Észak-Magyarország, 1984. április (40. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-07 / 82. szám
ISZAK-MAGYARORSZAG 6 1984, ápnTís 7„ szombat Molnár Orda és Antal Pál f»díjjal jutalma- Kemény György nívódíjas plakátja Aha Béla; István, a király satt plakátja Az év plakátjai A Művelődési Mi- 1 ^ nisztérium és a Magyar Hirdető rendezésében az 1983-as esztendő legjobb hazai plakátjaiból rendeztek kiállítást a Nemzeti Galériában, A politikai, kulturális és kereskedelmi plakátok hagyományos seregszemléjén a zsűri 4 fődíjat és több nívódíjat osztott ki. Reprodukcióink a díjazott. művekből matatnak be néhányatTóth József nívódíjas munkája SERI-'ÖZO SIMON; 7 anuháqu Ki tudja, az emlékezet mezsctyeszélem túl hány leszántott, porral befútt, sárral betemetett út, lábnyomokkal lejegyzett írás a múltról, porlad, enyészik, amiről nem tudunk, mór örökre elmerülve a mélyben, A veszni hagyott csülök-kerék-talpnyom jeleket, amikkel leírta e nép küzdelme évszázadait, eposzait történelmének, eltűnt hősénekeit, az effeledésbol már ki ássa ki a jövőnek? Botladozó gyaloglással ki betűzi végig, Id fejti meg? Tanulságul most mát ki olvassa el nekünk, * az utánunk jövőknek? A kutyám csak érzi, én viszont tudom, idén is lesz nyár, még ha hetekkel ezelőtt téti ruhadarabok vásárlására is biztatott a kereskedelem. Megannyi csalhatatlan jele közül a kikeletnek, legbiztosabb tálán a sietős gólyákról, kásásodé havakról, nyiladozó borítékos sorsjegyekről szóló híradások, no és a naptár, amely végre áprilisra fordul, így adott a remény, hogy a következő hónapban csak jelentkeznek a márciusban elmaradt melegek. Hogy az áprilisi idő mikor bukkan majd elő, azt egyelőre én sem tudom, pocii" nem is vagyok meteorológus, legfeljebb meteoropata, de erről majd egy másik alkalommal. Biztos jele a tavasznak az is, hogy gyakrabban kapnak lábra nudista strandokról kerített híresztelések, ám végérvényesnek a meleg érkeztét csak akkor vehetjük, ha az üzletekben megjelennek a különböző méretű, színű és fazonú irhabundák, amelyek ilyenkor már a kutyának sem köllenek, s a leleményes iparosok talán azért időzítik ezek szállítását erre az időpontra, hogy kereskedő kollégáik nyugodtan kipihenhessék magukat a téli vásár után, hiszen az agyafúrt vásárló ilyenkor már fürdőruhát vehetne, mert még mindig nem tanulta meg, hogyannak télviz idején van igazi szezonja. Igaz, a nagy évvég) zsa- báiások után a tanga vásárlása lóversenynél is komolyabb hazardírozna, de januárban még mindenki optimista, gondolván, ez az év végre nyerő lesz, legfeljebb a szomszédnak nem, ám az vorösödjön a kep- ernyő-újság előtt. A rendíthetetlen januári optimizmus aztán a hölgyek esetében áprilisban kínkeserves fogyókúrába fordul, hiszen amíg pár hónappal korábban csak legyintettek, ha négy-öt fölös kilóval többet mutatott a mérleg nyelve, „ugyan, tavasszal egy kis Zóldségnapol zöldségkúráin leadjuk, mint építkező a jattot”, a tettek mezejére lépve, a helyzet már komolyabbnak látszik. Ám, ha egy nő a kisebbfajta vagyont kóstáló divatos tangáját egyszer már megszerezte, azt nyáron mindenképp magára is feszíti. Nincs ezzel másképp az ember fiának asszonya sem, s bár az ő esetében csak egy-két kiló fölöslegről van szó, a derekas téli kosztokhoz szokott gyomor, bizony nehezen áll át a tavaszi zöldségnapokra. Az erősebb nem ilyenkor bizonyíthatja, lélekben is erősebb, és közösséget vállalva asszonyával, tenmaga is kúrába kezd. Segítvén öt a szigorú zöldségnapok megtartásában, így kapcsolják ők össze a kellemest a hasznossal, hiszen az asz- szonykának fogynia, férjének a vitamindús tápláléktól cseppecskét híznia kellene a strandszezon kezdetére. A recept alapban tutira mentünk, legfeljebb az abban foglalt kivi helyett krumplit eszegettünk, az avocadot fekete retekkel pótoltuk, banán helyett savanyú uborkával fogyasztottunk (illetve hizlaltunk), csak á spárgával voftmnít. bajban, mert ahelyett a cukorzsineg túl drága és rágós is. No, de a pár szál spárgán nem múlhat az üdvösség, lángolt kolbász- szál helyéttes-ítettük, és bár az a spárgánál valamivel vastagabb, talán megteszi. (Mert a cserkészkolbász már Igazán csak a középkorú hentesek emlékei között élhet.) A kúra különben négy hétig tartott. Ez nem túl hosszú, meg éppen elviselhető idő a zseb számára, és nem tekinthető különösebben gyorsnak sem, nagyobb megrázkódtatás nélkül elviseli a szervezet is. De azért csak vártuk a végét. Feleségem szerint a zöldségnapok kalóriáin ember sokáig nem élhet, bevallom, én is terhesnek találtam már a második hét vége táján a rendszeres étkezéseket, mert egyébként akkor eszem, ha éhes vagyok. Mégis kitartottunk elhatározásunk mellett, kitartottunk pontosan a huszonnyolcadik napig, míg a huszonkilencedik reggelén a szokottnál korábban ébredve, egyedül találtam magam. Feleségem a fürdőszobában neszezett, a mérleget ál-lítgatta, s panaszkodott, milyen megbízhatatlanok ezek a szerkezetek, Aztán pár tasak liszttel, kukoricadarával, kristálycukorra! sikerült pontosan beállítani. Végre megmérkőzhettünk! Jómagam, alig kilórryi sú lycsökkenésem meg csak elviseltem, tudom, pár nap alatt sikerül viászaszed- nem. De feleségem újabb két kilóval gyarapodott. U gyszó I vá n vi gas zta 1 h a ta I. - lan. Még szerencse, hogy elviselhetóen főzött. Talán a könnyű csülkös bablevesemtől, meg egy kts tavaszi töltött káposztától újra megjön a kúrához a kedve. Cleesdes Osab* Hornyák András: Kozsik és Barf a Hogy nem állhatják egymást, azt mindenki tu£im_ Mikor a veteránságot tanúsító* érdemrend átvételére a Parlamentibe voltak hivatalosak, a Pestre utazást megszervezők gondosan ügyellek rá, hogy ők kelten véletlenül se kerüljenek egy autóba. „Még képesek kiszállni az indulás előtt, ha megtudják ki az útitárs ...” Balta, mint fiatjai szoc- dem, úgy 1927 tájékán hallott először Kozsikról. A Munkásotthon vezetősége hozott egy határozatot, hogy nyolc vasast, köztük Kozsákot is, mint „szélsőségest” kitiltják az otthon rendezvényeiről. Ö is megszavazta ... A döntést pedig egy népes műsoros est előtt hirdették ki, mikor tele volt az otthon emberekkel. A kitiltottak körül sűrű lett a levegő, a hátuk mögött pedig összesúgott a közönség: „komcsik ... nem lehet miattuk az otthon működését kockára tenni ...” (S hogy a kitiltottak kommunisták voltak, bizonyossá lett, mert a rendőrség nyomban le is tartóztatta mind a nyolcát.) Kozsik arca akkor ivódott bele Barla emlékezetébe. A kitiltottak ugyanig villogó szemmel, szó ti an daccal vették tudomásul a határozatot. Kozsik azonban a döbbent csendben történt, ellávo- záskor a közönség nyitó1- ta folyosón egyszer csak megfordult, és a vezetőséghez vágta: „Munkásáru- lók 1" Barta volt a vezetőség legfiatalabb ja, de köztük volt. Ellentétük Rózsikkal tel an innen származott. Egyszer egy munkás saickversenyen a sors egy táblához rendelte őket. Akkor a kitiltás esete mindkettőjüknek eszébe villant. Kozsik egy pillanatra előre lépett, már-már úgy tűnt, Bartára borítja a táblát, aztán mégiscsak megállt, és leült játszani. Úgy döntött: „Egy fölényes győzelemmel még jobban a pofájába vághatom a megvetésem, mint ha itt botrányt csinálok.” Az első partit azonban Barta nyerte, a másodikat Kozsik. De így már nem volt igazi az öröme. „Majd még találkozunk . ,— morogta a döntetlen verseny végén. Egész idő alatt ennyi is volt csak minden társalgás közöttük, no meg időnként az, hogy „sakk!” Valamikor a harmincas években aztán egy másik versenyen ismét találkoztak, de nem kerültek ösz- sze. A verseny után Kozsik odament Barta asztalához. s azt mondta: „Van egy eldöntetlen ügyünk” . „Lehel” — felelte Barta, aki ekkor már az építők szakszervezetének helyi titkára volt. Állta Kozsik tekintetét. Játszani kezdtek. A jelenlevők egy darabig ki bicéitek, aztán lassan mindenki magukra hagyta őket, mert vallva nyertek. Az istennek sem akart eldőlni, melyik a jobb. Végül Barta unta meg es feláll! .. . Évek lellek el, de újabb perdöntő játszmára nem került, sor. Kozsik a háború kitörése után illegalitásba kényszerült, s nemsokára ez lelt Barta sorsa is. A szociáldemokrata párt. betiltását követően egy fáskamrában bujkált hónapokig. A háború után, mikor a Munkásotthon isinél működni kezdett, találkoztál-:. Kozsik az otthon nagytermének beszakad! vastraverzeit hegesztette. Barta pedig néhány kőművessel egy lövedék szakította rést falazott be. Csak biccentettek egymásnak Barta, amikor készen lettek, a 'öntésben odaszólt Kozsik- nak: „Ideje lenne már egy kis sakkozásnak . . .” Kozsik nem tudta, mit feleljen. „Pancserekkel. meg— — s azt akarta mondani — árulókkal nem látszom!” De nem mondta ki. Valamiért megakadt, pedig öt Fellíni-fi!m A La Stradától az Amar- eordig öt Fellini-Film forgatókönyvét jelentette meg közösen a Volk und Welt és a Henschel Kiadó. A kötet címe: Federico Fellini — filmjelenetek. PARÁZS ISTVÁN; Szárny Egyszerű vagyok, mint a szándék szárny, mely köröket száll még Sorsom fogság a végtelennek ahol sosem engem szeretnek
