Észak-Magyarország, 1984. április (40. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-10 / 84. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG14 1984. április 10., tedd A képernyő előtt ló napul, Magyarország! Nem tudnám hirtelenjében megmondani, hány esztendei kihagyás után tért vissza — bizonyára nem egyszeri alkalomra — a Magyar Televízió a több helyszines, kapcsolásos műsorszerkesztéshez. Hajdan nem volt ritkaság az ilyenfajta adás, akár egy város, vagy község és a stúdió, akár több település együttes kapcsolásával. Tudomást szerezhetett így az egész ország tévénéző közönsége egy-egy település örömeiről, gondjairól, terveiről, az ország más vidékeihez való kapcsolódásáról. Szórakoztattak ezek a műsorok, hiszen legtöbbször kiegészültek, az adott táj művészeti, folklór-, műemléki értékeinek bemutatásával, ismereteket adtak, hiszen olyan adalékok kerültek elő ilyenkor, amiről a környéken is kevesen tudtak, társadalmi, gazdasági, egyéb kapcsolatok létesültek más vidékekkel. Egészében a televíziós technika segítségével országos eseménnyé emelkedett egy-egy vidék, vagy város élete, vág'' több város, település egy-egy estéje, napja. Voltak jól és kevéssé jól sikerült ilyen kapcsolásos műsorok, Borsod és Miskolc is többször szerepelt ebben a sorozatban. Emlékezetem szerint Miskolc éppen tíz évvel ezelőtt, 1974 május közepén vonta magára így az országos közfigyelmet, de két évvel később, 1976 augusztusában is bemutatkozott hasonló keretek között három bonsodi kisközség. Később a televíziós műsorszerkezet változásával ezek a kapcsolásos műsorok háttérbe szorullak, sokan el is felejtették, a fiatalabbak nem is ismerhették. A kínált műsorok megváltoztatták, nem kismértékben torzították is a nézők nem kis hányadának igényeit, s sokaknak napjainkban már csak a különféle szórakoztató, elsősorban bűnügyi filmekből szerkesztett műsorok jelentik a televíziót. Hólott éppen ezek a fajta, élő, sok akadályt leküzdő, több helyszint kapcsoló műsorok jelentik az igazibb televíziós munkát, nem pedig a „házi- mozizás”, amelyben a televíziónak csak technikai közvetítő szerepe van. — Érdeklődéssel vártam a múlt szerdán jelentkező Jó napot, Magyarország! című adóst, amelynek, sajnos, egészét nem láthattam, hiszen csaknem a teljes napot a képernyő előtt kellett volna töltenem, de láttam a kisebbfajta minisztertanácsi fórumnak is beillő délutáni Országos diskurzus nagyobb részét és az esti háromórás műsort, amelyben néhány ismétlésből a korábbiakra is következtethettem. — Jól felkészült gárda vette kézbe ezt a műsort. Vitray Tamás és Horváth Adóm. a két „főparancsnok” nagy gyakorlattal rendelkezett hajdan az ilyen műsorok készítésében, a helyszíneken is a gyakorlott riporteri gárda dolgozott az ötszáznál több munkatárs élén. Ennek ellenére, a műsor, az egész nap adásláncolata sok-sok erényének elismerése mellett, látszott, hogy már régen csináltak ilyen műsort. Belekerültek kitűnő és gyenge mozzanatok. Nagyszerű dolog, hogy több minisztert lehetett három falu közösségével úgy egy asztalhoz ültetni, hogy ott lehessen köröttük egy érdeklődő ország. Az esti műsorban néhány kitűnő művészeti produkció, szórakoztató szám jeleskedett, hogy feledtesse olyan csacskaságok emlékét, mint a délutáni libaterelö verseny; előkerülték olyan régi, közhelyszerű mozzanatok, mint a népviselet felismerése, illetve annak pontos ismerete, ott volt egy kislány, aki — szegény — semmit sem tudott, de kapott egy puszit Vitraytól. Hallottunk nagyon okos és fonlos, nemcsak a három falut érintő dolgokat, és közben mindig arra kellett gondolni, hogy itt a három falu vetélkedik, de nem derült ki, miben — mert a vetélkedő nálunk gyógyíthatatlan betegség —, s telefonon lehetett voksolni a faluk mellett, aminek eredményeként a lelkes nézők hatvanezernél több telefonhívást bonyolítottak le és kialakult valami értelmetlen sorrend, A lényég azonban az, hogy hibáival együtt különös figyelmet érdemelt a Jó napot, Magyarországi, mert döntő többségben voltak benne az értékek, s meg ha a nézők egy része idegenkedve is fogadta ezt a fajta ..felújítást”, akkor is érdemes lenne — a minapi adáson okulva is — az ilyenfajta műsorokat újra „hadrendbe állítani”. * * Néhány más műsorról röviden: — A Teleráma szom be ti adásának egyik témája a Magyar Televízió nemzetközi kapcsolataiba avatott be, a másik — igen izgalmasan — a kaszkadőrök munkájával ismertetett meg. Eddig is tudjuk, hogy a különféle veszélyes mutatványoknak van trükkjük, de hogy kért jámbor lovat azért vigyenek be a stúdióba, hogy elmeséljek, miként buktatják féri őket a stúdión kívül, illusztrációnak különös. Viszont annyi titkot felfedtek a kaszkadőrök, hogy például a bunyósfilmeknek is oda a vonzerejük. — Aki nem futballrajongó, szombaton megnézhette a Ragyogj, ragyogj, csillagom című, Alekszandr Mitta rendezte szovjet filmet, a polgárháború véres hullámzásai közben szinte megszállottként Szent Johannát rendező Iszkremasz (Mokiszin) történetét, a művészetnek, sok mindenről valló útját a forradalomban, Oleg Tabakov ragyogó alakításával. Vajon ilyen film miért ilyenkor megy?... Benedek Miklós Tizenhat film a MAFILM stOdióihan A MAFILM játékfilm3tu- díóiban jelenleg 16 játékfilm áll munka alatt, illetve a készítés különböző stádiumaiban. Előkészítés alatt áll a Hunnia Stúdióban két íiim — Gárdos Péter Uramisten es Sándor Pál Csak egy mozi című munkája —, az Objektiv Stúdióban pedig Rad- ványi Géza készíti elő az Appassionala felvételeit. Forgatás alatt jelenleg hét film all az őt stúdióban. A Dialógnál forgatja Palásthy György a Kálmán Imre című filmet és Kovács András a Vörös grófnőt, Károlyi Mihályné Andrássy Katinka életrajza alapján; a Hunniában készül Gyöngyössy Imre éj filmje, a Lorea-darabra épülő Yerma, amelynek forgatását Spanyolországban kezdték; az Objektívben készül Szabó István rendezésében a kétrészes Redl ezredes és Kovácsi János rendezésében A férfi; a Budapestben készíti Péterffy Sándor Eszterlánc című filmjét; végül a Társulásban Zolnay Pál forgatja A rabió című művét. Négy stúdióban hat játékfilm utómunkálatai folynak. A játékfilmeken kívül két stúdióban készül négy, egész estét betöltő dokumentum- film és egy játékfilm áll már laboratonums munkák Matt. Kollégiumi pályázat Az általános iskolai diákotthonok megalakulásának 3U„ és a középfokú diákotthonok kollégiummá válásának 25. évfordulója alkalmából pályázatot hirdet a Borsod megyei Tanács művelődésügyi osztálya, a Pedagógus Továbbképzési Intézet, valamint a KISZ és a Magyar Úttörők Szövetsége megyei bizottságai A diákoknak két témát írlak ki. Vizsgálhatják a diákönkormányzati munka helyzetét és fejlődésének lehetőségeit a kollégiumban, s megírhatják a kollégium éleiét — diákszemmel. Ez utóbbi téma feldolgozása irodalmi megközelítésben Is történhet. A nevelőknek három témát jelöltek ki a pályázatot meghirdető szervek. Megírhatják egy kollégium történetét az alapítástól napjainkig, elemezhetik a kollégiumi nevelés történetét városi Leninvárosi gyerekek munkái Leninvórosban, a Derkovits Gyűlő Művelődési Központbon működő képzőművészeti szakkör gyermekcsoportjának tagjai készítették e két megragadó szobrot: a fát, vasdrótot és oz alakhoz gipszet egységbe komponálva Kvaszta József készítette a kerítésre támaszkodó kedves figurát, a gipszet és eredeti ruházati textilelemeket felhasználó kisfiú-szobrot pedig Braun Dénes. (Fotó: laczó) A jugoszláviai magyar irodalom vagy megyei szinten, és dolgozatuk témájául választhatják a kollégiumi nevelés jelenlegi helyzetét és fejlődésének további lehetőségeit. A pályaműveket — mini- % mális terjedelme 15 gépelt oldal — ez év augusztus 31- ig kell beküldeni a megyei Pedagógus Továbbképzési Intézet címere (3525 Miskolc, Palóczy u. 1.). A pályázat jeligés, a pályázó nevét és címét lezárt borítékban kell csatolni a pályaműhöz. Az eredményhirdetésre október 1-én kerül sor. A bíráló bizottság £>000, 2500, illetve 1500 forint értékben 5—5 első, második és harmadik díjat ad ki. A pályázaton minden diák, illetve pedagógus részt vehet, függetlenül attól, hogy kollégiumban lakik, illetve dolgozik vagy sem. A Bükk északi előterében húzódó szelíd dombvidékét Heves—Borsodi-dombság, Kis-JBükk vagy Obükik néven jelölik a földrajzi atlaszok. Az erdős-ligetes, dirrvbes-dombos táj nevezetes látnivalói — a királdi banyamúzeum, az Arlói-tó. a borsodnádasdi helytörténeti gyűjtemény, a kelemért Tompa Múzeum, a Mohos-tavak — es tájképi szépségei szinte tálcán kínálják a lehetőségét. hogy a vidék pihenő- és üdülóterülefté váljon. Nemcsak az itt élő népcsoport — a barkók — hanem távolabbi helységek lakói is találnának itt lehetőséget az aktív pihenéssel egybekapcsolt kikapcsolódásra. A Botnod megyei Természetvédelmi Egyesület természet védelmi pályázatának első díjat nyert dolgozatában Safiarik Gyula olyan eliképze léseket vázol, amelyekkel viszonylag kis befektetéssel elérhető ez a cél. Hétvégi házak építésére, üdülőterületté való alakításra a Hangonyi-tó környéket látja alkalmasnak a szerző, gondosan ügyelve arra, hogy ne váljék olyan túlzsúfolttá, a háborítatlan pihenést már akadályozóvá a part, amint az sajnos, az Arlói-lónál már szomorú valóság. A Hangonyi-tó pariján áll Szónyi Márton es partizántársad emlékműve, akik 1944 augusztusában ejtőernyővel ereszkedtek alá, hogy segítsék az ellenállást, de a túlerővel szemben életüket veszítették. Egykori harcaik színhelyén vezet végig az innen induló es BovA jugoszláviai magyar irodalomnak áldozatos küzdelmekben kellett létrehoznia a maga intézményeit a két vi-' lágháború között. Ezeket az intézményeket — a folyóiratokat, a könyvkiadási lehetőségeket — tönkretette és szétzilálta a háború: 1945 tavaszán szinte a semmiből kellett ismét felépíteni a szellemi élet otthonait. Ebben a munkában főként a harmincas évek neves íróegyéniségei jeleskedtek, a többi közölt Herceg János, Szirmai Károly, Majtényi Mihály, Gál László és főként Sinkó Ervin, akinek mint írónak, irodalomtörténésznek és a vajdasági fiatal írók nevelőjének óriási szerepe volt a nemzetiségi kulturális élet szervezésében. Az újjászülető jugoszláviai magyar irodalom Újvidéken és részben Szabadkán építette ki szellemi központjait. Hatékony szervezője a Híd című folyóirat, amely a két világháború között a vajdasági magyar kommunista érfiodrtadasdon végződő Partizán út 20 ün-es, piros sáv jelzésű gyalogösvénye. Domaháza környéke szintén alkalmas lenne kirándulóbázis céljára. A község templomában láthatóak Feszty Masa (Jókai Mór unokája) gyönyörű festményei, a kálváriában pedig portréi. A Putnokhoz közeli halastavak és a Pálma-forras ma is kedveit kirándulóhely, es csekély ráfordítással sakkal többen találnák itt meg egészséges kikapcsolódásukat Innen az Országos Kék Túra útvonala vezet a világhírű Mohos-tavakhoz, melynek egyedülálló tözeg- mohás vegetáció,ja legbecse- sebb botanikai értékeink egyike. Kelemére«. Tompa Mihály emlékmúzeuma fogadja a látogatókat. Járdánháza közéjében álló kis kápolna IV. Béla királyunk emlékét őrzi, aki Í241-ben erre menekül a tatárok elöl a Muhi csatából. Borsod nád ásd on az alsó és felső tóban valaha strandolhattak az emberek Ha a strand már nem is állítható helyre, a környék rendezésével kellemes kiránduló- hely varázsolható ide is. Erre már csak azért is szükség lenne, mert a nemrég elkészült sípálya egyre többeket vonz. Saffarik Gyula képes levelezőlapok terveit is mellékelte munkájához, valamint annak a prospektusnak a tervezetét, amely a Barkóföld napjainkban is megtekinthető nevezetességeit ismerteti. Kováé* A. Gábor telmiség orgánuma volt, s a felszabadulás után minden szellemi érték átíogására törekedett. Munkáját az 1965- ben alapított Új Symposion, a fiatal írók folyóirata, illetve az 1971-ben indult Üzenet című szabadkai folyóirat egészíti ki. Nagy szerepet vállal az újvidéki Fórum Könyvkiadó és az ugyancsak Újvidéken — az egyetem keretében — dolgozó Magyar Nyelv, Irodalom és Hungarológiai Kutatások Intézete, amely 1969-től kezdve Tudományos Közlemények címen ad közre nyelvészeti, irodalomtörténeti és néprajzi kérdésekkel foglalkozó folyóiratot. Mellettük Újvidéken és Szabadkán magyar színházi társulat működik, gazdag műsorral jelentkezik az újvidéki magyar rádió és televízió is. A vajdasági magyar irodalom élete némiképp másként alakult, mint a többi magj'ar nemzetiségi irodalomé tfagy éppen a magyar- országié. A jugoszláv művelődéspolitikában az ötvenes evektől fogva már nem érvényesültek azok a dogmatikus nézetek, amelyek a ..személyi kultusz” korában olyan torzító hatást gyakoroltak a szocialista országok irodalmára. A vajdasági magyar irodalom ilyen módon nyitottabbá vált, könnyebben tudta magába fogadni a világirodalmi hatásokat, és fogékonyabb lett az újító törekvések iránt. Ezeknek az újításoknak, kivált az avant- garde irodalomfelfogásának, igen nagy szerepük volt a vajdasági magyar költészetben, többek között Ács Károly, Zákány Antal és Pap József munkásságában. Mellettük Fehér Ferenc lírája inkább a népi hagyományok folytatójának mutatkozott. A prózairodalom a két világháború között már kitaposott úton haladt, midőn — elsősorban Herceg János, Majtényi Mihály és Németh István műveiben — képet adott a jugoszláviai magyarság változó életéről. Burány Nándor összeroppanás című regénye a háború utolsó esztendejének súlyos tapasztalatait idézte fel. Modernebb törekvéseket képviseltek Szirmai Károly látomásos elbeszélései, például A csend víziói című kötetben, illetve Major Nándor példázatos értelmű, intellektuálig regényei, így a Büntetés és a Hullámok. Ugyancsak a példázatosság kapott szerepet Deák Ferenc abszúrd elemeket is tartalmazó színdarabjaiban. A KISZ Borsod megyei Bizottsága, a Borsod megyei Tanács V. B. és Miskolc megyei város Tanácsa V. B. művelődésügyi osztályai, a Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsa kulturális, agitáeíós és propagandaosztálya, valamint a Rónai Sán1 A vajdasági magyar irodalom — az Üj Symposion körül gyülekező fiatalabb írók munkájának következtében — a hatvanas években került igazán az avantgarde áramlatok vonzásába. 1964- ben Sinkó Ervin bevezetésevei jelent meg a Kontrapunkt című antológia, amely először adott átfogó képet a fiatalok törekvéseiről. Tolnai Ottó, Domonkos István, Fehér Kálmán, Tóth Ferenc es Ladik Katalin költészete valósággal felforgatta a jugoszláviai magyar líra addigi normáit, törvényeit. A nonkonformista közéleti magatartás és az állandóan megújuló nyelvi, formai kísérletezés fontosságát emelte ki. A vajdasági magyar irodalomban a szürrealizmus, a dadaizmus öröksége, illetve az újabban fellépő neoavant- garde jellegű gesztusköltészet, a szövegkonstrukeió, sót az irodalom es a képzőművészet határterületén elhelyezkedő vizuális költészet kapott nagy szerepet. Az Üj Symposion elbeszélői ugyancsak újításokra törekedtek, s például Tolnai Ottó Rovarház című „regénye” merészen elutasította a hagyományos epikai alakítas minden fontos követelményét: a cselekményt, az alak- és környezetrajzot. Ezzel együtt is a születő művek többsége inkább a soknemzetiségű vajdasági társadalom múltjának és jelenének ábrázolására törekedett. Ilyenek voltak Gion Nándor Testvérem, Joáb és Virágot katona, Végei Eászló Egy makro emlékiratai és Domonkos István A kitömött madár című regényei. Varga Zoltán regényei — például Életveszély című munkája —* fantasztikus és mitológiai elemeket szőttek az ábrázolásba. A fiatal Balázs Attila Cuniculus című műve avantgardista ötletekkel mutatta be az ifjú nemzedék közérzetét. A jugoszláviai magyar irodalmi életben igen komoly eredményeket ért el az tro- dalomtörténetírás, általában a tudományos és elméleti irodalom. A legnagyobb munkát Bori Imre, az újvidéki egyetem tariára végezte, aki számos monográfia és nagyobb tanulmány mellett megírta a jugoszláviai magyar irodalom történetét is. Mellette Szeli István, Juhász Géza, Dér Zoltán, Bányai János cs Bosnyák István a jelentősebb irodalomtudósok és kritikusok. P. B. dór Művelődési Központ április 13—14-én megyei színjátszó bemutatót rendez a Rónai Művelődési Központban, s azon tizennégy csoport fellépését várják. A bemutatóhoz több szakmai megbeszélés is kapcsolódik« KirámEnlókgrzelek a barkók földjén Színjátszó csoportok megyei találkozója
