Észak-Magyarország, 1984. június (40. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-15 / 139. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 4 Í9S4, június 15., péntek Városszépítő szobrok r Miskolcon a felszabadulás előtt csak olyan nagy tör- | ténelmi személyiségek kap- j tak monumentális szobrot, J mint Kossuth Lajos, Deák ! Ferenc, Petőfi Sándor, vagy | Szemere Bertalan. Erzsébet j királynőt csak a melléig I mintázták meg. Alakos szob- | rokkal, domborművekkel emlékeztek meg a nagyobb történelmi eseményekről is. A felszabadulás után az új nagy történelmi sorsfordulót emlékoszlopok hirdették, s 1 csak az utóbbi húsz év alatt j kezdték beépíteni a város­képbe a kisebb, csupán dí­szítőelemként szolgáló mű­alkotásokat. Mitagadás, ele­inte volt is baj velük. A Hu­nyadi utcán meztelenül fu­rulyázó fiúcska miatt addig háborogtak a heroizmushoz | szokott „szép lelkek”, míg ' eltüntették onnan. ^Vz SZMT-székház melletti ka- ; masz fiúkra, akik vizet me­rítenek, bugyit húztak. Diós- ! győrben az Ady Művelődési ! Ház előtt álló kedves korsós ! lánykát oly ocsmányul be- ! festették, hogy szégyenében I bevonult az épületbe fürde- | ni, míg a tatarozás folyt. I Várhatóan rövidesen meg,- ' tisztálkodva kikerül majd az j ottani szolgáltatóház előtti I térre. ! Aki nyitott szemmel jár a ! városban, közel száz új és ! régi műalkotást számlálhat | össze. ‘ Nemcsak parkokat, | köztereket, hanem intézmé- [ nyék udvarait is díszítik. A [ megyei kórházban például | több is van. Itt — hátul az i udvaron — talált végső me- ! nedékot az egy tömbből fa- | rágott egymásra boruló két | nő. Többféleképpen magya- I rázták ennek a kőszobomak ! a mondanivalóját, de a ma- ! gyarázatok közül egyik sem | bírja a nyomdafestéket. Az' egészségügyi dolgozók edzet­tek, az élet nyomorúságaiból annyit látnak naponta, hogy őket már semmi sem botrán- koztatja meg. Nagyon kellenek ebbe a rohanó városba a szemet pi­hentető, kedves szobrok, csak észre kellene venni őket. A gyerekek fogéko­nyabbak. Elnézem, hogyan szállják meg időnként a Dél- Kiliánon álló „Kezek”-et, beleülnek a hatalmas kőte­nyérbe, s a maguk módján ismerkednek. Az Árpád és Kuruc utca közt van egy szép nagy park, s benne az arcukat ég felé fordító, gug­goló pár, a csillagnézők. Örömmel látom, amikor fiatal anyukák a kőszobor erős karjára ültetik a kisgyere­ket. Tudom, a szobrok nem használati tárgyak, mégis úgy gondolom, nem baj, ha a kicsik korán megtanulják észrevenni őket. Az sem ár­tanak, ha az iskolai környe­zetismereti órákon a közeli szobrok is méltatást kap­nának. Ha a várost díszítő szob­rok kis másolataiból kiállítás nyílna, biztosan jó néhányra rácsodálkoznának az embe­rek; — milyen kedves, mi­lyen szép. S ha megkérdez­nék, hol van elhelyezve, ki­tűnne, hogy éppen azon az útszakaszon, amelyen napon­ta kétszer végigvágtat mun­kába menet és jövet. Álljunk meg egy pillanatra * ezeknél az alkotásoknál, hi­szen a városépítők és -szé- pítők azért vásárolták, azért helyezték el, hogy gyönyör­ködjünk bennük, megpihen­jen rajta tekintetünk. 'Nem keli mindenben eszmei mon­danivalót keresni, hiszen szép az, ami érdek nélkül tetszik. A. í. Mágnás Misiké a Palotában r Ne tessék ebben a cím­ben semmiféle ironizálást ke­resni. Egyszerűen arról van szó, hogy a Mágnás Miská­nak egy olyan kicsinyített változatát láthattam a lilla­füredi Palotaszállóban, hogy arra a Miska becézés is nagy lenne, így lehetne Misiké. Kicsike, rövidke, de kelleme­sen szórakoztató produkció, a Miskolci Nemzeti Színház művészeinek vendégjátéká­ba n. Szirmai Albert nagy hírű operettjét „miniatürizálták” a színház tagjai: Gyarmati Béla írta a szellemes össze­kötéseket, ő „zsugorította” a történetet, Herédy Éva al­kalmazta, hangszerelte a kis színpadra a zenét — ő kíséri zongorán, Fejes Zoltán (kla­rinét) és Csikós József (he­gedű) közreműködésével —, a játék sok-sok férfi- és női szerepét pedig két színész, Palóczy Frigyes és Kátai Zsuzsa játssza, énekli, sőt táncolja. A Mágnás Miska világsikere után, meg hogy a legtávolabbi faluban isis­merik filmről — tévéből —, a felszabadulás óta ez a Ke­leti Márton rendezte film érte el az eddigi legnagyobb nézettséget! —. dallamai mindenfelé ismerősek, alak­jai színészóriások megformá­lásában lettek közismertek, nem kis vállalkozás két szí­nésszel megjeleníteni ezt az operettet. Ám a kis együt­tes igen' jól közelített fel­adatához: szinte az egész já­ték egy óriási, képzeletbeli idézőjelben pereg, grimaszt vág nemcsak az operettbeli arisztokratákra, hanem az operettek történeteire is, át­menti az értéket, azaz a já­ték zenéjét és derűjét. Az összekötő szövegekből, illet­ve félmondatos utalásokból mindig kitűnik, hol tartunk a történetben, a két szerep­lő éppen akkor melyik sze­replőt személyesíti meg — még a Pixi—Mixi grófi pá­ros is érzékelhető —, egy-két ruhavóllás, apró változtatás, akár csak egy kendő, s már­is más és más alakban áll­nak előttünk a szereplők. A két színészre különösen nagy teher hárul. Kátai Zsu­zsának Rolla grófnőt, vagy a merőben más jellegű Mar- csát, néha még a kieptomá- niás nénit és mást is meg kellett jelenítenie, Palóczy- nak meg Baracs mérnököt, Miskát, Korláthy grófot, Pixit, Mixit, Eleméry Taszi- lót, meg ki tudja hirtelen, hogy a két színész hány és hány alakban állt előttünk, mindenkor hihetően más fi­gurát asszociálva. Szólóik, de különösen kettőseik jól idéz­ték a kis színpadra az ope­rett forrpontjait. Kátai Zsu­zsa énekhangja, játéka az el­múlt másfél évben igen so­kát fejlődött, „színpadbizlo- sabb” lett, s különösen a Marcsa-jelenetekben volt igazán elismerésre méltó. Ügy tűnik, Palóczy mellett még inkább érzett valami biztonságot. Palóczy játéka roppant színészi gyakorlatról árulkodott, valamennyi alak­ját el tudta hitetnh Páros — egy órányi — produkció­juk igen szép teljesítmény, kellemes, értékes művészi szórakoztatás. A .jelenvoltak, az ország különböző részei­ből jött szakszervezeti beu­taltak az előadás végén még ráadást, ismétlést is kíván­tak. A Mágnás Miska történe­te című művészi „kisvállal­kozás” kéthetenként a Pa­lotaszálló vendégeit szóra­koztatja, máskor a megyét járja. Érdemes megnézni. (bcncdck) Bélyegkiállításon Miskolcon, a Fazekas utcai Általános Iskolában bélyeg­kiállítás nyílt abból az alkalomból, hogy az iskolában 20 évvel ezelőtt alakult meg a bélyeggyűjtő szakkör. A kerti virágokat, egzotikus növényeket ábrázoló hazai és külföl­di bélyegkülönlegességeket sok érdeklődő tekinti meg. Fojián László {elvétele (Folytatás az 1. oldalról) Magyarországon — más or­szágokhoz viszonyítva — igen magas és évről évre nő az idős emberek száma. Míg Í960-ban az össznépesség 1(1,8 százalékát, 1983-ban már 21,1 százalékát tették ki a nyug­díjasok. Az évtized végére 22,3, kétezerre pedig várha­tóan 23 százalék lesz en­nek a néprétegnek az ará­nya. Különös figyelmet ér­demel az a tény, hogy a het­ven éven felüliek mintegy 22 százaléka egyedül él. • Sürgetően aktuális tehát a téma, mellyel a tájértekez- let foglalkozott, s dr. Poór Sándor, aki a házi szociális gondozás jelenlegi helyzeté­ről szólva ismertette a fej­lesztéssel kapcsolatos tenni­valókat. — Az idős korúak számá­nak növekedése — mondotta az előadó — társadalmi, gaz­dasági és szociális problémá­kat jelent, s ezekkel foglal­kozni kell. Hazánkban jelenleg hiva­tásos szociális gondozónőkés társadalmi gondozók látják el azokat az idős, beteg em­bereket, akik kórházi keze­lést nem igényelnek,, de ön­álló életvitelre már képtele­nek. Figyelemre méltó az a felfogás, hogy egy bizonyos koron túl már nem lehet csupán szociális helyzet alap­ján megítélni, kinek van szüksége gondozóra. A gon­dozást. mint szolgáltatást kell felfogni, s a hálózatot is en­nek szellemében kell tovább építeni, bővíteni. A család mai struktúrája — mindkét szülő dolgozik, ott vannak a gyerekek is -i sok esetben alkalmatlan ar­ra. hogy jól lássa el a ma­gatehetetlen öreget, hiszen * nap nagy részében ezek egye­dül maradnak a lakásban. Lehetővé kell tenni, hogy a családok is igény élhessék, mint szolgáltatást a szociá­lis gondozást. A főreíerálumot követő előadásokból kitűnt, hogy más megyében is — akár­csak nálunk —, a községek­ben élőbb ez a házi gondo­zási munka, mint a városok­ban. A társadalmi gondozók tiszteletdíjat kapnak, s azt szeretnék, ha ez az összeg magasabb lenne a jelenlegi­nél és ha béresítenék. Román Demeterné, a Sza­bolcs megyei vezető szociá­lis gondozónő jól összegez­te a hivatásos gondozók és a társadalmi gondozók fel­adatait. Az utóbbiak szere­pe. hogy mintegy pótolják a családot, közvetítsék a kü|F világ dolgait, s eljárjanak a gondozott ügyeinek érdeké­ben. Több körzeti orvos is szót kapott az értekezleten, s ér­ződött. ismerik a rájuk há­ruló feladatokat, hiszen ők ismerik a területükön élő idős embereket, s azok kö­rülményeit. A szélesedő gon­dozói hálózatnak tehát -leg­fontosabb egészségügyi hát­tere maga a körzeti orvos. A tapasztalatcsere jellegű tanácskozás minden bizony­nyal közelebb visz ahhoz, hogy Miskolcon is élőbb; szervezettebb legyen ez a te­vékenység. , Miskolc arclív faféksa A hónap műtárgya Biblia Mazeppa korából Miskolc archív fotókon címmel kiállítás rendezésén dolgozik a helyi Fotógaléria. Munkájukhoz kérik azon amatőr fotósok, képtulajdo­nosok segítségét, akiknek a birtokában (helytörténeti, városképi dokumentációs, vagy fotóesztétikai szem­pontból) értékes fotóanyag van. A meglevő képeket, nega­tívokat a Városi Művelődé­si Központ Miskolc, Széche­Gyermeknapi ünnepséget rendez június 16-án délelőtt 10 órától Miskolcon, a Ró­nai Sándor Művelődési Köz­. Niklai Ádám — jelenleg Debrecenben élő — költő if­júkorának egy részét Abaúj- ban töltötte, majd az ötve­nes-hatvanas évek fordulóján megyénkben — Kazincbarci­kán — élt hosszú évekig, és Miskolcon dolgozott. A nem­régen zárult ünnepi könyvhét újdonságai között találkoz­hattunk harmadik — Elője­lek című — kötetével. A könyvheti ajánlás szerint e válogatott verseket, tartalma­zó kötetben „első pillantásra a hagyományosság tűnik szembe formában és tarta­lomban egyaránt, de Niklai másik, markánsabb arcéle is megmutatkozik, az ironikus, kesernyés, kritikai hang, az epigrammatikus él”. Nos, a kötetben öt ciklusba szét­osztva száztízen három, meg egy vers olvasható, s ha kö­veti az olvasó a költőnek a fülszövegben írt gondolatait, a gyermeki kifestőkönyvek pontokat összekötő vonalraj- zairól, el kellene hogy ves­se az önként adódó lehetósé­nyi 30. szám alatti titkársá­gán kell leadni június 23-ig. Minden átadott anyagot szakszerűen kezelnek, azokért teljes felelősséget vállalnak. Kérik, segítsék a kiállítás minél teljesebb értékű meg­valósítását A képek feldol­gozásából készült kiállítás megtekinthető a Miskolci Fo­tógalériában július, augusz­tus hónapokban, Budapesten pedig majd a Miskolc be­mutatkozik eseménysorozat keretében. pont színháztermében az Értelmi Fogyatékosokat Vé­dő megyei Szervezet. A rae­get, a száztizennégy vers kí­nálta gondolatok összefüggé­seinek, láncolatának tovább­gondolását. Pedig, ha az egyes versek mögött megérezhető élettörténeti mozzanatokra következtetünk, az egyes versek mondandóját, mögöt­tes tartalmát — a gyermek-* rajzok pontjaihaz hasonlóan valami képzeletbeli vonallal összekötjük, kisebb-nagyobb kihagyásokkal Niklai utolsó negyedszázadát követhetjük nyomon, megismerhetjük azokat a magánéleti és kör­nyezeti-közéleti körülménye­ket, amelyek a kötet verseit ihlették, a költő indulatait, érzelmeit meghatározták. A kötet egyik ciklusának címe: Útközben. Ebben és más ciklusokban is előbuk­kannak Niklai borsodi évei, itteni élményei, az épülő Ka­zincbarcika életének pozitív és negatív jegyei. A nagyjá­ból huszonöt esztendő, ami ^ ebben a válogatásban tükrö­ződik mind a költő, mind pe­dig a társadalom életében egyaránt tartalmas, gazdag Az utóbbi hetekben-na- pokban, sokszor esett szó a könyvekről. Az ünnepi könyvhét után vagyunk ... Aki akart, ezúttal is sok szép könyvvel gazdagodott. Nem véletlen ezúttal a szép­ség hangsúlyozása, az össze­hasonlítások szerint is a ma­gyar könyvművészet meg­állja a helyét. Magyarán: van alkalmunk a szép ki­állításban gyönyörködésre is. Az a Biblia, amelyet „má­tól, június 15-től a Borsod— miskolci Múzeumban lát­hatnak az érdeklődők, a szép könyvek közölt is méltán tarthat számot megkülönböz­tetett figyelemre, érdeklő­désre. A bevezető szövegé­nek tanúsága szerint ez a Biblia Mazeppa — Iván volt. A versek egyaránt ma-^ gánéleti feltárulkozások és közéleti füstölgések. Niklai tud szeretni és tud felhábo­rodni. Tud ragaszkodni tár­sához és tud háborongni a közéleti visszaéléseken, az új­gazdagok életvitelén. Ki tudja fejezni magát epigram­mában, és több fejezetet igénylő versóriásban is köl­tői módon fejti ki gondola­tait; néhány versén érezhe­tő a bevallottan, tudatosan követelt példakép hatása, egészében azonban nyelve önálló, egyéni, mindenkor közérthető, világos, mondan­dója mindenkor elgondolkoz- tatóan tartalmas. Noha időnként lel-felbuk- kan a versekben a halál kö­zelségét tükröző pesszimiz­mus — korábbi betegsége ta­lán indokolja ezt? —, egé­szében mégis életigenlés, napjaink jelenségeinek, tör.- ténéseinek míves megfogal­mazása jellemzi Niklai Ádám Előjelek című verses­kötetét.. (bili) Sztyepanövics — idejében ké­szült. (Mazeppát 1687-béo vá­lasztották a zaporozsjei ko­zákok hetmanjuknak.) A könyv fedele nehéz selyem brokáttal borított, úgyneve­zett sarokfogókkal díszített, a vékony ezüstlemez-táblá­kon a négy evangélista lát­ható. középen pedig a ke- resztrefeszítés. A nyomta­tott, nagyon szép metszetek­kel díszített Biblia a Her­man Ottó Múzeum legújabb szerzeményeinek egyike. ,s most lesz látható először, a hónap műtárgya kiállítási so­rozatban. Amint az már szokás, a kiállított „műtárgy” mellett érdekességek is olvashatók lesznek, tgy például olyan írásrészletek, amelyek a mú­zeum könyvgyarapításáról, a könyvtár helyzetének alaku­lásáról tudósítanak. így pél­dául a Felső-magyarorszási Reggeli Hírlapban ez olvas­ható 1936. május 29-én; „A Miskolci Könyvnapot a vá­ros a legmesszebbmenő anya­gi és erkölcsi támogatásban óhajtja részesíteni. Dr. Hal- may Béla polgármester a sajtó útján fogja felkérni a város közönségét arra. hogy a könyvnap alkalmából min­denki tehetsége szerint vá­sároljon könyveket és ál­dozzon a magyar irodalom oltárán. A város jó példával fog elöljárói és a könyvna­pon a Múzeum könyvtára, valamint a városi iskolák részére vásárolni fog köny­veket." Hogy milyen fontos volt a városi segítség a múzeum­nak, az egy korábbi írás­ból kiderül: Miskolcon járt ugyanis a vidéki múzeumok főfelügyelője és „lesújtó vé­leménnyel” volt u múzeum könyvtáráról; az igazgató akkor (48 évvel ezelőtt.) hely­szűkére. valamint anyagi fe­dezet hiányára hivatakozott, ami miatt a rendszeres gyűj­tés ..kivihetetlen volt”. Azóta sok idő telt el. A most kiállított Biblia azt példázza, hogy a múzeum igyekszik értékekkel gyara­pítani könvvevfljteményét is. (t. n. j.) ! Ünnepség gye területéről -várják a gye­rekeket. \ Útközben — Borsod is r ' Niklai Adám új versesköíete

Next

/
Thumbnails
Contents