. A táborzárásra augusztus 1-én, szerdán délelőtt kerül sor.

A derék hajlasa, a kéz mozdulata, a fej tartása, az ujjak játéka ... ha részleteire bontjuk, a könnyed, kecses tánc bonyolult műveletekre hullik szét, agyat, szivet, tüdőt és izmokat keményen igénybe vevő feladatokra. S e feladatok összerendezett megoldásából, a tehetség teremtő ereje révén, megszületik a „csoda” az Állami Balettintézetben: a mozgás művészete.

Amatőr rockzenekarok koncertje

gulatot keltenek muzsikájukFotó

a múló díszekért

Egy felsorolás következik: Kabinet Rt., Premier, Signal (Debrecen), Legion’s, Metal, Mozaik Depo, Rotor, Swet- ter, Privát Rt. (Kazincbarcika), Aquarius. Nyolc miskolci és két vendégegyüttes versengett egymással vasárnap délután a Gárdonyi Ifjúsági Parkban, hogy a legjobbak szeptemberben részt vehessenek Budapesten, a Kamaraerdőben rendezendő non stop avantgarde, new wave, rock and roll fesztiválon, amelyre — más városok hasonló seregszemléi alapján — az ország legtehetségesebb amatőr együtteseit hívja meg a KISZ Budapesti Bizottsága. Talán lesznek közöttük olyanok, akiket egyszer lemezen is hallhatunk, talán lesznek közöttük olyanok, akik kicsit „felizgatják” könnyű zenei, életünk .álmatag, hogy ne mondjam életunt kedélyét. Talán. ..

Persze, ha hihetőbb, eredetibb, tehát a korosztályukhoz tartozó, azt a közönséggel is átélhető valóságot énekelnek meg az ifjú kobztosok. Értem ez alatt azt is, hogy „legalább” jó hankal, a többnyire maguk írta darabokkal. A hangulat viszont cseppet sem volt rózsás, túl sok elavult zenei gesztus, elcsent manir, fél- szegség és egyeseknél némi „vendéglátós” rutin jellemezte a produkciókat. „A beszélő gitár korszakátéljük, a zene mindenkit megnyugtat. ..” — énekelte az egyik együttes. Igen, van ilyen zene is, a szerény számú közönség ezúttal azonban inkább bosszankodott, * alkalmanként egy másik ott hallott szám szövegével értett egyet: „ .. . Jó lenne elmenni valahová f”

Végül is nem tették, várták a koncert második felét, amikor már az úgynevezett profi (bb) amatőrök léptek fel — versenyen kívül. S mivel — szerencsére — a zsűri olyan együtteseket is láthatott akikben a tehetség lappangó, vagy már épp diagnosztizálható „tüneteit” is felfedezhette, befejezésül álljon itt egy újabb felsorolás, a továbbjutottak névsora: Aquarius, Kabinet, Metal, Swetter. (de)

Mintegy száz különböző méretű művészi totó sorakozik a diósgyőri Ady Endre Művelődési Ház galériájának falain. Nézegetjük a fotókat, és ha nem is figyelünk a melléjük tűzött cédulákra, akkor is ismerősöknek tűnnek, mert nagyon sokszor elmegyünk mejlet- tük úgy, hogy észre sem vesszük. Pedig Miskolc régi belvárosának mindmegannyi jellegzetességé látható e képeken. Nem műemlékek, nem is művészettörténeti értekek, de az utcakép, a városkép meghatározói, mindennapi környezetünk szerves tartozékai.

Fotok * múló díszekért címmel rendezte meg a Miskolc városi Művelődési Központ és a Miskolci Városszé- pitő Egyesület Farkas Ida fotóinak kiállítását. E tárlaton láthatók ezek a fotók. Farkas Ida tíz éve az ÉSZAKTERV munkatársaként dolgozik és művészi fölökön örökíti meg a város értékeit, változásait. Ezek az értékek, sajnos, rnűlandók, igen sok megy belőlük veszendőbe, s már igen sok ment is. Ami már nincs, azt foton megörökíteni nem lehel. De a régi belváros es környéke még ma is rejteget, igen sok szépségét. Tele van a környék művészi kovácsoltvas-kapukkal, -rácsokkal, egyéb kov ácsremekekkel, értékes oromdisnekkel, míves stukkókkal, egyebekkel. Mindennapi életünkben elmegyünk mellettük, mert már észre sem vesszük, megszokottak, de ha eltűnnének, hiányoznának. A Széchenyi utca közelgő rekonstrukciója különösen indokolttá teszi ezeknek az értékeknek a rögzítéséé, ezért is kimagaslóan értékes Farkas Ida művészi munkája. Egy- egy épület több fotón, többféle megközelítésben , kivágásban is látható, s nemcsak a tórlatlátogató emlékébe idézi az adott objektumot, hanem a rekonstrukciónál dokumentumként is szolgál.

A kiállítást július .23 an délután dr. Kozák Imre, tanszékvezető egyetemi tanár, a Miskolci Városszépítő Egyesület elnöke nyitotta meg. Bevezetőjében hangsúlyozta, hogy az utókor számon kéri tölünk, megtet- tünk-c mindent az értekek megőrzéséért, teremtettünk-e újakat. Beszélt arról, mi is az érték. Ebben a megközelítésben érték az, ami jellemző a városra, ami tartósan hozzánk tartozik. Miskolc nem tudja eléggé hangsúlyozni: van mire büszkének

lenni itt. Van mit érteknek tekinteni ebben a városban. Más városok kevesebb értékkel is fennen dicsekszenek. Nekünk is többel kell lenni, mert itt is vannak értékek. Ezt látta meg a müvesz- folós, ezt láttatja meg Farkas Ida, erre hívja tel a figyelmet. A Városszépitő Egyesület ezért is karolta fel ezt a kiállítást, amely első ilyen jellegű megmozdulása, es ezért is értékeli igen .sokra a fotóművész hosszú időkön át végzett művészi, s egyben dokumentatív munkásságát. E kiállítás után észre kell vennünk mindazokat a szépségeket es értékeket a városban, amelyekre Farkas Ida ráirányította a figyelmet.

A megnyitó ünnepségén, amelyet Adóm Gézáné, a művelődési ház munkatársa vezetett be, közreműködött a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola növendékei - nek hegedű-duója, Bartók Dudn-nó fájának és Beliot D-dúr duójának megszólaltatásával. A tárlat augusztus 23-ig várja a látogatókat.

. . Nagyon remélem, hogy a főutca rekonstrukciója után eredeti állapotukban gyönyörködhetünk bennük. (A lefotózott értékekben. A szerk.) S bízom abban, hogy e nemes ügyet nem hiába karolta fel a Miskolci Vá- rosszépítö Egyesület." írja Farkas Ida. a kiállítás meghívóján. Mi is reméljük, és mi is bizakodunk.

(hm)

Munkásőreinkről

L

eginkább szombaton,

vasárnap, a kora reggeli vagy a késő délutáni órákban találkozom velük. Ilyenkor a város minden pontján feltűnnek az acélszürke egyenruhák, hajnal tájt még igencsak frissen vasaltan, estefelé — hazafelé — bizony már jócskán gyűrötten, piszkosan. A munkásőr- gyakorlato'k, -kiképzések időpontjai a hétvégek. Pontosan az a szabad idő, amikor mások pihennek, szórakoznak, vagy éppen pénzt keresnek maszekolással. Így van ez már több mint negyedszázada: mentek rendületlenül a hétvégeken, amikor még nem is volt szabadnap a szombat, sőt, leginkább a vasárnap sem, és nem csökkent a számuk ma sem a lőpályákon, gyakorlótereken.

Megszokott a kép. Nem csupán szemünknek, tudatunkban is a helyén van a tény, természetesnek vesszük. Ha a hét végén a szomszéd hiányzik a telekről, a barát a délelőtti sörtársaságból, nem lepődünk meg. legfeljebb egyetlen mondattal konstatáljuk: munkásőröknél vannak. Eszünkbe sem jutna töprengeni azon, hogy munkatársunk, barátunk masabb lenne, mint mi. Ha rákérdezel a többiekre, hogy szerintük miért is, hogyan is van ez ... ezernyi lenne a válasz. — Azt hiszem, ez a hobbija, ezt szereti csinálni — mondanák. Meg azt. hogy — elkötelezett embernek tartom, a szolgálatot nagyon komolyan veszi. Bizonyára ez is, az is, meg sok más meghatározás egyaránt igaz. Sok mindent pénzben mérő világunkban a munkásőrök mellett szóló érv is egyértelműen bizonyítja: önként, minden ellenszolgáltatás nélkül végzik a pluszt, s az egyenruhában, fárasztó gyakorlatokkal telt órákat nem mérik órabérben.

zt mondjuk, hogy nem másabb emberek, mint mi. Civilben pontosan egyformák vagyunk. Így igaz, tanúsíthatja ezt bárki. Mégis, ha a megszokott tudomásulvételnél egy kicsit is többet boncolgatjuk a tényt, kiderül, hogy mégiscsak másabbak. Nem, nem használom a különbek kifejezést, hiszen ez ellen ők tiltakoznának a legjobban, talán még sértésnek is vennék. Maradjunk az egyszerűbbnél: egy picikét másabbak, mint mi, többiek. De hát miért, miben? Néhány adat csupán fogódzónak a válaszhoz. Munkásőreinknek csaknem a fele 35 éven aluli. Kell-e bizonygatni, hogy ezek a 25—35 közötti fiatalok mi minden mással tölthetnék el szabad idejüket a nehéz, sok órás gyakorlatok, menetelések. lövészetek helyett. A munkásőrök több mint 40 százaléka közép- és felsőfokú végzettségű: művezetők, technikusok,

mérnökök, osztályvezetők, igazgatók. A fizikai munkások aránya mintegy 80 százalékos, s háromnegyed részük szocialista brigád tagja, vagy a munkaverseny aktív résztvevője. És azt senki sém gondolhatja komolyan, hogy a kétkezi munkás — különösen ha a legjobbak közül való —, vagy az orvos, a mérnök, a szolgálatért a Munkásőrségért csérébe valamiféle előnyt élvez.

Mondjuk csak ki egészen pontosan: mégis jut valami plusz cserébe. Olyan, amit ők tulajdonképpen nem várnak, s bizonyára a legtöbben nem is gondolnak rá. A többlet mindössze annyi, hogy egy kicsit masabbnak tartjuk őket magunknál. Ez az a plusz, amit nevezhetünk tetszés szerint megbecsülésnek, tiszteletnek, elismerésnek. Mindannyian hajlamosak vagyunk a nemre magyarázatot keresni önmagunkban: — Rengeteg amúgy is a munkám ... Nagyon lekötnek a gyermekek ... sok a gond az építkezéssel... más társadalmi funkcióban tevékenykedem — sorolhatnánk vég nélkül a valós és az igaz okokat. Csakhogy jobban belegondolva, gyorsan kiderülné, hogy bizony a munkásőr a munkahelyén ugyancsak keményen dolgozik, neki is vannak gyerekei, ő is építkezik bizony, mert ugyanolyan, mint mi vagyunk. Illetve azzal a picivel, az acélszürke egyenruhával több.

Sokat emlegetett kifejezések manapság: elkötelezettség, közéletiség. A munkásőrszolgálat önmagában is jelenti e szép fogalmakat. mégis figyelemre méltó tény. högy a munkásőrök közül nagyon sokan választott tisztségviselők, párt- és társadalmi szervezetekben. Mindezt teszik már civilben, vegyük úgy: ráadásként. Es végül, de nem utolsóként a bizonyítások sorában: a munkásőrök több mint 80 százaléka tagja pártunknak, több mint egynegyede a KISZ-nek. Ugyancsak szívesen használt megállapítás. hogy a munkásőrszolgálat a párt egyik előisko- Iája. A számok ezt is bizonyítják és külön figyelemre méltó, hogy e sereg után a pártba kerülők többsége fiatal.

M

em évfordulóra íródott ez a cikk. Hogy rájuk gondoltam, annak egyetlen oka volt. Vasárnap estefelé tértek be közülük néhányan. útban hazafelé a gyakorlatról, a megszokott poharazóba égy italra. Fáradtan, gyűrötten érkeztek, s mi barátok. Ismerősök. pihenten, jól öltözötten, örömmel, szeretettel vártuk fikei.

—s