Észak-Magyarország, 1984. május (40. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-03 / 102. szám
ÉSZAK-MAGYAR ORSZÁG A 1984. május 3., csütörtök Filmley&I Napló gyermekeimnek Zolnoy Pál és Anna Polony a filmbeli „nagypapa” és a nevelőanya szerepében Mészáros Márta legújabb filmje, a Napló gyermekeimnek megérdemelten nyerte el februárban a magyar játékfilmszemle nagydíját. Igen jelentős mérföldkő ez az alkotás a rendezőnő pályáján, alighanem fordulópontot is jelent, és ugyancsak jelentős darabja az utóbbi évek magyar film- művészetének. Kiemelkedő alkotás, noha a korról, amelyet részben ez a film is ábrázol, már nagyon sokan és nagyon sokféleképpen szóltak, ám ennyire belülről ábrázolva, ennyire sajátos szemszögből még senki sem mutatta fel Nem érdektelen tutim, bogy a Napló gyermekeimnek tulajdonképpen önéletrajzi motívumokból rakódik össze, vallomás a rendezőnő ifjú koráról. Mészáros Márta apjának, illetve kommunista hősöknek kíván emléket állítani akkor, amikor a maga tizenéves életének néhány esztendejét bemutatja, azon keresztül láttatja azokat a változásokat, fejlődéseket és torzulásokat, amelyek kommunisták körében is jelentkeztek. A rendezőnő ugyanis Mészáros László neves kommunista szobrászművész gyermeke. Apja, mint bebörtönzött kommunista került ki Horthy- Magyarországról a Szovjetunióba cserefogolyként, s ott tevékenykedett alkotóművészként és természetesen aktív kommunistaként. A harmincas évek végének személyi kultuszából fakadó intézkedések elszakították családjától, életét is elvesztette, majd nemsokára elhalt özvegye is. s a kislányt az emigráns társak vették magukhoz, azok nevelték. Így lehet, hogy nagyapának és nagyanyának tekint olyan embereket, akik tulajdonképpen nem rokonai, de akiktől a legtöbbet kapta. A film azzal kezdődik, hogy 1947-ben a budaörsi repülőtéren leszáll egy szovjet katonai repülőgép, amely a Szovjetunióban élt magyar emigránsok egy csoportját hozza haza. Ezek között van a filmbeli Juli is, aki akkoriban úgy tizenkét év körüli lehetett, s itthon, Magyarországon már várja kinti nevelőanyja, Magda. aki itthon az Üj Szó című lap szerkesztőségében dolgozik. Ez szovjet katonai lap, Magdának Í6 katonai rangja van. Ez az asszony rendkívül kemény, a sztálini korszakban megkeményedett kommunista harcos és Julit is ebben a szellemben szeretné nevelni. Még az itthon élő rokonokkal sem engedi találkozni, mivel azok más gondolkodású, egyszerű, falusi emberek. E film a serdülő korú Juli szemével láttatja az 1947-től kezdődően hazánkban végbemenő változások legfonto- sabbjait, és különösképpen azt, hogy a Szovjetunióból, valamint a nyugati emigrációból hazatért egyes kommunista emigránsok miként távolodnak el egymástól itthon, az egyre merevedő politikai légkörben. Julinak minden úi Magyarországon, nagyon keveset hallott és tudott róla. Nyitott, tiszta gzemmel néz körül a világban., s barátkozik össze apja egykori harcostársával, Jánossal, a Franciaországból hazatért kommunista mérnökkel, s annak fiaival. Nen, tud, s nem is akar beletörni abba a gondolkodás- módba, amit nevelőanyja diktálna neki. Nevelőanyja a legkritikusabb időszakokban börtönparancsnoki tisztséget vállal, egyre inkább szembekerül azokkal a barátokkal, akik nyugati emigrációból jöttek haza, vagy itthon éltek, s nem követik a 49-töl egyre torzuló politikai vonalat. Igen sok éles vita, összetűzés tanúja lehet Juli, s ez egyre inkább eltávolítja nevelőanyjától, ám a nagyon szeretett Jánost, az ötvenes évek elején börtönbe vetik ... Körülbelül 1953 nyaráig követhetjük a növekvő Julival, látjuk az ő szemén keresztül a mi életünknek ezt a nagyon ellentmondásos hat esztendejét. S közben Juli emlékezései során fel-feivillannak a harmincas évek vége szovjet életének, a távoli Uralon túli szovjet kistelepülések mindennapjainak képei, ahogyan arra a lány emlékezik. Nagyon szerencsés rendezői ötlet volt, hogy az emlékképekben felbukkanó apát ugyanaz a színész játssza, mint a későbbi Jánost, a mérnököt (jelen időben sza- kállal, a múltban szakáll nélkül), mert a kislány az apjára már nagyon halványan emlékezik, és az a tudatában a mostani igen becsült apai jóbaráttal, Jánossal azonosul, s nem utolsósorban, János sorsa is sok tekintetben hasonlatos az ábrázolt években az apjáéhoz. A kis szovjet faluk egykori életéről nagyon kevés képet kaptunk még szovjet filmekből is. De feltétlenül hozzátartozik a történethez. Juli lelkivilágának megértéséhez, hogy milyen emlékeket hozott magával kisgyerek korából, a messzeségből. Sok-sok film szól az 1949- et követő évekről nálunk. Ez a film nem egy ezeknek a sorában. Ez korszakos művészi vallomás, olyan memento az utókor számára, amelyet így csak az a művész alkothatott meg, aki valóban igy élte és látta meg a kort, és így tud róla e“ves szám első személyben beszélni. Nagyszerű a film fényképezése: az operatőr if j. Jan- csó Miklós, a rendezőnő fia. És szinte minden szerep telitalálat. Juli szerepében Czinkóczi Zsuzsa hiteles kamaszlány: gondolkodó, az élet igazságait keserűen tudomásul vevő fiatalt jelenít meg. Anna Polony Magdának. a nevelőanyának a szerepében el turlia hitetni alakjának szükségszerű ridegségét. Jan Nowicki mind az apa, mind a mérnök szerepében rokonszenves, melegszívű ember. S a film nagy meglepetése a ,,naav- ana” alakiában Zolnay Pál filmrendező igazán hiteles emberi szerepiörmálása. Azzal kezdtem, hogy e film méltán nyerte el a szemle nagydíját. Hiszem, hogy majd a nézők tíz- és százezrei is egyetértenek velem. Benedek Miklós Május: Béke- és barátsági hónap A Hazafias Népfront a hagyományoknak megfelelően a májust a béke és barátság havává nyilvánítja, ebben a hónapban rendezik meg azokat az összejöveteleket, fórumokat, amelyek kapcsolódnak a béke, a barátság fogalmához. Napjaink éles nemzetközi helyzetében a rendezők arra törekednek, hogy májusban valamennyi társadalmi réteg, korosztály 6aját igényei szerint vehessen részt a mozgalomban, hogy kifejezhesse békevágyát, hallathassa szavát. A népfront megyei szervei is a fentiek szellemében készítették el a programot. A béke- és barátsági hónap megnyitója május 9-én lesz Miskolcon, a Nehézipari Műszaki Egyetemen. Május lilán Mezőkövesden egész napos honvédelmi versenyt, majd békegyűlést rendeznek. Másnap a sárospataki tanítóképző főiskolán békefórumot tartanák, 18-án pedig Encsen békegyűlést. Ugyancsak 18-án lesz Miskolcon a megyei papi plenáris ülés. Leninvárosban 20-án fáklyás békemenetet, majd a Lenin-szobornál nagygyűlést szerveznek. Egy nappal később, 21-én a sárospataki Csepel-gyárban lesz béke- és szolidaritási gyűlés. Magyar—csehszlovák barátsági napokat is rendeznek május 21—22-én: az első napon a Diósgyőri Papírgyárban, másnap pedig Szerencsen lesz barátsági gyűlés. A résztvevők számára mindkét helyen terveznek üzemlátogatást, városnézést, kulturális műsort is. Miskolcon, a szakszervezeti székházban megyei női békeaktíva-ülést, 28-án a kurityáni habselyemgyárban békegyűlést, június 8-án pedig Olaszliszkán ugyancsak békegyűlést terveznek. Helytörténeti kiadvány A miskolci miniatűrkönyv- gyűjtők klubja szerteágazó és egyre tartalmasabb tevékenységének példája új kiadványuk, amely megyénk első szocialista városa, Kazincbarcika fennállásának 30. évfordulója alkalmából jelent meg. Harminc évvel ezelőtt négy kis falu — Barcika, Sajókazinc, Berente és Her- bolya — lakói hitetlenkedve fogadták a hirt: itt nagy ipari üzemek és város épül majd. És megépült. Sok munkával, energiával, szívós akarattal. A nagyüzemek és a város történetét foglalja össze a könyvecskében Hegedűs Mária és Hazug Mihály írása és Szath- máry-Király Ádámné fotói. A szerzők írása és a fotók szemléletesen mutatják be a három évtized fejlődését, e történelmi mértékkel mérve rövid időszak fontosabb eseményeit, de érzékeljük azokat a jelzőket, amelyeket a város kapott születése óta. Hiszen nevezik a fiatalok, az iskolák, a szobrok, a parkok és a megye legtisztább városának. Dr. Vékony Ernő, a városi pártbizottság elöő titkára írja a könyvecske előszavában: „Büszkék vagyunk a jelzőkre, büszkék vagyunk az itt élők városszeretetére, alkotó tenni akarására, az elért eredményekre. Ezeket szeretnénk megtartani, s mi több. továbbfejleszteni. A város 30 éves fejlődésének történetét tartja kezében az olvasó. Harminc év a történelemben rövid idő, de nekünk küzdelmeink. munkánk története.” Az évforduló alkalmából megjelent könyvet Kovács Mihály szerkesztette és Mezey István grafikusművész illusztrációival jelent meg 1200 példányban. P. J. Végre munka! Tartok a tavaszi ünnepektől. Kibukva a farsangból, máris a nagyhéten leljük magunkat, a húsvéti előkészület minden megpróbáltatásaival. Az ember fiának még a tavaszi fáradtság kipanaszkodására sem jut ideje, hiszen zsírmentes sonkák, zsenge saláták, kétszikű tojások, habos krémű torták, kukoricán ’ hízott tikok, szagosvizek után kell loholnia. Amit még ki is lehet bírni, hiszen az ember erős, el- nyűhetetlen, lám, a kél- három napos nagy eszem- iszomot is képes túlélni. Igaz, hogy a húsvét utáni reggel zúgó fejjel, sajgó csonttal, csömörlött gyomorral ébred, kilátásai sem túl vidítóak. Idén különösen nem, hiszen lélegzethez is alig juthattunk húsvét, meg a munka ünnepe közé beszorított egypár nap alatt. Márpedig szükség lett volna rá, legalább még egy hétre. Nem mintha az élelmiszerboltok gondoláit föl nem tudták volna tölteni a fáradhatatlannak látszó kereskedők, ám egy kiadós gyomorrontás elfeledéséhez még a két hét is kevés, hiszen maga a kúrálás hosz- szú napokat vesz igénybe. De szerencsére, az étkezési szódabikarbóna-, di- pankrin-, lucullinellátás körül nem volt semmi hiba, így voltaképp, aki akarta, kiheverhette a munka ünnepéig az előző hét okozta megrázkódtatásokat. újult erővel vetve magát a sertésdagadók. kacsacombok. jércelevesek adta örömök közé. A vasárnapi szombaton még helytálltam valahogy, bár estére ólmos tespedt- ség vett rajtam erőt. Ám. egy-két nagylröccs az egész napos zabákra, s meg mertem volna rá esküdni, bírni fogom a háromnapos ünnepet. bírni az utolsó percig. Aztán jött a hétfői vasárnap, eleinte friss szellőkkel, később bágyasztó napsütéssel, ebédre malacsülttel. de magam inkább a nyers sóska rágicsálása mellett döntöttem. És most csak aludnék, aludnék, kipihenni a kétszer három nap agyon fárasztó pihenését, s az ünnep utáni reggel tán’ fel sem bírok kelni, ha eszembe nem jut, hogy végre elmúltak az ünnepek. Legalábbis nekem, akinek nincs érettségiző gyermeke, ballagó rokona, mert ó, szegények. nekik nincs megállás. de én ezekből idén kimaradok. így aztán a gyönyörű anyák napját, a kedves gyermeknapot. Szent Iván éjét, névnapomat, házassági évfordulómat, meg egy keresztelőt kivéve augusztus húszig végre semmi ünnep. Nyugodtan dolgozhatok. (csendes) Végzős növendékek bemutatkozása Miskolcon a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző Iskolában immár hagyománnyá vált, hogy a szakács, cukrász, kereskedelmi eladó szakmát tanuló harmadéves fiatalok évente egyszer családias összejövetelen látják vendégül tanáraikat, szüleiket és barátaikat. Most, május elseje alkalmából rendezték meg Diósgyőrben, a Diófa étteremben az összejövetelt. A mintegy 150 vendég a fiatalok által készített ízes ételeket, süteményeket és tortákat kóstolhatta meg, amit a felszolgáló fiatalok tálaltak fel. Domaháza, Kissikátor Kiváló határőrközság Dicsérő oklevél a társadalmi munkáért Az ünnep előesteje, április 29-e nevezetes napja marad Domaházának és társközségének, Kissiká tornak. A tisztára takarított falvak lakossága a domaházi sportpályán gyülekezett, hogy megemlékezzen május elsejéről, a nemzetközi munkásosztály ünnepéről, hogy tanúja legyen — mivel részese is — a Kiváló határőrközség cím, valamint a kiemelkedő társadalmi munkáért járó dicsérő oklevél átadásának. A Himnusz elhangzása után Papp Arzén, a közös tanács vb-titkára, alapszer- vezeti párttitkár üdvözölte a megjelenteket, közöttük az Ózdi városi Pártbizottság es a tanács tisztségviselőit, valamint a szomszédos csehszlovák határőrizeti szervek képviselőit. Ünnepi beszédében Nyirkos László ezredes, a BM Határőrség miskolci kerületi parancsnoka megköszönte a két határőrköz- ség lakosságának és vezetőinek azt a hasznos tevékenységet. amelyet — az önkéntes határőrcsoportok segítségével — az állam- és a közbiztonság erősítése, a határőrség segítése és a honvédelmi nevelő munka területén folytatnak. A községek lakói es a határőrség személyi állománya között gyümölcsöző kapcsolat alakult ki. ez teszi lehetővé a kiemelkedő eredmények elérését a településfejlesztésben is. Ezután a BM Határőrség országos parancsnoka nevében átadta a Kiváló Határőrközség jelvényt a tanács elnökének, Németh Józsefnek. aki rövid beszédében ígéretet telt arra, hogy továbbra is mindent megtesznek a jó együttműködés érdekében. Mádai András alezredes, a BM Határőrség Országos Parancsnokságáhak pártbizottsági titkára Kiváló Határőr jelvénnyel tüntette ki az önkéntes határőröket. Az ünnepség második felében Porkoláb Albert, a megyei tanács elnökhelyettese ismertette a megyei tanács vb-határozatát, miszerint a múlt évben a településfejlesztésben elért jó munkájuk alapján, a megyei társadalmi munkaverseny községi kategóriájában a harmadik helyezést érték el. Amikor átadta az erről szóló dicsérő oklevelet, elmondotta, hogy ezzel ötszázezer forint is jár, amelyet a két község továbbfejlesztésére használhatnak fel. Poduszló Sándor, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának tagja kiváló és érdemes társadalmi munkáért járó kitüntetéseket nyújtott át. Az ünnepség az lolerna- cionálé hangjaival ért véget. Ezután a helybeli népi együttes nívós kultúrműsort adott, majd sportbemutatóval. vetélkedőkkel folytatódott a hangulatos nap. O. J. Madai András alezredes átadja a Kiváló határörközség táblát A kél község apraja-nagyja ott volt az ünnepségen a tanácselnöknek Adóm István felírj
