Észak-Magyarország, 1984. május (40. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-05 / 104. szám

«L-.U-JH

1984 mtü«s 5„ stem bei '-2£j

ÉSZAK-MAGYARQRSZAG 7

Pető János rojjo

LÄNG CSABA:

Lebet, hogy partot ér A világűrbe hajított szí»

Lehel;:hé^ymegtudod: szerettelek Lehet;-hogy lángolnom kell egy percig $ utána kihunynom.

De már nem tudom.

Melyik az én lestem, melyik a tied Lehet; hogy nem zúzom szét többet Ajkadon a.csöndet S- ho kftáped magád belőlem ElptAztulók.- ‘

Arnold Bennet:

Okos tanács

A londoni Old Bond utcában levő papírboltba be megy egy elegánsan öltözött férfi.

— Szeretnek egy levél - papa-készletet vásárolni, .1 legjobb minőségűből — lép oda egy eladóhoz.

— És milyen színűt parancsol ?

— Rózsaszínűt.

— Milyen illatút?

— Ö. önöknek illatosított papírjuk is van'’

— Lépést tartunk a korral, uram.

— Nagyszerű. Legyen ibolyaillatú.

— Nos, akkor tessék parancsolni ebből a japan készletből.

— M utassa csak, keren-i! Igen. szép, de túlságosan nagy, a papír pedig vastag.

— Akkor azt tanácsolom, vegyen selyeinpapírl -— Az nem jó, összefolyik rajta a tinta.

— írjon írógépen

— Nem tehetem. Személyes jellegű levelet kél- írassál illik írni.

A beszélgetésbe ekkor bekapcsolódik egy idősebb eladó is:

— Valami panasza van, uram? Miben segíthetek?

— Nézze, uram, galamb- postav«l szokt un küldeni a leveleimet. Éppen ezért, fontos, hogy a papír vékony legven a boríték pedig kisméretű.

— Ö. istenem! — Idáit fel az idősebb eladó. — Adhatok önnek egy okos tanácsot, hogyan oldja meg ezt a problémát. Keresztezze a postagalambját egy papagájjal. — És miért ?

— Az ivadékuk- örökli majd a. galambtól a tájé- kozódoképesseget és a gyorsaságot, a papagájtól pedig azt, a képességet, hogy élőszóban mondja el a leveleinek a tartalmát.

Juhász Lasztn fordítása

Kínai könyvek Moszkvában

Nagy érdeklődést, keltett a könyv bar at ok koreben a moszkvai Druzsba Könyvesboltban megnyílt kínai könyvkiállitás. Ezzel megújult a két ország könyvkereskedelmi egyezményének jegyeben zajló munka. A részleg széles kői íren bemutatja a marxizmus—leninizmus klasszikusainak müveit kínai fordításban. az utóbbi evekben Kínában kiadott kínai,, orosz es szovjet müveket, olyan híres írók alkotásait, mint Ba Ízin, Lu Szin, M. Gorkij. L. Tolsztoj. Nagymértékben felkelti a vásárlók ef deRtod'ese'T á ■nagy orosz—kínai szótár., ,

re írlak. Egyszer hetven-’ öl gVaifitn. kandiscUkot-ra

Mártottam „blokkot, száz

gfeaiiimía n£m tiltotta. Az étáru;/tejnö mindenki előtt rám pirított: „Mi az, fiú, így kiszámítottad?”

A ruhatárban lescgítel- tem Nágyáról a félbundat, kendöl, tenyere élével végigsimított a hajári, helyre rángatta ■ ruhájának kissé szfik ujjait, súgva megkérdezte: „Nem baj, ha nem veszem le a csizmámat?” Élűre merjtem, úgy követett, mint egy iskoláslány. És most itt ülünk egymással szemben, a nagy, hideg terem magas ablakánál. Az asztalt keményítőtót érdes terítő borítja. Az ablakop, túl erősén hull a ’hó, nékém, hogy a túloldalon be/.Dhog házunk belsőiébe, ahová beszakadt a lelő, a födémek es a valaha ‘olajjal mázolt, agyon- mosott padlózatok. Hull az erkély fém. csontvázán keresztül. amely megmaradt az üresség lölötl. Faládákban egykor virágok illatoztak rajta. A most törmelékkel. hóval borított kötél járón — jól emlékszem — futott‘ki- az erkélyre nővérem: ' ..Tárnával me- svtink a frontra' . .És most. ime. a Bristolból bámulom, hogy zuhog házunk belsejébe a hó, es az eaész élet. amely nincs és mintha soha nem is lett volna a szemem előtt.

Oda inti a pincernő. letéve az üvegeket.. « sokai megéli asszony tapasztalt, értékelő tekintetével pillantott Nágvára, majd kis mosollyal rám. Pillánál rá én; is a?,, ó szemével láttam Nágyát a szokatlan éttermi" helyzettől zavartan. nelVt bízva magában, ha’fonalai i'itkás perecfor- tnákaf képeztek a tarkóján, púderezett pattanások - kai a haja tövénél, magas, kiugró homlokán Hányszor írtam le matematikadolgozatát az egész nyolcadik-kilencedik osztály számára, míg át nem mentem tanulni a repülő- technikumba.

— Emlékszel, nálunk jöttünk össze, a nyolcadik osztályban? — kapott Ná- gya a múlt után, amelyben magabiztosabb volt. — És emlékszel, itt állt azelőtt a Mihailovszkij-óra ?

Igen, a Mihajlovszkij Mar nem tudom, miért nevezték így. elvitték még a háború előtt, nem sokan emlékeznek a Forradalom Sugárúton állt zöld lábúdéra.

Odaneztem. ahol az óra állt, es láttam, hogy ugyanitt. a Bristolnál, egy kerti pádon vizsgáztam le kémiából a szigorú igazgatónőnél. Jekatyerina Nyiko- lajévnánal. Folyt már a háború, de a mi évjáratunkat meg nem hívtak

be. Egyszer csak híre járt, hogy először azokat veszik be, akik elvégezték a tíz osztályost, én pedig még nem fejeztem be. a kilencedik osztályból átmentem a repülőtechnikumba. Iskolai barátommal. Gyimka Manszurovval arra jutottunk, hogy magántanulóként azonnal le kell vizsgáznom a tizedik osztályos anyagból — együtt akartunk a frontra menni. Kémiából a kerti pádon fogadtak, a másik , pádon Gyimka ült, súgott, aztán mellé ült egv részeg, és jo hangosan vigadni kezdtek. ..Megnézheted magad! — háborgott Jekatyerina Nyi- Uolajevna. — Magad es Manszurovot! Manszurov elmegy, megelleni, hasznos ember lesz. De te hova mégy?” Es most el Jekatyerina Nvikolajévna élek en. ideutaztam N-be a bízón y tt vá ny o mért. Gyimka

Manszurov pedig nincs többe!

Egyszer télén, fürdőből jövet, együtt kószáltunk a

fagyban, sehogy sem aka- rórizott elválnunk egymástól. Hol fi kísért el engem, hol én ot. Arról határoztunk. hogyan élünk tovább: én befejezem a rc- pülötechnikumot, elmegyek dolgozni, es segítek neki, amíg elvégzi az egyetemet. Azután én megyek egyetemre. ó segít nekem. Ez voll az utolsó, háború előtti tél. következő felen vagy tavasszal — nem tudom pontosan — Gyimka Manszurov bennegelt a harckocsiban. •

Emlékszem, hogyan bukkantunk fel a pályaudvaron. hogy jegyet vegyünk Szmolenszkig — ott. Vjaz- ma esSzmolenszk körzetében harcolt az az ezred, amelvbcn. a halvám lövés parancsnok volt, hozzá akartunk szokni. S/.mo- lenszket már elfoglalták, de híre terjedt, hogy a mieink újra felszabadítottak a várost. Mennyire hittünk akkor a szóbeszédben. mennyire akartunk hinni! Az állomás- ügyeletes bevitt magához, óvatosan kikérdezett: igaz. hogy Szmolenszk megint a mienk, honnan tudjuk? Jegyet. természetesen nem kaptunk. A pályaudvaron at pedig mentek, mentek a szerelvények, a tehervagonok nyitott ajtajában álltak, ültek az egyenruhás. fiatal fiuk: nekik sikerült. egy-ket evvel idősebbek’ voltak nálunk. A szerelvények elvágtattak, vittek azokat a gyerekeket, most is latom okét, amint kinéztek a vagonokból.

Gyakran gondotok a sorsukra.

Késő estig sétáltunk Nagy a val N - ben, egyszer eg ymás mellett, máskor egymást követve a hóban taposott ösvényeken. Néha villamos csörgött el. fagyos ablakain át megvilágítva maga kórul az utcát, es elvitte magával a fényt. Gépkocsi alig járt. a svin- háztér oszlopain lámpák pisloglak, köztük kecskét vezettek. Öregember húzta szarvára kötött kötélen, öregasszony nógatta egyujjas kesztyűben, a kecske a tér közélten megmakacsolta magát.

Telihold Függött a varos fölött, megvilágította az apácazárda romjait. Emlékezetemben meg éltek a cellák lakói, megrendelésre hímezték a lepedőkbe, ba tiszt zsebkendőkbe, párnahuzatokba a nagy. idegen monogramokat. A havas téglatörmelék távolból görbehátú. bottal járó szerzetes fekete sziluettjére emlékeztetett. Mentünk, a hold világított fölöttünk, s mintha a szerzetes is mozdult volna a rézsűt szakadó hóban. Nagya elmesélte, hagy e romokból, miután a németek eltakarod- tak a városból egy vadember kinézetű férfi mászott elő szakállasán, hosz- szú körmökkel. Ott rejtőzött a pincékben . .. Sok hasonló legenda járt akkoriban N-bes.

Nagva most a Táros szélén lakott. A holepte fakerítésnél sokáig álldogáltunk. Kigomboltam a köpenyem, szárnyaival átfogtam Nagyat, magamhoz húztam.

— De hiszen nem szeretsz — mondta, készén rá, hogy elhiggye az ellenkezőjét. Ez megállított.

A földre ágyaztak nekem. Nagya húga újra es újra kitalált valamit, hogy benézzen: kíváncsi volt.

mert ülünk ■ kettesben, a konyhában teázva. Félálomban még sokáig hallottam a suttogást a vékony válaszfalon át. az anyja súgott valamit Na- gyanak.

Másnap Nágva kiki# sért. Újra ott álltam a vagon előterében, elindult a vonat, integettem. a peron is. a bocsi z- más Nagya is — egyre távolodott a ferdén szállongó hóban. És ebben a pillanatban semmire se gondoltam. semmit sem ereztem. csak homályos bűntudatot Nágyával szemben. Hiszen két nappal ezelőtt a vőlegényét varia itt. akit a sors megőrzött neki. de ezt csak lóval később értettem meg. Kit is várhatott volna, ha az egesz nsztályból. valamennyi fiú közül egyedül én tértem vissza a fronttól.

(Havas Ervin fordítás»)