Észak-Magyarország, 1984. június (40. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-02 / 128. szám

19S4. június 2., szombat ESZAK-MAGYARORSZÁG 7 Győztes diákok Eredményesen szerepel­tek az országos középisko­lai tanulmányi versenye­ken a borsodi középiskolák tanulói. A szabályok szerint egyébként azok a tanulók, akik c versenyen az első tíz között végezlek, — ha abból felvételiznének — mentesülnek a felvételi vizsga alól, az érettségin pedig jeles minősítést kap­nak a tantárgyból. Bor­sodból tíz középiskolás ért el: helyezést az OKTD-n ebben a tanévben. Magyar nyelvből második helyen végzett Tóth Zsolt, az ózdi József. Attila Gimnázium negyedikes tanulója. (Szak­tanára dr. Lakatos Zoltán­ná.) A fizika I. kategóriá­ban harmadik lett Salamon Zoltán, a miskolci Bláthy Villamosenergiai pari Szak­középiskola negyedikese. (Szaktanára Fásztohy Jó­zsef.) A fizika 111. kategó­riában hatodik helyen vég­zett Nagy Tibor, a miskol­ci Kilián Gimnázium ta­nulója, tanára Péter Bar­nabas. A kémia 11. kategó­riában negyedik helyezett lelt Herendi Tamás, a le- ninvárosi Kun Béla Gim­názium tanulója, tanára Kiss Lászlóné. A matema­tika I. kategóriában első helyezett lett Herendi Ta­más, a leninvárpsi gimná­zium negyedikese, tanára Horváth Józsefnél Második helyén rangsorolták Ragály Károlyt, a Bláthy Villa­mosipari Szakközépiskola harmadikosát, tanára Héjj Márta. A matematika II. kategóriában hetedik Bo- zsik Sándor, a miskolci Herman Ottó Gimnázium tanulója, tanára Kosztolá­nyi László. Nyolcadik he­lyezést ért el Nagy Tibor, a miskolci Kilián Gimná­zium tanulója, tanára Sza­bó Kálmán né. Az angol 11. kategóriában a sárospataki Rákóczi Gimnázium tanuló­ja, Novak Anita harmadik helyezést ért el, tanara Farkas Kálmáhné. Második helyen végzett a német 11. kategóriában Bánhegyi * Andrea, tanára Takács Marta. Dóisa Hincz Gyula rajta Jászén Antov: tayi pénzem nincs Hívtam egy szobafestői, fesse ki a lakast, Sajnos, festés közben annyira ősz- egek oszolta a parkettát, hogy parkettazot kellett ke­resnem. A pafkettázó hoz­záfogott a csiszoláshoz, de valószínű, zárlatos lehetett n gépe,' mert amikor a csatlakozót bedugta a kon­nektorba, a íalban leegetí a vezeték. Először a tűzoltóknak akartam telefonálni, de meggondoltam; kerítettem egy villanyszerelőt. A mes­ter kibontotta a falat, is­ién aldja a keze munká­ját. pillanatok alatt kicse­rélte a leégett vezetéket, de hát ilyen tátongó réssel, hogy néz ki a frissen fes­tett fal? Keríteni kelteit egy kőművest. A kőműVés becsületesen betömte a réseket, még a fürdőszoba felöl is megre- paraita, elsimította a fa­jai, csak történt egy kis baj: a kalapácsát ráejtette a mosdóra, az meg .ripityá- ra tört. Jött a vízvezeték- szerelő, kicserélte a mos­dót, sajnos, a nagy sietség­ben levert néhány csempét a falról, kénytelen voltam egy burkolot keríteni. ,Az még szeren esetlen vetet Je­liül nekiesett a íalitükör- nek és összetörte. Az üve­ges aj tükröt rakott: fel a faira, de amikor a fatip­liknek lyukakat fúrt a fai­ba, átvágott egy elektromos rezeteket, így hat megint villanyszerelő után futkos­tam. A szerelő addig babrált, addig babrált, amíg kilyu­kasztotta a fürdőkádhoz vezető vízcsövet. Jött ma-, gint a vízvezeték-szerelő, a falsimító kőműves, aztán nieg a szobafestő. A mes­terek munkaköziben" ügy összejárták, összekoszolták a lakást, hogj- megint a parkettazot kellett vissza­hívni, gyalulja fel az egész padlózatot. A mester rögtön munká­hoz látott, de erős doha-. nyos lévén, állandóan i> szájában lógott a cigaretta, s egy óvatlan pillanatban meggyulladt a kupacba ra­kott forgács, leégett a ha­zunk. Most szállodában lakern és végtelenül boldog va­gyok. Csak egy dolog nyug­talanít: a tüzböl sikerült kimentenem a televíziómat, de egy kicsit összeesett, így hat szerelőt kéne hív­nom, hogy megreparálja. Csak az a baj, hogy elado- sodtam, sokba került ez az egesz céco. Persze, ha meg­gondolom. talán így a jó. Mert ugye, jön a szereld, ó is elszúr valamit munka közben, leég a szálloda, es egy porig eget! szállodát végképp nem tudok kárta­lanítani, annyi pénzem mar nincs! (Fordította': Kiss György Mihály) Dúsa Lajos: Vasárnap Apró ember, félig végi hasonmásom baktat Hallga­tagon mellettem. Nap süt, incselkedő szél emelgeti a nők szoknyáját. Éles a fény, túl éles még a tél? deren­géshez szokott szemeknek, csak hunyorgunk gyanak­vón. mint a tel utolso utó­védéi. Próbáló idó a tavasz ele­je a magamfajta Vakar napi apukának is. Eav ötéves férfi feltétlen bizalma mar egymagába)! is vallatólám- pa. s ráadásul itt a tavasz sok-sok új asszonyt nappal. Hunyoroghatok, de elöbb- utóbb vallani kell. — Apu, vegyél nekem va­lamit ! — Mit, kisfiam? Csokit? — Nem, nem azt. — Kólát? — A. nem. Nem kólát. Ilyen ez a valami. Csak az biztos, hogy kell. Per­sze., amíg kellően fiatal az ember, addig könnyebb a valamiket kitalálni. Ismer­lek. fiú. Négykerekű petrol- kanca kell neked. — Autót veszünk. Felcsillan a szeme. — Azt! Skodát! Piros Skodát! Fordulunk a bazár felé, az vasárnap is nyii\ a vau. Ott áll a sarkon az üvegbo- dé es valamikkel leiis-leü csillog-villog, mint egy ki- rettyintett leányzó. Jo ne­ked, kisöreg. Itt van a vi­lág, benne a mesebeli pavi­lonok. és persze jóságos né­nik ülnek az ablakoknál. Lám, most is kiperdül hoz­zánk a néni, akár a múlt­kor. és gügyög hozzád. Te ezt nem szereled, íélrehu- zodsz. meg nem tudod, hogy a néninek mást jelent a va­lami. Ahogy lehajol hozzád, bizony ezen a pozitúrán is látni, hogy nemcsak a lelke erett meg az anyaságra. Pedig a valami még en­ne! is bonyolultabb. Nem fér el egy bódéban, de még egy áruházban sem, egyre nagyobb lesz. es egyre tá­volibb. Eleinte csak varjuK, aztán keressük mindenfelé. Közben a jóságos es gügyö­gésre hajlamos nénikről ki­derül egy es mas, a világ­ról is. rólunk is. No de a valamiről... — Apu. vegyél le is egy iga/.i Skodát! Beleülünk, es elmegyünk Pestre. — Nem veszek, kisfiam. A/ autó nekem nem vala­mi. — Tessék ? Mindie tessékezik, ha nem érti.' hogy milyen új ra­vaszságot eszeltek ki nesi. — Az autó nem valami. Az autó csak autó. Most nem szói egv szót sem. valószínű. hogy csaló­dott bennem. Kicsit töp­reng. aztan csak megkér­dezi : — Te is valamit akarsz venni? — Igen. valamit. Igaz. én nem venni akaróm, csak csinálni, de ez most még nem számit. Az a fontos, hogy én vagyok Valami Apu, és te vagy Valami Peti. Ez tetszett. Ahogy az ar­ca földerül, azon latszik. Melegen süti a hátunkat a nap. jövetben le kell venni a kabátunkat. Egy léncsó- házból csupa fodros mama lép ki csupa fodros kislá­nyával. Egyforma, vakítóan fehér bárányból* mellénv- kéjük van. kellemes illatot libbent felöl ük a szél. ahogy átmennek előttünk s járdán. A fizetésem tálán elég lenne a nő kozmetiku­maira. elegáns krokodilbőr cipőjére és táskájára. Ha­bár a táskára már nem biz­tos. No de ez mit sem von le a fodrok varázsából. Tel­jes maradna férfiúi csodá­latunk. ha nem hallgatnánk végig a ház előtt a kocsiba beszálló kislány nvafogását — Tejszínhabot is aka­rok. csokit is akarok, kólát is akarok... Anvuuu! Azt a nagy hajasbabát is aka­rom ! A fiú még visszafordul a fodrosok fele. aztán egv nagycsoportos óvodás férfi öntudatával ítélkezik: — De buta! Mit lehet erre mondani? Két komoly férfi ballag to­vább a.vasárnap délelőtti napsütésben. M űemlékbejáráson Ha netán olvasóink © között akad olyan, aki még emlékszik a cekeházi, volt Palay-kas- telv siralmas állapotáról 1981. november 15-én kö­zölt írásunkra, pontosab­ban az ahhoz mellékelt kastélyfotóra, s azt a két és fél évvel ezelőtti képet netán összehasonlítja a mostani müemlékbejárá- sunkat illusztráló fénykép­pel, annak könnyen kisza­ladhat a .száján: itt nem változott semmi. Az olva­sóival már most elöljáróban megnyugtatom: a kép csa­lóka, s Cekeháza esetében (lágyon sok kedvező válto­zásról tudok beszámolni. De ne vágjunk a dolgok elébe, .. Két és tél évvel ezelőtt, a szóban forgó cikkben többek között a következőket voltam kény­telen papírra vetni: „Az el hagyatottságot leginkább szemléltető gyomtenger, ős­vadon , ölelése, terjedése mellett legszembetűnőbb az épület faanyagának hiánya. Az egykori ajtók, ablakok jelen pillanatban már más­hol töltik be funkciójukat, ha éppen nem- mint tüze­lőanyagok estek egv-kor on áldozatul. Es ugyanez el­mondható a tetőzet fa­anyagáról is. A cekeházi kastély ma »égtetejű« .. .” j Szóval , ilyen volt az 1981- es helyzetkép. Akkor úgy tűnt, az enyészet -erői ki­mondták a halálos ítéletet a klasszicista stílusú épü­let felett. Igaz, tervekről, a «warnen les vágyáról szobán A kastély ma már nem égtelcjö. már' akkor is. hallottunk, de e kastély esetében a szó maga már édeskevés. Nos, történt-e lett ez idő alatt, vagy a pusztulás ke­rekét már lehetetlen visz- szafordítani ? Ezt megtuda­kolni. újra ellátogattunk a napokban Cekeházára. Kardos József, az Abaűj- saan-tö nagyközségi Tanács elnöke: — Már 1951-ben mondtam, nem hagyjuk a kastélyt elpusztulni. Ezzel a véleményemmel szeren­csére, nem álltam egyedül, ebben az elhatározásban a megyei szervek, s elsősor­ban az Országos Müeniléki Felügyelőség Is támogatott. A kastély állagmegóvásá­hoz — külső rendbetételé­hez, a tetőzet helyreállítá­sához. a nyílászárók pótlá­sához — megteremtődlek az anyagi feltételek. Űgy- hógy 1982-ben megindult a kastély állagvédelmi mun­kája. — Mi minden készült cl azóta? .— Az „égtetejű” kastély azóta födémbontást kapott. A betongerendák és béles- testek felrakása után a ki­vitelező, a Szerencsi Álla­mi Gazdasag építési ágaza­té a tetőzetet készítette el, . mégpedig kiváló minőségű fenyőáruból. Tulajdonkép­pen mar csak a műemléki pala felrakása van hátra, sajnos, a szállítmány a nyergesújfalui gyárból a visszaigazolás ellenére ké­sik. Olajos C,saba, a megyei tanács műemlékekkel tög- lalkozó szakembere: — A kivitelező ez év június ve­gére ígérte az állagvédel­mi munkák teljes befejezé­sét. Ez a palázást. az épü­let kiilsó vakolását, a kül­ső nyílászárók beépítésé' egyaránt jelenti. Sajnos, ha tovább késik a pala. csú­szással kel! számolnunk. Kardos József: — Az ab­lak- és ajtórácsokat a prü-' gyi tsz szántói mellék­üzemágában már készítik, a nyílászárókat pedig Hajdú megyében gyártják le . . — Az állagmegóvást kö­vetően vart-e már konkrét terv a kastély hasznosításá­val kapcsolatban? Kardos József: — A bor- sodsziráki Bartók Béla Tsz komoly érdeklődést mutat a kastély hasznosítását il­letően. Természetesen, az elvégzett és a még elvés­zen dő állapvédelem nem teszi, lakhatóvá az énüle- tet. A hasznosítónak be’ül- re mée jelentős összegeket kell rákölteni. Olajos Csaba: — A park, s a melléképületek r rendbe­tétele- ugyancsak növeli a költségei. Ezeknél meg a tulajdonjog is gond. hiszen a szerencsi Lenin Tsz ke­zelésében vannak. Mi sze­retnénk — s ebben kértük a. Szerencsi városj Pártbi­zottság segítséget is —, ha a Lenin Tsz most. hogy megnövekedett a kastély értéke, nem irreális árat szabna a parkért, a mellek- ép illetékért. Az elmondott informáci­ók birtokában telefonon megkerestem Bolya Pétert, a borsodsziráki Bartók Bé­la Tsz elnökét: Igaz-e a hir. hogy szándékukban all a cekeházi kastély haszno­st Iá so ? — A hír, a szándék igaz. Valóban tetszik nekünk a környék, s foglalkozunk -z- zal a gondolattal, hogy dol­gozóink. valamint külföldi­ek üdültetésére hasznosít­juk. Ám a belső helyreál­lítás nem olcsó mulatság, körülbelül egy hónap múl­va dói el. hogy képesek le.sziink-e megbirkózni a feladattal. Mondom, ré­szünkről a szándék meg­van . .. Így áll tehát a volt Fa* tay-kastély ügye 1984 'má­jusának végén. Két és fél évvel ezelőtti helyzethez képest kedvezőek a válto­zások. Cekeháza — függet­lenül attól, hasznosítják-e a borsodszirákiak. vagv sem —. ma már több mint reniénv. Hajdú Imre l'oío, Fojían László Cekeháza: mír ib mint remény

Next

/
Thumbnails
Contents