Észak-Magyarország, 1984. június (40. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-03 / 129. szám

1994. június 3., »asärnop ESZAK-MAGYARORSZAG 3 A 15 millió tonna gabonáért Ismert gondok reális terv A közvélemény úgy tartja számon — és nem alaptalanul —, hogy a gabonatermesz­tés a mezőgazdaság, sőt az egész népgazda­ság sikerágazata. Búza- és kukoricatermesz­tésünk színvonalát a világelsők között jegy­zik, és csak olyan országok előznek meg minket, mint kukoricában az USA, búzában Anglia vagy Franciaország. E két növény termelésében a mezőgazda­ság kitűnő és évszázados hagyományokra építhet; természeti adottságaink is kedvez­nek a gabonatermesztésnek. Mégis, a mai magas színvonal az elmúlt két évtized mun­kájának gyümölcse. Húsz éve jó ha 17 má­zsa búza termett meg egy hektáron, s ennyi az akkori középmezőnybe tartozáshoz sem volt elég. A 26 mázsás kukorica-átlagtermés­re sem lehettünk akkoriban sokkal büsz­kébbek. Azóta — egyre kisebb vetésterüle­ten — megduplázódott a termés és 1982- ben megközelítettük a 15 millió tonnát. Az agrárágazat devizája Fantasztikusan nagy ez a mennyiség. Min­den magyar állampolgárra 1.5 tonna gabona jut belőle. Mértékadó nemzetközi értékelés szerint fejlett mezőgazdaságról akkor lehet beszélni, ha az egy tőre jutó gabonaterme­lés meghaladja az egy tonnát. Nos, ezen a szinten immár alaposan túl vagyunk. És mégsem beszélhetünk arról, hogy a korsze­rű agrotechnikának köszönhetően tökéletes biztonsággal termelhet a magyar mezőgaz­daság gabonát. A tavalyi aszályos év fi­gyelmeztető volt. Megmutatta, hogy a szélső­séges időjárás nagy gondokat, jelentős ter­méskiesést okozhat. És a figyelmeztetést komolyan kell venni még akkor is, ha a két fő növény közül ezúttal a búza — ahogy mondani szokták — bejött és kitűnő ter­mése legalább részben pótolni tudta a ku­korica termésének nagyarányú csökkenését. A jelek szerint az idén veszély fenyegeti x búza és a többi kalászos gabona kima­gasló termésátlagát. Bár még sok minden történhet — mezőgazdasági termés-ügyekben mindenfajta jóslás felelőtlenség —, de az már bizonyos, hogy a tavalyi aszály miatt hiányzó vizet az elégtelen téli és kora ta­vaszi csapadék nem pótolta és a vetések ál­lapotbecslése alapján az őszi kalászosok 23 százaléka bizony gyenge, semmi jót nem ígér. A mezőgazdasági kormányzat állás­pontja szerint kívánatos kiszántani ezeket a vetéseket és helyükbe kukoricát kell vet­ni. Mert szerencsére ritkán js alig fordul elő, hogy annyira kedvezőtlen legyen az idő­járás, amikor sem a búza, sem a kukorica nem terem tisztességesen. A gabonatermesztésnek óriási a népgaz­dasági jelentősége. Az utóbbi években a megtermelt hatalmas mennyiségnek alig 12 —13 százalékát fogyasztjuk el kenyérként, pékáruként, tésztaként közvetlenül. A ter­més 70—75 százaléka nagyra nőtt állatállo­mányunk takarmányául szolgál és 12—15 százalékát közvetlenül exportáljuk. Az egy évi gabonatermés értéke csaknem 50 milli­árd forint és felhasználásával további 80— 90 milliárd forint értékű állatot hizlalunk mer, s ennek fele exportra kerül. Ilyen mó­don az agrárágazat devizabevételének is több mint fele — közvetve vagy közvetle­nül — a gabonatermesztésből származik. Megalapozott derűlátás Ennek megfelelően — mint megalapozó ágazat — évek óta a gabonatermesztés áll a figyelem középpontjában. Az ismert gaz­dasági nehézségek miatt mostanában szűkös fejlesztési lehetőségeink mégis sújtják a ga­bonatermesztést. A szakma lényegesen na­gyobb arányú fejlesztési igényeket fogalmaz meg, mint amennyit a fizetési nehézségekkel küszködő kormányzat lehetségesnek lát. Ez az ágazat — mint hangoztatják — még így is többet kap a népgazdaság bármely más területénél. A tervidőszak elején meghirde­tett Intenzív Gabonatermesztési Program első üteme bár csak 134 ezer hektárra ter­jedt ki. de ekkora területen legalább lehe­tővé tette a világ élvonalába tartozó agro­technika alkalmazását. Azóta a program második és harmadik ütemének megindítá­sával félmillió hektáron vált lehetővé ugyan­ez. Ennek is köszönhető, hogy a tervidő­szakból eltelt három évben összesen 41 mil­lió tonna gabonát termelhetett meg a me­zőgazdaság, s ez a mennyiség az aszály el­lenére is a tervezettől csak 3,2 százalékkal marad el. Az öt évre előirányzott 71—73 millió ton­na gabona csak akkor termelhető meg, ha idén legalább 15 millió tonna terem, jövőre pedig 15,5 millió tonna. S erre a mennyiség­re korántsem pusztán a terv előirányzatai­nak a teljesítéséhez van szükség, hanem mindenekelőtt azért, hogy a minden eddigi­nél nagyobb állatállományt megfelelően táp­lálni lehessen. A mezőgazdasági és élelmezésügyi minisz­ter egy közelmúltban rendezett tanácskozá­son kijelentette: idén a 15 millió Ionná ga- bona — átlagos, időjárású evet feltételezve — megtermelhető. A miniszter optimizmu­sát alátámasztani látszik, hogy a gabona­programba bevont üzemeken kívül is ren­delkeznek az állami gazdaságok és a téeszek a megfelelő gépparkkal, hozzájutnak a szük­séges vetőmaghoz, műtrágyához, növényvé­dő szerhez. Nagyobb hozamokkal Igaz. az üzemi szakemberek egy része en­nek ellenkezőjét hangoztatja. Arról beszél­nek, hogy a géppark jelentős részé elörege­dett, a megvásárolható műtrágyák zöme nem éppen jó minőségű, és számos kedvelt vetőmaghoz csak protekcióval leltei hozzá­jutni. Sajnos a panaszok jó része egyáltalán nem alaptalan. Csakhogy a könyvelésben nulla értékkel szereplő öreg gépek koránt­sem értéktelenek és megfelelő karbantar­tással kitűnő eredménnyel üzemeltethe­tők. A kapható műtrágyáknál is létezik a nagyvilágban, sőt a magyar ipar termékei között is jobb minőségű, és a vetömagvá- laszték sem olyan bőséges, mint korábban. De — ahogy mondani szokás — szegény ember vízzel főz, legjobb termékeinket a külkereskedelmi mérleg javítása érdekében exportálnunk kell! S végül is — számos üzem példája bizonyítja — a viszonylag szegényesebb eszközökkel is elérhetők jő eredmények. Csak éppen több figyelmet, több munkát igényel így a termelés. Vagyis nagyobb költséget. Ez pedig, mint tudjuk, csak nagyobb hozamokkal ellensúlyozható. Arpelyek éppen a több figyelem, a több munka eredményeként érhetők el. Ami megnyugtató: ezzel mezpgazdaság- szerte tisztában vannak. Ami bizakodásra ad okol : a téesz-tagság és az állami gazda­sági dolgozók zöme az eredményért, saját hasznáért kész is az áldozatra. G. I. Alinak a fűkaszák ' (f’olytatáx az 1. oldalról) nem tudjuk a 340 hektáros vörösherét megfelelő béltar­talommal betakarítani, vaay a második, s harmadik ka­szálás sem ad kiváló minő­séget. akkor sajnos, jövőre a tejtermeléssel nagyobb gond­jaink lesznek. Egyszóval, most már meleg kellene .. Mint Ernődön a Szabad­ságharcos Termelőszövetke­zetben is. Korán még jó időben kezdték meg az éve­lő pillangós, s telepített gye­pek kaszálását, a kiváló mi­nőségű takarmányt az eső­zések tönkretették. Amikor a zivatarok megengedik—mint tegnap is — teljes erővel folyik a „zöldaratás”, s az állattenyésztési telep mellett 1 * szenázskésziíés. Az ináncsi Vörös Csillag Termelőszövetkezetben szin­tén a Hernád áradása kelt aggodalmat. Ugyanis a ha­tárjárások után a termés- becslések jó hozamokat ígér­nek, a felmérések szerint 4.8 tonnás őszi búza. s a négy- tonnáS tavaszi árpa — amit terveztek — terméstől még több is teremhet. Ignátz Im­re íőagronómus: — Nálunk az esős időjárás elsősorban a hibridkukorica vetését gátolta. Ugyanis a Szegedi Kutató Intézet, faj­táinak „apasorait” csak ak­kor alakíthatjuk ki, ha a nyolc anyasor már két-há- romleveles állapotban van. Az eltérő fejlettségnek lösz köszönhető, hogy időben egy­beesik « megpctrzá*. Sike­rült kihasználnunk egy-két szárazabb napot, s így már jó reményekkel nézünk a hibridkukorica-termesztés elébe. Most már meleg kel­lene nemcsak az évelő pil­langósok betakarítása miatt, sokkal inkább a kapások fejlődése indokolná. Ahhoz, hogy a tervezett 2,4 tonnás napraforgó, vagy 7,5' tonnás kukoricatermés meglegyen, most már feltétlen szüksé­gesek a napfényes, meleg napok. Különben ezek a nö­vények elmaradnak a fejlő­désben. A búzavetések szé­pek, különösen a Baranjka fajta ígér nagy termést A betakarítást a repce aratá­sával fogjuk kezdeni, tizen­négy kombájnunk áll készen » nyóir legnagyobb munká­jára. Interinvest hitelből Az új berendezések szerelése nem zavarja a termelőmunkát. Mizerák István fel». I Az értékesítési nehézségek ellenére növeli exporttevé­kenységét az Ózdi Kohászati Üzemek. A múlt évben 318 ezer tonna hengerelt kész­árut szállítottak tőkés meg­rendelésre, az idei előirány­zat 330 ezer tonna. A válla­lat legkorszerűbb üzemében, a rúd-dróthengermű gyár­egységben az idén fejeződik be az a tőkésexport-bővitő beruházás, amelyet a külke­reskedelmi vállalatok betéti társaságától, az In térin vest­ül! felvett 65 millió forintos hitelből valósítanak meg. Lörinoz József gy5regységve­zető arról tájékoztatott, hogy az. idén 380 ezer tonna kész­árut, 85 ezer torma rúdacélt és 300 ezer tonna hengerhu­zalt állítanak elő. Az új be­rendezések segítségével 25 ezer tonna többlettermelés érhető el. amelyet tőkés pia­con értékesítenek. Elsősor­ban a hengerhuzalgyártást korszerűsítik, mivel a nyu­gatnémet és az olasz válla­latok igénylik építőipari célú beíonacélháló készítéséhez! Az idén 140—145 ezer tonna hengerhuzalt szállítanak kül­földi megrendelőik részére. Ez a terv már számol az új berendezésekkel. Megtör­tént a-7. úgynevezett átveze- töaszíal rendszer cseréje az új technológiának megfelelő­en. A kemencéknél kialakít­ják az ikeradagolót, miálial gyorsabbá válik a buga ada­golása. Folyamatban van a svéd gyártmányú új kötöző- gép szerelése. Az automata berendezés vezérlése mikro­processzora« úton történik. Az átlagosan 1060 kilogramm súlyú, összepréselt drótanya­got egyidőben négy helven köti össze az új berendezés, a drága acélszalag helyeit saját gyártású huzallal. Ez­által nagyobb védelmei kap a termék minősége, ugyan­akkor munkaerő szabadul * fel. Az új, nyugatnémet jj gyártmányú egyenget ö-dara- ;í boló gépet az Interinvest tői £ bérli a kohászat. Ezzel a te- A kercsben levő termeket a megrendelő igénye szerinti £5 méretben es egyenes szálban $ szállítják. A méő. a minőse- v i gi ellenőrzés fontos új esz- I ; köze az úgynevezett tompa j ' leolvasztással hegesztő gép, Jy. ami tulajdonképpen anyag- t vizsgáló berendezés. Az önkezeléses beruházás kivitelezője maga a gyár- fj egység, a vállalat üzemíenn- «?. tartási gyáregysége es a Vil- & lanvszerelő Vállalat ózdi f: részlege. Lórincz József el- v,, • mondotta, hogy a munkái»- < tok nem zavarják a terme- y j lést. Az építőipari munkákat i — gépalapok stb. — meg : áprilisban, a nagyjavítás ide- < jén elvégezték. A következő ’ ' évre úgy tervezik, hogy 3:40 ezer tómra készárut gyúrta- , nak, amiből 310 ezer to«vi>* . j lesa a hengerhuzal. n. x — ——■ ■ .................- *4 Gyors-e a gyorsjavító szolgálat? Ha a fölöttünk bukóktól érkező vizet lavórral kell fölfognunk csőrepedés vagy dugulás miatt, ha a lift hi­bájából majdhogynem lehe­tetlenné válik a magasban lakók közlekedése, netán va­laki bennreked a felvonóban, hamarosan megszólal az 51-078-as telefon a Miskolci Ingatlankezelő Vállalat hiba­elhárító üzemének diszpé­cserközpontjában. Ez a szám mindig hívható. A pontos adatfelvétel után a bejelen­tőt arról is tájékoztatják, hogy megközelítőleg mikorra várható a segítség. A be­szélgetéseket magnószalagon is rögzítik, és a felvételt egy hónapig megőrzik. A diszpé­cser a meghibásodásokról a beérkezés sorrendjében, de a sürgősség figyelembevételé­vel, URH-s készülékeken ke­resztül tájékoztatja a sárga lámpával felszerelt szerelő­kocsik dolgozóit. Mind a húsz autóban szakmánként csoportosítva ott vannak a javításhoz szükséges alkat­részek. Így nem kell az ere- nyői telephelyre visszamen­ni ük két szerelés között. A kétszázas létszámból mind­össze öt a segédmunkás. Előírás, hogy a halasztást nem tűrő hibákat (azokat, melyek a lakás rendeltetés­szerű használatát lehetetlen­né teszik) a hibaelhárítási üzemnek a bejelentéstől szá­mított másfél nap alatt meg kell szüntetniük. Az 1983- ban felmerült hibákat átla­gosan 1,1 nap alatt javítot­ták ki. (Ez az időtartam ma­gába foglalja például csőtö­résnél az utólagos kőműves­munkát is.) Az üzem a lakosság meg- rattdeléséce javító-szerelő munkát (kaputelefon- és a-n-i tennászerelés, üvegezés, bá­dogosmunka slb.) is vállaL Előfordulhat, hogy csőrepe­dés miatt hívják ki őket, és a szerelők egyértelműen megállapítják, hogy a hibát a lakó okozta (például rá­állt a csőre). Ilyenkor a bér­lő kérésére — a költségek vállalása mellett — végzik ei a javítást. A szakmunkások reggel T- től este fél 8-ig, este fél 8- tól reggel hétig dolgoznak Leválik a eipötalp. elsza­kad a pánt, elveszítjük a cipócsatot — ezek azok a leggyakrabban előforduló hi­bák, amelyek mialt 1980 januárjától rendelet alapján nem pénzben, hanem javítás útján kárpótolják a vevőt. A miskolci Centrum Árü- ház cipőosztályára április hónapban 475 pár cipőre ér­kezett reklamáció, ebből 65 párat javíttattak meg. A munkát mindenkor a se- l.vemréti bőripari szövetkezet végzi el, a nyolcnapos határ­idő betartásával. A költség a gyártó cégeket terheli. (Ez átlagosan 100—120 forint.) Náluk a legtöbb hibás áru a szombathelyi cipőgyár ter­mékeiből kerül ki. Igaz ugyan, hogy az áruházban kapható lábbelik döntő több­sége is onnan származik. Ha a vevő nem egyezik bele a javításba, akkor visz- szafizetik a vételárat. Ez történik akkor is, ha a már javított cipőkön, szandálo­kon, csizmákon újabb hiba jelentkezik. Amennyiben a reklamáció jogossága iránt kétely menü tói, a lábbelit (szabad szombat néTküI). Va­sárnap és a fizetett ünnepe- S ken állandó készenléti ügye- ! letet tartanak. (Szombaton és j vasárnap javító-szerelő tévé- ! kenységet nem vállalnak, rrt a hibákat mindenkor lokaliH zálják.) Tevékenység-üköt mfnösfti, hogy a tavaly elvégzett 28 és fél ezer hibaelhárítás és a csaknem háromezer javí­tó-szerelő munka után mind­össze 4—5 panasz érkezett, — szaloe/i — véleménvezésért efkiHdifc i KERMl-hez. Az áruházból és a többi, szavatossági cipőjavításba bevont cipőt árusító üzlettől kapott jelentések alapján a megyei tanács kereskedelmi osztályán elmondták, hogy a tapasztalatok kedvezőek: a vevők megértéssel fogadták a garanciális javítást, a láb­belik minősége a rendelet bevezetése óta javult. A javítószolgálat létreho-' zásának elsődleges célja as volt, hogy megállítsa és» visszaszorítsa azt a — hely­telen vásárlói szokásból ere­dő. és a népgazdaságnak je­lentős kárt okozó — cipő- csere-folyamatot, mely mát túlzott méreteket öltött. (Sok esetben egyértelműen meg­állapítható volt, hogy a ve­vők manipulációkkal érvé nyesítették vásárlói jogai­kat.) Míg 1979 előtt a miskolci Centrum Áruházban a kár­talanítás összege a ctpőfor- galomhoz viszonyítva 3,3 százalék volt, addig jelenleg ez már csak 2,6 százalék. Sz. K,. _ Cipőcsere helyett javítás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents