Észak-Magyarország, 1984. június (40. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-19 / 142. szám
\ ESZAK-MAGYARDRSZAG 4 t Á képernyő efőtt A bíró - meq az antenn 'S.i' Ha bármilyen bűnügyi játékot látok a képernyőn — legyen az szokványos krimisorozat egy-egy darabja, vagy »kár magvasabb társadalmi töltésű dráma, amelyben bűnügyi vonatkozások is vannak —, mindig zavar, hogy nem .vagyok eléggé járatos a történés színhelyének, országának nyomozati eljárásaiban, perrendtartásában, egyéb szabályaiban, nem ismerem az ottani törvényeket, s így akarva-aka- ratlanol mindig összevetem a látottakat a hazai nyomozati és bírósági gyakorlattal, noha tudom, hogy ez teljesen felesleges. A nagy-nagy bűnügyi filmáradatban már — sok százezer más nézőhöz hasonlóan — megszoktam az egyes nyugati országok esküdtszéki tárgyalásain az ügyvédek teát- •rális ágálását és sok egyéb vissza-visszatérő motívumot. A krimisorozatoknál tudom, hogy a mindig győzedelmeskedő nyomozót rosszindulatúan kezeli főnöke, szinte akadályozza « munkáját, meg hasonlókat. — Azért mondom el most mindezt, mert láttam pénteken este A bíró című magyar tévéjátékot, amely Szagaiéi Arvtjunjan örmény író drámája nyomán készült, Nemes G. Zsuzsanna fordításában, a nemrég elhunyt Deme Gábor dramaturgi közreműködésével és Radó Gyula rendezésében, s az örményeknél érvényes perrendtartás is ismeretlen előttem. Igaz, amit láttam, nem elsősorban bűnügyi izgalmakkal kívánt szolgálni, hiszen magáról a nyomozás és tárgyalás alatt álló bűncselekményről igen szűkszavú információkat kaptunk, hanem egyfajta társadalmi jelenséget,- mondhatni vadhajtást kívánt a közvélemény ítélőszéke elé állítani. Ugyanakkor egy bíró megvesztegetésének kísérlete zajlott le előttünk. Azt a bírót kívánták „jobb belátásra bírni”, aki egy olyan visszaélést tártál-, mazó bűnügyet tárgyalt, amelyben a város igen sok prominens személyisége lehetett érintőé, s ezért jobb lett volna, ha hj. egyetlen bűnbakot, egy rajtacsípett sofőrt ítélnek el hosszú évekre, a többi kisebb-nagyobb részben vétkes pedig megszabadul ezzel a bíró által elrendelt pótnyomozás esetleges kényelmetlen eredményétől, kihatásaitól. Hogy az örményeknél, mint általában a Szovjetunió déli népeinél, az ajándékozás baráti körben szinte illendőség dolga, természetesen arr. .ur hallhattunk, de hol az ajándékozás halára, merülhet tel bennünk is a kérdés, csakúgy, mint a dráma íorditójában, mint azt a műsorújságban megírta. Egy bizonyos: kétezer rubel értékű fülönfüggőt a bíró feleségének még a nagyon régi barát sem ajándékoz cél nélkül — a bíró születésnapján. A kétezer rubeles értékű ékszert a laikus Ss aligha tévesztheti össze az olcsó bazári strasszal. Lehet- néges-e, hogy ilyesfajta bűnügyeket tárgyaló bíró válóperes legyekben is ítélkezik? Milyen ott a pótnyomozás rendszere, milyen az ülnökök beleszólása? Mindez ismeretlen, de talán nem is a lényeges Arutjunjan drámájában és annak hazai tévéváttozatában, hanem az a meghökkentő kép, »melyből kitűnik, hogy ser. éppen tárgyalás alatt álló bűnügyben szinte az egész város érdekelt, vagy legalábbis több jelentős személyiség, el kell hát az ügyet tussolni, illetve a teljes valóságfeltárást kell lehetetlenné tenni, s ha ez a különféle ajánlatokkal, a bíró megvesztegetésével nem megy, tígy öt kell kompromittálni a feleségén keresztül, az ajándékba adott drága ékszerrel. Ez a társadalmi kép, legalábbis » büntetőügy lokalizálására való törekvés — sajnos — ismerős közelebbi tájakról is, ezért a perrendszerűség ismeretlenségei nem zavarók, de péntek este óta töprengek, mi lett volna a bíróval, meg az üggyel, ha nincs a családban egy mesebeli apókából mai nyugdíjas hajóskapitánnyá változtatott népi igazságtevő, aki végül is a népmesék igazságához híven mindent rendbetesz... — Radó Gyula elég lassú sodrást biztosított a játéknak, a hatalmas lakásban — az egyetlen helyszínen — kissé nehézkesen mozgatta a szereplőket, akik mintha maguk is töprengtek volna, hozzám és más nézőkhöz hasonlóan, a szokatlan környezetben folyó játék fordulatain. Egészében elgondolkoztató társadalmi rajzot kaptunk, becsületes, tisztes előadásban. * A Tv-htradőban újra szó volt a miskolci adótoronyról, illetve arról, hogy a közelmúltban meglehetősen sok panasz adódott a sugárzás minőségére. Egy korábbi adásban a torony szerelési munkáinak egyik vezetője úgy nyilatkozott, hogy a hiba a város sok száz, vagy ezer központi tetőantennájában van, azokon kell javítani, nem az adótorony antennáján. Most pedig elhangzott a nyilatkozat, hogy további kivizsgálások igazolták: o hiba mégis a toronyban volt, egy hibás kábel okozta a zavarokat, nem a nézők antennái voltak a vétkesek, s ezért elnézést kérnek a nézők ezreitől, tízezreitől. Jó, hogy elnézést kértek, s jó, hogy nem siettünk gyorsan átépíteni a házak antennáit, mint arra hónapokkal korábban biztattak. Ez a riport megérdemelt volna egy — műsorvezetői egy-két mondatos — kommentárt. Benedek Miklós Osztrák-magyar fiimkoprodició Brigitta címmel osztrák— magyar koprodukcióban készült színes filmet mutatnak be csütörtökön a Magyar Televízióban. A film, amelyet Wolfgang Glück rendezett, Adalbert Stifter osztrák író azonos című elbeszélése alapján készült. Az operatőr Ernst Wild volt. A produkció cselekménye a reformkori Magyarországon játszódik, s egy házaspár kapcsolatának felbomlását, majd a két ember különös, késői egymásra találását meséli «4. A magyarországi, ausztriai és spanyolországi helyszíneken forgatott film budapesti, bécsi, müncheni, párizsi filmstúdiók közreműködésével készült. A főbb szerepekben Josephine Dere- ne, Bálint András, Marcus Stollberg, Bars József. Sin- kovits Imre, Horváth László, az időközben elhunyt Solti Bertalan, valamint Bánhidi László látható. A narrátorként közreműködő írónak Szabó Ottó kölcsönzi hangját. Idegenforgalmunk növekedése r Áz Országos Idegenforgalmi Hivatal most közzétett tájékoztatója szerint nemzetközi idegenforgalmunk jelenősen megélénkült. Az év első négy hónapjában — 1983 azonos időszakához képes — több mint negyedével nőtt az idelátogató külföldiek, és ötödével a külföldre utazó magyarok száma. A forintban mért bevételek a forgalmat meghaladóan, a kiadások pedig lényegében a kiutazásokkal arányosan emelkedtek. FeiszaieÉiési pályázat, kiállítás Miskolc felszabadulásának negyvenedik évfordulója — 1984. december 3. — tiszteletére korábban képzőművészeti pályázatot hirdettek meg.. A beérkezett alkotásokból a Miskolci Galéria kiállítást rendez, amely június 20-án, szerdán délután öt órakor nyílik meg és — hétfő kivételével — július 11- ig mindennap 10-től 18 óráig látogatható. A kiállítás megnyitóján bevezetőt tart és a díjakat átadja Nagy Zoltán, az MSZMP Borsod megyei Bizottságának titkára. Az idei nyár még egyáltalán nem kényeztetett el bennünket, legfeljebb, ha néhány olyan hétvégénk volt, amikor a meleg miatt vágytunk a vizek hűsítő közelségére. Ez olvasható ki azokból a számadatokból is, amelyek a strandok forgalmát jelzik. Késnek a forró leheletű nyári napok, váratnak magukra a strandrekordok, legalábbis egyelőre. Mert ahogy a télről rebesgetik, hogy nem válik az eb eledelévé, úgy a nyarat sem moshatja el néhány ellocs- csanó zápor. Ezek a hűvös- borongós-párás napok is előbb-utóbb véget érnek és azok, akik most őszinte felháborodással emlegetik frissen szerzett náthájukat, minden átmenet nélkül a szívet strapáié, agyvelőt forraló hőséget szidják majd, feledve a június elejét. Ha pedig itt lesz a strandszezon, meg sem állunk a tavak, folyók partjáig, a strandok, fürdők medencéjéig. > Egy, a közelmúltban megtartott vízműszemlén kérdezték a fürdők gazdái k KÖJÁL illetékesétől, hogy ki kell-e tenni a „Megtelt” táblát, ha belül foglalt már minden talpalatnyi vízmedence. A válasz rövid volt és határozott: ..halogatás nélkül”. Ez a tábla nálunk eleddig ismeretlen volt, legalábbis a fürdők, strandok bejáratánál. Pedig szükségességét bárki bizonyíthatja, aki napozott már olyan zsúfolt T984. Június Í9„ kedd Érettségi, 1984 Mit ad (adhat) a gimnázium? A szikszói Szepsi Csombor Márton Gimnázium 28, negyedik B osztályos tanulójából tizenheten miskolciak. Ez az első olyan évfolyam, amelyben ' ilyen jelentős arányban vannak a kijárók. Mert egy-két miskolci diák korábban is akadt, de csak egy-kettő, mutatóba. Az elmúlt négy esztendőben viszont a szikszói gimnázium a miskolci középiskolák „szelepének” szerepét is betöltötte. A növekvő demográfiai hullám hatására ugyanis a miskolci iskolákból sokan kimaradtak, s számukra amolyan „utolsó menedék volt” elfogadni a szikszói felvételt. A menetidő — busszal vagy vonaton — alig több mint negyedóra, a közlekedési lehetőségek jók, s nyilvánvalóan inkább ez a megoldás, mihtsem a semmittevés. Hiszen a lányok számára — és elsősorban lányok a kijárók, ebben az osztályban például fiú még csak mutatóba sem akadt — a szakmatanuiási lehetőségek is korlátozottak, s a viszonylag korlátlan felvételt jelentő esztergályos szakmától nagyon sokan idegenkednek. Az előzőekből következik, hogy a gimnáziumi osztályba felvettek felkészültsége legjobb esetben is közepes volt Az igazán jó tanulók mégiscsak helyben, Miskolcon nyertek felvételt Ez az egyik. A másik: nemcsak a gimnáziumokba jelentkezettek közül kerültek sokan ide, a már említett osztályban például voltak néhányan, akik eredetileg szakmunkásképzőbe, egészségügyi szakiskolába pályáztak, sikertelenül. Olyan szakmákra, ahol nagy a túljelentkezés. A szikszói gimnázium igazgatónője, Tóth György né szerint a szülők úgy gondolkoztak, hogy inkább elfogadták a szikszói gimnáziumi helyet de nem engedték terv- geni-lengeni gyermeküket S a négy esztendő — a gimnáziumban eltöltőit évek — talán mégsem haszontalan, ha kiugró sikereket nem is értek el (kimagasló képességekről ebben az osztályban mindössze egyetlen tanuló tett a négy év alatt és az érettségi vizsgán bizonyságot, s egy tanulónak sikerült javítania az általános iskolai eredményeihez képest) ismeretekben, neveltségi szintben gazdagodva vághatnak neki a nagybetűs életnek. De erről — részletesebben — majd később ejtenénk néhány szót. Ami még következik az előbb elmondottakból: ezeknek a fiataloknak, gyerekeknek nagyon sok pótolnivalójuk volt a gimnázium első osztályában. A tanulók 90 százaléka szorult rá a felzárkóztató foglalkozásokra, ismeretanyag-pótlásra. Tanulótól, tanártól egyaránt, rendkívül nagy erőfeszítést igényelt ez, de enélkül szinte teljesen reménytelen lett volna a gimnáziumi kötelező tananyag elsajátítása. Még minimális ludásszinten is! Az érettségi vizsgának így hát sajátos tapasztalatait jegyezhette fel az elnöki teendőkkel megbízott újságíró. S talán -nem teljesen feleslegesen. A.zt nevezetesen, hogy bizonyos esetekben ésszerű kompromisszumokat kell kötnie az iskölának, s természetesen a pedagógusnak is. Mert igaz ugyan, hogy a gimnázium elsődleges célja, hogy továbbtanulásra készítsen fel, de az is lehet feladata, hogy próbáljon olyan általános műveltséget adni, amelyre alapozva biztosabban indulhatnak neki egy-egy szakma megtanulásának * fiatalok. Ha úgy tetszik, biztosabban választhatják ki maguknak azokat a foglalkozásokat, amelyek egy életen át mindennapi közegül szolgálhatnak számúkra. Felerősödhetnek például a motivációk. Mint például annak a kislánynak az esetében, aki négy esztendeje egészségügyi szakiskolába készült, s most az érettségi birtokában szeretne ugyancsak egészségügyi szakmát tanulni. Mivel elképzeléseit ismerték tanárai, irányítottan is többet foglalkozott a biológiával, amire a fakultáció lehetőséget is adott. Túl azpn, hogy a kötelező — s a jelenlegi gyakorlat szerinti — fakultációról megoszlanak a vélemények. Sokak szerint nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, s nem mindig erru lehetőség olyan gyakorlati fakultáció megszervezésére, ami valóban hasznosítható. Itt, ebben a gimnáziumban többek között az „idegenvezetői ismeretek” fakultáció bizonyult hasznosnak és eredményesnek is (volt, aki érettségizett is belőle), de nyilvánvaló, hogy végkimerülésig nincs szükség idegenvezetőkre sem. Az elméleti tárgyakból szervezett fakultáció viszont nagyon sok tanulónak mérhetetlenül nehéz, bár kétségtelen, hogy alaposabb ismeretekhez jutnak. Ebben az esetben viszont a gyenge és a jó képességű ugyanúgy együtt van, mint az első és a második tanévben, azaz a fakultáció erősíti a középszer felé a nivellálást. A tehetséges, a továbbtanulni szándékozó fiatalt ismét nem lehet ésszerűen terhelni. S ez nemcsak a srikmeéé gimnázium gondja. Nagyon sok vidéki gimnázium küszködik beiskolázási nehézséggel, közepes szinttel. Elsősorban persze a vidéki kisgim- náziumok. Azok, ahol nem tudják az első fordulóban feltölteni a létszámot. S ilyen Borsod megyében is akad néhány. Visszatérve az érettségi vizsga tapasztalataira — persze egyetlen osztály nem mindig általánosítható tapasztalatai tükrében. Az1 elmúlt négy esztendő nemcsak a diákok, az iskola életében sem volt könnyű. Sőt még most sem az, mert még mindig tart a felújítás. Ügy kellett megszervezni az oktatónevelő munkát, hogy közben állandóan jelen voltak az építők. [Sökszor persze csak úgy, hogy otthagyták a feltúrt terepet (!).] Amire persze később aligha lehet hivatkozni az életben! Ha mégis sikerült a legalapvetőbb ismeretekhez juttatni a gyerekeket, akkor ez jítöití- vum. De ami ennél többet jelenthet: kialakítani egy olyan magatartásformát a fiatalokban, amely a tisztességes munkát megbecsüli. Nos, ez sikerült, s ez is feladata a gimnáziumnak. Csutorás Annamária strandon, ahol kikapcsolódás helyett éberen kellett vigyázni, hogy végtagjait le ne tapossák, vagy néhány karcsapást szeretett volna tenni anélkül, hogy fürdöző társaival ne bonyolódjék bizonytalan kimenetelű konfliktusokba. Kell az a tábla és ha nincs, be kell szerezni, csináltatni kell valaki hozzáértővel. így foglalt állást a sz’kember, aki viszont ahhoz ért leginkább, hogyan vigyázhatunk eredményesen egészségünkre, mondjuk strandolás, fürdőzés közepette. Csakhogy mi vendégek nem tudjuk pontosan, mikor lehet kitenni a „Megtelt” táblát, nem is a mi dolgunk. A fürdők üzemeltetőinek pedig éppenséggel az a célja, hogy minél többen váltsanak jegyet, így az ott dolgozók, ha érdekeltek a forgalom alakulásában, ami csaknem biztos, nem haragszanak a hosszú, tömött sorban érkező, mártózni, nap- fiirdözni kívánó sokaságra. Ám, van egy szempont, ami fontosabb kell, hogy legyen a belépőjegyekből befolyt pénznél — még ha ezeken felül is támogatásra szorul a fürdő, akkor is — az egészség őrzése. Mivelhogy azért hagyjuk magunk mögött forró nyári napokon otthonunk falait, mert fényben, vízben szeretnénk fürödni, m'ert ápolni szeretnénk egészségünket. A rendszeres vízcserék még akkor sem hagyhatók el, amikor ivóvízhiánnyal- küzd a megyeszékhely. Vízínség esetén a fürdők bezárása szóba jöhet, de a vízcseréről nem lehet lemondani. A medencék ürítését, újratöltését azonban napjainkban mar helyettesítheti a technika, nevezetesen a víz- visszaforgató berendezés. Elnyeli a használt vizet és tisztát bocsát ki. Ezzel a módszerrel nagyon sok vizet lehet megtakarítani. Mint az ilyen hasznos berendezésekről azt már gondolni lehet, ezt sem a használtpiacok, filléres kacaljai között árusítják. Ezekkel az észrevételekkel megtoldva hangzott el újra a kérdés azon a bizonyos szemlén. Ha az a vízforgató jól latja el a feladatát, talán lehetne valami engedményt adni. (Mert valami frissítésre természetesen így is szükség van.) Az egészség őre azonban nem mutatkozott engedékenyebbnek ekkor sem. Ha a strandon a méretéhez, víz- és zöldfelületéhez képeát már elegendően vannak, ki kell tenni a táblát. Nem változott ez a vélemény akkor sem. amikor a kérdések sorával riposztoztak a másik oldalról, a „medencék partjáról” érdekeltek. Ha valaki mondjuk Forróról, Ru- dabányáról érkezik Mezőkövesdre, tikkasztó vezetés után, elutasítható a kapuban azzal, hogy éppen ő aki már nem fér el olt, ahol ezrek napoznak, fürdenek? Az ilyen kérdésekre az ellenkező felvetéssel is lehet felelni. Ha a következő vendég Hatvanból, Aszódról, Pé- celről érkezik, akkor így megyünk addig, amíg utat sem lehet találni az emberdzsun- gelben? A víz, amelyik ezreknek nyújthat felüdülést, ezrek számára válhat egészségtelenné, ha nem vigyázunk rá, és ez valamennyi fürdőnkre igaz. Ezért, ha mégis megjön a kánikula, ahol indokolt, ki kell tenni a „Megtelt” táblát. Azok érdekében, akik már bent vannak, és szókéban is, akik aznan kiszorultak. Nagy József i „Megtelt” tábla a strandkapun?
