Észak-Magyarország, 1984. június (40. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-05 / 130. szám

tSZAK-MÁGYARORSZAG « , T984. június 5,, liccTä A képernyő előtt Chaplin — IC t Aligha vagyok egyedül, akinek Chaplin jelenti a nagybetűs Filmet. Nem kevesebb, mint ötvennyolc esztendeje láttam először filmvetítést. Az állóképes-mutogatós vetítések után az első mozgókép-élményem Chaplinhez kapcsolódott, s ez egy életre tisztelőjévé tett. Ám nemcsak a gyerekkori élmény miatt jelenti Chaplin nekem a Filmet, hanem a későbbiekben megismert munkái, az örök kisember megszemélyesítője, a csetlő-bolló, keménykalapos, nagycipős, pálcás emberke ka­landjai, szinte minden mozzanattal újabb derűt fakasztó hu­mora, majd később, amikor a filmet már nemcsak néztem, hanem láttam is, s a pergő képkockák mögött nemcsak tör­ténést, hanem mondandót is észlelhettem, a művész mélysé­ges humanizmusa mélyítették bennem tovább a tiszteletet Amikor az 1948 és 1973 közötti kényszerű negyedszázados ki­hagyás után a hazái mozik újra vetíteni kezdték filmjeit, megszilárdult bennem: az elmúlt évtizedekben . megismert újabb filmalkotó-óriások sem halványították meg Chaplin dicsfényét; amit ő hajdan művelt, az örök értékű, az egyete­mes művészet diadalmasan ragyogó darabja. — Ez a szub­jektív és talán túlontúl is magánjellegű közlés azért kíván­kozott a heti tévéjegyzetem elejére, mert az elmúlt napok műsoraiból okvetlenül kiemelést kíván Az ismeretlen Chaplin című, három részben sugárzott Chaplin-összeállítás, olyan filmkockák és képsorok együttese, amelyeket a „legelszán­tabb” Chaplin-rajongók és -kutatók sem ismerhettek eddig. Az irodalomból ismert gyakorlat, hogy az elhunyt irodalmi nagyságok hagyatékát feldolgozzák az életrajzírók, -kutatók, a fiókokban hátrahagyott kézirat-töredékeket megpróbálják elhelyezni a nagy életműben, vázlatokat, jegyzetdarabkákat is regisztrálnak és publikálnak, így sokszor az olvasó többet tudhat meg az adott író elvetélt gondolataiból, soha meg nem valósult terveiből, mint amennyit valaha olvasott tőle. En­nek természetesen van irodalomtörténeti haszna, (meg van bizonyos bennfenteskedő íze is). Valami ilyen történt (most Chaplin celluloidszalagos jegyzeteivel, amelyek a közelmúltig teljesen ismeretlenek voltak. Hollywoodban hajdan az elron­tott filmtekercseket, próbafelvételeket elégették. Valóban rit­ka véletlen és szerencse, hogy Chaplin ezekből igen sokat megőrzött, és halála után svájci otthonának páncélszekrényé­ben fedezhették fel a nagyon becses, filmtörténeti értékű do­kumentumokat. — Akik Az ismeretlen Chaplin című három­részes adástól kerek film-miniatűröket, rövid burleszkeket, egyéb szórakoztató darabokat várlak, bizonyára csalódtak, mert itt más történt. Kulisszák mögé engedett bepillantást a Kevin Brownlow és David Cili összeállította film, megismer­hettük Chaplin alkotó módszereit, kísérleteit, híres járásá­nak, gegjeinek születését, bizonyos értelemben felvételi trükkjeit, de főleg munkaimádatát, örökkön újakon töpren­gését. Nagy kár, hogy ez a hagyatéki összeállítás viszonylag nagyon keveset mutathatott meg a későbbi alkotó korszakok­ból — legfeljebb a korábbi gégék visszatérését egyes későbbi művekben egy-egy villanásra —, s kár, hogy a hosszabb, kimaradt, a filmekben nem látható jeleneteknek természet­szerűen hiányzott a feliratozása is. Tulajdonképpen nagyon értékes adalékokkal gazdag filmtörténeti ismeretterjesztő műsort kaptunk, az ismeretlen Chaplinről valamivel többet tudhatunk. S ez is érték. Más kérdés, hogy ilyen jellegű adás­sorozat éppen a hét vége három estéjének fő adásidejébe kí­vánkozott-e? * Nem az én korosztályomhoz kíván szólni az új ifjúsági ma­gazin, arz IC, azaz az Ifjúsági Centrum, amely kedden jelent­kezett először. Éppen ezért nem vagyok biztos benne, vajon minden téma az ifjúságnak szólt-e az összeállításban, illetve csak az ifjúságnak szólt-e. Mindenképpen érdekes és ígére­tes, hogy új arcokat vonultatott fel, vállalva annak kockázatút is. Talán kicsit sokat is markolt, igen sokfélét akart nyújtani, sokféléről akart szólni, ugyanakkor egy-két témát csak ép­pen érintett. Valami fiatalos sodrást kívántak adni a műsor­nak, s talán ebből adódik, hogy az ifjú riporterek nem is min­dig figyeltek a riportalany válaszaira, belefojtották a szót, még ha valami érdekes is kívánkozott volna ki belőle, vagy az érdekes beszélgetést — például az érettségi hasznáról — lapos közhellyel zárták. Ne adjanak a gyakorlatlan riporter, egyéb alá forgószéket, mert ideges hintázása a nézőt is idege­síti, csakúgy a zsebre dugott kézzel nyilatkozó ifjú zenész há- nyavetisége. Persze, igen sok jó volt ebben az első egyórás összeállításban, de nem érződött az élő adásban a műsor­vezető aktív jelenléte. S mert a vezérlőtermet is láttuk, hi­hettük, annak is jut valami szerep * Tetszett Bokor László összeállítása A hatben a negyven év előtti normandiai partraszállásról és előzményeiről. — A Te- leráma arra a nézői kérdésre is próbált válaszolni, hogyan készülnék a szexjelenetek felvételei. Érdekes módon a választ nem televíziósokkal kísérelték meg. Benedek Miklós Megkérdeztük: Milyen a folscikkellátás? Június elsején hivatalo­san is megkezdődött az ide­genforgalmi főszezon. Egy­re többet gondolunk arra, hová kirándulunk a hét vé­gén, és hol töltjük majd el szabadságunkat. A nyári uta­zásaink alatt nagyon sok él­mény, látnivaló vár bennün­ket, olyanok is, amelyeket érdemes megörökíteni, le­fényképezni. Ilyenkor meg­növekszik a forgalom a fotó­cikkeket árusító üzletekben is. A miskolci Fotó-áruházat azzal a kérdéssel kerestük meg, hogyan készültek fel a nyári szezonra? Az üzlet vezetője, Hankó Pál.né elmondta, hogy a pro­fi fotósok által keresett 27 DIN érzékenységű ORAVO- film hiánycikk ugyan, de a színes diafilmékből és szí­nes negatívokból van meg­felelő választék, jó az ellá­tás. Nem mondható el mind­ez a fényképezőgépekről. Je­lenleg kicsi a kínálat, ám a közeljövőben érkeznek újabb szállítmányok. Így várható Chinon villanóval egybeépí­tett középteljesítményű fény­képezőgépek szállítása. Az áruházban önkiszolgáló felvevőhely működik, ahol az amatőr filmek kidolgozását vállalják. E tevékenység iránt mutatkozik a legna­gyobb érdeklődés. A leadott filmeket Budapestre, eseten­ként Pécsre szállítják, ahol korszerű automata gépeken dolgozzák ki az anyagokat. Két hét alatt elvégzik a dia- és színes filmek előhívását, de a „mozifilmeket” is el­készítik három hét alatt. A vállalási határidőket jelen­leg tudják tartani, de a for­galom későbbi növekedésé­vel előfordulhatnak esetleg kisebb csúszásoik. P. Zs. Kempingkalanz ’84 - táborozókiak A hazai és a beutazó kempingezők segítésére a Magyar Camping és Cara­vanning Klub kiadásában megjelent az idei négynyel- vű Kempingkalauz. A kiadvány célja megis­mertetni hazánk üdülési centrumait, megfelelő útmu­tatásokat, átfogó képet nyúj­tani a. magyarországi kem­pingekről. A színes kiadvány részletesen bemutatja az or­szág 126 kempingjét, s meg­ismerteti az érdeklődőket a táborhelyek történelmi és idegenforgalmi látnivalóival: A jelmagyarázatokból az ér­deklődők így előre tudhat­ják, hogy egy-egy táborozás­ra kiszemelt helyen milyen kategóriájú kempinget talál­nak, és ott milyen szolgál­tatások várják őket. Mit? Hogyan? Miből? A vizsilyi miveíiési házban... A művelődési ház vezető­je a „jövőbe mutat”; vagyis az épület mögötti növényes- fás területre. Majd egyszer itt kellene csinálni egy sza­badtéri színpadot, a nézőte­ret emelkedő széksorokkal ki lehet alakítani. S akkor — majd — nyáron lehetne sza­badtéri vetítéseket is tarta­ni ... A beszélgetést hallotta egy nem helyi illetőségű férfi is, s nem mulasztotta el meg­jegyezni, a népművelőhöz in­tézve szavait: „Azt látom, hogy fiatal, de ugye, nem is régen van még itt?!” Elta­lálta. Abban azonban téved­het, hogy „ ... így vannak ezzel a fiatalok, nekiszalad­nak nagy tervekkel, szép re­ményekkel, aztán lassan majd megértik a realitáso­kat, belefásulnak a minden­napokba .. A realitásokat természete­sen meg kell érteni, akár fiatal az ember, akár koro­sabb. És Kormos Ferenc, « vizsolyi művelődési ház igaz­gatója kellően felmérte a helyzetet. A mit lehet?, a ho­gyan? mellett a miből le­het? kérdéseiről beszélget­tünk ezen a délelőttön. — Az időm egy része as­zal telik, hogy pénzt kerít­sek ahhoz, hogy dolgozni le­hessen ... — mondotta egy alkalommal, s erre igazán illő a kérdés: — Hogyan le­het pénzt csinálni? — Természetesen az áTI»- mi támogatást mi is meg­kapjuk, de a tartalmi mun­kára ebből igen kevés jut A mezőgazdasági termelő- szövetkezet most kezd kilá­balni a korábbi évek hul­lámvölgyéből, tőlük is ka­punk rendszeresen anyagi támogatást, emellett nagyon jelentős az a segítség, amit más formában élvezhetünk, a téesz vezetőiben az együt.t- működési készség megvan. Aztán megragadok minden lehetőséget, amit a pályáza­tok kínálnak, így kaptunk például 50v ezer forintot az ÁIB-tól az értelmiségi klub létrehozására, működtetésére, most neveztünk a videó- pályázatra, bár ebben nem sok a reményünk. Aztán pénzt lehet csinálni a szo­kásos terembérből, ilj'en ala­pon a sportot kedvelők — például teremfocira — is jár­nak hozzánk... — Máshol az úgynevezett műsoros esteket is azért ren­dezik, hogy növeljék a be­vételt. Ezt nem említette. ■ — Csínján kell bánni a hakniműsorokkal, erre mar megtanított az élet. Egyéb­ként ezekkel is egyre ke­vésbé lehet „keresni”, de na­gyobb bajok vannak a szín­vonallal. A falusi embereket se lehet már elkábítani... És nem is akarok minden­áron pénzt csinálni. Az ele­ve ráfizetéseket meg el kell kerülni. Egy kollégám pél­dául azt kérdezte a múltko­riban, hogy színházi esté­ket, előadásokat nem szer­vezek? Nem én. Itt nagyon rossz körülmények között csak ráfizetés lenne a falu­nak, pénzben, élvezetben. A téesztő! kapunk buszt, s ak­kor inkább elmegyünk Mis­kolcra, Patakra, Sátoraljaúj­helyre, ahol jó körülmények között, színházi környezetben lehetünk... — Visszatérve a pályáza­tokhoz, úgy tudom, a megyei tanácstól is kapnak támoga­tást rekonstrukciós terveik megvalósításához ... — Ez így igaz. A kiírás értelmében szükséges saját erőforrásunkhoz 250 ezer fo­rint támogatást kaptunk, de a körzetünkhöz tartozó Kor­lát és Hernádcéce művelő­dési létesítményeit akarjuk mindenekelőtt rendbehozni. Alapvető épületbeli hiányos­ságok vannak, elhanyagolt, leromlott épületbelsők kí­vánnak helyreállítást. Ami a pénzből marad és a saját erőnkből itt, Vizsolyban, a művelődési ház előterét kí­vánjuk célszerűen elrendez­ni... — Végűt is nrí az, (»mi rvm és amit csinálni szeretnének „közművelődés” címén? — Vannak alapvető köte­lességeink a művelődési ház­ban. Támogatóink, gazdáink elvárják, hogy gyermekek­nek, s. más kisközösségnek működési feltételeket bizto­sítsunk. Van jelenleg gyer- mektánccsoportunk és báb­szakkörünk és a tinédzserek­nek van végre rendelteté­sének megfelelő ifjúsági klubja, találkozóhelye. Ez a klub egy évvel ezelőtt ala­kult, és tartalmasán éli a* önmaga által elhatározott életét... — A korábbiakban érteI­miségi klubról is szólt. Nem túlságosan „arisztokratikus” ez? — Nem. Ennek a társaság­nak a tagjaitól azt várjuk persze, hogy kohéziós erő legyen, közösséggé váljék, de mi nem fogunk „diplo­mát kérni” .., Az elnevezé­sen lehet vitatkozni, de a lényeg a mi számunkra az, hogy az érdeklődésnek meg­felelően, megtaláljuk a ré­tegeknek a legjobb művelő­dési formát-fórumot. Nem árulok el titkot, ha meg­mondom, hogy éppen az ér­telmiségi klubból akarjuk majd létrehozni a vizsolyi kört... ■— Ez szépen hangzik ... — Bár fiatal vagyok, nem ma kezdtem a pályát. Vége van már a nagy-általános „népművelésnek” itt, Vi­zsolyban is. A rétegekre, az azonos érdeklődésű csopor­Velem együtt nyilván na­gyon sokan bejelölik a he­ti rádióműsorban mindazt, amit hallgatni akarnak. így minden hónap első hétfő­jét is, amikor a kora es­ti órákban megszólal a Rá­dió Kabarészínházának jól ismert szignálja. Vajon eszébe jut-e valakinek, hogy ez a műsor már ti­zenöt éves? Pedig így van, és a Kabarészínház alko­tógárdája születésnapi, ün­nepi műsorral készül a ju­bileumra. Ügy kezdődött, hogy Marton Frigyes, a Rádió Kabarészínházának szülő­apja és főszervezője—ren­dezője levelet írt minden­kinek, aki még él az ala­pító tagok közül, meg azoknak, akik folyamato­san kapcsolódtak be más­fél évtized alatt a mun­kába. Ez a színház ugyan­is újra meg újra országos pályázatokon is szélesre tárja kapuit a szerzők előtt, az amatőrök előtt, akik közül nem egy ma Mikrofonközeiben profiként dolgozik a törzs­gárdában. A levélben arra kérte őket, hogy vegyenek részt a születésnapi mű­sorban. A címzettek nevét felsorolni helyszűke miatt lehetetlen. Elégedjünk meg annyival, hogy 54 szerzőt, illetve közreműködőt ke­reslek meg a levelekkel. És levelet kapott 25 köz­fél évtized alatt megszólalt a műsorokban. Őket is meghívták: legyenek ott a jubileumon, adjanak taná­csokat, javaslatokat a kö­vetkező 15 év munkájá­hoz. Marton Frigyesék remél­ték, hogy minél többen el­fogadják a meghívást. Most ott tartanak, hogy való­színűleg csak két adásba fér bele a születésnapi mű­sor, amellyel először jú­nius első hétfőjén, tehát 4-én jelentkeznek. Termé­szetesen szerepelnek az ün­nepi programban a régi, közkedvelt figurák,; mint Jenő és Lujza, a krahá­esiak, és még sokan má­sok — ahogy a szrwlapon írni szokás. Sajnos, az elmúlt 15 év alatt sokan örökre eltávoz­tak az alapító tagok kö­zül. Nincs már Komlós Já­nos, Ősz Ferenc, Somogyi Pál, Baktai Ferenc, Brach­feld Siegfried. És akik részt vesznek az ünnepi adásban? Valószínűleg úgy lesz, mint az érettségi ta­lálkozókon. Nézegetik egy­mást, és megállapítják, hogy nicsak, mennyit öre­gedtek — a többiek. Szerencsére a Rádió Ka­barészínháza nem öreg­szik. Képes mindig meg­újítani önmagát, szerzőit és szereplőit. Ezt bizonyíthat­ják majd az egy vagy két jubileumi műsorban, no meg a következő évek so­rán. E. M. eleti személyiség is, aki va­lamilyen formában a más­Jubilál a Rádiókabaré tokra számíthatunk igazán. Ezért aztán idő kell, amíg megtalálja mindenki a he­lyét a kínálatban, ebben az 1100 lakosú községben is. Nagyon izgat az is, hogy olyan tevékenység legyen a művelődési házban, amely az otthon, szabad időben is hasznosítható tevékenységet segíti-támogatja ... A realitásokkal — mond­tam korábban — természe­tesen számolni kell. így van ez jól. Az igazgatóval folv- talott „kötetlen” beszélgetés^ arról győzött meg, hogy hosszú távra lerveződlek a lépések. Azok az aprók, amelyekről tanácskozásokon szoktak szólni: úgy. mint le­hetségesekről és ésszerűek­ről ... Tcnagy József

Next

/
Thumbnails
Contents