Észak-Magyarország, 1984. június (40. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-27 / 149. szám

1984. június 27., szerda £ E SZAK - MAG YARQRS ZAG 3 Hm sziipercsapat — VALÓBAN ELŐFOR­DULT, hogy tíz centiméte­res eltérés miatt újra kel­lett kezdeni a munkát? — Igen, de érthető, mert ez mozdonyvágat lesz, ezért nagyon lényeges a pontos­ság. — Ahogy hallom, a terv­re nem is figyelnek ... — Nézze, mi csak azzal foglalkozunk, hogy a mun­kaidő minden percét jól ki­használjuk és minőségi mun­kál végezzünk. Tudjuk, hogy szüksége van a feketevölgyi bányának erre a vágatra, ezért úgy dolgozunk, ahogy erőnkből futja. Az már csak másodlagos, hogy a teljesít­ményünk mindig jobb volt, mint amit a terv tartalma­zott. Ez a fajta szemlélet még áj a Borsodi Szénbányák­nál. F-^ketevÖlgy aknán hal­lottuk » 45-ös számot viselő csapat tagjaitól. A szám nem mond semmit, viszont a munkabrigád összetétele an­nál többet, magyarázatot ad az újfajta szemléletre is. Győré János beszélt erről, a kollektíva főaknásza: — A harmincfős brigád fele 29 hónapig az NSZK- ban dolgozott. Mielőtt ki­mentünk, a vezetőink azt mondták, hogy lessük el a nálunk is használható mun­kafogásokat, módszereket, mindent tanuljunk meg, amit érdemes lesz alkalmazni a borsodi bányákban. Az igaz­sághoz tartozik, hogy, több olyan dolog volt, amit ha akartunk, ha nem, meg kel­lett tanulnunk. Mi, a híresz­telések ellenére nem va­gyunk szupercsapat, mind­össze a külföldön szerzett ta­pasztalatokat hasznosítjuk. A BORSODI SZÉNBÁ­NYÁK vezetése is ebben bí­zott, amikor, lehetőséget adott Győré Jánosnak, hogy a sa­ját belátása szerint állítson össze egy elővájási munka­brigádot. Az idős, tapasztalt bányász nem elégedett meg ennyi joggal, szabadkezet'és maximális segítséget kért. Megkapta, és az eredmény nem maradt el. — Azt tudja, hogy „félel­metes" hire van a szénbá­nyáknál? — A szigorúságomra gon­dol? Érdekes, a brigádtag­jaim nem tartanak túl szi­gorúnak. Belátják, hogy csak annyit követelek, amennyit el kell és el lehet végezni. Megmaradt bennük; ha nem hajtanak, akkor saját ma­guknak tesznek rosszat. Ez a fajta precízség, tempó és munkafegyelem még sokak számára szokatlan, de előbb- utóbb ilyen módon kell dol­gozni az ország mindegyik munkahelyén. Egyelőre ez még csak óhaj, hiszen ebben a válogatott brgiádban is előfordult, hogy az egyik szak kevesebbet produkált, mint a másik ket­tő. A főaknász többször is figyelmeztette a szakvezetőt, próbaidőt is adott neki, ám az eredmények nem javul­tak. Végül elküldte a csa­patból. amivel a többség egyetértett. Á munkahelyén Nagy Fe­renc harmadvezető aknász fogadott. A fiatal szakember is megjárta az NSZK-t, ott is aknász volt. — Minden szaknak van egy aknásza?, — Igen, és ez nagyon jó. Személy szerint ismerjük az embereinket, a problémái­kat, kevesebbet hibázunk, jobban tudunk fegyelmet tar­tani. Ezen a munkahelyen az előttünk dolgozó csapatok havonta 10—20 métert haj­tottak. Mi elértük már a 80 métert is, de hatvan méter alatt soha nem hajtottunk. Ilyen teljesítményt csak nagy fegyelemmel és jó szervezés­sel lehet produkálni. — Ezért kell egy aknász a brigád -mellé — kapcsoló­dott a beszélgetésbe Pál G. István szakvezető vájár, aki a Putnoki Bányaüzemtől ke­rült a „válogatottba’’. — Az aknász intézi az anyagren- delést és a szállítást is. Mi három-négy napra előre kér­jük az anyagokat, ezért tu­dunk folyamatosan dolgozni. •— Megnézheti — mutatott a csillesor felé Juhász János lakatos, aki a Miskolci Bá­nyaüzemtől jött —, most is ott állnak az anyaggal teli csillék. LEÜLTÜNK EGY KICSIT beszélgetni. Sok. mindenről szó esett. Például a kereset­ről. Állagban húszezer lo- rint fölött visznek haza ha­vonta. lrigylik tőlük — a keresetet, a munkát viszont nem. Mint mondták, január­tól húsvétig nem volt egy szabadnapjuk sem. Kemé­nyen dolgoztak, mert az ak­nának szüksége volt a ki­hajtott vágatokra. A jövője függ tőle. — Nem a pénzért vállal­ták? — Az is ösztönzött — vá­laszolt Kulcsár László, ugyan­csak volt putnoki dolgozó —, de higyje el, nemcsak a pénzért teltük. Ilyen telje­sítménnyel szabadnapi ter­melés nélkül is .bőven tíz­ezer forint fölött kerestünk volna. Más hajtott bennün­ket. Meg akartuk mutatni, hogy mi nem bukunk bele ebbe a vállalkozásba. — Nem bíztak magukban? — Sokan sajnáltak min­ket, mert több csapaton ki­fogott már ez a munkahely. Most irigyelnek a pénz mi­att. Mi csak annyit mond­tunk erre, jöjjenek és pró­bálják meg. — Meddig bírják még ért a tempót? — Ameddig a vállalat igényt tart a munkánkra. A fenti kérdés azért hang­zott el, mert az elmúlt esz­tendőkben is voltak hasonló teljesítmények a vállalatnál, de csak egy, esetleg két hó­napig, mert utána a brigád­tagok egy része betegre és szabadságra ment. A 45-ös csapat nem fáradt el. — AZ ASSZONYOK néha morogtak, a gyerekek is hiá­nyolták a hétvégi kirándu­lásokat, de az év első felé­ben szorítani kelleti a mun­kát. A nyáron több lesz a szabad időnk, már elkészült a beosztás, hogy ki, mikor megy szabadságra — mutat­ta a könyvet a brigád veze­tője, Varga József. Kemény arcélű, szikár em­ber. Korábban Kilóidon dol­gozott, tíz évig brigádvezető­ként. Mindent megbeszél a brigáddal, de amit közösen elhatároztak, azt végre kell hajtani. Nem tűri a lazí­tást. — A vállalat megbízott va­lamivel bennünket, azt tisz­tességesen elvégezzük. Min­den segítséget megkapunk, megfizetnek bennünket, te­hát csak rajtunk múlik. Mi betartjuk a három 8-as el­vet. Becsülettel ledolgozzuk a nyolc órát, utána nyolcat kikapcsolódunk és nyolcat pihenünk. Másképp nem le­hetne bírni ezt a munka­tempót, Nincs háztáji, nincs maszek, aki itt dolgozik, an­nak a feladatára kell kon­centrálnia. — Meg lehet ezt követel­ni minden egyes brigádtag­tól? — NEM KELL MEGKÖ­VETELNI, tudják maguktól. Amikor a vállalat minden üzeméből összeválogatták ezt a brigádot, a jelöltek ismer­ték a követelményeket. Egy ember kivételével, eddig.sen­kit nem kellett figyelmeztet­ni. Mindenki vállalja a mun­kahelyen történő műszakvál­tást, a szabadnapi termelést, és azt is, hogy a munkahe­lyen szemét, egy fölösleges anyag, vagy szerszám sem lehet. A gépeket úgy hasz­náljuk ki, a munkát úgy szervezzük meg, hogy az kí­mélje a bányászt, Minden az embertől függ. Aki akar­ja, az megszokja ezeket a követelményeket és egy idő után már föl sem tűnik ne­ki. Az országban és itt a vállalatnál is számtalan kol­lektíva bizonyította már, amennyiben adottak a felté­telek, akkor kiválóan tud­nak dolgozni. Akár világ- színvonalon is. Fónagy István Á csodálatos bokor A kávéfogyasztásról Tanulmányaimból még jól emlékszem a tojásciklusra. Lényege: bizonyos években tojáátúltermelés van, s az ezt követő években viszont tojáshiány lép fel a piaco­kon. Mint gyakorló háziasszony a mindennapos bevásárlása­im során ma tojáshegyekkel találkozom a nagy önkiszol­gáló boltokban, és hazavi­szem az 1,80-as vagy 2 fo­rintos tojást. Mi, vásárlók örülünk a leszorított árak­nak és míg a drágább hú­sok esetében szidjuk a köz- gazdasági háttért, addig itt érzéketlenek vagyunk. De, hogy mi a helyzet a nagy tojástermelő gazdaságoknál, őket mikért érinti a pilla­natnyi helyzet, arról Fejér György, a Nagymiskolci Ál­lami Gazdaság igazgatóhe­lyettese a következőket mondja: — Nálunk a tojásterme­lésnek már hagyományai vgnnak. 1977-től egy új faj­ta, úgynevezett Shaver Star- cross 288-as kanadai tojóhib­rid tartásával foglalkozunk. A gyömrőpusztai telepünkön egyszerre 180 ezer tojóhib­rid termel. A tojások jelen­tős részét exportáljuk. Ilyen nagy volumenű termelést ér­zékenyen érint a világpiac hullámzó mozgása. Az elmúlt évben a szűkös kereslet mi­alt értékesítési nehézségeink .voltak, s az alacsony ár a j ö ved el m ezőségü n két rontot­ta. Az ágazatnál — termé­szetesen — azonnali döntés­re volt szükség a változta­tás mikéntjéről. Sokan a megoldás útját az állomány jelentős részének ..kivágásá­ban” látták. A vállalat ve­zetői ugyanakkor — nagy kockázatvállalás melleit — a várakozás álláspontjára he­lyezkedtek. Döntésük helyes­ségét igazolja, hogy a múlt év végén fellendült a kül­piaci érdeklődés, s az ez év­ben termelt 48 millió tojás háromnegyed része exportra kerülhet. Így reális tervnek látszik az a 18 millió forin­tos nyereség, amivél feltét­len számítunk. Egyfelől tehát a megfele­lő ár növeli a jövedelmező­séget. De milyen a vevő? Mindig olcsón akar a felkí­nált áruhoz jutni. Miként le­het a jól ismert kecske—ká­poszta helyzetben továbblép­ni? Csakis a termelés to­vábbi növelésével. Adottak az épületek, adottak az esz­közök. De ha bő a szoknya, abba hízni is lehet elv alap­ján Gyömrőpusztán az utób­bi két évben kísérletképpen az ólak alsó és középső ket­recsorába egy-egy ketrecbe négy tyúk helyett ötöt tele­pítettek. A kísérlet sikerült. A jobb termelési mutatók mellett, több tojást is ter­meltek. Ennek köszönhetően az 1983-as évben az orszá­gos Shaver tojástermelési versenyben a Nagymiskolci Állami Gazdaság első helye­zést ért el. A cím tehát kö­telez. Még több tojásra. S remélhetőleg az értékesítési láncban is kialakul végre a megfelelő rend. Mert egye­lőre sok az áttétel, amíg megérkezik a termelőhelyről a fogvasztóhoz a tojás, s még több a zűrzavar. Az ér­tékesítés megszervezése az évről évre csökkenő jöve­delmezőség miatt a termelő­nek feltétlen érdeke. Bár a belpiaci árakat és az eladhatóságot nagymér­tékben meghatározza a kis­termelők tojásfelhozatala, a Nagymiskolci Állatni Gazda­ság sokat tesz a kistermelői kedv továbbfokozásáért. Üi akciójuk volt a jól termelő tojóhibridek kistermelőkhöz történő kihelyezése, Balogh Andre* Hajdanán francia kereske­dők, akik megjárták Török­országot és Egyiptomot, egy csodálatos bokorról meséltek, amelynek magvaiból a törö­kök italt készítettek. Ezt né­hol „kapovának”, másutt „koffának” nevezték. Na­gyon népszerű ital, elűzi a gondokat, erősíti a gyomrot, erőssé, egészségessé teszi az embert — hirdették róla. Ha­marosan megjelent a francia király díszebédjén is. Nem­sokára gombamódra nyíltak a kávéházak, ahol az embe­rek szinte egész napjukat ká- véivással töltötték. Széles körben a XVI. szá­zad közepe táján terjedt el a kávézás, főképp az arab or­szágokban és Törökország­ban. Buda elfoglalását köve­tően már hazánkban is itták, azonban nálunk csak az utób­bi évtizedekben lett népsze­rű. Így az egy főre jutó pör- költkávé-íogyasztás 1981-ben már csaknem három kilo­gramm volt. Pedig a kávé és a benne levő különböző hatóanyagok — köztük a koffein — nem közömbösek. Sokan úgy vé­lik, hogy a kávé frissít, csökkenti a fáradtságot. En­nek az az oka, hogy a koffein a központi idegrendszert iz­gatja. Az adagoktól függő mértékben általában előny­telenül befolyásolja az alvást, nehezíti vagy esetleg lehetet­lenné teszi a nyugodt pihe1 nést. A koffein és a kávéban levő egyéb anyagok javítják a teljesítményt, növelik a munkavégző képességet. E te­kintetben — akárcsak az al­vásra gyakorolt hatásában — igen nagy egyéni különbsé­gek észlelhetők. Pontos tudni, hogy a teljesítőképesség fo­kozódása az erőtartalékok rovására történik. Ez pedig hosszabb távon már előnyte­len; és nem mehet a végtelen­ségig. A kávé körül is számos té­ves nézet uralkodik. Az egyik legveszélyesebb hiede­lem szerint a feketekávé kö­zömbösíti az alkohol hatását. Valójában pedig nem csök­kenti az alkohol felszívódá­sát, és nem befolyásolja a vér alkoholszintjét sem. Az vi­szont előfordulhat, hogy egy csésze erős kávé hatására az ittas ember túlbecsüli teljesí­tőképességét, anélkül, hogy az valóban javult volna. Ezért például autóvezetők számára az alkohol és a kávé együtt veszélyesebb lehet, mint az alkohol önmagában. Egy amerikai kutatócso­port több éves vizsgálat után arra a következtetésre jutott, hogy a szívinfarktus előfor­dulása és a túlzott kávéfo­gyasztás között összefüggés van. Az. infarktusban szen­vedő betegek közül minden ötödik havonta több mint 200 csésze kávét ivott meg. Vizs­gálatuk csak férfiakra vonat­kozott, és azt is hozzátették, hogy ezek a kávéfogyasztók ugyanakkor sokat dohányoz­tak. Nem közömbös, hogy a teakedvelőknél nem találtak . ilyen összefüggést. Mennyi kávét igyunk? Az egészséges ember na­ponta egy-két csésze kávét nyugodtan megihat. A mér- téktelenség — mint annyi másban — itt is ártalmas le­het. Ne felejtsük el, hogy a feketekávéval nem pótolhat­juk életmódunk olyan hiá­nyosságait, amelyek rajtunk múlnak, tehát például az egészséges étkezést vagy a nyugodt pihenésben rejlő erőgyűjtési lehetőséget. K- K. A fúrógépnél A Miskolci Vízmüvek Vállalat központi telephelyén # végzik el a vízmüveknél üzemelő meghibásodott szi­vattyúk javítását, karbantartását, valamint a külön- féle tmk-munkákat. A felvétel a lakatos- és forgácsoló- műhelyben készült, ahol Tarcsi Dániel esztergályos radial fúrógépen egy javítás alatt levő szivattyú csökarimáját fúrja. Fojtcm Lásrló fehrétofe A párldenokrÉciársI L enin a pártdemokráciát a párt minőségi jegyé­nek tekintette, hangsúlyozta, hogy a párt ön­kéntes, öntudatos harci szövetség, ereje nem a párttagok számában, hanem a tagok aktív, öntudatos tevékenységében van. A pártdemokrácia lényégé az a lenini telel, hogy minden párttag feleiós a pártért es a párt felelős minden tágjáért. Ez azt jelenti, hogy a párt valamennyi ügyét közvetlen vagy képviselői út­ján a párttagság intézi, egyenlő jogokkal; a vezető testületeket, tisztségviselőket demokratikus úton vá­lasztják, beszámolási kötelezettségük van. A demokrá­cia lenini értelmezése egyaránt szemben áll mind az anarchizmussal, mind a demokráciát mellőző bürok­ratikus centralizmussal. A pártdemokrácia érvényesítéséhez szükséges nor­mák es feltételek: a párttagság rendszeres informálá­sa, az ügyek nyílt kezelése, a bizalom és igényesség, a kollektív vezetés, minden kérdésnek a legszélesebb körű megvitatása, a tagok egyenjogúsága. A partde­mokrácia nem lehet teljes a kritika es önkritika ér­vényesülése nélkül. Itt is látni kell azonban azt a le­nini dialektikus megközelítést, hogy a kritika, a vé­leménynyilvánítás szabadsága nem jelentheti az egy­ség aláásasát. Nem engedhető meg semmiféle olyan bírálat, különvélemény, amely megnehezíti vagy gyen­gíti a párt cselekvési egységét. Az elvi kritika vilá­gosán elhatárolandó az öncélú, destruktív kritikától. A párt nem vitaklub, az ügy érdekeit sértő kritizál- j gatást nem engedheti meg, viszont minden eszközzel ösztönözni a konstruktív, elvi alapon álló kritikát. Semmi sem lehet nagyobb veszély a pártban, mint az elbizakodottság, az elzárkózás a hibák feltárása es le­küzdése elől. i A pártdemokrácia gyakorlati érvényesülését pár­tunkban a megyénkben nemrég folytatott szociológiai vizsgálat^ pozitív és negatív oldalról is íeltárta. Párt- f szervezeteinkben pozitív vonás, hogy érvényesül a párttagság véleménynyilvánításának lehetősége, ösz­tönzése, őszinte bizalom van a vezetőségek és a tag­ság között. A párttagság többsége felelősségtudattal él jogaival és kötelességeivel. Negatív jelenségek is elő­fordulnak: helyenként nem kielégítő az aktivitás, a véleménynyilvánítás, a vitaszellem és vitakultúra, „fo­lyosópolitika” is tapasztalható, pártszerűtlen kritizál- gatás, illetve kritikátlanság is előfordul. A pártde­mokrácia érvényesülését még mindig sok formális és bürokratikus vonás terheli, illetve akadályozza. Töb­bek között a párttagok egy részének felkészületlensé­ge is. A part eredményes tevékenységének alapvető feL tétele’*az egység erősítése, a párttagok aktív ki­állása a párt politikája mellett, elvi alapon való fellépés a téves nézetek ellen. Ehhez erősíteni szüksé­ges a párttagság vitakészségét, bővíteni és gyorsítani tájékoztatásukat és minden segítő kritikát figyelembe venni. A párton belül a szabad vita hívei v,agyunk — olvashatjuk az MSZMP KB 1983. április 12-i határo­zatában — a vitáknak azonban állásfoglalásokkal kell végződniük, melyet elfogadás után minden párttagnak képviselni kell. A KB szükségesnek tartja az utóbbi időben e téren tapasztalható lazaságok megszüntelé- sét, a fegyelem szilárdítását minden területen A párt­demokrácia nem merül ki a párttagok jogaiban, ha­nem feltételezi a párttagok önként vállalt kötelessé­geinek teljesítését, a határozatok végrehajtását. A pártdemokrácia a cselekvés, a felelősség demokráciája, az öntudat, a forradalmi meggyőződés, állhatatosság és hűség demokráciája. Dr. Bogár Károly. MSZMP ÓIG tanszékvezetője

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents