Észak-Magyarország, 1984. július (40. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-03 / 154. szám

1984. július 3., kedd ESZAK-MAGYARORSZAG 3 Kiiincselés karalábéval? A kistermelőt, aki az Unió Álész-szel a múlt év októ­ber J9-én termékértékesítési szerződést kötött, Háda Gé­záitok hívják. Ügy gondolom azonban nem is annyira a név az érdekes, hiszen le­hetne Kiss, Kovács, Tóth is. éppen ezért a következőkben maradjunk annál a megszó­lításnál: kistermelő. Nos, a kistermelő ideges, mérges, tele van bosszúság­gal. Miért? A karalábé mi­att! De menjünk sorjában... — A Kék Acél Kertszö­vetkezet tagja vagyok — kezdte a kistermelő. — Ta­valy a 274 négyszögölnyi tel­kemen előállítottam 3000 da­rab korai karalábét. Nem volt rá szerződésem, ennek ellenére piacqn, boltokban sikerült 4 forintos átlagáron értékesítenem darabját. Ez adta az ötletet, hogy ez év­re többet állítsak elő. Nem bíztam semmit a véletlenre. A termelési biztonság, s a termelés feltételeinek megte­remtése érdekében szerző­dést kötöttem az Unió Áfész- szel . .. Részlet a termékértékesí­tési szerződésből: „A terme­lő kötelezettséget vállal ar­ra, hogy az 1084—85—86—87- es évben a következő árufé­leségeket átadja, a megren­delő pedig a feltüntetett ha­táridőig átveszi . ..” (Terme­lőnk esetében ezek az áru­féleségek: 10 ezer darab ka­ralábé június hónapra, 150 mázsa karalábé október hó­napra.) — A fóliát, s a saját palán­tamennyiség előállításához szükséges vázszerkezetet még szeptember 27-én megigé­nyeltem az áfész-től. Sok utánjárásra, tudja, mikor kaptam meg? Ez év január elejére. Az első arculcsapás itt ért. Hogy miért? A fólia­vázat rögzíteni kell, be kell ásni a földbe. Januárban az átfagyott talajba ez szinte lehetetlen. Ezenkívül nekem pont’ januárban kellett há­rom hétre szanatóriumba utaznom. Úgyhogy a fólia­sátrat csak március elejére, teljesen összetaposott földbe tudtuk felállítani. A magot ebbe a leromlott szerkezetű talajba csupán március 16-án vethettem el, s április 26-an került ki a karalábépalánta a szabad földbe. Ez a késve szállítás nekem három hét csúszást és legalább 40 ezer forint kiesést jelent ... Mielőtt a panaszt tovább hallgatnánk, hallgassuk meg a másik fél véleményét is. Hevesi Józscfné, az Unió Áfész felvásárlási osztályá­nak vezetője: — A termelő csak részben hibáztathat bennünket. A vázat január 6-án szállítottuk le, s sze­rintem ez nem késő, mivel szabadföldi hajtatásról van szó. A fólia késéséről pedig egyáltalán nem tehetünk. A déli országrész hóviharkárai miatt a TVK teljes kapaci­tással Csongráanak meg Békésnek termelt fóliát ab­ban az időben . . . Újra a termelő: — A má­sik arculcsapás a termék ér­tékesítésénél ért. Nekem úgy mondták, hogy ha közvetle­nül a boltokban értékesítem az árut, a napi ár mínusz 20 százalékát fizetik ki. A fel- vásárlótelepre beszállítva pe­dig az aznapi eladási ár 05 —70 százalékát adják. — Ezclc szerint nem any- nyit kapott?... — Nem bizony! Első alka­lommal 1112 darab karalá­bét vittem a telepre. Dara­bonként 2,80-at kaptam érte. Megnéztem aznap a boltok­ban az eladási arat. Tudja, mennyi volt? Öt forint ötven fillér. Vagyis én a termé­keimért az aznapi eladási ar alig 50 százalékát kaptam. — Nem tehetett probléma esetleg az áru minőségével? — Uram, voltak itt az áfész-től többször is. El van­nak ragadtatva a minőség­től. Még mondták is, hogy a szeptemberi nagy mező­gazdasági kiállításra legalább fotóztassam le. Hevesi József né ismét: — Mi minden alkalommal a hapi felvásárlási árat adjuk az áruért. Számunkra ez sza­bályozott, többet nem adha­tunk. A kistermelő egyéb­ként kissé késve jelentkezett az árujával, hiszen június közepén hozta áz első szál­lítmányt. Akkor már nem voltak olyan magasak az árak, mint a hónap elején. S tudni kell. hogy nemcsak ő termel karalábét, más kis­termelőkkel is kapcsolatban állunk. A kistermelő: — Iü r»n az áru helyben, Miskolcon, ugyanakkor Békésből hozat karalábét az áfész . .. Hevesiné: — Egyhónapos próbaszerződésünk volt egv ottani TSZKER-rel. Szá­munkra igen kedvező áron szállított . .. A kistermelő: — Később 1,60-at kaptam a karalábé­ért, amikor a boltban még 4 forint 70 fillér volt. Ak­kor elkezdtem én is közvet­lenül n boltoknak hordani árut. Ám ez nem olyan egy­szerű. A legkorrektebb part­nerek is legfeljebb 100—2C4> darabot vesznek át naponta. Többre egy bolt esetében sincs kereslet. Szóval háza­lok. Volt már olyan bolt, ahonnan szó szerint kidob­tak. A helyzet most az, hogy itt van június vége, s csu­pán 3600 darab karalábét si­került értékesíteni. Fedig na­gyon kellene, hogy felszaba­duljon a terület, mert már ki kellene palántáznom az őszre leszerződött karalábét. Ha egy-két héten belül erre nem kerül sor, elvénül a pa­lánta. Szóval ez van. Én azt hittem, a szerződés termelési biztonságot jelent. A jelen­legi helyzet ennek megcsú­folása. Nem tudom, szándé­kosan csinálják velem? Vagy nem értenek hozzá? Nincs adatom, hogy mennyi kara­lábé terem júniusban Mis­kolcon. Szerintem nem so­kan foglalkozunk vele, úgy­hogy meggyőződésem, ezt a 10 ezer darabot igényli a 215 ezres lélekszámú város. Hevesi Józsefnél — Az igazság az, hogy a kister­melő csak azt jegyzi meg és azt hajtja, ami számára elő­nyös. Mással nemigen fog­lalkozik, másról megfeledke­zik. És a sokszor vélt pana­szával megy tanácshoz, most meg önökhöz. Mi előírások szerint járunk el, a hivata­losan fizethető felvásárlási árat fizettük, s fizetjük. Ez azt jelenti: ha jelenti, hogy holnap árut akar átadni, mi a jövőben is átvesszük tőle. Napi felvásárlási áron ... Tulajdonképpen — anél­kül, hogy akár az egyik, akár a másik fél pártján állási foglalnánk — úgy érezzük, a kutya e körül a felvásárlási ár körül van elásva. S ez, szerintünk korántsem olyan tabu, hogy ne lehetne hozzá­nyúlni. Némi kompromisz- szummal mindkét fél, sőt a harmadik, a vásárló haszná­ra is. Mert az az igazság, hogy magyarázkodni nem ördöngösség. Erre a felvá­sárló, eladó egyaránt képes. De ettől se a karalábé, se a paprika, paradicsom nem lesz több. nem lesz olcsóbb. Sőt félő, hogy ha a kontaktus nem javul — s ha esetleg más kistermelőnél is tapasztalható ilyen konfliktus — jövőre még kevesebb zöldárut lát­hatunk. És amiből kevés van. az ugye, mindig drágább! Kinek jó ez? Hajdú hart Biztató tét év Félér záró vezetőségi érte­kezletet tartottak a Lenin Kohászati Művekben az el­ső fél év utolsó napján, jú­nius 30-án. Ismeretes, hogy a gyár az elmúlt évet 600 millió fo­rint veszteséggel zárta, és biztató jelekkel eleinte az új esztendő sem kecsegte­tett. Ellenkezőleg: a külső körülmények tovább nehe­zedtek, rendeléshiánnyal küzdött a gyár és ismét csökkent termékeik ára a világpiacon. Márciusban vissza kellett fogni a ter­melést, s a készletgazdálko­dás szorításában 32 ezer tonnával kevesebb acélt gyártottak. mint amennyit eredetileg tervbe vettek. Az első negyedév mérlege: 50 millió forint veszteség. A második negyedben fordult a kocka, s ha nyereség nem is, de veszteség sem képző­dött. Júniusban csúcstelje­sítmények születtek az. acél­gyártásban. és a termék- szerkezeten belül, örvendete­sen növekedett az ötvözött acél aránya Az elmúlt öt évben az ötvözött acélok ex­portja nem haladta meg az évenkénti egy-két ezer ton­nás mennyiséget, most pe­az LKM-bea dig egyetlen fél év alatt 16 ezer tonnát exportáltak. Az első fél évben összesen 26 millió dollár értékű expor­tot bonyolított az LKM, 28 százalékkal többet, mint a bázisév hasonló időszaká­ban. Az év végéig a vár­ható tőkés export értéke 52 —55 millió dollár, az ere­detileg tervezett 43 millió helyett. Figyelemre méltó a belföldi tételes tervteljesí- tés, és a termékek javuló minősége is. A vállalat első fél évére vonatkozó készáru- kiszállítási tervében 433 ezer tonna termék szerepel, de ettől több, 408 ezer tonna készáru hagyta el a gyárat az első hat hónapban. Biztató jelek mutatkoznak a második fél évre is, mert az éves rendelésállomány 90 százalékát szerződésekben lekötötték. Úgy tűnik, hogy a gyár hosszú évek után az év végéig egyensúlyba ke­rül. Ám, az elmúlt évek ta­pasztalatai óvatosságra inte- \ nek — emlékeztette a részt­vevőket Drótos László ve­zérigazgató. Továbbra is számítani kell az esetleges hullámvölgyekre, de ugyan­akkor a termelési csúcsokra is. ». IL Az aranyérmes Az idei Inc be b a nemzet­közi vegyipari kiállításon — amint arról hirt adtunk — vásári fődijjal jutalmazták az Északmagyarországi Ve­gyiművek Anelda Plus 80 EC szelektív kukoricagyom­irtó szerét. A kitüntetett ter­mékkel és az elismeréssel kapcsolatban Hegedűs Ist­ván. az ÉMV kereskedelmi, igazgatóhelyettese a követ­kezőket mondotta: — Az Incheba' rangos nemzetközi vegyipari talál­kozó, amelyen egyaránt igyekszik részt venni min­den kelet- és nyugat-euró­pai közép- és nagyvállalat. Kutatóknak, gyártóknak és kereskedőknek a kiállítás jó lehetőséget biztosit kapcso­latok. együttműködések megteremtésére. Sajóbábony rendszeres résztvevője a po­zsonyi seregszemlének, és má­sodik alkalommal szerepelt sikeresen. Az előző évben az Alirox 80 EC termékünkét j ut a Imazt ák ara n yérem mel. Mindez annak a fejlesztő- kutató munkának, tudatos külpiac orientált kereskedel­mi tevékenységnek az ered­ménye, amelyet az utóbbi években követünk. Az ÉMV növényvédő szerei szerves részét alkotják a különböző hazai mezőgazdasági terme­lési rendszereknek, s ame­lyek egvike-másika már si­kerrel vizsgázott külföldön A Shell-szervizben Ai lnteróg RTShell miskolci szervizében korszerű berendezések segítségével végeznek töb­bek között motordicignosz likai méréseket, optikai futómübeállitást. Az előzetes bejelentés alapján szemlére begördült járműveket közlekedésbiztonsági szempontból is átvizsgálják, »gyes személyautó-tipusokat műszaki vizsgára felkészítenek. Gépjárművek alsó és felső mo­sása, valamint olajcserék is szakszerűen történnek a Sajó-porti állomáson. Fojtán László felvétele Á vonatvezető A zömök, keménykötésű vonatvqzetö olyan frissen robbant be az állomásfőnöki irodába, mintha kiadós pi­henő után érkezne. A való­ság más. Kemény, felelős­ség lei jes munkában eltöltött éjszaka van mögötte. — Tegnap—mondja Plan­ka Ferenc — 18 óra 30-kor kezdtem. A cementgyárat és a kohászatot szolgáltuk ki. Xíppen most, reggel 7-kor vé­geztem. Átéltem már nehe­zebbet: is. Várjon csak — pörgeti visszafelé a naptár lapjait —, igen, június 17-én, vasárnap 18 órakor léptem szolgálat ba. Sa jószen tpéter­röl a BVK termékeit hoz­tuk Miskolcra, és tovább Budapestre, s onnan gyovs- teher vonattal vissza. Élő ál­ssvényvédő szer is. Csehszlovákiában az A ti­ro x 80 EC-ből évente több száz tonna kerül felhaszná­lásra, es az igény egyre nő. Az Anelda Plus 80 EC nagyüzemi gyártása 1982-ben megkezdődött és 1983-ban már több mint 1500 tonna termék hagyta el a gyárat. Á teljes mennyiség hazai nagyüzemekben került fel­használásra, s a vélemény egyértelmű: a készítmény ki­váló tulajdonságokkal ren­delkezik, versenyképessége biztosítja az elsőbbséget az egyéb herbicidekkel szem­ben. Az érdeklődés egyre nagyobb és már tárgyalások folynak a külföldi forgalma­zásról. Az ez. évre tervezett 2000 tonnás termelés lehe­tővé teszi a belföldi igé­nyek maradéktalan teljesí­tését. Az. Anelda Plus 80 EC I gyártásánál a gyárnak .si­került: a lehető legkisebb mértékre csökkenteni a tő­kés importhányadot. Az alap- és a segédanyagok egy része hazai és a szocialista országokból kerül beszerzés­re, ami ma a népgazdaság számára a legfontosabb. Az aranyérmes növényvédő szer — ismerve rendkívüli jó tu­lajdonságait — feltehetően széles körű karrier előtt áll és öregbíteni fogja a ma­gyar növényvédő szerek hír­nevét. — fekete — latokat — továbbtenyésztés- re alkalmas teheneket —, zöldséget-gyümölcsöt, s Kő­bányai sört hoztunk. Hétfőn délután 17 óra 30 perckor vé­geztem.-A távolléti idő — be­leszámítva a Pesten eltöltött pihenőt — 30 perc híján 24 óra. —j Kezdem értein, miért mondják, hogy egy évből másfelet csinál... Plank Ferencböl — leg­alábbis én így érzem — a vonatvezető „eltűnik”, s a miskolci körzeti üzemfőnök­ség tennivalóit, gondjait, jól ismerő pártalapszervezeti tit­kár „lép” elő. — A vasútnál, s különö­sen a teherforgalomnál ke­vés az ember, a munkaidőt túlórákkal kell megtolda­nunk. Havonta 230—250 órán át dolgozom. A tehervona­tok hoz három fékező kellene, de van, amikor csak egy van. s sokszor naponta más. Olykor niég a jegy vizsga lók is besegítenek. A munkám felében vonat vezetőként irá­nyítom a tolatást, a másik felében fékezöként saruzok, szét-, vagy összekapcsolom a vagonokat. — Hogyan lett vasutas? — Viss községből az élet sodort ide. Szüleim korán el­haltak. Tízen voltunk, s va­gyunk test vélek. A nővérem gondoskodott rólam. Elvé­geztem a nyolc általánost, s hamar munkába kellett áll­ítom. Itt Miskolcon pálya- munkásként 1958-ban kezd­tem. Egy év múlva lékező- ként kerültem a forgalomba. Bejártam az egész országot. Kévés volt a vonatvezető. Gálik János oktatótiszt szólt nekünk: aki érez. magában annyi erőt. hogy le tud vizs­gázni, jelentkezzen. Nagy erő, akarat kellett hozzá. Akkor 24 óra volt a szolgá­lat, s utána jött az oktatás, vagy előtte kezdődött. — Sikerélmény? — Amikor 1960-ban tizen- ketted magammal sikeresen vizsgáztam. Akkor, 18 éves koromban, ón voltam a Ti­szai pályaudvar legfiatalabb vonatvezetője. — A legnehezebb pilla­nat? — 1972. május 2-án éjsza­ka 3 óra. A fővárosból jöttünk tehervonatiak Hat­vanban szabad jelzést kap­tunk, s így 40 kilométeres sebességgel haladtaink az ál­lomáson át. Ülök a moz­donyvezető mellett, s a gép reflektorának fénye sötét tö­megre villan. — Fékezz! — kiáltottam a pesti mozdony­vezetőnek, aki gyorsféket al­kalmazott, de így is 25 kiU>- méteres sebességgel üt Köz­tünk az előttünk álló szerel­vénybe. A mozdonyt ki kel­lett cserélni. Bejöttünk nils'’ kolera, s amikor hazamen­tem, akkor kezdett remegni a kezem, a gyomrom, a lá­bam. Talán egy tizedrhásod- percen múlt, hogy nem let* nagy katasztrófa. A mi szol­gálatunkban a figyelem, az éberség egy pillanatra se la­zulhat. — Ügy jellemzik, hogy vo- nat vezetőként, és pártmun­kásként is élen jár a munka bau. Következetes és példa mutató. — A mozgalmi munkál* a vasúthoz érkezésemkor be kapcsolódtam. Voltam KISZ titkár. csúcstitkár. maid 1972-ben felvettek a pártba Két év múlva már vezetősé­gi tag, s újabb év múlva alapszervezeti titkár lettem Megtanultam, hogy a leg­jobb agitáció a személyes­példamutatás. — Például: a hetvenet évek első telében kezdődött a nagy létszámhiány a pest pályaudvarokon. A titkár be teg volt, s szervező titkár­ként én voltam az előadó á taggyűlésen. Elmondtam, hogy népgazdasági érdekből segítenünk kell, hiszen a vasút vérkeringésének üte­mét Budapest szabja meg. Elsőnek jelentkeztem, s ve­lem a vezetőség három tag­ja. Felállt Polgár István: „Ha ti mentek, a következő tur­nust én szervezem meg.” Így aztán alapszervezetünknek mind a hatvan' tagja segített a Ferencvárosi pályaudvar­nak, s jöttek velünk a pár- tonkivüliek is. .Nyolc alka­lommal — 1—4 hónapos vál­tásban — dolgoztam ott, nagyjából két évet. — A miértekre kíváncsi? Szeretem a vasutat, s külö­nösen a szerelvények össze­állítását. Tudom. érzem, hogy munkánk fontos, hogy mi biztosítjuk az üzemek fo­lyamatos termeléséhez a fon­tos anyagokat. Céljaim? 44 éves vagyok. Az én ottho­nom a vasút, s itt maradok, dolgozom, mis bírom. Mint vonatvezető s mint párt­munkás igyekszem beplán­tálni a fiatalokba a vasúti munka szeretet ét. Csorba Barnabás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents