Észak-Magyarország, 1984. április (40. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-13 / 87. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 1984, április 13., péntek Megkezdődött az országgyűlés tavaszi ülésszaka (Folytatás az l. oldalról) Munkáspárt munkájának kö­szönhető. Pártunk az elmúlt évtizedekben mindig kiemelt figyelmet szentelt az alkot­mányosság és a törvényes­ség ügyének, amelynek álla­pota és fejlődése nagymér­tekben múlik azon is. hogy rendelkezünk-e az adott kor törekvéseit reálisan tükröző, azt magas színvonalon szol­gáló. jogrendszerrel. Jogrendszerünk továbbfej­lesztése terén az elmúlt két év során is számottevő ered­ményeket értünk el. A társa­dalmi és a gazdasági fejlő- . dés által megszabott köve­telmények alapján korszerű­sített, jogrendszerünk segítet­te az államélet, a szocialista demokrácia fejlesztését; biz­tosította a törvényes rendet, az alkotmányosság érvényre juttatását. Szilárd kereteket es ösztönzést adott a gazda­sági élet terén felmerült új, megnövekedett feladatok megoldásához. Előmozdította a lakosság széles körét érin­tő, különböző tipusú igények kielégítését. Markója Imre szólt a kor­mány jogalkotási tervében szereplő számos fontos el­képzelésről is, majd hangsú­lyozta: nagy figyelmet kell fordítanunk arra, hogy a jog- .aJKotás alkotmányossága, törvényessége szilárd legyen. Ez alatt elsősorban azt ért­jük, hogy összhangban le­gyenek a különböző szintű jogszabályok az alkotmány­nyal, illetve az alacsonyabb szintű jogszabályok a ma­gasabb szintűekkel, a jogi iránymutatások pedig a jog­szabályokkal. Emellett az al­kotmányosság és a törvé­nyesség követelményének ér­vényesítése a jogalkotásban azt is jelenti, hogy a társa­dalom életét döntően befo­lyásoló kérdéseket, az állam­polgárok alapvető jogait és kötelességeit törvényi szintű szabályozás rendezze. Tapasztalataink alapján hyugodt lelkiismerettel kije­lenthetjük — mondotta —, hogy a magyar jogalkotást — és a jogalkalmazás irá­nyítását is — általában az alkotmányosság és a törvé­nyesség tiszteletben tartása jellemzi. Eseti gondok azon­ban e tekintetben is nem­egyszer észlelhetők. Az egyre bonyolultabbá és differenciál­tabbá váló életviszonyok mind szélesebb körű szabá­lyozása ebből a szempontból is sok hibalehetőséget rejt magában. Mindezek miatt vált szükségessé, hogy az al­kotmányosság védelmének jogrendszerünkben már ki­épített állami és jogi bizto­sítékait továbbfejlesszük. L'z tette indokolttá, hogy az or­szággyűlés az alkotmányos­ság érvényre juttatásának elősegítése céljából egy új, önálló szervnek: az Alkot­mányjogi Tanácsnak létre­hozását rendelje el. Az Alkotmányjogi Tanács­nak a javaslat szerint fontos feladata lesz a közreműkö­dés az alkotmány egyes ren­delkezéseinek értelmezésé­ben. Ennek szükségessége, ha nem is túl nagy gyako­risággal, de kétségtelenül felmerülhet, hiszen az alkot­mányos elvek és tételek tar­talma a társadalmi-gazdasá­gi viszonyok fejlődése kö­vetkeztében változhat, még­pedig anélkül, hogy . az adott alkotmányos rendelkezést módosítani kellene. Az Al­kotmányjogi Tanács az or­szággyűlésnek számol be te­vékenységéről, és a tanács, illetőleg tagjai választására és visszahívására is az or­szággyűlés jogosult. A ta­nács összetétele szinten e szerv szoros kapcsolatát tük­rözi az országgyűléssel. Az Alkotmányjogi Tanács 11—17 tagból áll, akikre a Hazafias Népfront Országos Tanácsa tesz javaslatot: el­nökét, titkárát és tagjainak többségét az országgyűlés a képviselők sorából, a többi tagot pedig más közéleti sze­mélyiségek közül választja meg. Az Alkotmányjogi Ta­nácsban végzett munkájuk tekintetében azonban ez utóbbiaknak — tehát az Al­kotmányjogi Tanács nem képviselő tagjainak — jog­állása azonos az országgyű­lési képviselőkével. Az Edeiényi városi jogú nagyközségi Tanács elnöke arról szólt, hogy a mai ma­gyar valóság, a társadalmi viszonyokban bekövetkezett változások igénylik és szük­ségessé teszik államéletünk fejlesztését, jogrendünk gaz­dagítását. Törvényszerű, hogy keressük az újszerű megoldásokat, »melyele ré­vén eredményesebben való­síthatjuk meg társadalom­politikai és gazdasági célja­inkat. Napjainkban és a jö­vőben még inkább, társadal­mi fejlődésünk fontos ténye­zője a szocialista demokrá­cia, a nemzeti egység kitel­jesítése, népünk nagy több­ségének bevonása az álla­mi, gazdasági élet formálá­sába, az államigazgatási munka ellenőrzésébe, az üzemekben, a községekben és a városokban egyaránt. E törvényjavaslat tehát a szocialista demokrácia to­Borbándi János bevezető­ben elmondotta: szocialis­ta társadalmi rendszerünk­ben az állami és a társadal­mi ellenőrzés a munkásosz­tály és az egész dolgozó nép érdekeit szolgálja, céljaink valóra váltását segíti. Fon­tos szerepe van az ellenőr­zésben a dolgozók személyes részvételének, a szocialista demokrácia különféle intéz­ményeinek: a közéleti, az üzemi és a lakóhelyi de­mokrácia számos fórumának. A Minisztertanács elnök­helyettese megállapította: a népi ellenőrzésre vonatkozó hatályos jogszabályok felül­vizsgálata során arra az eredményre jutottak, hogy új törvény megalkotására nincs szükség. A hatályos törvényen csupán azokat a módosításokat kell elvégezni, amelyek a népi ellenőrzés feladatainak hatékonyabb és magasabb színvonalon törté­nő ellátásához szükségesek, illetve amelyek az időközben megjelent új jogszabályok folytán időszerűvé váltak. Ezt szolgálja a most előter­jesztett törvényjavaslat. A népi ellenőrzés jellegét, társadalmunkban elfoglalt helyét határozza meg a tör­vényjavaslat első szakasza. Markója Imre befejezésül elmondta: ezek a rendelke­zések megfelelő kereteket adnak ahhoz, hogy a meg­választandó Alkotmányjogi Tanács jól elláthassa fontos hivatását és az alkotmányos­ság mind a jogalkotásban, mind a jogalkalmazás irá­nyításában maradéktalanul érvényre jusson. A miniszteri expozéi kö­vetően dr. Antalffy György, a szegedi József Attila Tu­dományegyetem tanszékve­zető egyetemi tanára a jo­gi, igazgatási és igazságügyi bizottság titkára volt a tör­vényjavaslat bizottsági elő­adója, s az országgyűlési ügyrend kiegészítésének be­terjesztője. Ezután hozzászólások kö­vetkeztek. Dr. Mátay Pál nyugalma­zott megyei főügyész felszó­lalása után dr. Sándor De­zső borsodi képviselő kért szót. vábbfejlesztésének köve^et- ményeivel is összefügg. A továbbiakban arról szólt, hogy az Alkotmányjogi Ta­nács közvetve működik majd közre a társadalom alkotmá­nyos rendjének védelmében, a jogi szabályok és a jogi iránymutatások alkotmá­nyosságának biztosításában. S mivel ebben a feladatkö­rében ellenőrzi a jogszabá­lyokat, a Legfelsőbb Bíró­ság irányelveit és elvi dön­téseit, a Minisztertanács tag­jai, a legfőbb ügyész, az or­szágos hatáskörű szervek vezetői, valamint a tanácsok és szerveik által, a jogal­kalmazás irányítása céljából kibocsátott jogi iránymuta­tásokat, lényegében vala­mennyi jogforrás ellenőrzé­sére kiterjed a hatásköre. A képviselő végül arról is szólt, hogy szükségesnek lát­szik a városon és falun élő emberek jogi tudatának tervszerűbb, folyamatosabb formálása. Ebhez szükség van a szakemberek széle­sebb körű bevonására, de sokat tehet a sajtó, rádió és a televízió is, amely sajá­tos eszközeivel felkeltve a társadalom érdeklődését a jogi ismeretek iránt, közre­működne az ismeretek ter­jesztésében. Az országgyűlés az Alkot­mányjogi Tanácsról szóló törvényjavaslatot elfogadta. Ezután Borbánéi János, a Minisztertanács elnökhelyet­tese tartotta meg expozéját a népi ellenőrzésről szóló törvény módosításával kap­csolatos törvényjavaslatról. Eszerint a népi ellenőrzés általános hatáskörű állami ellenőrző szervezet, amely feladatait az állampolgárok széles rétegeinek az ellenőr­zési munkába történő bevo­násával, a társadalmi szerve­zetekkel együttműködve oldja meg. További követelmény azonban — és a törvényja­vaslat ezért egészíti ki a ha­tályos törvény szövegét az­zal —, hogy & népi ellenőr­zés működjék együtt a tár­sadalmi szervezetekkel. Az alkotmány legutóbbi módosítása révén a Közpon­ti Népi Ellenőrzési Bizott­ság elnöke a Miniszterta­nács tagja lett; jogállására és felelősségére a miniszte­rekre vonatkozó rendelkezé­sek az irányadók. Ennek megfelelően a javaslat sze­rint a Központi Népi Ellen­őrzési Bizottság a Minisz­tertanács felügyelete alatt áll és irányítja a népi el­lenőrzés szervezetét. A Központi Népi Ellenőr­zési Bizottság elnöke — más ellenőrző szervekkel együtt — közreműködik az állami ellenőrzés irányításával, ösz- szehangolásával kapcsolatos kormány felad a tok ellátásá­ban; beszámol a gazdálkodás felelősségi rendszerének ér­Borbándi János expozéja Dr. Sándor Dezső felszólalása vényesitéséröl; a Miniszter­tanács elé terjeszti a Köz­ponti Népi Ellenőrzési Bi­zottság véleményét, az álla­mi költségvetést és a zár­számadást megállapító tör­vényjavaslatról; ellátja a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság testületi működé­sével kapcsolatos elnöki tisz­tet, és irányítja a népi el- . lenőrzés fő hivatásé tiszt­ségviselőinek, a Népi Ellen­őrzési Bizottságok irodáinak munkáját Szükségessé vált a népi ellenőrzés szervezeti rend­szerének módosítása is, a helyi állami irányítás meg­változott szerkezetének meg­felelően. A Népi Ellenőrzési Bizott­ságok megválasztásával ösz- szefüggésben a törvényja­vaslat az eddiginél szélesebb körben juttatja érvényre azt az elvet, hogy a hatáskörök gyakorlását azokra a szerve­zetekre kell bízni, amelyek annak ellátásához a legtöbb ismerettel rendelkeznek. A törvényjavaslat további rendelkezései közül kieme­lést érdemel az ellenőrzési hatáskör szélesítése is. Borbándi János itt ulalt az új vállalkozási ■ tormák­ra, s mint mondotta: alap­vető társadalom- és gazda­ságpolitikai követelmény, hogy azok államilag ellen­őrzött keretek között mű­ködjenek. Ezért a törvény- javaslat új módon fogal­mazza meg a népi ellenőr­zés hatáskörét, kiterjesztve azt a magánszemélyek és társulásaik üzletszerű gaz­dasági tevékenységére is. Végezetül kifejezte remé­nyét, hogy a tervezett új rendelkezések hozzájárulnak a népi ellenőrzés eredmé­nyes, megbecsült munkájá­nak továbbfejlesztéséhez, s ezáltal gazdasági és társa­dalmi céljaink megvalósítá­sához. Ezt követően felszólalt Szokola Károlyné dr., So­mogy megyei képviselő. Ez­után az országgyűlés a né­ni ellenőrzésről szóló 1968. évi V. törvény módosításá­nak törvényjavaslatát, módo­sítási indítvánnyal elfogad­ta. Ezután Köpeczi Béla mű­velődési miniszter terjesztet­te a képviselők elé a köz- és felsőoktatás távlati fej­lesztési programjával' kap­csolatos elgondolásokat. Köpeczi Béla expozéja A művelődési tárca veze­tője elöljáróban elmondotta: az új társadalom építésének történetében első alkalom­mal került sor arra, hogy az ország legfőbb népképvi­seleti szerve, a teljes, és nemcsak a közoktatási rend­szer helyzetét és fejlesztési feladatait megvitatja. 1972-ben az állami okta­tás helyzetéről és feladatai­ról hoztunk határozatot, amely a tartalmi korszerűsí­tés irányának kijelölésében ma is érvényes. Rendsze­rünk demokratikus jellegé­ből adódóan az oktatásban érvényesült a társadalmi igazságosság azzal, hogy a munkások, a parasztok, s azok gyermekei előtt min­den fokon nyitva vannak az oktatási intézmények kapui, noha a teljesebb esélyegyen­lőségért még nagyon sokat kell tenni. A közoktatás és a felső- oktatás további korszerűsí­tését részben az új társadal­mi feladatok, részben az is­kolarendszeren belüli ellent­mondások és gyengeségek teszik szükségessé. Irányait a politikai fórumok 1981-ben és 1982-ben határozták meg, és ezen útmutatások alapján indult meg a fejlesztési prog­ramok kidolgozása, amelye­ket széles körű szakmai-tár­sadalmi vitára bocsátottunk, és amelyeknek téziseit az országgyűlés megismerhette. A tudományos-technikai haladás és a gazdasági-tár­sadalmi fejlődés nálunk is megköveteli, hogy az ok­tatás tartalmát tovább fej­lesszük, illetve módosítsuk. Ennek értelmében arra tö­rekszünk, hogy az általános műveltség szerepét az egész oktatási rendszeren belül egyetemlegesen növeljük; szé­les alapú, több foglalkozási ágban is használható szak­mai ismereteket, úgyneve­zett szakmai alapképzést ad­junk. Célunk, hogy a nivel­láló jellegű oktató-nevelő munka helyett az egyéni adottságok és képességek differenciált fejlesztésére, a különböző jellegű tehetségek felkarolására, gondozására, kiemelésére törekedjünk. Feladatunknak tekintjük, hogy a specializációt jobban kössük a termelő-gazdálko­dó szervezetek munkájához és a gyorsan változó konk­rét munkaköri követelmé­nyekhez — hangoztatta Kö­peczi Béla. A fejlesztésben az elsőbbséget az általános iskolának kell biztosítanunk, nemcsak azért, mert ez adja a mindenki számára kötelező és elérhető alapműveltséget, hanem azért is, mert mun­kájának javítása nélkül a közép- és felsőfokú oktatás fejlesztése sem lehetséges. A középfokon magát a szerke­zetet belátható ideig nem szükséges átalakítani, tehát meg kell tartani a gimnázi­um, a szakközépiskola, a szakmunkásképző intézetek rendszerét, de egyes iskola­típusokon belül lényeges változtatásokat kell végre­hajtanunk. A szakközépiskolát alkal­massá kell tenni a széles alapú szakmai képzésre, de a továbbtanulást ösztönző felkészítő tevékenységre is. Ehhez alapvető társadalmi érdekek fűződnek, hiszen a fizikai dolgozók gyermekei­nek többsége a szakközép- iskolában tanul. A társadal­mi mobilitás érdekében is biztosítani kell, hogy ez az iskolatípus a továbbtanulást az eddiginél hatékonyabban segítse. Ezt szolgálja a szak- középiskola első két osztá­lyában a közismereti 'tár­gyak oktatásának bővítése is. A középfokú oktatásnak szerepel kell vállalnia a gaz­daság technikus-szükségleté­nek kielégítésében is. Ennek megfelelően — a Miniszter- tanács határozata alapján — a következő években a szak- középiskola keretei között megvalósul a nappali, az es­ti és a levelező technikus- képzés. A felsőoktatásban fő fel­adatunknak tartjuk az ok­tatás tartalmi struktúrájá­nak átalakítását és színvo­nalának emelését. Célunk: olyan szakemberek képzése, akik mint értelmiségiek el tudják látni irányítói, a kul­túrát alkotó és közvetítő, közvéleményalakító funk­cióikat. Ügy vélem — mondotta befejezésül Köpeczi Béla —, hogy a közoktatás és a felső­oktatás fejlesztésének előter­jesztett programja olyan reális — vagy ha úgy tetszik realista —, folyamatos, a kor kívánalmainak megfelelő változtatásokat tesz lehetővé, amelyek a következő másfél évtizedben szolgálni tudják a tartalmi, szervezeti, irányí­tási korszerűsítést és megfe­lelő gazdasági feltételek biz­tosítása esetén élő tudják készíteni a későbbi, még na­gyobb arányú minőségi fej­lődést.. Ezután Medvetzky Antalni Baranya megyei, Váczi Ist­vánná Komárom megyei, dr. Petri Gábor Csongrád me­gyei, Fábryné Dobot Ilona Heves megyei, Biszku Béla Szabolcs megyei, dr. Csen­des Béláné budapesti. Bor­sos János Baranya megyei^ dr. Varga János Győr meT gyei, Karakas László Hajdú megyei, Szurgyi Istvánná Szolnok megyei, dr. Tóth János budapesti, dr. Zsolnai Mária Fejér megyei, Tarjá­nyi Béláné Pest megyei kép­viselő szólalt fel. Ezt követően Bódis Gábor Borsod megyei képviselő szólalt feL Bódis Gábor felszólalása A Borsodi Vegyi Kombi­nát technológusa — maga is vegyészmérnök lévén —, el­sősorban a mérnökiképzés gondjait, a műszaki diplo­mák elértéktelenedésének folyamatát elemezte. Ada­tokkal bizonyította, hogy a vállalatok, intézmények ve­zetői között kedvezőtlenebb lett a diplomások aránya, s a kívánatosnál kevesebb a felsőfokú közgazdasági vég­zettségű szakember. Java­solta, hogy a miskolci Ne­hézipari Műszaki Egyetemen vezessék be a közgazdász- képzést, ami segíthetné a közgazdászhiány felszámolá­sát, a komplett műszaki, gazdasági szemléletű szak­emberek képzését, tovább­képzését. A képviselő annak a vé­leményének adott hangot, hogy a főiskolákra, egyete­mekre előfelvételi nyert fia­taloknak 11 hónapos kato­nai szolgálatuk ideje alatt kellene lehetőséget biztosí­tani a szervezett nyelvok­tatásra. Ezzel az országgyűlés ta­vaszi ülésszakának első mun­kanapja — amelyen felvált­va elnökölt Apró Antal, Cservenka Ferencné és Pé­ter János — véget ért. A parlament pénteken a köz* és felsőoktatás fejlesztési programja feletti vitával folytatja munkáját.

Next

/
Thumbnails
Contents