Észak-Magyarország, 1984. június (40. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-03 / 129. szám

I 1984, június 3*, rasámap ESZAK-MAGYARORSZAG 5 Egy elemzés tanulságai Milyen a TVK dolgozóinak eszmei-politikai arculata? Hogyan rá Hozott a Tiszai Vegyi Kombinát dolgozóinak eszmei-politikai arculata a XII. kongresszus óta? A TVK pártbizottsága által a kongresszusi felkészülés je­gyében a közelmúltban ké­szített elemzés abból indult ki, hogy az elmúlt években sokféle külső és belső ténye­ző határozta meg és befolyá­solta a TVK dolgozóinak, kommunistáinak életét. Dön­tő szerepet játszott ebben a bonyolult és feszültebb nem­zetközi helyzet mellett bel­politikánk és gazdaságpoliti­kánk számos olyan változása, amely hatással volt, és van a kombinát dolgozóinak cse­lekedeteire és gondolkodásá­ra. A TVK — ha szeré­nyebb növekedéssel is — az elmúlt években tovább foly­tatta az 1970-es időszakban megalapozott eredményes gazdálkodását. Az eredmé­nyek azonban a korábbinál nagyobb erőfeszítéseket és korszerűbb szemléletet igé­nyeltek. Milyen a dolgozók eszmei- politikai arculata? A kér­désre adandó válaszhoz fel­tétlenül szükséges ismerni a vállalati kollektíva sajátos szakmai, szociális összetéte­lét. A dolgozók BO százaléka munkás, ezeknek 53 százalé­ka szakmunkás, de figye­lembe kell venni, hogy a munkások 37 százaléka be­járó. A kombinátban — a borsodi vállalatok átlagá­hoz képest — magas a mű­szaki, közgazdasági értelmi­ség aránya. Az üzem nehéz­ipari jellege ellenére magas (40 százalék) a nők aránya es a dolgozók 36 százaléka 80 éven aluli. A TVK dolgozói elkötele­zettek a szocializmus iránt, de náluk is érződnek a vi­lággazdaság negatív hatásai, társadalmi életünk ellent­mondásai. Ezek egyeseknél — főleg fiataloknál — elbi­zonytalanodást, helytelen kö­vetkeztetéseket, illetve ma­gatartást váltanak ki. Az utóbbi néhány év jellemző­je, hogy differenciálódott mind a politikai, mind a gazdasági tudat, az ideoló­giai kérdésekben is fokozó­dott a vita. Egyebek között különféleképpen ítélik meg a kisvállalkozásokat, az ér­telmiség szerepét. Érzéke­nyen reagálnak társadalmi életünk ellentmondásaira, a fejlődés állal felvetődött új kérdésekre. Többségük mar­xista alapon keresi a vá­laszt, de számos esetben ta­pasztalható pesszimizmus és türelmetlenség is. A vállalat 900 kommunis­tája és 1000 KISZ-tagja mel­lett a szocialista bngádsk- ban, a szakszervezetben dol­gozók százai bizonyítják el­kötelezettségüket. A nagy­üzemi környezet meghatáro­zó materialista gondolkodá­sunk fejlődésében. Elbizony­talanodás elsősorban a fia­talok es a nyugdíjasok kö­rében van. Tapasztalható, hogy a fiatalok egy része példaként emlegeti a nyu­gati életforma egyes eleme­it. De ezeknek a nezeteanek a cáfolását segíti, hogy je­lentős számú dolgozó vett reszt technológiai betanulá­son egyes kapitalista orszá­gokban, ahol a fények mel­lett az árnyoldallal, a társa­dalmi élet negatív jelensé­geivel is megismerkedtek és hazatérve elmondták tapasz­talataikat. Elgondolkodtató, hogy a nyugdíj előtt álló, vagy nyugdíjas párttagoK egy része, 20—25 évi párt­tagság után kéri kilépését a pártból. Világnézeti szempontból egységesebb réteget alkotnak a városban lakó munkásolc, sokkal heterogénebb képet mutat a bejáró munkások eszmei arculata. A körük­ben található negatívumok eltűnését segíti a községek szerepének növekedése, a községek kulturális fejlődése és a velük való megkülön­böztetett foglalkozás is. Az értelmiség képzettsége és be­töltött munkakörében szer­zett tapasztalatai alapján ra­cionális gondolkodású, több­ségében materialista. Világ­nézeti szempontból sokszínű képet mutatnak a vállalat fiatal dolgozói: politikai ér­deklődésük élénk, de az összefüggéseket, a történel­mi hátteret nem ismerik megfelelően. A fiatalokkal való foglalkozás fontosságát a vállalat pártszervei is fel­ismerték, de a jobb gyakor­lat, például a velük való. leginkább kívánatos párbe­széd kezdeti lépéseinél tar­tanak. A kombinát dolgozóinak politikai aktivitása, közéleti tevékenysége a vállalatnál és a városban is jó. Aktív ré­szesei a különböző szerveze­tek, testületek munkájának, sok ezer óra társadalmi munkát végeztek Leninváros és a TVK érdekében. Igaz, hogy a közéleti tevékenysé­get is hátrányosan befolyá­solja az életszínvonalban el­múlt egy-lcét évben bekövet­kezett változás. A szocialista brigádok tevékenységében is volt egyfajta megtorpanás, de az elmúlt időszakban munkájuk újabb lendületet vett. A dolgozók gazdaságpoli­tikai ismeretszintje, a mun­kában tanúsított magatartá­sa pozitív változást mutat az elmúlt években. Emellett néhány negatív jelenség is tapasztalható: gyakran gon­dot okoz az elvégzett mun­ka gyenge minősége, de a dolgozók tulajdonosi tudata sem elég erős, sokszor pa­zarlóan bánnak anyaggal, energiával. A TVK pártszervei, társa­dalmi szervei jelentős szere­pet töltenek be a dolgozok ideológiai, politikai nevelésé­ben. Sokfele módon töreked­tek az elmúlt években erő­síteni ezt a tevékenységü­ket. A pártértekezletre, a kongresszusra készülve, a legfontosabb teendőkben ál­lást foglalt a Deninvárosi városi Pártbizottság is: elis­merték az eredményeket és felhívták a figyelmet arra, hogy az eszmei-politikai ne­velő munka fontos feladata az eredményes gazdálkodás­hoz szükséges nyugodt, al­kotó légkör biztosítása. Az eredményeket jobban meg kell becsülni, hiszen a la­kóhelyi környezet és a vál­lalat kedvező helyzete jó le­hetőségeket kínál a tudatfor­máló munkára. Fokozni kell a felvetődő problémák iránti politikai érzékenységet, arra kell törekedni, hogy azokra időben és érdemben vála­szoljanak. Tetra József — A titkár elvtárs tanul­mányi szabadságon, elnö­künk pedig beteg. De bár­miben nagyon szívesen se­gítünk — fogadták a sályi tanácsházán kollégámat. Ha­marosan elő is került a ha­talmas, poros könyv a falu anyakönyvi adataival. A csendben, amit csak a lapoz­gatás zaja tört meg, néze­lődtem. Megszokott delidet Irodanyugalom. Néma írógé­pek, összetolt üres íróaszta­lok. Az egyiken illatozó or- gonaesokor. Hirtelen zajt hallottunk kintről, a köves folyosóról, majd a szobába valósággal berobbant, beviharzott egy fiatal nő, hóna alatt két mankóval. — No lám! Vendégek? És mi járatban? Nagyon örü­lök! — cövekelt le mankói­val a szoba közepén, és ar­cán látszott, nem udvarlas- kodik. Látogatásunk valóban felvillanyozta. — ö az elnökasszonyunk... — terelte össze a bemutat­kozás kézfogó gesztusait az előbbi segítőkész fiatalasz- szony. s elképedt arcunk lát­tán alig bírta visszafojtani a nevetéséi. A mankós fiatal nő, Fe­kete Jánosné semmi kétség, a Sályi községi Közös Ta­nács elnöke. — Hát igen... — bice­gett fürgén íróasztalához (az •rgonacsokroshoz)..., min­denkit érhet baleset, különö­sen az olyat, mint engem, aki... Égy pillanat! — csa­pott le a fel berregő telefon­ra. — Halló? Tessék! Vártunk. És ámulva hall­gattunk. Mert körmönfont tanácsi beszédekhez szokott fülünknek valóságos muzsika volt ez a szaftos tiráda. Az elnökasszony vitatkozott, győzködött, kiabált és uram bocsa', még káromkodott is, muld-diudulmus arccal csap­ta helyére a kagylót. — Hajajl Ha az ember nem nyitja ki a száját, sem­mire nem halad. — Rágyúj­tott, kínált, folytatta. — Itt vannak ezek az építkezések. Pénz van, persze sose any- nyi, amennyi kéne. Csak az elinduláshoz elég. A befe­jezéshez a tanácsnak kell megteremteni, illetve meg­szervezni a megteremtés többleteit. — Honnan? — Honnan? Hál a faluból. Az emberektől. A kétkezi társadalmi munkából. Nem mozdulhatnánk semerre, ha ez a falu nem olyan lenne, amilyen. Felújítjuk a kas­télyiskolát. Épül egy|új, négy tanteremmel és tornaterem­mel ám! Itt a tanácsháza ud­varán lesz az egészségügyi központ. De közben Borsod- geszten. a társközségben be kell fejezni a ravatalozót... és mindent ebben az évben. Mindegyik sürgős es fontos. Ez ennyi millió, az annyi százezer. Kapunk ugyan tá­mogatást, de ha nincs szor­galom. hozzáállás. önerő, semmit sem tudnánk befe­jezni. Más a kalkuláció, má­sak az árak. És micsoda sze­rencsénk van a téeszünkkel! Olyan építőipari részlegük van, hogy csuda! A munka java részét ók végzik, nem kell megbízhatatlan kivite­lezők ulán imádkoznunk, szaladgálnunk. A Bükkalia Tsz meg sose hagyott min­ket cserben. Nem úgy. mint engem ez a rohadt motor Elnökasszony mankóval Átalakulás Fotó: laczó József Alapozás - fél költséggel Űj, olcsó épületalapozási módszert alkalmaznak a Dél­magyarországi Magas- és Mélyépítő Vállalatnál. Az épület alapozásához szükséges betoncölöpök anyagát a föld előzetes kiemelése nélkül, je­lenleg is használatos építő­gépekkel sajtolják a talajba. Először spirálmenet-formájú éles tárcsát mélyítenek fúró­mozgással a földbe. Ez kö­rülmetszi. de nem emeli ki a cölöp kijelölt helyén a föl­det. Ezután az üreges fúró­száron keresztül nagy telje­sítményű szivattyúval beton­masszát préselnek a mélyben levő fúrótárcsa alá; ennek a nyomása emeli ki a tárcsát, a nagy földdugóval együtt E módszer teljesen kiküszöböli a közvetlen emberi munkát, feleslegessé teszi az üreg be- omlását meggátló zsaluzást, mélyebb helyeken pedig a ta­lajvízbetörést, illetve az ezzel kapcsolatos szivattyúzást, öz- don hamarosan két, egyen­ként tízemeletes lakóházat alapoznak ilyen módon. KI mit épít? A rendelet még érvényes! Kajszilermeszlési tanácskozás 1985-ben hazánk lesz a rendezője a 4 évenként más­más országban sorra kerülő nemzetközi kajszibarack-ter­mesztési tanácskozásnak. A hazai kajszitermesztés köz­pontjában — Kecskeméten — július 15-én megnyíló 10 na­pos eszmecserén a világ kaj­szitermelésének valamennyi időszerű kérdése napirendre kerül. Hazánk, a rendezők sze­rint, arról adhat számot: a hajdan világhíres magyar kajszitermelés túljutott az utóbbi évtizedek nagy válsá­gán. Ez, mint ma már egy­értelmű, abból adódott, hogy a kajszi hazánkban megszűnt köztes lenni, s ugyanakkor még hiányoztak az üzemi, nagyüzemi termesztéshez szükséges fajták és techno­lógiák. Mivel a szedés kézi­munka-igényes, ezért egyre alacsonyabb törzsű fáival ne­veltek, s ezzel még nagyobb fagyveszélynek tették ki a termést. A jövőt a már ren­delkezésre álló új fajták és technológiák, a termőhely jobb, az üzemi igényekhez igazodó megválasztása jelen­ti. — Motor? Végül is hogyan történt? — kérdeztük a man­kókra nézve. — A rám legjellemzőbb módon. Esküszöm, nem is én volnék, ha nem fordul elő ilyen velem. Mondtam ugye a ravatalozót; no hát az fél­millió forint. Pénzünk meg csak 200 ezer. A többit tár­sadalmi munkával kell pó­tolni. Nem is volt ebben hi­ba. A hiba bennem volt, aki úgy morfondíroztam, hogy ugyan minek piszkítsam én össze a garázsban álló, ki­glancolt kocsimat a sáros utón, megyek inkább Borsod- gesztre motorral. Szokás sze­rint siettem is, mert engem nem a tatár hajt, hanem a saját természetem, amikor Borsodgeszt felé, az úton ak­korát puffantam a kismotor­ral. hogy csak a kórházban tértem magamhoz. Comb­nyaktörés. Most itt vagyok ni, megáldva a rossz lábaim­mal. A fene ette volna meg! Amikor annyi a munka. Nem is tudok nyugton ülni ott­hon. Táppénzen vagyok, de naponta bejárok ide és man­kóval szaladgálok az ügyek után. Egyszer majd csak megszabadulok tőlük — ráz­ta meg indulatosan a boto­kat. — Nekem úgysem ez a kél vacak fa a tő támaszom a munkában, hanem az em­berek. Keresztény Gabriella — Nem tudja mi épül ftt? •— Biztosan nem tudom, ta­lán ez lesz a miskolci tele­vízió ... — Ugyan, ez valami más. Ilyen és hasonló beszélge­téseket haliam mostanában Miskolcon. Az északi teher­mentesítő úton haladó bu­szon valaki így szólt a tűzol­tóparancsnokság melletti munkálatokra pillantva: — Nézd már, ez valami bunker lesz... — Micsoda kráter, aligha­nem igazad van ... Alaposan felbolygatott vá­rosunkban sok helyen tana­kodnak az emberek, s talál­gatnak. Találgatnak, kérde­zősködnek egymástól, pedig erre semmi szükség nem kényszerít, sőt! Van egy ma is érvényben levő rendelet (száma: 4/1961. [III. 12.] É. Mű, az építkezéseken a ter­vező és a kivitelező nevének és egyéb adatoknak tájékoz­tató táblán való feltüntetésé­ről. Ezt a több mint húsz éve született rendeletet nem ha­tálytalanították eddig — csak néhány vállalat a gyakorlat­ban. Mert kivételek elvétve akadnak. A Tiszai pályaud­var előtti Zója téren látha­tunk ilyen táblát, amelyen közük az arra járókkal, hogy itt egy tér. nevezetesen a Zó­ja tér kialakításának mun­kálatai folynak. A Miskolcon működő be­ruházó és kivitelező vállala­tok emlékezetének felfrissíté­se érdekében idézünk néhány pontot a rendelet négy pa­ragrafusából : — Az építkezésen jól lát­ható helyen, általában a be­(Folytatás az 1. oldalról) a megye vállalatai, intézmé­nyei adtak ahhoz, hogy a park első létesítménye elké­szülhessen. Hogy megyénk­ben a mozgáskorlátozottak segítését egyre kevesebben te­kintik csupán kampányfel­adatnak. azt bizonyítja ez a tizenkét személyes tidülöház, s a mellette épülő másik nyolc faház, valamint az, hogy a rehabilitációs park Immár vízzel, elektromos árammal ellátott terület, s készen állnak a tervek vala­mennyi épület közművesíté­sére is. járat közelében, tájékorteW táblát kell elhelyezni. A táb­lán fel kell tüntetni a gene­rálkivitelező szerv nevét és címét, a tervezésért felelő* személy nevét, az építésveze­tő nevét, lakó- és középüle­teknél (felújításnál isj épületenként a műnk* kez­désének tényleges időpontját és az előírt befejezési határ­időt is. A tájékoztató táblánál* elvan méretűnek kell lennie, hogy a felsorolt adatok jól láthatóak legyenek: 120x80 em-nél kisebb azonban nem lehet. A rendelet kitér ez építő­ipari szövetkezetekre és » kisiparosokra, ez esetben a tábla kötelező mérete 60x40 centiméter. Az É. M„ mindezt 1961- ben az egész építőiparra ki­terjedő hatállyal rendelte eL A városi tanácsnak szor­galmaznia kellene, hogy a Miskolc területén dolgozó vállalatok, kisiparosok tart­sák be minisztériumuk ren­deletét. A városban jelenleg folyamatban levő nagy mun­kálatok elég sok kellemetlen­séget okoznak a járókelők­nek. Ha tudják, hogy hol mi készül, minden bizonnyal tü- v relmesebben viselik a* építkezésekkel járó kényel­metlenségeket. Akkor nem kellene például Diósgyőrben a villamospótló buszok utasai­nak sem találgatniuk, hogy miért és meddig kell kény­szerátszállással közlekedni­ük, s az sem jó, ha egy köz­épület alapjait bunkernak vélik. Az üdvözlő szavak után Farkas Kálmán, a Tiszai Kő­olajipari Vállalat igazgatója adta át a vállalat ajándékát, a felvonulási épületből kiala­kított üdülőházat, amely spe­ciális kiképzésével leetövé te­szi. hogy a mozgáskorláto­zottak minden nehézség nél­kül használhassák, s amely­nek berendezéséhez a Bubiv 10. számú encsi gyáregységé­nek dolgozói társadalmi mun­kájukkal járultak hozzá. Ezt követően László Vil­mos elismerő okleveleket nyújtott át mindazoknak a személyeknek és kollektívák­nak. akik a legtöbbet tettele azért, hogv a létesítmény mi­előbb elkészülhessen. A. I. M /

Next

/
Thumbnails
Contents