Észak-Magyarország, 1984. május (40. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-04 / 103. szám
T984, május 4,, péntek ESZAK-MAGYAROKSZÄG 4 Elmúlt egy év _ A Házban és a Házról - Patakon T Szinházügybe* snokták gyakorta emlegetni: „A közönséget nem lehet leváltani”. Úgy velem, e gondolat , »zellemehez illeszkedik az a mondat is, amit Sárospata- • kon a városi tanács elnökétől így jegyeztem papírra: „A közvélemény száját nem fogjuk, és nem is akarjuk befogni”. A Mű vetődés Háaa tevékenységéről tárgyalt legutóbbi ülésén a tanács végrehajtó bizottsága. * Évtizedek varakoeo múlásában csüggedtek es reménykedtek a patakiak: lesz-e méltó háza a művelődésnek a településen ? Az utóbbi «—7 évben fokozódtak „az izgalmak”, megkezdődött az építés, s a falak, épület- szerkezetek kibontakozásával hullámzott a városlakók hangulata. Egy évvel eeeiőtt, 1M. március 26-án, nagy, lehet mondani országos nagy ünnep volt Sárospatakon: Pocs- gay Imre, a Hazafias Népfront főtitkára által elmondott megnyitó után, végleg birtokába vehette a település es a kornyék lakossága a Művelődés Házát. Ennyi bevezető utam boltosán nem is keil különösebben bizonygatni, hogy felfokozott várakozás előzte meg Patakon: mit tasd majd adni, mire képes a tevékenységben ez a hőn óhajtott létesítmény? Azt mindenki tadta, látta. Kalkutta, hogy ez az építmény méltán tarthat igényt a .kivételesen szép”; ^csodálatos” fogaimé megnyilatkozásokra. A jövőt is szem előtt tartók persze magukban már az építkezés befejezése előtt is ilyen kérdőjeleket hordtak össze magukban: ez az építészetileg valóban remeklésnek mondható létesítmény akkor „igazolhatja” igazán magát, ha majd „működni fog”. Akkor derül ki, hogy mit t«*d... (?) Ehhez már csak egy (tálán fölöslegesen ideidézett) gondolat kívánkozik. Nevezetesen: egy építmény, egy létesítmény annyit tud, amennyit a használók „kihoznak” belőle. Fantáziélás- ra hajlamos emberek már az átadás idején azt vélték: „Itt, ebben a házban legalább egy fél esztendeig nem szabad komoly munkát várni a benne dolgozóktól. Az lesz csak a tisztük, hogy „a ház csodájára járók” eligazodására, kalauzolására legyenek készek. Mert az várható volt, hogy nagy vándorlás lesz. A megfogalmazás ma is pontos: a Művelődés Háza Patakon „idegenforgalmi látványosság”. Ennyit a várakozásokról, a nem itt élők érzéseiről. A Patakon élők azonban jogosan sokat vártak ennek a művelődési létesítménynek az átadásától. Az esztétikai funkció mellett — vagy annak velejárójaként — a maguk igényeinek gyakorlati kielégítését; ha úgy tetszik, a maguk hasznát remélték és várták. Elmúlt egy év ... Sok kérdés tehető fel pataki szemüveggel. Sok jelmondat mondható. Egy dolog, ma már világosnak tetszik: az indulatok, végre hivatott fórumon is — kicsapódtak, összeütköztek. Megpróbálták egymást. Ez kellett már... * Sima hétköznap van, délután. A Művelődés Háza igazgatójának irodájába megyek. Sokan ülnek benn, csak pillanatra szakad meg a beszélgetés fonala. A főiskolás lányok ismerősök, népművelési érdeklődésük folytán máskor is találkoztunk már. Most a művelődési ház vezetőjének felelősségéről faggatják az igazgatót E téma aztán a tevékenység sokrétű boncolásához vezet el. Később az igazgatóval — Novákovits Istvánnal — néhány „kényes kérdésben” folytatjuk a beszélgetést. Olyanokról, amelyek terítékre kerültek, szóban vagy írásban a városi tanács végrehajtó bizottságának ülésén is. Funkciós zavarok, tárgyi feltételek, személyi problémák... Az igazgató higgadtan, aprólékosan beszél minderről. Néhány általánosítható gondolat: — A Házra természetesen mi is büszkék vagyunk, s nem csupán Pataknak lehet büszkesége. Működés közben azonban gondok is mutatkoztak. Nincs megoldva a pódium- és a próbaterem fűtése, a könyvtár és a kávéház fölötti galéria szellőzése, a hangszigetelés. Nem tudunk elegendő helyet biztosítani a kiscsoportjaink működéséhez, néhány szakkörünknek, tanfolyamunknak más intézmény ad helyet. A személyi problémák? Kissé sommásnak ítéljük meg a munkatársi gárdánkról alkotott, magatartásbeli hiányosságokat felvető megfogalmazásokat. Kétségkívül voltak problémák, s én is elfogadom, hogy két-három munkatárssal komolyan el kell beszélgetni. De az a véleményem, az említett gondok közepette is, a jelenlegi gárda képes megfelelni az intézmény elé állított követelményeknek. En bízom bennük. Többen tanulnak közülük, s rövid időn belül a szakképzettségi „arányunk” is megfelelő lesz . — * Sárospatak kisváros. Itt aztán igazán szem előtt van a Művelődés Háza; fülhallás- ra az ott zajló élet. S mint másutt, itt is hajlamosabbak az emberek az adódó negatívumok utcai megbeszélésére. A városi tanács elnökével, Takáts Gyulával erről is szót váltunk, majd a már többször emlegetett vb-ülés- re térünk vissza: — Eltelt egy év, jogunk és kötelességünk volt, hogy a tartalmi tevékenységről érdemben tárgyaljunk. Az tény, hogy nem a hivatalos átadással kezdődhetett meg az a tevékenység, amire gondoltunk. De azt világosan megfogalmaztuk most is: Az építési-átadási körülményekről, a tárgyi feltételek kiderült hiányainak okairól, a funkcionális zavarokról teljesen felesleges ma vitatkozni. Mindenkinek tudomásul kell venni, hogy ebben a feltételrendszerben kell dolgozni: az újítás, a megújulás, a többet adás igényével! Alapvetően úgy ítélem meg, hogy a Ház révén hírünk van, az alapvető funkciókban megállja helyét az intézmény. Pozitívnak tartjuk az igényekkel találkozó színházi rendezvényeket, nagyon jó az itt dolgozók hozzáállása a városon kívülről „jött” nagyszabású rendezvények lebonyolításához; megfelelően hasznosítják a rendelkezésre álló technikai eszközöket; jók és vonzóak a kiállítások, jónak tartjuk a szakköri munkát, az amatör csoportok működését. És kár azon is vitatkozni, hogy egy kisközösség a Házban van-e, vagy a város más intézményében talált helyet magának. Az egységes, az egész városra kiterjedő közművelődési szemlélet erősítése így is megfogalmazódott. Természetesen, nem kerülhettük meg a hiányosságok, a gondok és problémák kimondását sem. Akikkel — a Ház dolgozói között — probléma van, azt rendezni kell. Elkívánjuk általában, hogy jobb és fele- lősebb gazdái legyenek a munkatársak a Művelődés Házának. Javítaniuk kell kapcsolataikat a város üzemeivel, termelő egységeivel, a különböző intézményekkel. Ki kell alakítani a Sárospatakra jellemző, az Idegenforgalmat is erősíteni tudó rendezvénysorozatokat. Meg kell keresni az együttműködési, partneri — segítő — kapcsolatot az év elejétől élő városkörnyéki rendszerrel. Végül még annyit a funkcionális problémákról: az az álláspontunk, hogy ma már nem a régi hibákat kell előkotorászni, hanem valameny- nyi érdekeltnek azért kell dolgozni, hogy ezeket megszüntessük. összességében: a Ház dolgozóinak továbbra is meg kell szívlelniük a lakossági reagálásokat, igényeket. Ügy vélem, a végrehajtó bizottsági ülésen elhangzottak biztosítékul szolgálnak a még eredményesebb munkához. * Több év sok feszültsége hordozódott a patakiakban. Azokban, akik felelősen gondolkodnak a Művelődés Házának jelenlétéről. Most túl vannak egy fontos időszakon. Azt éreztem Patakon: megvannak a nyugalomban végzendő közművelődési munka feltételei. És minden illetékesben él az elszánás: az igényekhez, a városhoz méltó művelődési tevékenység otthona legyen a Művelődés Háza. Tcnagy József Vöröskeresztesek Kazincbarcikán Aktívan kapcsolódnak be • város életébe a vöröeke- reeztesek. Többek között dicséretes egészségvédelmi munkájuk, amelyek rendezvénysorozatait üzemekben, intézményekben szervezték. Az egészségnevelési napokon eddig is nagy figyelmet fordítottak a testedzés és a korszerű táplálkozás népszerűsítésére. S, bogy a Legkisebbel-: se maradjanak k< a rendezvényekből, számukra, * kisdobos gyerekeknek indították el néhány hónapja a „Makk Marci barátai” mozgalmat. Ezek meneti természetesen nemcsak a vöröskeresztet aktivisták, hanem különböző társszervek képviselői is tájékoztatókat, előadásokat szerveztek, mint például a TIT, hogy ily módon is segítsék az egészséges életmód kialakítását Nemrégiben fejezték be az aktivisták annak a felmérésnek az értékelését, amelyet a városi tanács egészségügyi osztályának kérésére végeztek az alacsony nyugdíjé emberek között. Három hét alatt 180 esetben végeztek környezettanulmányt. Ezt a felmérést kiterjesztik a városkörnyéki településekre is, hogy kapcsolódjanak majd a kővetkező tervidőszak fejlesztéseihez, h* az időskorúak számára épülő nyugdíjasház kialakítására kerül sor. Megkezdték a hátgerinc- ferdüléses gyermekek szűrését is. Két általános és két középiskola tanulóinak vizsgálatában segítettek. A vizsgálatot a város valamennyi iskolájában elvégzik, s javaslatokat tettek tornaterem bővítésére, építésére is. A véradó mozgalomban az egyik sajátos véradási formába, a speciális, plazrriafe- rezises véradásba kapcsolódtak bele a kazincbarcikai üzemek, vállalatok véradói. A különleges kezelést kívánó véradásba a vöröskeresztesek felvilágosító munkájával szervezik « donorokat. Játék az iskolaudvaron Ar ónodi általános iskola tágas udvarán vidáman telnek át óraközi szünetek, o gyerekek szívesen sütkéreznek a tavaszi napfényben, a kilombosodott fák alatt. Kiváló propagandista Mór hagyományai vonnak, hogy Miskolcon, a belvárosi óvodában rendszeresen kiállításokat rendeznek. A napokban ismét megkapó látvány fogadja a gyermekeikért érkezőket: az óvónők — tanítványaik segítségével — népszerű mogyor népmesék „ismerőseit”, figuráit készítették el, így a paravánokon, asztalokon elevenednek meg a gyerekek áltol kedvelt mesehősök. ★ Magyar pénzérmeit és papírpénzeit láthatók május elejétOl Edelénybcn. A sok érdekességet kínáló kiállítás májas 10-ig tekinthető meg « művelődési központ ét ifjúsági ház termeiben. A kiállítás bemutatja a magyar- országi pénzverés és pénz- nyomtatás fejlődését L Istvántól napjainkig. * Régi iratok, pénzek, használati tárgyak címmel kiállítást nyitottak a miskolci Fáy András Közgazdasági Szakközépiskolában. A tárlókban egyebek között XVII. századi magyar nyelvű könyvet, korabeli röplapokat, váltókat, részvényeket, Kossuth- bankókat, valamint különböző használati tárgyakat tekinthetnek meg az érdeklődők e hónap végéig. Bottka Ferenc, a Borsodi Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat munkaügyi osztályvezetője halk szavú, szerény munkása a pártpropagandának. önmagáról nem szívesen beszél, de elmondta, hogy több mint harminc éve dolgozók a vállalatnál. 1967 óta párttag, és sokféle társadalmi megbízatásai között tíz éve propagandista. Elvégezte mindazokat az iskolákat, tanfolyamokat, amelyek elégséges alapot adnak ahhoz, hogy propagandista legyen. Természetesen folyamatosan kell tanulni, tájékozódni — mondotta —, hiszen a propagandista a legritkább esetben mondhatja azt, hogy „nem tudom, nem hallottam”. Napjainkban pedig egyre többet, és egyre tájékozottabban kérdeznek a hallgatók, aldk ma már egyre kevésbé „hallgatók”, hiszen sokan vannak, akik nemcsak társukkal, hanem a propagandistával ia — elsősorban aktuális politikai kérdésekben — készek vitatkozni. A váltós» és bonyolult világban nehéz eligazodni, egyre nehezebb a növekvő információtömeget befogadni és feldolgozni. A tömegkommunikációs eszközök híreit, a folyóiratok, brosúrák sokaságát kell a propagandistának ismerni ahhoz, hogy segítse a hallgatók eligazodását. Nagyon hasznosnak tartja az évente egy-két alkalommal rendezett propagandista felkészítőket, mikor egy-egy téma avatott szak' értője ad színvonalas tájék«*- tatást, háttérinformációt. A propagandistának sohasem volt könnyű dolga, mostanában még inkább nehezebb. A változó gyakorlattal együtt kell az elméletnek is választ adni sokféle új kérdésre. Munkáját könnyíti, hogy a vállalatnál jó a politikai hangulat, eredményesen dolgoztak, tavaly és az idén is számottevő béremelés volt. Igaz, hogy a szerződéses boltok egyre bővülő köre számukra is új kérdéseket és sokszor gondokat vet fel. Nemegyszer a szemináriumokon is megvitatják ezeket a problémákat. Tapasz* talatai szerint az emberek leginkább gazdasági, belpolitikai kérdések iránt érdeklődnek. Propagandista tevékenysége mellett mar társadalmi megbízatásai is vannak: szakszervezete megyei bizottsága egyik munkabizottságának már hosszú ideje tagja, időnként népi ellenőri feladatokkal is megbízzák, Vállalati munkáját is megbecsülik : többszörös kiváló dolgozó, az idén április 4-én pedig megkapta a Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetést. Kiemelkedő propagandista munkáját pedig Lenin születésének évfordulóján, a megvei pártbizottság kitüntető oklevéllel ismerte el. (Petra.) Csalfa malacka Hónapok óta láthatunk végre a boltokban „fehér terméket", a perselyen malacka emblémájával, ami csökkentett árát egyszerű, dísztelen kivitelezésének köszönheti, lévén a béltartalom nem rosszabb minőségű, mint az egyéb árué, csak éppen a szerényebb külcsín miatt pár forinttal kevesebbe kerül. Nem szorul magyarázatra tehát, hogy a fehér termék közügy, közöröm lenne a kisnyugdíjasoknak, nagy- családosoknak. Ha lenne. Ügy és olyan termékválasztékban, mint azt az illetékesek annak idején ígérték, nyilatkozták. Vagyis: előre csomagolt hentesáruk, húskonzervek, mosóporok, és sok-sok olyan élelmiszer, amelyek árcsökkenésének valóban örülne a mindenkori háziasszony. Am ehelyett mit lát? Méregerős savanyúságot. tésztaféléket olyan kiszerelésben, amelyek egy többtagú családnak esztendeig is elegendőek, húskonzerveket, amelyek hónapokig is elhevernek a boltok polcain, negró cukorkát és ánizsos süteményt. tehát ..létfontosságú’' tartozékait ugye egy nyugdíjas házaspár háztartásának ... Valóban ezekre volna szükség? Negróra, teasüteményre, gyomorveszejtö savanyúra? Önkéntelenül is az eszembe jut egy annak iaején nyilatkozó szakember mondandója, amikor a fehér termék kapcsán a nyugati példára hivatkozott. Mármint arra. hogy követendő cél lehet előttünk némely országok széles áruválasztéka mellett az igen széles árskála is. Hoay messzire se kelljen mennünk, elég csak a magvarok által gyakorta látogatóin Becsre gondolni ahol néhány áruház kifejezetten a tömegigények olcsó kielégítését szolgálta. Igen ám. csakhogy ezekben az áruházakban az élelmiszerektől és cipőfűzőktől kezdve a szobaberendezésig szinte minden megtalálható, és italóban lényegesen olcsóbban, mint más helyeken. Az idézett hasonlat tehát sántít egy kissé, különösen, ha a jelenleg még igen szűk terméki'álaszték mellé azt is idevesszük, hogy a malackás és az embléma nélküli termékek árkülönbsége alig haladta meg az egy-két forintot. ami manapság már szimbólumnak is ke vés ... Ügy érzem, csalta ez a malacka. Hiszen a kedvezménnyel kecsegtetve enne lőre csak azokra az árukra telepedett rá. amelyek amúgy sem kelendőek. Mi vásáriak reméljük, idővéI meggondolta maont \ár ez már nem rajtunk, hanem a vállalatok kezdeményezőkészségén múlik. — keresztény —
