Észak-Magyarország, 1984. május (40. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-29 / 124. szám
1984, május 29., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 fl gazdasági megújulás útján A gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztésének szükségessége, célja Az MSZMP KB április 17-i plénuma hosszas előkészítő munka után foglalt állást a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztésének kérdésében. A reformpolitika továbbvitelét jelentő döntés az MSZMP altalános politikájának részeként egyúttal a megújulási szándék melletti eltökéltség kifejezője is. A reformpolitika folytatásának fontosságát a magyar gazdaság új növekedési pályára állítása, az utóbbi években felhalmozódott gondok leküzdése és a világgazdaság komoly erőpróbát kívánó kihívására adandó válasz szempontjából aligha lehet túlbecsülni. A KB állásfoglalásáról megjelent közlemény elsősorban a továbbfejlesztés kérdéseivel foglalkozik. Jelen esetben a hangsúlyt ezért a továbbfejlesztés szükségességere, céljára indokolt helyezni. ELVI-TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS A szocialista gazdaságok működésének, törvényszerűségének kérdései sem eiméletiieg, sem a tudományok részéről nincsenek — s objektíve nem is lehetnek — a kapitalizmuséhoz hasonio melységben kidolgozva. Ebből eredően évtizedekig erőteljes kísérletek történtek a gazdálkodási formáknak egy elvont jövőképhez való igazítására. Aligha vitatható pedig, hogy egy elvont moralizáló szocíalizmuskép nem vezérelheti a gazdasági folyamatokat. Tudományos megalapozottság nélkül azonban csak másik, pragmatista, kényszerhatások esetén pedig — mint napjainkban is — improvizációkkal terhelt út kínálkozik. A gazdaság működtetésének kérdéseire a marxista közgazdaságtudománynak természetesen ma kell választ adnia. A klasszikusoktól ezt várni nemcsak történelmietlen, de a gyengeség jele Is. Szerencsére, nem nulla pontról kell indulnunk, úgyannyira nem, hogy a gazdálkodás, a gazdaságirányítás kérdéseinek elméleti kidolgozottsága — különösen Magyarországon — bizonyos tekintetben előrehaladottabb, előtte jár a társadalmi élet más területeivel kapcsolatos kérdések kidolgozottságának. Ennek alapján érthető meg igazán az, hogy a kialakuló gazdasági modell miért nem találta meg még mindig társadalmi-politikai modelljét. Ennek az ellentmondásnak a feloldása és egyáltalán a reformpolitika térhódítása szempontjából ezért is szinte felbecsülhetetlen a jelentősege annak a felismerésnek, amelyet Jurij Andropov. Marx halálának 100. évfordulójára emlékező beszéde tükröz. Idézem: „E törvények objektív jellege megkövételi a lemondást minden olyan kísérletről, hogy a gazdaságot természetétől idegen módszerekkel irányítsuk”. Arról pedig, hogy milyen is ez a gazdaság, s hol helyezkedik el a marxi szocializmus—kommunizmus-képen belül, Konsztantyin C ernvenkónak — már ugyancsak SZKP főtitkári minőségében mondott választási beszédének következő részlete tekinthető mérvadónak: ,.. . . az utópia árnyékától mentesen határozzuk meg az új társadalom szociális-gazdasági érettségének. általunk elért szintjét... Itt is nagy szerepet játszik a fejlett szocializmus koncepciója, mint egy történelmileg hosszú szakaszé, amelynek az elején tart országunk." AZ 1968 AS MAGYAR REFORM A reform legfontosabb jegyei: tervutasítás helyett szabályozók: a vállalati önállóság, az áru- és pénz- viszonyok, a piac szét epének szélesítése. A magyar reform történelmi jelentősége, hogy a gyakorlatban — minden elméleti eszmefuttatásnál meggyőzőbben — igazolta, hogy a szocialista gazdaságnak többféle működési formája, modellje is lehetséges. A reform legfontosabb eredményei — amelyek nélkül a továbbfejlesztés, a kor követelményeire való ráhangolódás egyszerűen lehetetlen lenne — a társadalmi elet minden területére átsugárzó szemléletváltozás: az utasítások végrehajtására elégséges beidegzettséget. meghaladó vállalkozói szellem, az önállóság, az érdekeltség térhódítása; az alkotó energiák — bár nem minden esetben egyirányú ■— mobi- lizálodása; pezsgőbb tudományos gondolkodás, s erosbödo kritikai szellem. A tqvábbíejlesztes szetn- ponljaböű a gazdaságirányítási rendszernek értelemszerűen azok a vonásai az érdekesebbek, amelyekből gyengéi is fakadnak. Ilyenek: az láöBsas reform a szervezeti-intez- menyi rendszert változatlanul hagyta. A szervezeti rendszer változtatása 19ö8-öan túlságosán kockázatosnak túr*. Az iparvállalatok es a mezőgazdasági termelőszövetkezetek centralizációja időközben meg fokozódott is. Az újjal járó kockázat mérséklése érdekében, vagyis óvatosságból a rendszerbe sok leket építettek be. azok lebontására viszont vontatottan és felemás módon került sor. A gazdálkodók számára a szabályozók altat teremtett felte- telrendszerl az , elburjanzo állami beavatkozások fellazították, a gazdaság szerkezeti megújulásához szükséges szelekció helyett így végig egy azzal ellentétes nivelláció érvényesült. A tulajdonosi szemlélet alig erősbödött. A vállalatok beisó szer- vezeti-érdekeltsegi rendszere sem tartott lépést a követelményekkel, ez alól szerencsére több kivétel is adódik. A bérszabályozás ösztönző funkciója a vásarlóero-szaöályozóhoz képest háttérbe szorult. Az árak es a nyereség orientációs szerepe nem tudott kellőképpen kibontakozni. A tervutasításos rendszer helyett végül is eg'.v túlszabályozott rendszer alakult ki. A tervalkut szabályozó alku váltotta fel. A nem gazdasági motivációjú külső beavatkozások miatt az úgynevezett informális elemek dominanciája vált jellemzővé. Ebből eredően viszont a gazdálkodó szervezetek verseny helyett a piacon is többnyire az állammal alkudozhattak. A hiánygazdálkodást sem sikerült felszámolni. Az irányítási rendszer a nyolcvanas évek ele- jere kézi vezérléses formába csapott át. s már csupán az elosztási oldalon, ott is restriktiv módon képes operálni, azaz defenzívába szorult. A továbbfejlesztés kérdéseiben 1968-cal ellentétben igy a kényszer- effektusok diktálta szükségszerűség vált dominalóvá. Az önmagunkkal szembeni igényesség, a hibákkal szembeni türelmetlenség diktálta elegedetlenség és kritikus hangvétel sem feledtetheti azonban, hogy a reform összességében pozitív eredményeket hozott. Olyan előremutató folyamatokat indított el, amelyekre a továbbfejlesztés nagyobb biztonsággal alapozható, különösen, ha az eddigi működés nyújtotta tapasztalatokat is figyelembe vesszük. A TOVÁBBFEJLESZTÉS SZÜKSÉGESSÉGE, CÉLJA A továbbfejlesztés szükségessége egyfelől az egyre szoritóbb, súlyosabbá váló gondoktol való megszabadulás, másfelől egy hatékonyabbnak ígérkező fejlődési-növekedési pálya által az irányítással szemben támasztott követélményekből Vezethető le. Elméleti összefüggésben közelítve a kérdéshez pedig anol van szó, hogy a szocialista forradalom lényegéből eredően befejezetlen. Ilyen forradalmakra eddig ugyanis alacsony vagy közepesen fejlett termelőerőkkel rendelkező országokban került sor, A reform folytatása így történelmi szükségszerűség. A gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztésének ebből eredően nincs észszerű alternatívája. A továbbfejlesztés ezért egy olyan megújulási, tökéletesedést folyamatnak fogható fel. ami a fejlett szocializmushoz vezető úton érvényesülő gazdasági törvények számára az eddiginél is optimálisabb mozgásteret képes biztosítani. Alapelvként, ha úgy tetszik tabuként, mindössze egy korlátozó feltételt szükséges megfogalmazni, nevezetesen, hogy a szisztéma továbbfejlesztése csakis a szocializmus irányában lehet nyitott. A szélsőségek, a túlzott, piacimádat, vagv az egy forradalmi eszmerendszerrel összeegyeztethetetlen konzervativizmus miatti további vargabetűk és tandíj vállalása a tudomány mai állása mellett már értelmetlen, fe^ lesleges lenne. Az irányítási rendszer továbbfejlesztésével ősszel üggés ben kissé konkrétabban is megfogalmazható célok: — A gazdaságban ténvlegesen érvényesülő mozgástörvények kmalta lehetőségek jobb kihasználása, az emberi tényező szerepének teljesebb kibontakoztatása. — A gazdaság működésének hatékonyabb;'!, rugalmasabbá tetele, jövedelemtermelő képességének fokozása. A stagnálás dinamizmusba fordítása. A reáljövedelmek további csökkenésének kivédése. A cserearányok romlásának megfordítása. a gazdaságnak a világgazdasághoz való előnyösebb illeszkedése, a világkereskedelemben való térvesztési folyamat megállítása. — A tulajdonosi szemlélet erősítése, a tulajdonlás sokszínűbbé tétele. A vállalati önállóság és a piac szerepének növelése. — Az innovativitás, a vállalkozási szellem és feltételek erősítése. — A gazdasági élet szereplői között a partneri kapcsolatok szélesítése (a függőségi kapcsolatok helyett). a döntések demokratizmusának és a társadalmi kontrollnak a fokozása. — A gazdasági folyamatok túlszabályozottságának oldása ■— a ren- delelek, hatósági előírások, tárcaleiratok számának csökkentése — a szabályozok változásának kiszámíthatóbbá tétele. — Az állam szerepének módosulása, a veszteségpotló támogatások, beavatkozások helyett az eredményfokozó folyamatok segítése, felkarolása. — A gazdasági döntésekhez szükséges tisztánlátást biztosító feltételek javítása, a versenyhelyzet erősítése. E célok elérésének fontosabb biztosítékai: Az egyéni képességek és az esély egyenlőségek útjában álló korlátok lebontása. A gazdaságnak a tudományok, a szellemiség befogadására való alkalmasabba tétele. A vezetési-szervezési színvonal novelese. A gazdálkodási rendszer, a társadalmi-politikai értékrend és mechanizmus közötti kapcsolatrendszer erősítésé. Világosan kell látni, hogy ezeknek a biztosítékoknak a többsége egyúttal a gazdaság, s azon keresztül a társadalom fejlődésének emelője is. Nagyon lényeges annak belátása is, hogy a továbbfejlesztés során csak konszolidált viszonyokra nem építhetünk. Kritikus helyzetben egy ilyen szisztéma ugyanis könnyen cselekvőkép- telenséghez vezetne. Az eszköztárban ezért a konjunktúra-szabalyozásnak is helyet kell kapnia. Végül egy további, igen lényeges momentumra szükséges még utalni. Egyik — ami egyébként igen sok félreértés forrása, s nemcsak itthon, de nemzetközi viszonylatban is —. hogy gazdasági nehézségeinknek az irányítási szisztéma jelzett fogyatékosságai csupán az egyik forrását jelentették és jelentik, következésképpen a mai helyzetből való kivezető úton az irányítási rendszer továbbfejlesztése csupán rásegítő szerepet tölthet be, azaz önmagában nem köpés a problémák feloldására. A kérdés másik elágazása, hogy társadalmunk reformérett ugyan, s a továbbfejlesztést megelőző, felfokozott érdeklődés és várakozás alapján a hangulat bi/akodo. Ettől függetlenül látni kell, hogy igazán mély és tartós sikerre csak akkor számíthatunk, ha az iránvítási rendszer továbbfejlesztése a tömegek számára is érezhető javulást eredményez. A rendszer továbbfejlesztésének ez az achillesi sarka. Ebből viszont — s elsősorban a politika számára —, követelményként fogalmazódik meg. hogy a hatékonyság és a szelektivitás meredekebb ösvénveinek megmászását vállalva, a még sztinnvadó energiák felszabadítását, bizonyos öntisztító és önmegújító folyamatokat segítve, az azokkal szükségszerűen együttjáró helyi és átmeneti konfliktusokra — későbbi, s még nagyobb feszültség kialakulásának megakadályozása érdekében is — készüljön fel. Dr. Marta Imre a közgazdasági udománvok kandidátusa A KGST a BKV-n Ebben az esztendőben © lesz 35 éves a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa. Aki a BNV pavilonjaiban jár-kel. szemléltető képet kaphat arról, hogy - a szocialista nemzetközi munkamegosztás előnyeit kihasználva — az elmúlt három és fel évtized alatt, milyen nagy utat tettek meg a KGST-hez tartózó országok. Jelenleg a KGST keretében száznál több sokoldalú és 600- nál is több kétoldalú gyái-ns- szokosoaasi és koopera-«vL egyezmény van érvényben. Az idei BNV, oz itteni tapasztalatcserék, megállapc fások jó alkalmat teremtenek arra, hogy valamennyiünk előnyére, tovább erősödjék és fejlődjék a szocialista országok gazdasági együttműködése. Magyar-lengyel kooperációval készült univerzális szerszámmaró. gép. A vezéilóautomatikat Csepelen, a megmunkálórészt Varsóban gyártották. Az NDK VEB Messelektronik Bérűn nevű vállalata térerősség- él zavarmérésre alkalmas berendezésekkel latja el a XGST-tagor- szagokat. 1 Katánk régi kereskedelmi partnere a szovjet Technosztrojexport vallalat. Képünkön idei kínálatának egyike, a cementnyeis- anyag előállítására szolgáló berendezés makettje látható * A számítástechnika újdonságai a Videoton standján,