Észak-Magyarország, 1984. június (40. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-07 / 132. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 i 1984. június 7., csütörtök Nézőtéri meditáció meg őserdei kislány A piszkos tizenkettő egyike. Maggot (Telly Savolas) az egyik ept- zódistával Nagy könyvsiker volt E. M. Nathanson A piszkos tizenkettő című regénye nálunk is. Legalábbis az izgalmas, szórakoztató kommersz művek kedvelői szerint. Meg a könyvkereskedők, szerint is. Amerikában film is készült belőle azonos címmel Robert Aldrich rendezésében, száznegyvenhat percnyi tiszta vetítési idővel, ami azt is jelenti, hogy kétrészesként forgalmazzák, dupla árú jegyet kell venni hozzá. A, regény és a film kiindulópontja, hogy — amnesztia ígéretével — kiválasztanak a Londonban működő amerikai katonai börtönből tizenkét olyan rabot, akiket súlyos bűncselekményért több évtizedes börtönre, kényszermunkára, vagy éppen halálra ítéltek, és csak napok vannak hátra a kivégzésükig. Ezek különleges kiképzést kapnak egy bizonyos katonai feladat megoldására. A történet ugyanis 1944-ben játszódik, mielőtt a nyugati szövetségesek megnyitnák a második frontot Franciaországban, tehát az év első felében. Éppen két hete játszották a magyar mozik a Kelly hősei című, ugyancsak kétrészes amerikai filmet, amely már a partraszállást követően játszódik és úgy tünteti tel az amerikaiak európai háborúskodását, mint jópofa fickók, business- man-ek helyenként ugyan veszélyes, de mégiscsak jól fizető kalandozását az öreg földrészen. A. piszkos tizenkettő nem egészen így kezeli a háborút, üzletelésről itt szó sincs, hanem azt ismerhetjük meg, hogy tizenkét, nagyon nehéz bűnözőből egy kemény katonatiszt miként farag mindenre elszánt hős katonákat, akik arra is képesek, hogy a partraszállás előtt ejtőernyővel szálljanak le egy franciaországi, -.német tisztek lakta kastélyba, ahol magas rangú katonai vezetők dőzsölnek, s ott ezt a kastélyt és lakóit megsemmisítsék. Igaz, hogy a piszkos tizenkettőből mindössze egy marad életben, meg a kiképzötisztjük és a tiszthelyettesük, de az elesetteket nem mint bűnözőket, hanem mint hősi halottakat tartják nyilván. (NeVn érdektelen itt feljegyezni. hogy 1945. áprilisában, Berlin eleste előtt tiz- tizenkét nappal Hitler is amnesztiát hirdetett a bebörtönzött német bűnözőknek, ha belépnek a fegyveres SS-be.) E filmet mától játsszák a premiermozik, s nem közömbös, hogy a normandiai partraszállásnak, azaz a második európai front megnyitásának éppen tegnap volt a negyvenedik évfordulója. Nem biztos, hogy ez a második világháborúba ágyazott valószínűtlen mese helyesei emlékeztet majd a háborúnak erre a nagyon jelentős mozzanatára, mert hisz’ ebből a következőket lehet megtudni: az amerikai hadseregen belül elég sok volt a feszültség, sok volt a bűnözés. A tisztek rivalizáltak egymással, ellenségeskedésük igen sokszor követelte emberek, kisebb katonai egységek feláldozását. Megtudható az is, hogy az ilyen különleges célra szánt alakulat kiképzése szinte embertelen volt, a rabok részvétele ebben nem mindig önkéntes, hanem kikénysze- ritett. A tizenkét főnyi bűnözőből álló kis alakulat és keretlegénysége már Angliában gyakorlat közben felülmúlhatatlan, mesebeli hősnek bizonyult, e nagyon kis számú együttesnek a filmbeli franciaországi akciója pedig valóban csak kalandfilmekben képzelhető el, és nem a roppant vérveszteségekkel járó második világháború keretei között. Ez a negyven év előtti partraszállás nem volt ám ilyen egyszerű és mulatságos. A film elkészítése igen f6 •mesterre vall, a szereplők sorában olyan nagyságokkal találkozunk) mint Lee Marvin, Charles Bronson, Robert Ryan, Telly Savalas, Donald Sutherland és a most színészként is igen jó rendező, John Cassavetes, meg mások. Népszerű, szórakoztató regény nagy sztárokkal elkészített, jól megcsinált, ám vitára sarkalló, mert történelmet hazudtoló filmváltozata pereg előttünk, amelyből elég lenne nyolcvanöt-ki lencv-en perc is és nem száznegyvenhat. * A Tűz gyermekei a címe a John Honey rendezte ausztrál filmnek, amely ugyan csak nyolcvanöt percig tart, mégis hihetetlenül hosszúnak tűnik, mert szinte nem történik benne semmi, Másfél évszázaddal ezelőtt játszódik, amikor a fehér telepesek meghódítják Tasmániát és tűzzel, vassal irtják a bennszülötteket. Az egyik telepes kislánya az erdőben egy bennszülött asz- szonyhoz kerül, akinek minden hozzátartozóját lemészárolták. Az asszony, aki a tűz ébren tartására szenteli egész életét, hiszen új tüzet gyújtani nem tud, magához veszi a kislányt, akiből lassan a vadon gyermeke lesz, majd amikor visz- szajut szüleihez, „nevelőanyja” pedig elhunyt, a kislány a vadon szokásainak megfelelően, elégeti tetemét. Szó alig esik a filmben, történés szinte semmi, ami van, az is könnycsorditóan me- lodramatikus. Cary Hansen szép természeti képei sem tudják ébren tartani a néző érdeklődését. Felnőtt nézőnek a történet túl gyermeteg. a gyermeknéző pedig nem visel el ennyi üresjáratot, mint e filmben van. fh<s*»e.dek) „Csak a kezemet tessék figyelni”: ez itt egy kerek fapajzs közepét díszítő pajzsdudor (urnbo), mellette a fogó látszik. — Azt már csak mi láttuk, hogy meglehetősen „barbár” ütésektől védték meg használóját... (bal oldali kép). A találgatások elkerülése végett: jobb oldalon egy 40 év körüli férfi rendes kooonyája látható. Balra az ásatások során előkerült: erősen torzított - csecsemőkorban mesterségesen deformált, - hun jellegű férfikoponya (jobb oldali kép). Leletek láthatásra Már nem is tudom, # írásban közreadták-e szeretett szalonnái költőnk, Kalász László lírai „drámáját”, az viszont bizonyos, hogy szójárás révén hatékonyan terjedt, napi közlekedéseink használati része lett, hogy: „Bocsánat, hogy zavarok / Itt laknak az avarok'/’’-részlet. Ez csapott be nekem is először, amikor hallottam az alábbiakat: „Riadtságot sejtető férfihang a telefon- vonal hívó végéről; a Herman Ottó Múzeum munkatársait keresi segítségül. Éppen házat épít, s a fundamentum ásásakor csontvázra bukkantak ... Itt. Al- sózsolcán . .. Biztos, ami biztos alapon kimentünk a helyszínre. Hát tényleg ott feküdt egy avar!... A ki- mért-kijelölt házalap ásásakor még három csontváz került elő. Most a tulajdonossal megegyezve elkezdünk a kertben ásni...” Még korai lenne minden jóslás, de a tenti eset bizonyítja, hogy a régésznek is jól jön a szerencse. Erről is beszélgettünk Lovász Emesével, míg kocsiztunk a Herman Ottó Múzeumból megnézni azt a kiállítást, ami bizonyos mértékig ugyancsak a szerencsés véletlenek összejátszása révén született meg. A kiállítás címe: A tí- szakarádi germán temető; a kiállítás helye: a Nehézipari Műszaki Egyetem Központi Könyvtára, Miskolc; és egy nem egészen véletlen előzmény: közel két évvel ezelőtt a helyszínen, azaz Tiszakarád határában találkoztunk utoljára ... Az ásatást vezető Lovász Emese régésszel és a most kiállított tárgyak jelentős részével . .. Ezúttal azonban a régészt nem elsősorban a szerencse kísérte az ásatások „miért itt?” kérdésében. — „Én tavaly voltam itt először, akkor 17 sírt sikerült feltárni, az akkor talált pénzeket már meghatározták — mondotta tisza- karádi találkozásunkkor, 198'2-ben. — A korábbi leletek ismeretében én is úgy jöttem ide ki, hogy „lovával eltemetett, honfoglalás kori szablyás lovasokat fogok találni...” Ez persze, csak a régész nagy álma volt. A menet közbeni munkáin tok-ásatások-találások mindig elvezetnek a valóságba. Itt a honfoglalás koránál messzebbre, a népvándorlás koráig vezettek vissza ... Tiszakarád határában a felszabadulás után, amikor mélyebben kezdték el „birizgálni” a talajt, folyamatosan kerültek elő leletek, csontok és cserepek. Ezeket követően, 1958- ban már volt itt terepbejárás, egy idevalósi bácsi magánszorgalomból folytatta is az „ásatást”, aztán abbamaradt ez az egész. Mi újra hozzákezdtünk ...” És aztán — ez már a jelen —■ Tiszakarád község határában előkerült egy, a leletek alapján a IV—V. század fordulóján itt élt kis közösség temetője. Fegyveres férfiak, ékszereikkel eltemetett nők, gyermekek nyugodtak az 54 sírban... A régész: — A temető a Tisza mai medrétől 250—300 méterre fekszik. Valamikor az árterület mocsaras, lapos világából kiemelkedő kis dombok egyikén telepedett meg az a kis népcsoport, amelynek földi maradványai 1981—1983 között kerültek feltárásra. A még ma is enyhén kiemelkedő homokháton, egymástól 2,5-—3 méter távolságban levő sírok mélysége 40 cm-től egészen 120 cm-ig változott. Legsekélyebbek voltak a domb legmagasabb részén: a szél, az esők, a mező- gazdasági munkák innen hordták el leginkább a földtakarót. A halottakat — egy kivételével, mely pontosan fordítva volt tájolva — a hátukon, kinyújtott helyzetben temették el: fejük dél felé, lábuk észak felé. A férfiak mellett lándzsák, vaskések (tőrök), két esetben pajzs, A nők mellékletei: gyöngyök, nyakláncként, boka- és ruhadíszként. karperecek, fibu- lák ... Mindkét nem sírjában, szinte kivétel nélkül egy kis edényt helyeztek a lábalt elé. Ebben valószínűleg étel- vagy ital mellékletet adtak a túlvilágról alkotott elképzelésük szerint hosszú útra induló elhunytnak. Hogy a régész miért „kotorja” a löld mélyét? Hát persze azért is, mert nagyon szereti ezt csinálni. Meg lehetne előhozakodni az ismert — de talán a közvéleményben kellően így sem becsült — „érvvel”, hogy a történelem, a múlt ismerete nélkül nem csupán jelenünk nincs ... A tiszakarádi germán temetőből előkerült leleteknek csak egy része látható a miskolci egyetemi könyvtár mostani kiállításán (június 19-ig látható), ám ez az anyag is sok érdekességet kínál. „Lehetséges lenne-e máshol is látni?” — kérdeztem a régésztől. — „Ennek nincs akadálya...” — mondotta. Hát reméljük, hogy lesz is még folytatás. Mint ahogyan a régész munkája sem fejeződik be itt. Azon túl, hogy disszertáció készül, ott van újabb „mélyugrósra” az alsózsol- cai „lehetőség”, és folytatódik nyáron a germán jellegű temető feltárása Eger- lövőn is ... (tón a«.v—laczől Régi igény vált valóra Sátiraliaúihelyi múzeiintaátt Sátoraljaújhelyen * mázén m baráti kör létrehozását több tényező, körülmény tette időszerűvé. Legalapvetőbb talán az, hogy a városi tanács a volt megyehaza épületének egyik földszinti szárnyát szabaddá tette egy várostörténeti közgyűjtemény és ebben kiállítótermek, raktárak stb. létrehozására. Régi igény volt ez, hiszen a városi múzeum létrehozását több évtizedes törekvés, időnkénti lelkes gyűjtőmunka tartotta ébren. A baráti kör alakuló ülésének résztvevői megnyugtató érzésekkel hallhatták, hogy a közgyűjtemény létrehozását a Herman Ottó Múzeum vezetői, munkatársai is segítik. Sok szó esett a létesítendő (egyelőre csupán közgyűjtemény-jellegű) intézmény jövőjéről, funkcióiról. Alapvető célként fogalmazódott meg, hogy a baráti kör tagjai alaposabban ismerjék meg a város és környéke (elsősorban a Hegyköz és részben a Bodrogköz) történetét, kulturális értékeit, haladó hagyományait, műemlékeit, a közelebbi tájat. A havonta tartanád összejövetelek mindegyiken elhangzik majd egy- egy tudományos igényű előadás a várostörténet legkülönbözőbb területeiről, a táj, a környék természeti, történelmi értékeiről, nevezetességeiről. Az összejövetelek másik részében a gyűjtőmunka eredményeiről, ehhez szükséges szakmai és egyéb információkról, a szervezésről folytatnak eszmecserét a kör tagjai. A baráti kör második ösz- erzejövetele igazolta a kitűzött célok, az alapító gondolatok életre valóságát. Az összejövetelen több, magánkézben, levő tárgyi emlék felajánlására került sor (hasonló egyébként az első összejövetelen is történt), és elhozták első gyűjtésük anyagát a Kazinczy Ferenc Általános Iskola honismereti szakkörének lelkes diákjai is. Az eddigi tapasztalatok alapján minden remény megvan arra, hogy az újhelyi múzeumbaráti kör művelődő, a közművelődést cselekvőén alakító közösséggé váljon. (Jasfcó) (Folytatás az L oldalról) éve özemet Tavaly tavasszal megnyitotta kapuit a Bodrog Hotel is, ahol egyidejűleg 150 vendéget tudnak elszállásolni. Ugyanakkor bővült a fizetővendéglátó hálózat: az IBUSZ 53, a Megyei Idegen- forgalmi Hivatal 46 férőhelyet tart fenn a városban. Az étkezési lehetőségeket biztosító melegkonyhás vendéglátóhelyek száma és kapacitása is számottevően nőtt az Otthon étterem és a Bodrog Hotel éttermének üzemelése óta. A Bükkvidéki Vendéglátó Vállalat tevékenységének bővülése töblt irányú intézkedés megtételére ösztönözte az áfész vezetőit is. A Déryné utcai élelmiszerbolt helyén cukrászdát létesítettek, a Vadászkürt éttermet pedig kísérletképpen halászcsárdává alakították át. Mindazonáltal szükséges, hogy a melegkonyhás éttermekben is rendszeresítsék az olcsóbb ételválasztékot, amit a kisebb jövedelmű turisták és a diákok is jobban igénybe vehetnek. Uj Ékimeiiliüiifiiítiek Dokumentumfilmekét forgatnak a Társulás és a Hunnia Filmstúdióban ezekben a napokban. A Magyar Televízióval koprodukcióban „Emlékműsor” címmel készül Feiler György filmje, Pap Ferenc operatőrrel. A Latinovits Zoltánnak és tlu- szárik Zoltánnak emléket állító produkció a művészek filmjeiből vett részletekből, illetve egyéb dokumentum- felvételekből épít. „Isonzo” a címe Gulyás Gyula és Gulyás János operatőr-rendezők filmjének, amely az I. világháború egyik ütközetéről, az ison- zói csatáról szól. A számos dokumentumot felvonultató, i élő tanúkat megszólaltató alkotás forgatásét június vegétől Olaszországban folytatják. „Paraszti élet” címmel több részes filmsorozatot forgat ifj. Schiffer Pál. Most ismét a nyolcvanas években átré- tegződött magyar társadalomnak egy darabkáját vizsgálja az alkotó, Dávid Zoltán operatőr segítségével. A filmsorozat a paraszti társadalom szociológiai, néprajzi, valamint gazdasági változásait örökíti meg. „Bábolna” címmel háromrészes dokumentumfil m-soro- zalot forgat Sára Sándor. Kurucz Sándor operatőr felvételei segítségével Bábolna múltját, jelenét és jövőjét mutatja be a rendező.
